24. rész: Secret Location

Friss és forró. Ropog mint a hó a talpunk alatt, ami nincsen! :'( esett ez a hülye eső!! :@ wáá de utálom!Na jó olvasást! Köszönöm a komikat, és hogy izgatottam várjátok, meg izgultok, hogy mik lesznek a következmények! Meg fogom csavarni a szálakat számítsatok rám :D

Ledöbbentem mikor felültem az ágyon. A tegnapi blúzom volt rajtam és a nadrágom, de nem volt rajtam melltartó és bugyi. Elgondolkodtam, hogy mit is csináltam tegnap. Majd eszembe jutott hogy tegnap érkezett két csodálatos vendégünk és az egyikkel szerelmeskedtem. Tökéletes estém volt a tökéletes férfival.

Halkan nyitottam be a szobájába. Még aludt. Keresni kezdtem a bugyimat közben belerúgtam az asztalba.

- Ó, a francba! - morogtam. Iszonyatosan fájt a láb újam. Körbe-körbeugráltam a szobában közben fogtam a lábamat.

- Ah, te mit keresel itt? - ásította John.

- Az önbizalmamat! - nyögtem. - áh de fáj.

- Mit csináltál? - ült fel.

- Semmit! - indultam az ágy felé majd négy kéz láb másztam rá. - itt hagytam a melltartómat és a bugyimat! - másztam felé.

- Nem tudom, hol van! Nincs rajtad? - fogta meg a mellemet.

- Nincs! Esetleg rajtad? - húztam le róla a takarót.

- Jó lenne minden nap így felébredni! - csúsztatta a kezét az oldalamra.

- Hol van a bugyim? - hajoltam közelebb hozzá.

- És az nincs rajtad? - markolt a fenekembe.

- Az sincs! Talán rajtad van?

- Igen, rajtam van egy pink bugyi! - morogta.

- Szóval láttad?! - ültem rá a csípőjére.

- Nem találtam a sötétben a boxeremet! - mosolygott. - de amúgy megmentettem neked. - nyúlt a párnája alá majd előhúzta - féltem, hogy megtalálja valamelyik segéd! - nyújtotta fel a bugyimat.

- Valahogy nem tudtalak elképzelni benne! - kaptam ki a kezéből. - és hol a párja? - pusziltam meg az ajkait.

- Az sajnos - nyúlt a másik párna alá. - elszakadt! - nyújtotta az egyik felét majd a másikat.

- Jössz egy melltartóval! - egyenesedtem fel.

- Majd kötök neked egyet! - ült fel majd magához húzott. - mennyi az idő?

- Olyan fél hat körül. - próbáltam összetenni a melltartómat, hogy hátha meg lehet e még menteni.

- Miért keltél ilyen korán?

- Mert öhm itt hagytam pár cuccot és felakartalak kelteni. - motyogtam majd szájon pusziltam. - tudom, hogy reggel vagy felpörögve! - mondtam az ajkát harapdálva.

- Szóval te - motyogta, de nem hagytam, hogy beszéljen. Letámadtam az ajkait, majd lenyomtam őt az ágyra. Mindig ő irányít és most szeretném én diktálni a tempót. A nyelvemet lassan húztam végig az alsó ajkán majd betoltam a szájába. Halkan nyögött fel majd lassan kezdte simogatni az oldalamat. Éreztem, ahogyan leakar dönteni magáról de nem engedtem magamat.

- Én irányítok Johnny! - kezdtem puszilgatni a nyakát.

- Ezt nem hagyhatom! - fordultunk át. - nem vagyok Johnny! - morogta majd szenvedélyesen kezdett csókolni. A kezemet a fejem felé szorította majd a nyakamat kezdte puszilgatni. - Jenna anyus! - mondta. Egy hangos sikoly hagyta el a számat. Olyan jól csinálta, hogy akár egy érintésétől elélveznék.

- Nem anyus! - fordultunk ismét át, majd folytattam a csókot. A blúzomat kezdte kifelé gombolni majd markolászta a mellemet. Lassan eltoltam a kezét majd levettem a blúzt.

- Nem úszod meg! - motyogtam majd elkezdtem lefelé haladni egészen a nadrágjáig.

