54. rész: Hadi rokkantak

HALI srácok :) azt a milyen fura vissza térni ide és írni! :) nem is fura hanem jóóóó :)

Pár héttel azután történt, hogy haza értünk a nászutunkról, ami elég rövidre, de nagyon izgalmasra sikeredett. Szeptember eleje volt és jó idő, de a srácoknak sikerült beleesniük egy megfázásba. Lázasok is voltak és még köhögtek is. Próbáltam Rosaliet távol tartani tőlük, de nem nagyon tudtam. Nem kellene bele esnie egy kemény megfázásba, esetleg egy tüdő gyulladásba. Egész nap a fiúkkal voltam és nekik rohangáltam fel s le a lépcsőn. Biztos lesz egy kicsi - nagy - izomlázam.
Fáradtam vonszoltam magamat a szobánkba egy kiadós zuhany után, majd félig csukott szemmel bújtam be az ágyba. Ahogy magamra húztam a takarót és lehajtottam a fejemet a párnára azonnal elaludtam.

Valami olyasmiről álmodhattam, hogy John egy levelet hagyott az ajtón csüngve. Ez állt benne: hajad mint a reggeli napsugár, tested mint egy jól megérett körte, ajkaid mint a korai harmat cseppjei   szemed csillogása drágább mint a rubint, melleid akár a Sahara magas homokbuckái, nyelved érintése olyan mintha selyemmel simogatnának... Ne akard, hogy célozgassak, hogy hogyan várlak odabent... Zárd kulcsra az ajtót miután bejöttél.
Lassan nyitottam be a szobába abban reménykedve, hogy John letámad, vagy ad egy masszázst. Mosolyogva csuktam be az ajtót, majd zártam kulcsra azt.
- Drágám, te vagy az? - kérdezte a szekrényből.
- Nem, a feleséged! - vigyorogtam. - de mire készülsz? - léptem közelebb.
- Állj! - lépett hátra egy fehér köntösben. Kérdően néztem rá, majd elpirultam a gondolattól, hogy mit is művelhetne velem... - készültem ám! - tette az egyik kezét a szekrény ajtajára. -  a nászutas büntetésed meg bosszulása! - tette csípőre a másik kezét. - feküdj az ágyra! - utasított. Szótlanul ballagtam, az ágyhoz, majd lefeküdtem rá. Pár másodpercig vártam, majd az ágy végéhez sétált és lassan oldotta ki a köntös övét, majd valami dörmögő hangot hallottam. Aztán rájöttem, hogy ez a valóságban történik, pedig már kezdett izgalmas lenni az álmom. Csukott szemmel fordultam a hátamra a hang forrás felé. Azonnal kipattan a szemem mikor rájöttem, hogy mi ez a borzalmas hang.
- Nem hiszem el! - morogtam. Pár percig feküdtem úgy és tűrtem a hangját. De nem bírtam sokáig. - John! - löktem rajta egyet, de nem mozdult. - JOHN! - löktem még egyet rajta, mire lassan felém fordította a fejét.
- Mi az drágám? - kérdezte álmosan.
- Csak az, hogy nem fordulnál a hátadra, vagy az oldaladra? - suttogtam.
- Miért kéne? - motyogta csukott szemmel.
- Mert iszonyatosan horkolsz John! - nyögtem.
- De ha az oldalamon fekszek, becsípődik a derekam, ha meg a hátamon az meg megfájdul! - motyogta lassan. Mérgesen szívtam be a levegőt, majd fordultam az oldalamra. Most este sem fogok túl sokat aludni - címszóval.
- Ugye nem haragszol? - emelte fel a fejét. gondolkodóan néztem rá.
- Egyáltalán nem! - morogtam.
- Lehet megleszek fázva és be van dugulva egy kicsit az orrom! Előfordul! - húzódott közelebb hozzám, majd a kezét az alhasamra rakta. - aludjatok szépeket! - támaszkodott föl, majd egy homlok puszit adott és vissza feküdt. Kicsit megnyugodva hunytam le a szememet, hogy végre tudok nyugodtan aludni. John keze a hasamon maradt és kicsit kényelmetlen volt úgy feküdni. Leakartam onnan venni, de nem sikerült mert felnyögött.
- Most kommunikálok vele, ne zavarj minket! - morogta. Elmosolyodtam, majd végig simítottam John kezét, mire egy halk nyögés csúszott ki a száján. Lehunytam a szemem és aludni próbáltam. Arra gondolta, hogy mióta Johnnal együtt élünk milyen tökéletes minden. Milyen habos torta, és édesség minden. Senki nem tudná tönkre tenni ezt a csodálatos életünket.
John babrálni kezdett a pólómmal. A kezét alá csúsztatta, majd felfelé kezdett tapogatózni közben végig morgott, majd megmarkolta a mellemet és ott pihentette. Mosolyogni kezdtem, majd újra aludni próbáltam. Lassan és nyugodva merültem el, lassan tértem át alfából bétába, de valami már megint megzavart. Már megint az a dörmögő hang. Szemeim azonnal kipattantak majd John felé fordultam. Nem hiszem el, pedig félig az oldalán fekszik. Nem bírtam tovább, hallgatni ezért lefejtettem magamról John kezét, majd kibújtam a takaró alól, felvettem a köntösömet és lementem a konyhába egy pohár vízért.

