25. rész: Anyai ösztön

Háát hol is kezdjem! :D egész nap ezt írtam :P egy szót se tanultam ezért hoztam hamarabb, szóval most megyek tanulni xD :D várom a komikat! :DJó olvasást! :)

- Mi az, hogy régóta nincs itt? - förmedtem rá Johnra.

- Mióta bejöttünk

- És nem szóltál volna? - emeltem fel a hangom. Elindultam az étkező felé. - Jeremy, hol vagy? - léptem be az ajtón. Nem láttam sehol. Benéztem az asztal alá is. Ott sem volt.

- Eathon, hol szoktatok játszani? - guggoltam le hozzá. Félénken nézett rám. - bár hol is nem harapom le a fejed. Csak kérlek, mond el! - mondtam mosolyogva.

- A toronyba - mondta lehajtott fejjel.

- Százszor elmondtam, hogy ott ne játszatok! - álltam fel.

- Bocsánat mama! - motyogta.

- Nincs baj! - indultam a torony felé. Utálom azt a helyet. Régóta nincs felújítva a lépcsője és elég veszélyes főleg az ikreknek. Nem lassan mennek lefelé a lépcsőn hanem trappolnak mint a lovak. Mindig elmondom nekik, hogy lassan mert ebből baj is lehet. De mintha a falnak beszélnék.

- Jeremy hol vagy? - nyitottam be a torony lépcsőházába. - Jeremy, gyere le! Nem kapsz sütit! - kiabáltam. Vártam pár másodpercet hátha lejön, de nem jött. Elindultam a szobák felé.

- Jeremy? - kiabáltam el magamat a lépcső tetején. - gyere elő! Hallod? - kiabáltam. Benéztem minden szobába. Még oda is ahol vendégek voltak. Az ágyak alá is benéztem, de sehol nem volt.

- Nem láttátok Jeremyt? - nyitottam be Edwardékhez.

- Nem. Hova lett? - morogta Edward.

- Nem tudom! - mentem kifelé. Mindenkit végig kérdeztem. De senki sem látta.

- Akkor biztos kint van! - nyitottam ki az ajtót. Nagy vihar volt oda kint. Süvített a szél, dörgött villámlott és szakadt az eső.

- Ne menj ki, Jenna! - húzott vissza John.

- De mi van ha kint van? - indultam újra kifelé.

- Biztos nincs kint! Akkor bejött volna! - jött közelebb Owen.

- Akkor hol van? Még csak öt éves, hogy lenne annyi esze, hogy ha baj van akkor bejön? - emeltem meg a hangomat.

- Mindenhol megnézted? - kérdezte Owen.

- Még a szekrényekben is! - mondtam remegve. Egyre jobban féltem. Féltem, hogy kint van ebben a nagy viharban.

- Nézd meg még egyszer! - morogta Owen majd elment.

- Biztos, hogy kint van! - vettem fel a kabátomat.

- Jenna nagyon veszélyes ki menni! - mondta John. Mintha meg sem hallottam volna nyitottam ki újra az ajtót. - Jenna, ne menj ki! - húzott vissza John.

- John te ezt nem értheted! - rántottam ki kezemet a kezéből.

- De értem…

- Jeremy még nagyon kicsi volt, négy hónapos mikor megfázott. Tüdőgyulladást kapott, amivel bekerültünk a kórházba. Azt mondta az orvos, hogy nem sok esélye van a túlélésre, mert még nagyon gyenge egy ilyen erős betegséghez. Át szenvedtem vele több mint három hetet a kórházban, azzal a tudattal, hogy akár el is veszíthetem! De ő erős volt és kibírta. Minden egyes kis mozdulatára felébredtem! - kezdtek potyogni a könnyeim. - azóta, ha megbetegszik, akkor nagyon beteg! Nem hagyhatom kint! Bele halnék ha elveszíteném! - néztem John szemébe. Bólintott egyet majd elindultam kifelé. A szél egyszerűen tombolt. Régóta nem volt ilyen vihar. Mintha rám haragudna az időjárás, hogy egy kellemes délelőttöt eltöltöttem a családommal. Owen meg egyszerűen féltékeny Johnra. Nem is tudja, hogy ő a gyerekek apja. Nem tudom mi ütött belé.

