19. rész: Dupla "randi"

Köszönöm a komikat! ^-^ itt van nektek a kövi rész! :D ha többet komiztok próbálok többször hozni részt :) mert lesz időm írni főleg téli szünetben majd. :)

ezért kaptok majd egy szavazást is!

Jó Olvasását! :) 

Jól el voltam egyedül. Legalább tudok gondolkodni azon, hogy hogyan békítsem ki anyát és apát. A hely már megvan, csak hogyan vigyem el őket oda!? Ez a nagy probléma. Jobban kiakaszt ez, mint az hogy már négy napja, sőt hat napja nem szólok Johnhoz. Nem vettem fel a telefont csak az SMS-eket olvastam el, mi csak arról szólt, hogy nem volt ott semmi nő, csak képzelődtem. Még az nem is fájna annyira, hogy nevetgélt egy nővel, de még az, hogy hülyének néz az már felülmúlhatatlan. Mert ha bevallaná, hogy tényleg egy nővel volt, akivel csak jót nevetett akkor még el is nézném és elfelejteném az egészet, de így lehetetlen.

Az eszembe ötlött egy nagyon jó kifogás, hogyan csalogassam el őket az étterembe. Nem szép dolog hallgatózni, de pont a fülembe ment, mikor lefelé mentem a lépcsőn.

- Jenna nem olyan! Meg fog bocsátani és elveszem feleségül majd boldogan élünk, míg meg nem halunk! - hallottam John ábrándozó hangját. Megtorpantam a lépcső közepénél. Úgy hallgatóztam, mint egy kisgyerek.

- És ha nem bocsát meg? Lehet, örökre megharagszik úgy, mint a múltkor! Igaz bunkó voltál vele, de alig akart kibékülni veled! - mondta Edward.

- Figyelj hugi, gyerekünk lesz. Tudod kicsi én és kicsi te. Már a nevük is megvan. Ahogy mondtad J&E. Hagyomány! Meg fog bocsájtani! - mondta örömtelien John. Hogy mi van?

- Ha te mondod! - mondta Edward. Visszaléptem pár lépcsőfokot majd nagy lendülettel elindultam lefelé.

- John a segítségedet kérném! - mondtam még a lépcsőn. Edward már nem volt ott.

- Miben? - kérdezte.

- Anyát és apát kibékíteni! - mondtam halkan, majd leültem mellé. - csak anyának kéne azt mondani, hogy segíteni kell nekem kipakolni az étteremben, mert ugye én nem szólok hozzád és nem is fogadtam el a segítségedet!

- És miért is nem szólsz hozzám? - kérdően nézett.

- Köszönöm a segítséget! - álltam fel majd a szobámba akartam fel menni, de megfogta a karomat.

- Jenna várj! Sajnálom! De miért vagy ilyen? - szorította meg a kezemet.

- Elsőnek, ez fáj! - rántottam el a kezemet. - másodszor meg hazudtál és hülyének nézel! - indultam felfelé. Mondott valamit, de nem figyeltem. Mi az hogy megvan a gyerekek neve? Magától eldöntötte az én beleegyezésem nélkül? Gyönyörű!

Hallottam, hogy apa Codyval van. Hallani Cody sikító hangját.

- Apa gyere már! - kopogtam be a szobába. Pár másodperc múlva kijött majd megmondtam neki, hogy az aláírására lenne szükségem az étterembe. Oda küldtem majd hívtam magamnak egy taxit. Vártam pár percet mire mind ketten elmennek. Mikor megérkezett a taxi bepattantam majd a rövidebb utat választva bemondtam a címet. Két perc alatt ott voltunk. Kifizettem majd örömtelien mentem be az éttermet. Megkértem Tanyát, hogy csináljon valami finomat a pasijával, aki főszakács egy híres étterembe. Finom illatok szálltak a levegőben.

- Hmm de finom illata van! - indultam a konyha felé. Meglepetésemre hárman voltak bent. - anyuék? - nyúltam bele az egyik köretbe.

- Amanda elment venni pár dolgot, Frank pedig nem tudom! - mondta John. Mintha nem is ismernénk egymást. Előhalásztam a telefonomat majd apa számát tárcsáztam.

- Szia kicsim, mindjárt ott vagyok! - mondta. - nagy dugó van a belvárosban!

- Miért arra mentél?

- Egyik barátomnak intéztem el egy dolgot! Pár perc és ott leszek. Szia! - hadarta majd lecsapta a telefont. Kisétáltam az egyik asztalhoz majd lehúztam róla a nylont. Gyönyörű fenyő asztal két fekete bőr huzatos székkel. Pont két személyre. Bementem Tanyához az abroszért, de John elvitte és még a gyertyákat is. De hová vitte? Dühösen szlalomoztam az asztalok között őt keresve mikor megbotlottam az egyik kitolt székben. Majdnem orra estem mikor megfogta a kezemet: - óvatosan! - segített fel majd leültetett a székre. - jól vagy? - térdelt le elém.

- Miattam ne idegeskedj! - mormogtam. Megforgatta a kézfejemet majd megfogdosta a hasamat.

