27. rész: Amire még álmodban sem gondoltál

Wáá ez olyan jó érzés mikor több komi van, mint négy! ^.^ Nagyon köszönöm és nagyon hálás vagyok érte! :D

itt van egy új rész! Fény derül Owen kilétére!

Jó olvasást! :)

Nem gondoltam, hogy komolyan gondolta azt amit mondott. Nem gondoltam, hogy a hévégén meglátogat minket és átesek életem legrosszabb szeretkezésén. Ami nem is az volt, mert én nem szeretem őt. Szinte erőszak volt. Viccnek szántam azt amit mondott. Próbáltam megtenni azt amire kért, vagyis utasított. De nem ment, egyszerűen nem tudtam kerülni John. Próbáltam, de a srácok mindig minket akartak. Aztán az éjszakákat sem tudtam hanyagolni. El kellett felejtenem azt a borzalmas éjszakát és ebben csak John tudott segíteni. Nem akartam ezt, egyáltalán nem. Összekavarodtam. Lelkileg, érzelmileg és agyilag is.
Ez az éjszaka a végzetem. Két napja nem alszok és csak az jár a mondat jár a fejemben amit Owen mondott.
Tudok mindent! Kerüld el Johnt! Vagy bajok lesznek!
Nem is mondta hanem fenyegetőzött. De mit tud? És honnan? Kivagy te Owen?
Valaki kopogott. Mire felálltam már bejött.
- Szia édesem! - mondta halkan Owen. Közel sétáltam hozzá és egy puszit adtam az ajkaira.
- Hogy-hogy ilyenkor? - suttogtam.
- Kaptam pár hírt! - tette le a táskáját.
- És miket? - kérdeztem mosolyogva. Belül remegtem és féltem tőle.
- Johnról - lépett közelebb. - meg rólad! - fogta meg a karomat. - nem szeretem, ha nem fogadnak szót! - suttogta a fülembe.
- Miről beszélsz? - kérdeztem.
- Arról kicsi lány - morogta majd a falnak nyomott és a kezemet kicsavarva a hátam közepéhez nyomta. - hogy tudom, hogy Johnnal keféltél, drága! Tudok mindent! - fordított meg. A kezét a nyakamra csúsztatta. - ha még egyszer meghallom, hogy John körül ugrálsz - emelt feljebb. - kitekerem a nyakad! Érted? Nem nem is! Elsőnek a kis Jeremydet fogom kicsinálni majd a nagyszájú Eathonödet. A szemed láttára! Szenvedd meg, hogy megcsaltál! - szorította meg a nyakamat. A szemem elé ugrott az a kép amikor apu csinálta ugyan ezt. - ígérd meg, hogy soha többé nem fogsz John körül ólálkodni! - mondta dühből. Alig kaptam levegőt. A könnyem kicsordult.
- Ígérem! - hörögtem.
- Hogy mondtad? - hajolt közelebb.
- Ígérem! - suttogtam.
- Helyes! - engedett el. Mint egy vízcsepp folytam le a falon a nyakamat fogdosva. Nagyokat köhögtem.
- Ha csak egyszer is - guggolt le hozzám. - a szavamat adom, hogy megteszem! - emelte fel a fejemet.
- Betartom amit mondtál, csak kérlek őket ne bántsd! - mondtam. A könnyeim patakokban folyt végig az arcomon. - bármit megteszek! Csak őket ne! - motyogtam.
- Sssh! - törölte le a könnyeimet. - én szeretlek! Hisz hányszor összevesztetek. Te viszont vele d*gsz. Ő soha nem szeretett téged. Hisz te mondtad, de te mégis őt választottad! Szégyelld magad! És most hagyd abba a sírást. - állt fel. Megtöröltem az arcomat és vesztesen álltam fel. Nem akartam elhinni azt amit mondott. Mégis megtenné?
Valaki megint kopogott. Biztos John az! Owenre néztem, aki a táskájában keresgélt majd kérdően rám nézett. Megfagyott bennem a vér.