- Ne legyél rossz kislány! - nyögte tudtam, hogy akarja. Lassan húztam le a csípőjéről a nadrágot. Vigyorogva néztem rá. A takarót markolászta és összeszorított szemmel várta, hogy mit fogok csinálni. Nagyot sóhajtottam majd kacagni kezdtem. Felmásztam hozzá majd végig húztam az ajkán a mutatóujjamat.

- Huncut vagy! - mondta majd csókolni kezdett. Szenvedélyesen, szerelmesen, vadul. Nem bírtunk leállni a csókolózással. Majd valaki kopogott.

- Ez Edward! - lökött le magáról. Leestem az ágyról, majd mellém lökte a ruháimat. Próbáltam csendben hasalni a földön és fülelni.

- Áh de jó, már nem alszol! - lépett be Edward. Láttam a lábát az ágy alól. - Vanessa mindjárt megérkezik. Gondoltam elmehetnénk egyet kocogni! Öltözz!

- De olyan korán van!

- Jaj, ne izélj már! Gyere!

- Hát jó, de adj pár percet!

- Én is most keltem fel! Még a csipa a szemembe. Siess! - mondta majd kiment. Miközben beszéltek felvettem a blúzomat. Felálltam és megigazítottam magamat.

- Hát akkor jó futást! - indultam kifelé.

- Várj! - ugrott elém. - ezt ugye folytatjuk? - kérdezte. Végig mértem. A nadrágja már kezdett dudorodni.

- Hülye vagy? - emeltem meg a hangom majd közelebb léptem hozzá. - majd este, kedves Mr. Grimes! - simítottam végig az arcán majd elindultam az ajtó felé.

- Várjál! Kinézek. - lépett az ajtóhoz. Kinézett majd jó reggelt kívánt valakinek. Mögé léptem és tapogatni kezdtem a csípőjét. - mehetsz! - lépett el előlem. Köszönés nélkül mentem ki a szobájából.

A sokadik körömet futottam a birtokon. Testhez simuló top volt rajtam és egy térdig érő nadrág.Szeretek futni, ezért is vagyok ilyen fitt. Mindennap futok négy-öt kört, de hétvégén akár tízet is lefutok. A srácok ilyenkor tízig is alszanak. Hétköznap pedig korai kelés hisz óvoda van.

Két idiótát láttam magam előtt kocogni. A jobb oldalinak elég jó feneke volt. Oda siettem hozzájuk.

- Jó reggelt Grimesék. - mondtam vidáman. Nem válaszoltak. - akkor szebb reggelt! - motyogtam majd megelőztem őket.

- Jó reggelt! - morogták. - milyen gyorsak vagyunk! - mondta Edward.

- Csak én! - kiáltottam.

- Ezt vegyük egy kihívásnak? - kérdezte Edward.

- Hát ha már ilyen lassúak vagytok! Kövessetek. - gyorsítottam be. Nem arra mentem amerre szoktam. Az én titkos helyem felé fordultam. Ami néhány akadályba ütközik. Hallottam a lábuk dobogását a pázsiton. A dombon felfelé mentem mikor Edward utánam kiabált.

- Ez már túlfárasztó. - lihegte.

- Ha elfáradtál visszafordulhatsz! - motyogtam majd átléptem egy kisebb kőből készült kerítést. Tovább szaladtam a fák között majd betértem egy tisztásra. Láttam ahogyan pár méterre még a fák között szaladtak felfelé. Nem tudom miért mutatom meg nekik ezt a helyet. Talán még úgy is megbocsájtottam Johnnak, hogy nem mondtam neki semmit. Főleg a tegnapi után.

- Hát üdvözöllek titeket a titkos helyemen! - indultam a tisztás széléhez ahol egy fakerítés húzódott. - innen be lehet látni az egész birtokot!

- Hűű - álltak mellém.

- Ott van a kastély és előtte az elő kert majd a bejáró. - mutattam a kezemmel. - aztán ha követitek az utat akkor lehet látni, hogy jön-e valaki! - mutattam a kapura.
- Ezek szerint most jön valami kocsi! - mutatta John.

- Ez ő lesz! Ez ő lesz! - ugrándozott Edward.

- Mégis ki? - kérdeztem.