Nem tudom mióta ülök itt a konyhában, de azt tudom, hogy mindjárt leragad a szemem. Ez már a harmadik este, hogy nem alszom. Eddig az ágyban tűrtem végig a párnám alatt a medve téli álmát, de már nem bírom. Egyáltalán nem. Próbálkoztam már mindennel, de nem sikerült egyik küldetés sem. Pontosan fél kettő van és negyed egykor feküdtem le. Hát nem csodálatos? Még szerencse, hogy csak megfázása lesz, vagy van. Remélem nem fogja ezt csinálni életünk hátra lévő részében. Vagy ha igen kénytelen leszek füldugóval, vagy az egyik vendégszobában aludni. Vagy esetleg ő fog ott aludni. Sőt biztos is. fogalmam sincs hogy fogom kibírni ha tényleg csak egy megfázás. Talán én fogok aludni addig a vendégszobában. Vagy a nappaliban a kanapén.
Már csak félig volt a poharam vízzel, mire csoszogást hallottam a nappali felől. Nem vettem figyelembe, ki az és mennyire lehet veszélyes, csak bámultam az ajtóra. Meglepődtem, mikor Jeremy jelent meg az ajtóban. Látszatra ő is ugyan így járhatott.
- Jó estét! - motyogtam.
- Szia anyu! - motyogta ő is.
- Nem tudsz aludni? - kérdeztem, mire csak megrázta a fejét.
- Meg szomjas vagyok! - lépett közelebb.
- Csináljak teát? - kérdeztem. Csak megrázta a fejét, elém állt majd átölelt. - vizet kérsz? - simítottam végig a hátát, majd a fejét a mellkasomba nyomta. - kakaót? - kérdeztem. Erre már igent mondott. Elsőnek megvizsgáltam, hogy minden rendben van-e vele. Kezemet a tarkójára csúsztattam, majd a eltoltam magamtól és a homlokára tettem a kezemet. Ellenőrizni, hogy lázas-e. - jól vagy? - kérdeztem a szemébe nézve.
- Ühüm! - rázta meg a fejét. A másik kezemet tettem a fejére. Úgy éreztem mintha meleg lenne neki. - akkor csinálsz kakaót? - követelőzött.
- Nem fáj a fejed? - toltam hátrébb. Csak rázta a fejét. - elsőnek egy láz mérés, majd aztán kakaó! - álltam fel a székről, majd elindultunk felfelé.