- Ez John? - suttogta. Csak bólintottam egyet. Ezen túl már nem fogok neki hazudni. - küld el! - lépett mögém majd a bal kezemet a hátamhoz nyomta és az ajtóhoz vezetett. Féltem és rettegtem tőle. Mikor kinyitottam az ajtót mosolyogni kezdtem.
- Ah, szia! Azt hittem, hogy már elaludtál! Akkor jössz?
- Nem, most nem! - motyogtam. Owen feljebb nyomta a kezemet.
- Na de miért nem? Hisz azt mondtad, hogy jól esne egy kiadós masszázs! - vigyorgott John.
- Most nincs kedvem! - mondtam.
- Tudom, hogy van! - lépett beljebb. Owen beljebb csukta az ajtót.
- John, menj el kérlek!
- Jó kislány! - suttogta Owen az ajtó mögül.
- Jenna minden rendben? - kérdezte John.
- Minden a helyén, de most hagyj magamra!
- Mond, hogy nem akarod többet látni. - motyogta Owen az ajtó mögül. Nem akartam ki mondani. Valami keményet nyomott az oldalamnak.
- Na! - utasított
- Nem akarlak többet itt látni! Ezt abba kell hagynunk! - mondtam. John csak kérdően nézett rám. Jó éjt kívántam neki majd becsukta Owen az ajtót.
- Ügyes vagy! - mosolygott. - majdnem meg húztam! - engedte le a pisztolyt. Megsemmisülve álltam tovább az ajtóban. Nem fogtam fel mi történt. Talán nem is akartam.
- Gyere baby! - karolt át majd az ágy felé húzott. - ha jó kis lány leszel nem bántalak. Ha viszont rossz, akár baja eshet Jeremynek vagy Eathonnek. - fektetett be az ágyba. - álmodj szépeket! - puszilt homlokon majd rám húzta a takarót. - reggel itt találjalak! - suttogta majd elment mellőlem. Végig néztem ahogyan kipakol a táskájából majd átöltözik és befekszik mellém. Felé fordultam. Háttal feküdt nekem. Megböktem, hogy forduljon felém.
- Mond! - fordult meg. Közelebb mentem hozzá.
- Sajnálom! - motyogtam.
- Ennyi nem elég nekem! De ígérem, hogy szeretni foglak! - motyogta majd kezét az arcomra tette. - csak most nagyon haragszom rád! - tette közelebb a fejét majd egy puszit adott az ajkaimra.
- Owen, én szeretlek! - mondtam.
- Sssh! - tette a kezét a számra. - holnap este vissza utazok Londonba. Pihennem kell! - motyogta. Közelebb bújtam hozzá és átöleltem.
- Akkor is szeretlek! - motyogtam.
- Akkor miért d*gtál Johnnal? - szorította meg a kezemet. Nem tudtam válaszolni. - attól, hogy hiányzott meg megutáltad nem kellett volna meg csalnod engem! De most az egyszer megbocsájtok! Nem fog többször előfordulni.
- Nem is fog! De ha most megmutatnád, hogy mennyire szeretsz - húztam végig a kezemet a mellkasán. Próbáltam becsapni a szívemet az eszemmel. Ha gyengének mutatkozom legyőz és irányítani fog. Ha pedig ellenkezek akkor pedig bántani fog. Jobb ha a kettő között maradok. Nem leszek gyenge, nem fog irányítani és nem fogom neki engedni, hogy bántsa a gyerekeket. Talán egyre jobban megszeretem.
- Biztos, hogy akarod? - kérdezte mikor felém hajolt.
- Persze! - suttogtam.
- Hiányzik a szex? Vagy fogalmazzak úgy, hogy hiányzik John? - mászott felém.
- Owen én nem...
- Hallgass! - csapta meg az arcomat. - most viszont az enyém leszel! - mászott lejjebb majd megszabadított a ruháimtól.