- Jeremy! - ordítottam. Kocogni kezdtem a fák közé. Elsőnek a saját helyemre mentem, de ott sem volt. Biztos ott van amit már egyszer bebarangoltunk, de az olyan sok hely. Hova nem akartam menni? Hová nem volt idő menni? Hová akart ő menni?

- Jeremy? - kiáltottam el magamat. Úgy éreztem, hogy feladom és vissza megyek, de valami azt suggalotta, hogy még keresnem kell. Bejártam minden egyes helyet ahol már jártunk, de sehol semmi. A hangom már rekedt volt a sok kiabálástól.

- Jeremy gyere elő! - kiabáltam az erdő közepén lévő tisztáson. Megláttam egy kis házat. Nem láttam volna, hogy lenne ott bárki is ezért vissza fordultam. Biztos nem ment be oda! Valami azt mondta, hogy menjek oda, ezért oda siettem.  Ahogy benyitottam az ajtó nagyot nyikorgott. Minden lom ott volt. Nem láttam semmit és senkit.

- Jeremy itt vagy? - kérdeztem. Ez a hely az utolsó reményem. Ha nincs itt akkor a birtokon kívül van és az bárhol lehet. Nem hallottam semmit. Túl zsúfolt volt a hely ahhoz hogy ott legyen. Feladva indultam vissza. Nem igaz hogy ilyen felelőtlen vagyok! Hogy nem vettem észre, hogy nincs ott velem? Pedig mindig észre veszem! John teljesen elvette az eszemet.

Lassan sétáltam azon a hosszas úton. Futva négy öt perc. Gyalog akár húsz is. Nem tűnhetett csak úgy el! Lehetetlen. Újra futni kezdtem a kastély felé. Két perc alatt oda értem. Benyitottam majd a könnyeimet törölgetve vettem le a kabátomat. Elragadott az a tudat, hogy egyáltalán nem vagyok jó anya. Nem mesélek nekik az apjukról, nem figyelek rájuk, nem játszok velük. Egy pancser vagyok! Egy nagy lúzer.

- Mama! - mondta. Oda kaptam a fejemet.

- Jeremy! - guggoltam le hozzá. - hol voltál? - öleltem át.

- Egy kis faházban! - motyogta a vállamba.

- Miért nem szóltál hova mész? Soha többet ne csinálj ilyet! Érted? - hajoltam el tőle. - az én engedélyem nélkül sehová! Megértetted? - fogtam meg a vállát majd egy kicsit megrángattam.

- Értem mami! - kezdett el sírni.

- Jaj, sajnálom, de úgy megijesztettél! - szorítottam magamhoz. - soha, soha többet ne csinálj ilyet! Oké?

- Igen anya! - motyogta.

- De miért mentél oda? - hajoltam el tőle. Nem válaszolt. - kérlek válaszolj!

- Azt mondta, hogy apu ott vár rám és oda mentem! - mondta lehajtott fejjel.

- Ki mondott ilyet? - kérdeztem. Felnézett majd a lépcső felé mutatott. Lassan fordultam meg. Owen állt a lépcső aljánál. Hisz ez lehetetlen! Ő biztos nem mondana ilyet!

- Ki talált rád? - fordultam Jeremy felé.

- John! - mondta.

- Oh istenem! - szorítottam magamhoz. - na menjünk fel. Vegyünk egy forró fürdőt! - emeltem fel majd elindultam vele felfelé.

- Anyu - hajolt a fülemhez - én nagyon szeretlek! - motyogta majd egy puszit adott az arcomra.

- Én is nagyon szeretlek te kis majom! - tettem a számat a nyakához majd mély levegőt vettem és kifújtam a levegőt.

- Anyu nee - nyomta el magát tőlem nevetve.

- Ezért még kapsz! - csíptem az oldalába.