A lázmérő csak 37,4 fokot mutatott, ami nem olyan nagy hőemelkedés, de már kezd. Tíz percenként mértem a lázát. Már untam az ágya mellett a lábamon ülni, és várni. De én nem adtam neki hangot, viszont ő igen.
- Anya kérem a kakaómat! - nyafogta.
- Ha lázas leszel nem fogsz kapni, mert gyógyszert kell bevenned! És tejre nem szabad! - morogtam.
- De anyuu! - nézett rám félig kinyitott szemmel.
- Halkan már mert Eathon alszik! - suttogtam. Akkor hallottam meg, hogy nyöszögni kezd és forgolódni. Lerúgta magáról a takarót, annyira forgolódott. Rossz előérzetem volt, ezért felálltam és oda mentem hozzá.
- Eathon! - szólítottam meg esőnek. A homloka verejtékezett és hisztérikus hangokat adott ki. - Eathon! - mondtam hangosabban, mire abba hagyta a forgolódást. Lassan tettem oda kezemet a homlokára, ami tűz forró volt. A másik kezembe volt a lázmérő. Ahogy csak tudtam, lehúztam Eathon nyakán a pólót és a hóna alá tettem azt. Az a fél perc a végtelenség volt. Soha nem fog csipogni az a franc - gondoltam magamban.
- Anyu mi a baj? - motyogta Eathon.
- Semmi csak megmérem a lázad! - mondtam mit sem sejtve, majd lassan kivettem a lázmérőt, ami 39,8-at mutatott. Amilyen gyorsan csak tudtam lerántottam Eathonről a takarót, és kihúztam az ágyból. - gyerünk! - utasítottam.
- Hova megyünk mami? - állt fel az ágyról, de a lábai nem bírták meg.
- A franc! - morogtam, majd a hóna alá nyúltam és felemeltem. - veszünk egy hűtőfürdőt! - indultam el vele kifelé.Alig bírtam vele be manőverezni a fürdőbe. Régen emeltem már majdnem húsz kilót. Leültettem a wc-re majd vizet kezdtem engedni a fürdőkádba.
- El ne aludj! - néztem lehajtott fejére.
- Nem alszok. - motyogta. A kád lassan telt meg félig meleg vízzel.
- Ez talán lejjebb viszi a lázad, ha meg nem irány az ügyelet! - morogtam talán magamnak talán Eathonnek, aki már lassan aludt a wc-n ülve. - na gyere! - zártam el csapot, majd felé fordultam. Az ölében volt a keze, a feje lehajtva és úgy dülöngélt. Elmosolyodtam majd oda mentem hozzá. Levettem róla a pólót, majd a nadrágot is megpróbáltam, de az nem volt olyan egyszerű. Ezért rajta hagytam. Ismét átkaroltam a hóna alatt és a combjánál, majd beletettem a kádba. Ahogy a vízhez ért a bőre kipattant a szeme.
- Ez süt! - nyávogta.
- Mindjárt lehűtjük, csak bírd ki pár percig! - motyogtam.
Fél órát csücsült a kádban, mire normális hőmérséklete lett. Becsavartam egy törülközőbe, majd újra felemeltem és bevittem a szobájába. Jeremy az ágyon ült és várt. Felcsillant a szeme mikor beléptem.
- Mi a baj anya? - kérdezte halkan.
- Csak magas láza volt. - mentem Eathon ágyához. Lassan tettem le rá, hogy ne ébredjen fel.
- Akkor nem kapok kakaót? - kérdezte Jeremy miközben betakartam Eathont.
- Persze! Mindjárt hozom! - motyogtam majd elindultam kifelé.

