17. rész: My own idiot

A tizenhetedik december első része! :) több mint négy komit kaptam! JUHÉÉ :D Nagyon happy vagyok! :P végre kapok vissza jelzéseket, bár több lenne :)

minimum négy komi után hozok részt! :)

Jó olvasást :)

Késő délután volt mikor csengettek. Senki nem igyekezett az ajtóhoz, így hát én indultam ajtót nyitni. Fáradtan csoszogtam oda a kis folyosón. Nagyokat rúgtak a hasam falába az ikrek. Lágyan végig simítottam a pocakomon és alább hagytak. Éhesek és ma elég sokat stresszeltem miattuk.

- Oh, hát szia! - mondta Susanna mikor kinyitottam az ajtót.

- Susanna? John? Kevin? Ti mit kerestek itt? - kérdeztem. Elképzeltem magamat, hogy milyen arcot vághattam.

- Látogatóba jöttünk! - mosolygott Susanna. Egyenként megöleltek majd beljebb léptek. Félénken jöttek utánam a nappaliba.

- Anya! - ugrott fel Edward a kanapéról. Megölelte Susannát majd kezet fogott az apjával és Kevinnel is.

- Jól hallottam? - rohant lefelé John a lépcsőn. Nagyot nyeltem az érzelmes találkozás során majd elindultam a konyha felé.

- Hé Jenna - mondta Kevin. Megálltam majd fordultam. - hozzád jöttünk! Nem ehhez a két szerencsétlenhez! - mondta vigyorogva majd John gyomrába könyökölt aki előre görnyedt.

- Eszek valamit aztán beszélgethetünk! - mondtam mosolyogva.

- Hoztam neked sütit! Hallom rá szoktál. - mondta mosolyogva Susanna majd egy szatyrot nyújtott. Közelebb léptem majd elvettem tőle. - ez ilyen amerikai csokis keksz! Meg van még ott fánk is. - mondta mosolyogva. Belenéztem a szatyorba majd kérdően néztem Susannára.

- Csak ennyi? - kérdeztem elkeseredve.

- Ah. Megnyugodtam azt hittem, hogy nem szereted a sütiket. - mosolyogva kapott a szívéhez.

- Én nem is szeretem, de ők igen! - fogtam meg a hasamat.

- Gondoltuk, hogy nem lesz elég! - mondta az idősebbik John majd egy ugyan olyan szatyrot nyújtott át. Kikaptam a kezéből majd boldogan indultam a konyha irányába. Anya már csinált nekem pár szendvicset. Leültem majd falatozni kezdtem.

- Kik jöttek? - kérdezte.

- A leendő anyósom, apósom és sógorom. - nyámmogtam.

- Szóval nálunk van a Grimes család? - fordult meg. Egyértelműen bólogattam majd eltoltam a tányért. Magam elé raktam a sütiket. Egyenként kóstoltam végig őket. Mindegyik finom volt, főleg a fánk, a csokis keksz, a krémes és a mézes kalács.

- Azta, anya! Ennek a receptjét el kell kérned! - motyogtam a kekszbe beleharapva.

- Hogy ennek a receptjét? - rakott elém egy tál ugyan olyat. Csodálkozva néztem rá majd a sütire.

- Ezt mikor sütötted? - vettel el egyet az anya sütijéből.

- Reggel. Épp hogy megmentettem neked ezt a pár darabot. - mondta. Beleharaptam majd csodálkozva vettem észre hogy ugyan olyan.

- Na milyen? - kérdezte.

- Ugyan olyan! - motyogtam. Felálltam majd kimentem a nappaliba.

- Minket meg sem kínálnál a sütivel? - fordult hátra John.

- Miféle sütivel? - kérdeztem.

- Megetted mindet? - kérdezte meglepődve.

- Áh, dehogy is! Akad még pár darab morzsa! - mondtam mosolyogva.

- Ízlett? - kérdezte Susanna.

- Isteni volt! - fogtam meg a hasamat.

- A francba! - lépett be apa az ajtón. Csoki felém kezdett rohanni. Kevin füttyentett egyet mielőtt rám ugrott volna. Majd még egyet. A kutya automatikusan lefeküdt és hátra vágta magát.

- Ezt meg hogy? - kérdezte apa.
- Én tanítottam! - lépett Csokihoz Kevin.