- Minden rendben! - mondta majd a kezét tovább pihentette a hasamon.

- Mondtam, hogy felesleges miatt aggódni! - löktem le a kezét a pocakomról.

- Bocs, hogy aggódok a gyerekeinkért!

- Jókor kezded el! Vagyis igaz, az elmúlt pár napban nagyon foglalkoztál velünk. Ideje elkezdened! - kulcsoltam össze az újaimat a hasamon.

- Te nem szóltál hozzám!

- Engem hibáztatsz, azért mert hazudtál? És még hülyének is nézel! Köszönöm, igazán bízhatok benned! - néztem az ablakra. Apa akkor szállt ki a kocsiból. Megfogtam John fejét és benyomtam az asztal alá. Gyorsan felálltam majd arrébb sétáltam.

- Halihó! - lépett be apa az ajtón.

- Végre! - mondtam fellélegezve.

- Hű, ezt mind te tervezted? - nézett körbe. Egy nagyot koppant John feje amibe bele remegett az asztal. Apa rögtön oda nézett. - de azaz asztal miért van megterítve?

- Csak úgy! - vontam meg a vállamat.

- Nincs is semmi papír, igaz? - mosolygott. Csak lesütöttem a tekintetemet. - ismerlek! Te tervezel valamit! - lépett közelebb.

- Nem bírom tovább nézni, ahogy ős ellenségek vagytok egymásnak! - mondtam majd felvázoltam neki a tervet.

Első randi, első találkozás mintha nem is ismernék egymást. Elölről az egészet. Pont úgy ahogy én és John kezdtük újra a kapcsolatunkat. Éppen apa haját igazgattam mikor azt ecsetelte, hogy milyen jól berendeztem az éttermet és foglalkozhatnék ezzel.

- Egy zakó kéne! - léptem hátrébb. John akkor lépett ki a konyhából. Pont egy fekete zakót viselt. Oda mentem hozzá majd megkértem, hogy vegye le.

- Ohó. Ha ezt akarod! - kacéran vigyorgott majd lassan vette le magáról. Elém nyújtotta kikaptam a kezéből és apához sétáltam.

- Remélem jó rád! - nyomtam a kezébe. Felszuszakolta magára majd megigazítottam rajta. Úgy nézett ki, mint egy úriember.

John szemszöge:

Úgy sajnálom, hogy nem mondtam neki igazat a női hangról, aki nem más volt, mint Tara. Régen találkoztunk már vele és régen hülyültünk együtt. Amint megérkezett Amanda azonnal megváltozott a hangulat az étteremben. Fagyos volt minden. Tanya és a barátja elmentek. Négyen maradtunk. Két pár akik nem szólnak egymáshoz. Egyhangú család. Jenna próbálta oldani a hangulatot halk zenével. Néztem, ahogyan Amanda és Frank lassan beszélgetni kezdenek. Látszott rajtuk az együtt eltöltött idő, szerelem, érzelmek és meg nem szűnő rajongás egymásért. Jenna háttal állt nekem, bámulta az étterem előtt elvonuló kocsikat. Nem tudtam nézni ahogyan magányosan ott áll. Kiléptem a pult mögül és oda sétáltam hozzá.

- Csinos vagy! - fogtam meg a csípőjét majd teljesen hozzá simultam.

- Miért kell így élnünk? Lehetnénk boldogok is. Én meg kiakadok egy olyan dolgon, ami talán nem is igaz. Ha meg igaz nem tudok mit tenni. Mert már megtörtént...

- Sajnálom, hogy hazudtam! Tényleg volt ott egy nő. Tara volt az. Épp a múltat idéztük fel mikor hívtál. Nagyon sajnálom! - mondtam majd a fejemet a fejére tettem.

- Pancserság! Nem akarom hogy elmenj megint! Hiányoztál és ezért képzeltem hülyeségeket. Én sajnálom! Hibás vagyok én is. - mondta maga elé.

- Leszel a feleségem? - kérdeztem.

- Már igent mondtam! - nevetett. Megfogtam a kezét, megfordítottam és letérdeltem. Lehúztam a gyűrűt az ujjáról majd mélyen a szemébe néztem.

- Jenna Andrews, leszel a feleségem? - kérdeztem ismét. Vártam a válaszát. Angyalian mosolygott.

- Ezer örömmel! - mosolygott. Megfeszítette az ujjait majd lassan felhúztam rá újra a gyűrűt. Felálltam majd magamhoz húztam. Kezét végig simította az arcomon.

- Leendő Mrs. Grimes egy táncra? - fogtam meg a kezét.

- Előbb egy... - mondta majd egy lágy csókot lehelt az ajkaimra. Olyan jól esett mintha hőségben leöntenének vízzel. Kivoltam szomjazva az ajkaira.

- És még egy! - motyogtam majd egy hosszú puszit adtam az ajkaira közben húzni kezdtem a tér közepére. Szabad hely volt kialakítva a tánchoz.

- Egy dolgot eddig nem tudtál rólam! - kezdtem kínosan majd a füléhez hajoltam. - nem tudok táncolni! - tettem a kezemet a hátára.