Jeremy ahogy megkapta a kakaóját, úgy is aludt el. Elmosolyodtam rajta majd megnéztem Eathont. Édesen szuszogott bebugyolálva és semmi jele nem volt újabb láznak. Fáradtan csoszogtam le a lépcsőn. Nem voltam álmos. Nem is tudtam volna aludni. Le támasztottam a fejemet a konyha pultra majd csak arra emlékeztem, hogy valaki lágyan lökdösi a vállamat.
- Mi az? - nyögtem majd felnéztem. Már világos volt és halk zene szólt.
- Miért itt alszol? - kérdezte John. Lassan egyenesedtem ki, majd néztem rá.
- Hogy miért is? Nézzük: talán azért mert nem bírtam aludni, talán azért mert Eathonnek magas láza volt az éjjel, vagy talán azért mert egy medvével alszok már három napja és három napja nem bírok aludni! Választhatsz! - néztem rá mérgesen.
- Egy medvével? És nem falt fel? - értetlenkedett.
- Csak azt nem értem, hogy miért nem tudsz a hátadon vagy az oldaladon aludni?
- Mert ha a hátamon alszok megfájdul és nagyon rossz azután, ha meg az oldalamon akkor meg becsípődik a derekam. - sajnáltatta magát.
- Akkor számíts rá, hogy az elkövetkezendő pár napban nem fogok melletted aludni! - morogtam, majd felálltam. Pont a mellkasa volt az orrom előtt. - arrébb mész vagy... - néztem fel rá.
- Csak parancsoljon Mrs. Durcáskedvű. - lépett hátrébb kettőt.
- Te is az lennél, ha nem aludtál volna egész éjjel! - néztem a szemébe. Olyan furán nézett ki az egész arca és sápadt is volt, meg csillogtak a szemei. Ráadásul még orrhangon is beszélt. - jól vagy? - léptem elé.
- Igen! Kicsit megfázva de jól. - magyarázta. - de miért kérdezed? - nézett rám kérdően. Nem tudtam megállni, hogy ne anyáskodjak. Végig tapogattam az arcát, ami a megszokottnál egy kicsit melegebb volt, majd a homlokára tettem a kezemet.
- John, te lázas vagy! - mondtam aggódva.
- Nem vagyok én az! Soha nem voltam lázas! - morogta.
- Éppen itt az ideje, hogy az légy! - motyogtam. - forró tea, be az ágyba és C-vitamin! - utasítottam, majd tolni kezdtem kifelé a konyhából.
- Jenna én nem vagyok beteg! - mondta orrhangon.
- Persze, hogy nem! - motyogtam. - csak úgy horkolsz mint egy medve akit a téli álmát alussza! Ki kell gyógyítani, hogy újra a pihe-puha ágyamban aludhassak! -  mondtam.
- Én tudom mi segít a megfázáson! - fordult vissza az ajtóból, majd kacéran kezdett vigyorogni.
- Szerintem félúton kidöglenél! - fordultam a teáskanna felé. - menj fel, vegyél egy forró fürdőt, majd búj be az ágyba! Mindjárt viszem a teát! - utasította.
- Hmmm... nem rossz ötlet! - morogta.
- John, ezt komolyan mondtam! Mindenki beteg, nem csoda, hogy te is lebetegedtél! Nyomás! - mutattam kifelé.
- Oké mami! - motyogta lehajtott fejjel, majd kiment a konyhából.

Azt hittem, hogy a reggeli órákban járunk, de már régen délután volt. Gyorsan eltelt a délelőtt. Főleg, úgy, hogy én rohangáltam mindenkinek fel és alá. Plusz még úgy, hogy Rosalie, csak velem maradt meg. Ezért őt hurcolnom kellett, vagyis nem mert jött utánam. Úgy éreztem, hogy ha nem dőlök le pár percre meghalok a fáradságban. Éppen a kanapé felé tartottam, hogy lepihenek és megnyújtóztatom a lábaimat, mikor John kiabált.
- Drágám, hoznál valami édességet a kedves férjednek? - kiabálta.
- Persze! - fordultam el a kanapé felől, majd a konyhába indultam. Pont a pulton volt egy zacskó gumicukor. Felkaptam majd elindultam vissza felé. Nagyokat ásítottam miközben felfelé vonszoltam magamat a lépcsőn. Ennyire fáradt még soha nem voltam. Egyszer sem. Még akkor sem mikor még egyetemre jártam és a zh-kra tanultam és egész éjjel fent voltam. Lehajtott fejjel nyitottam be a szobánkba, majd lassan néztem Johnra, aki a gyerekekkel feküdt egy ágyban.
- Szia anyu! - kuncogott Jeremy John lába mellől.
- Itt a gumicukor! - dobtam oda Johnnak a zacskót, majd elindultam kifelé.
- Nem erre gondoltunk! - morogta John.
- Akkor mire? - fordultam vissza. A tokomba egy csomót éreztem. Mindjárt sírni fogok. - mit hozzak még? Mit? - kérdeztem. - négy napja itt rohangászok nektek fel s alá és még egy köszönömöt sem kapok! Elegem van! - kezdtek folyni a könnyeim.
- Most már egy százas zsepit hozz! - motyogta John. - gyere már ide! Meg sem várod mit akartunk! - mutogatott John az ujjával. Lassan vonszoltam oda magamat az ágyhoz. Ahogy oda értem, John megfogta a kezemet és az ölébe rántott.
- Az édességgel konkrétan rád gondoltam! - törölte le a könnyeimet.