- Akkor ezért nem engedelmeskedett! - mormogta apa. Kevin mutatott pár trükköt majd apa ismét elvitte a kutyát sétálni.

- Jenna, te nem akarsz leülni? - kérdezte Susanna.

- Nem! - mosolyogtam.

- Most pihend ki magad! - mondta. - ne tudd meg milyen nehéz két gyerekkel! - biccentette meg John fejét.

- Oh, már tudom, hogy milyenek! - mondtam. Felmentem bevenni a gyógyszereimet. Cody szobájából hangos kacaj hallatszódott ki. Benyitottam és a kiskutyával játszott.

- Jenna! - szólított meg valaki. Megfordultam és meglepődve vettem észre anya aggodalmas arcát.

- Mi a baj? - kérdeztem.

- Csak akarnak mutatni valami videót és szeretnék előtte mondani valamit! - mondta. Behúztam Cody szobaajtaját majd közelebb léptem hozzá. - sok kérdés felmerülhet majd benned a videó során. Köztük az, hogy miért nem emlékszel! Nem is emlékezhetsz, hisz kicsi voltál. Csak azt akarom, hogy miért is voltunk akkor Dublinba. - mély levegőt vett. - anyuék elítéltek és szó szerint kidobtak minket. Ugyan is tizenhét éves voltam amikor megszülettél. - mondta. Könnyes szemekkel nézett rám. Csak néztem őt.

- És ezért? - kérdeztem.

- Ezért költöztünk a Grimes házba. Susanna nagyon kedves volt. - zokogta. Átöleltem és a füléhez hajoltam.

- Semmi baj! - suttogtam. Megveregettem a vállát majd miután megnyugodott lementünk megnézni azt a bizonyos videót.

- A minap, pakolásztam a régesrégi kazetták között és megtaláltam az 1995 című remekművet! - mosolygott Susanna. Betették a lejátszóba. Izgatottan vártam, hogy mi is történt akkor.

- Jaj ne! - mormogták. John a fotelban ült, Edward a kanapé szélén, mellette Susanna és az öregebbik John. A videó sok dolgot elárult. Nagyokat nevettünk John és Edward verekedésén és birkózásán. Bicikliesések és torta dobálás. Meglepődtem mikor a kicsi én és kicsi John kézen fogva sétáltunk el a távolba. Anyáék sutyogtak valamit. Johnra néztem aki engem bámult. Csodálkozva néztem tovább a videót. Kicsi John átadott valamit a kicsi énnek, majd kicsi én megnézte az ajándékot. Elmosolyodott majd szájon puszilta kicsi Johnt, aki nyakig elvörösödött.

- Már akkor bimbódzott köztetek valami! - mondta anya. Rá néztem Johnra, aki csak bámult engem, vagy csak elbambult.

- Nem csoda hogy Jenna várandós! - mondta Susanna. John szemébe összegyűlt a könny. Tudtam mire gondol.

- Ezért is házasodnak majd össze! - mondta Edward. John hirtelen felállt majd kirohant a házból. Utána mentem. A ház előtt állt, háttal nekem. Mellé álltam és magam felé fordítottam. Könnyes volt az arca. Soha nem láttam még így!

- Sajnálom, de nagyon-nagyon szeretlek! - mondta.

- Ezt sajnálni kell? - kérdeztem. Lehajtotta a fejét majd megrázta azt.

- Oh John! - mondtam majd megöleltem. Fejét a vállamra rakta.

- Azóta szeretlek! Soha nem szerettem ennyire még egyetlen lányt sem. - motyogta. Elemeltem a fejét majd a szemébe néztem.

- Lesz egy lány akit még jobban szeretni fogsz mint engem! A lányunkat! - mondtam. Elmosolyodott.

- Szóval te szeretnél még gyereket? - kérdezte.

- Nem szeretnék, hanem akarok! - mondtam majd a kezeim közé fogtam a fejét. - egy idióta vagy! - mondtam mosolyogva majd megöleltem. - az én idiótám!

- Nélküled már régen megörültem volna!

- Így is egy őrült vagy! - mondtam. Elhajolt tőlem majd mélyen a szemembe nézett.
- Sajnálom a … - kezdett bele de egy lágy puszit adtam az ajkaira.
- Ne sajnáld! Mindenkinek vannak hibái! – mondtam mosolyogva.