Másnap reggel fapofával mentem le a reggelihez. Owennek már hűlt helye volt az ágyamban. Én érkeztem elsőnek megcsinálni a reggelit. Négy napja a srácok nem is foglalkoznak velem. Csak Johnnal voltak. Owen a "szeretkezésünk" után azt mondta, hogy küldjem el Johnt. Nem érdekli őt, hogy-hogyan csak mire vissza jön Londonból ne lássa meg őt itt.
Valaki át karolt hátulról. Azonnal felismertem mikor megmarkolta a mellemet.
- Mi a baj Jenna? - morogta a hajamba.
- Az, hogy ne érj hozzám! - húzódtam el tőle.
- Azt hittem, hogy viccnek szántad a tegnapit! - lépett mellém. Bárcsak az lenne!
- Pedig nem az! És szeretném, ha békén hagynál minket! - mondtam magam elé közben a zsemléket vágtam fel.
- Jenna ezt nem gondolod komolyan
- De igen! Búcsúzz el a gyerekektől! - kentem meg a zsemléket vajjal.
- Mondj egy okot!
- Neked barátnőd van. Nekem viszont barátom.
- Másik okot! - motyogta. Nem válaszoltam. - te bele szerettél? - fordított maga felé.
- Talán igen! - fordultam vissza. - John minket már nem köt össze semmi! Csak a srácok. - mondtam.
- Ezt nem! Nem foglak csak így itt hagyni titeket. Nem fogok elmenni mert te azt mondtad! És nem hiszem el, hogy bele szerettél! - morogta. Lecsaptam a kést a pultra majd megnéztem hogy figyel-e minket valaki. Mérgesen néztem rá.
- John, ha még életben akarod látni a fiaidat és engem is akkor - néztem be az étkezőbe. Owen nézett minket. - elmész! Eltűnsz és elfelejted ezt a két hetet! Még azt is hogy fiaid vannak! - mondtam dühösen.
- Hallani akarom!
- Mit?
- Hogy szereted Owent.
- John, én Owent szeretem! - mondtam hangosabban majd Owenre néztem csak bólintott egyet majd elment.
- És engem már nem? Hisz azt mondtad, hogy nem tudsz elfelejteni!
- Nem érzek irántad semmit! - fordultam vissza. - Már kétszer átvertél! Harmadjára nem fogom engedni!
- Hát jó! - ment kifelé. Miközben befejeztem a szendvicseket azon gondolkodtam, hogy milyen érzéketlen vagyok. Azt hittem hogy nehezebb lesz őt elküldeni. De még a szívemet sem zavarta meg. Lehet tényleg beleszerettem Owenbe?
Mikor kivittem a szendvicseket John ott ült a megszokott helyen vele szemben Owennel! Nagyot nyeltem majd elindultam. Letettem az ikreknek a tányérokat majd amikor magamnak akartam letenni akkor Owen az ölébe húzott.
- Jó reggelt szépségem! - puszilta meg az arcomat.
- Neked is! - mosolyogtam majd megpusziltam az ajkait.
- Jól aludtál? - simított végig a combomon.
- Lefárasztottál, szóval igen! - haraptam bele a zsemlémbe. - kérsz? - nyámmogtam majd a szájához nyomtam a zsemlét amibe beleharapott.
- Hmm ez finom! - nyámmogta majd a fülemhez hajolt. - nem megmondtam, hogy küld el? - nyomta az oldalamon pihenő kezét a bordáim közé. Iszonyatosan fájt.
- Hidd el, hogy elfog menni! - fogtam meg a kezét.
- Úgy legyen! - puszilta meg az arcomat, majd Johnra néztem aki irigykedve nézett minket. - a fiúk mikor jönnek le? - kérdezte.
- Nem tudom, de addig sem zavarnak! - kezdtem csókolni az ajkait. Gyengéden és szenvedélyesen.
- Te aztán mániás vagy! - motyogta majd ő kezdett csókolni.
- Elnézést fiatalok! - zavart meg minket Peter. Mosolyogva szakadtunk el egymástól. - elkélne egy kis segítség!
- És miben? - kérdeztük egyszerre.
- Ma érkezik pár vendég és amint elnézem az időt nem lesz valami túl fényes éjszakánk! - mondta. - nincs segítségem és csak rád számíthatok Owen! - fogta meg a vállát.
- Szóval miben kell segíteni? - simított végig a hátamon, hogy száljak le róla. Lassan álltam fel.
- Fát kellene hasogatni! - mondta Peter. - ráadásul nem is keveset! - indult kifelé. Owen furán kezdett mosolyogni, majd elindult John felé.
- Na barátom! Vegyük hasznát neked is! - csapott John vállára! - mivel elég jó barátok lettetek Jennával és Jenna a barátnőm ezért olyan mintha családtag lennél! - vigyorgott. - segítesz  nekem fát vágni?
- Persze! - vigyorgott John. Azonnal a tegnap estére gondoltam és arra, hogy bármit csinálhat vele Owen édes kettesben.