- Vanessa! - kiabálta majd elindult visszafelé.

- Négy éve házasok! - mondta John.

- Hű - kulcsoltam össze a kezeimet. - mi is lehetnénk! - hajtottam le a fejemet.

- Oh, drágám ne aggódj, majd leszünk! - ölelt át hátulról.

- Ez biztos? - fordultam meg.

- Egyszer tán csak sikerül! - motyogta majd a homlokomra adott egy puszit.

- Miért szeretlek ennyire? - csúsztattam a kezemet a mellkasára.

- Mert ellenállhatatlan vagyok! - motyogta.

- Én konkrétan arra gondoltam, hogy teljesen belédzúgtam. Szeretem minden egyes porcikádat! - néztem a szemébe.

- Na meg a vonzerőm! - vigyorgott.

- Na meg azaz idióta fejed. - mondtam. A kezemet a nadrágjába csúsztattam. - na meg ez a kis izé! - motyogtam majd megmarkoltam a férfiasságát.

- Milyen kis? - hajolt el tőlem. Csak kislányosan rá mosolyogtam. - az a kis egyre keményebb lesz, baby. Engedd el! - húzta ki a kezemet a gatyájából.

- Nem akarsz megszeretgetni? - bújtam hozzá.

- Itt? Igaz, hogy iszonyat szexi vagy és elég kívánatos, de elég kényelmet lenne itt nem? - mutatott a földre. Megvontam a vállamat majd elkezdtem puszilgatni az ajkát. – ezek szerint nem! - rántott magához majd beleharapott az alsó ajkamba.

- Áh te hülye! - löktem el magamtól majd megfogtam a számat. Fájt, zsibbadt és még vérzett is.

- Na és én ehhez mit szóljak? - húzta fel hátul a pólóját majd megfordult. Össze volt karmolászva. Feljebb húztam a pólóját majd meg pusziltam a sebet.

- Így már jobb? - kérdeztem. Nem legesen rázta a fejét majd megpusziltam még egyszer. - és most?

- Még mindig nem! - nyávogta. Sok kis apró puszit adtam rá.

- Olyan vagy mint a gyerekek! Éhezel egy puszimra is. - kapaszkodtam a nyakába.

- Még mindig éget, de le kéne mennünk! - mutatott a kastély elé. Ott volt mindenki. Elsőnek Owent szúrtam ki.

- Ja, kéne! - nyögtem.  Leszálltam a nyakából majd elindultam visszafelé. Nehéz lesz ezt titokban tartani. Főleg úgy, hogy John egyszerűen még jobban bedobta magát a szívembe.

Mikor leértem kocogni kezdtem a kastély felé. Hogy a francba fogom ezt megcsinálni? Owen szemébe nézni, megpuszilni, majd John elé állni?

Bementem a kastélyba majd motyogást hallottam az étkezőből. Azonnal oda mentem. Vanessát láttam hátulról és Edwardöt.

- Jó reggelt! - indultam a konyhába elő készíteni a srácok reggelijét.

- Szia Jenna. Jenna? - hallottam Vanessa kétségbe esett hangját.

- Igen így hívnak! - fordultam vissza majd megláttam gömbölyödő hasát. - aaaa - mentem oda hozzá.

- Na hát igen ez is megtörtént! - mosolygott.

- Hányadik hónap? - ültem le mellé.

- Hetedik. - mosolygott.

- És lány vagy fiú?

- Nem tudjuk! - mondta Edward.

- Akkor majd kitapintom! - nyúltam Vanessa hasa felé. - persze csak ha megfoghatom! - állítottam meg a kezemet. Bólintott majd lassan értem hozzá. Iszonyatosan mozgolódott a pocaklakó.

- Oh istenem! - mosolyodtam el.

- Na és fiú lány? - kérdezte Edward. John akkor lépett be.

- Hát fogalmam sincs. De egy biztos! Hiperaktív lesz. - hajoltam el tőle.

- Ezt hogy érted?

- Az én hasam is egésznap hullámzott. És most látod a srácokat? - kérdeztem.

- Tényleg hol vannak? - kérdezte Vanessa.