- Régen táncoltam már! Szóval olyan mintha nem tudnék! - mosolygott. Az egyik kezemet a csípőjére rakta majd lejjebb csúsztatta a másikat. - lassúzzunk! - kulcsolta át a kezét a nyakamon majd lassan lépkedni kezdtünk.

- Szeretem ezeket a béküléseket! - motyogtam.

- Várj! - nézett rám. - tudtad, hogy terhes vagyok? - kérdezte.

- Aszta, komoly? - álltam meg.

- Azt hitted, hogy jól laktam, mi? - vigyorgott.

- Nem vagy normális! - hajtottam a fejemet a vállára majd újra lépkedni kezdtünk. - volt már olyan érzésed, hogy bármikor elveszítheted azt, amire egész életedben vártál?

- Volt! Elég sokszor! Főleg irántad. - motyogta. - de ezek után nem követsz el ilyen hibákat! Mert ha mégis esküszöm, hogy minket, soha de a büdös életben sem fogsz látni, azt garantálom. Ne nézz többször hülyének. Nem szeretem, ha hazudnak! Szeress mindig! - mondta. Teljesen megrémített. Már másodjára mondja ezt. És el is hiszem neki!

- Nem fogok! Ígérem! Óvni foglak titeket! - mondtam majd a szemébe néztem. - azt garantálom! - mosolyogtam majd a homlokomat a homlokának nyomtam. Egy lágy puszit adtam az orrára. Annyira élveztem a táncot és a szeme csillogását, hogy nem akartam hazamenni. Hallottam, ahogyan meg kordul a hasa.

- Menjünk? - kérdeztem. Megrázta a fejét majd a Frankék asztala felé húzott. Szó szerint féltem Franktől. Ma már egyszer leordibálta a fejemet Jenna miatt. Jobb nem a szeme elé kerülni.

- Na mi van ős tojók? A fiatalok így nyomják! - mondta Jenna majd egy lágy puszit adott.

- Mi majd máshogy nyomjuk! - mondta Frank.

- Inkább mi megyünk! - fogta meg a kezemet Jenna majd elindultunk kifelé. - azért hagyjátok egyben az éttermet! - kiabálta.

- Hé Rómeó! - mondta Frank. Elengedtem Jenna kezét és megfordultam majd hozzám dobta a kocsi kulcsot. - aztán óvatosan! - mosolygott. Jenna belém karolt majd kimentünk.

Pár perc alatt otthon voltunk. A ház égőktől világított. Tudtam, hogy Vanessa és Edward ki fogják díszíteni. Én ajánlottam nekik unatkozás helyett.

- Ez aztán gyönyörű! De honnan volt ennyi égőnk? - állt a járda közepén Jenna.

- Szerintem a szomszéd házakról lopták! Látod, hogy alig van rajtuk.

- Akkor már értem miért viselkedik úgy Vilson bácsi! - mosolygott. Hideg szél csapta meg a hátamat. Jennához sétáltam és átöleltem. Mondtam neki, menjünk be, de nem akart. Azt mondta, hogy várjunk. Nézni kezdtem a házat majd arra gondoltam, hogy mi lenne ha lenne egy sajátunk. Úgy is mindjárt karácsony! Gyönyörű ajándék lenne, főleg úgy hogy nem soká érkeznek az ikrek és még semmit sem vettünk nekik a kis cipőkön kívül.

- Na látod! Érdemes várni! - mondta majd az útra mutatott. Havazni kezdett.

- Hideg van! - mondtam, majd rázkódni kezdtem.

- Azért ne rázz már szét! - mormogta. - vegyél fel kabátot! - mondta majd elindult az út felé. Megfogtam a karját és visszahúztam. Vele akartam lenni. Bepótolni azt, amit hat napon át elcsesztem.

- Jenna, mondtam vár rád valami meglepetés a szobádban? - húztam befelé.

- Valami kaja? - csillant fel a szeme. Elmosolyodtam majd tovább húztam befelé.

- Csinálok neked valami finomat, csak gyere be! - mondtam vigyorogva. Egészen a szobáig húztam majd a szeme elé fogtam a kezemet és benyitottam. Lassan elemeltem majd elálltam előle és felcsuktam a villanyt.

- Ez... ez... ez... ez! - állt meg a szoba közepénél. – John, ezt mikor csináltad? Egésznap szinte itt voltam.

- Ez nem igaz! Ettél ma egy csomót. - léptem mögé. 

- Ez így igaz, de hát voltam bent többször is és francia ágy? Nem értem! - fordult meg.

- Megszenvedtem vele! Vagyis megszenvedtünk. Apud segített. Közben beszélgettünk. - mondtam.

- Szóval ezért voltál olyan visszahúzódó? De hidd el én is félek aputól! Félt engem szóval bánj velem rendesen! - mosolyogta majd az ágy felé húzott. - már elférünk! - feküdt be ruhástól az ágyba.

- A szolgád leszek! - mondtam majd befeküdtem mellé. – egy rabszolga akit kihasználhatsz!