- Szeretlek! – mondta majd szájon puszilt. – vigyázni fogok rád! – suttogta majd csókolni kezdett. Kezét a csípőmre csúsztatta. Elhajolt tőlem, majd a hónom alá nyúlt, megfogta a combomat és felemelt.

- Óvatosan! – mondtam vigyorogva majd egy puszit adtam az arcára. – szeretlek! – motyogtam a fülébe majd elindult befelé. Lágy puszikkal halmoztam el az ajkát. Szorosan megöletem, a fejemet a nyakához raktam és boldogan vigyorogtam.

Ilyen boldog még nem voltam, mióta élek. Csak egy dolog tud elszomorítani, hogy lehet a gyerekeim betegek, de igazából nem érdekelt, mert még úgy is az enyémek. Szeretni és védeni fogom őket még akkor is, ha a világ legrosszabb dolgát fogják csinálni. John viszont egy angyal számukra, aki – még ha kisem mondja – szereti őket még így is. Elfogadom a hibáit és megbocsátok neki, ha valami hülyeséget mond rám. Kiáll mellettem és én is kiállok mellette. Soha nem akarok őt elveszítni! Mellette úgy érzem, magam mintha semmi gondom-bajom nem lenne. Egyszerűen csak boldog vagyok, ha mellette lehetek.

- Veletek leszek, bármi történjen! – mondta majd lerakott az ágyra. Egy lágy puszit adott majd elindult az ajtó felé.

- Ne menj el! – ültem fel.

- De holnap megyünk Londonba és még van pár cuccom, amit el kell tennem! – fordult felém.

- Rá ér, nem? – álltam fel.

- Bár van egy kis időm! – lépett vissza. – rád mindig lesz! Rátok! Bocsi! – indult felém. Magához ölelt majd lágyan csókolni kezdett. Kezemet a nyakára raktam és beleharaptam az alsó ajkába. Bele nevetett a csókunkba.

- Szóval ki is akciózott a múltkor? – motyogta a számba.

- Egyértelműen te! – mondtam majd újra csókolni kezdtem.

- Anyuék nem sokáig maradnak! – hajolt el tőlem.

- Lemehetünk, de csak akkor, ha ezt folytatjuk! – mondtam majd egy puszit adtam az ajkaira. Kézen fogva mentünk le hozzájuk. Sokat beszélgettünk. Köztük a kis kori szokásainkról. Susanna elmesélte John első kinyögött szavát. Miután Edward utánozta őt és így tanultak egymástól. Majd szóba jött az én kiskori élményeim. Lenyelt gomb, beszorult újjak a kiságy aljába, megkínzott macskák és még mi egymás.

- Szóval ezért nincsen macskátok? – kérdezte John.

- Igazság szerint azt hittük, hogy szereti őket, mert mindig mondta, hogy matyka de ezek szerint kínozni szerette volna őket! – mondta mosolyogva anya.

- De én szeretem az állatokat, ezért is mondtam igent Johnnak! – vigyorogtam.

- Párszor már megkínzott! – suttogta.

- Végig sírtad az egészet! – mondtam. – na meg azok a fura hangok! – legyintettem.

- Ja, hogy azok a hangok?! Beszélhetnék a te fura sikolyaidról is! – mondta mosolyogva.

- Jó, jó fiatalok, nem vagyunk kíváncsiak a takaró alatti képességitekről. – mondta Susanna.

- Feletti! – mondtuk egyszerre Johnnal. Egymásra néztünk majd elmosolyodtunk.

- Na jól van! Nekem ez már túl sok. – állt fel a kanapétól Susanna. – jók legyetek! – mondta majd ismét egyesével végig ölelt mindenkit, majd amikor hozzám elért a hosszasan kezdett ölelni. – vigyázz Johnra! Ne hogy valami butaságot csináljon! – suttogta majd mosolyogva elhajolt tőle. Bólintottam egyet majd elindultak kifelé. Ez a rövid idő is sok mindent elárult ameddig itt voltak. Legalább jobban megismerhettem a gyerekeim nagyszüleit.

- Jaj, de kár, hogy elmentek! – jöttek vissza az ajtóból John és Edward.

- Lesz még rá lehetőség, hogy találkozzatok! – mondtam. – John gyere már! – indultam a lépcső felé. Utánam jött egészen a szobámig.

- Mi az, édes? – rántott magához.

- Csak szeretném, ha néznénk pár nevet! – mondtam, majd behúztam őt a szobámba…