- Hatalmas ez a kastély! Nem tudom! - mosolyogtam majd felálltam. - amúgy fent alszanak! Remélem! - indultam ismét a konyha felé. Frissen szeretem elkészíteni nekik a palacsintát. Mindig különböző figurákat rajzolok rá nekik a kakaóporral. Két műanyag tállal indultam az ebédlőbe.

- Anyaa! - szaladt felém Eathon a kék macijával. Rosszat álmodhatott.

- Mi történt? - tettem le a tálakat majd leguggoltam Eathonhöz.

- Azt álmodtam, hogy egy csúnya szörny elrabolt téged és nem jöttél vissza és egyedül maradtunk Jeremyvel. - mondta sírva. Megöleltem majd ringatni kezdtem.

- Ez csak egy csúnya álom volt! - mondtam. Alig akarta abbahagyni a sírást. Egy puszit adtam a feje búbjára nyugtatás képpen. - jó már? - megrázta a fejét majd még egy puszit adtam a homlokára. - és most?

- Egy kicsit! - motyogta a vállamba.

- Majd ha megeszed a reggelit feltöltődsz energiával és kikészítheted Vinsetet! - ültettem fel a székre. Jeremy már félig megette a palacsintát. Egy puszit adtam a fejére majd elindultam a saját reggelimért.

Mikor leültem Owen csatlakozott hozzánk.

- Jenna beszélnünk kell! - ült le mellém.

- Na és miről? - kaptam be palacsintát.

- Elsőnek is, szia - puszilta meg az ajkaimat. – másodjára meg hol voltál reggel? – kérdezte.

- Aaa mikor? – tettem le a villát.

- Úgy kábé nyolckor!

- Kocogtam az új vendégekkel! – vettem újra a kezembe a villát. Zavarban voltam. Johnra pillantottam, aki féltékenyen nézett minket.

- És miért pont az új vendégekkel? – hajolt közelebb.

- Mert ismerem őket régről! – tettem be a számba palacsintát. – de ugye nem vagy féltékeny?
- Nem, csak felakartalak ébreszteni! – mondta.

- És mit akartál mondani?

- Van két hírem! – hajtotta le a fejét.

- Kezd a rosszal! – hajoltam még közelebb hozzá.

- Két hétig távol leszek – motyogta.

- És mi a jó? – emeltem fel a fejét.

- Hogy lehet munkát kapok Londonban! – nézett a szemembe.

- De, hisz ez nagyszerű! – mondtam fen hangon. – de miért leszel távol két hétig? – mondtam hangosan.

- Mert ilyen állás interjú lesz és van vagy négy lépcső foka! – mondta le konyuló szájjal.

- De aztán valami jó munkát szerezz! – mosolyogtam. – de iszonyatosan hiányozni fogsz! – nyomtam a homlokomat a homlokának.

- Te is nekem! – motyogta majd egy puszit adott az ajkaimra, felállt és elment. Ezt utálom benne. John még négy órán keresztül puszilgatna. Ő meg csak egy puszi és kész. Nem csodálom, hogy még szűz!

Egész nap játszottunk. Bújócskát, kalózosat, banditásat, fociztunk is. És ezt mind négyesben plusz Edwarddel. Olyan aranyosak voltak amikor a négy iker játszottak egymással Vanessa közben a padon ült és nagyokat nevetett rajtuk. Nem volt csendes pihenő, mert az még fárasztóbb - John szerint. Másrészt meg azért mert most megint gyerekek vagyunk és éljük ki magunkat. – Edward szerint. Két és fél órán keresztül játszottunk kit a kertben, míg el nem kezdett esni az eső. Berohantunk a kastélyba majd meséket kezdtünk nézni. Verdákat, Kung Fu Panda 1-2-t és a Jégkorszak 4-et. Elszundítottam a mese est elején. Majd a végén ébresztett fel John. Eathon még elemében volt. Nézte a mese végén kiírt hangokat és ugráló figurákat.

- Na ideje aludni! – álltam fel.

- De anyuuu! – szaladt hozzám Eathon.

- Nincs de! Mondtam már! Mindjárt lecsukódik a szemetek. – fogtam meg Eathon kezét. – Jeremy hol van?

- Nem tudom! – ásított.

- Hol van Jeremy? – fordultam John felé.

- Nem tudom, de már régóta nincs itt!