- Hagyd abba! - nevetett. Végig csikiztem egészen a szobájáig. Mikor benyitottam ledobtam az ágyra, de húzott magával. Így én is az ágyon landoltam.

- Ó te kis rosszcsont! - mondtam majd elkezdtem csikizni. Felhúztam a pólóját majd hasára tapasztottam az ajkaimat és kifújtam a levegőt. Hangosan nevetett.

- Hagyd abba! - fordult a hasára.

- Majd kapsz még! - egyenesedtem fel. Akkor láttam meg hogy John és Eathon a szobában játszanak.

- Szóval gyerünk fürdeni! - nyitottam az ajtót.

- Jaj anya ne már! Olyan jól játszunk! - nyávogta Eathon.

- Majd játszatok holnap! Aludni kell! - mondtam. - gyerünk! - mutattam kifelé.

- De anyu! - morogták.

- Szólok Vinsetnek!

- Ezt csak úgy mondod! - mondod Eathon.

- Hát jó! - hajoltam ki az ajtón. – Vinset… Van itt, pár ördögfióka!... Hogy mindjárt jön?... Nagyszerű!... – mondtam magamban. - hallottátok? Mindjárt jön. - mosolyogtam. Két percbe sem tellett mire elő keresték a pizsit és elindultak a fürdő felé. John felé fordultam, aki a kocsik között feküdt az oldalán közben az egyik kocsit tologatta és még hangot is adott hozzá.

- Köszönöm! - mondtam. Nem figyelt. - köszönöm, hogy megtaláltad Jeremyt. - mondtam kicsit hangosabban.

- Ugyan semmiség! - állt fel. - majd meghálálod. - jött felém.

- Ezt nem lehet meghálálni! - mondtam.

- De igen! - morogta a fülembe. - és nem csak arra gondoltam! - suttogta.

- Akkor sem tudom meghálálni! Ez nagyon becsületes. - öleltem át.

- Majd többször meghálálod!

- Szemét! - csaptam a mellkasára. - na de most megyek megfürdetni őket!

- Vettem neked valamit! - mondta.

- Hmm és mit? - húztam végig a kezemet a mellkasán.

- Vagyis rendeltem! De majd éjszaka oda adom! - húzta meg a pólóm nyakát majd benézett alá.

- Kíváncsiskodó! - löktem el magamtól majd elindultam a fürdőbe. Már egymást ütlegelték.

- Na itt vagyok! - mondtam majd megnyitottam a csapot. - tessék vetkőzni!

- Anyu az apu hol van? - kérdezte Jeremy.

- Majd ha szépen megfürödtetek és fogat mostatok elmondom! - nyúltam bele a vízbe. Lassan telt meg a kád majd szépen kezdtek el együtt fürödni. Közben vizi csatát vívtak. A kád fele tartalma a fürdőszoban volt.

- Na szóval - kezdtem bele fogmosás közben. - apu az a - álltam meg. - elsőnek is nem szólíthatjátok úgy, hogy apu senki előtt. Másodjára próbáljatok rendesen viselkedni. Harmadjára pedig, ha elmondjátok  bárkinek is soha többé nem találkozhattok vele. Ígéritek?

- Ígérjük anyu! – mondták.

- Az apukátok nem más, mint John! - mondtam halkan.

- Akkor apu itt van? - kiáltotta Jeremy.

- Halkan! Ez egy olyan titok amit csak mi négyen tudhatunk! - tettem a pohárba a fogkefémet.

- Akkor apu itt van? - kérdezte halkan Jeremy.

- Igen itt! És jó lenne, ha bemennétek hozzá amíg lezuhanyozok! - toltam ki őket az ajtón. Láttam ahogyan bekopognak hozzá majd bemennek. Gyorsan dobtam le magamról a ruhákat majd két perc alatt lezuhanyoztam. Törülközőben mentem át a szobámba. Felvettem a fekete piros hálóingemet, ami alá nem vettem fel melltartót csak alá a piros hozzáillő tangámat. Átmentem hozzájuk köntösben. Láttam, hogy a fiúk John mellkasán alszanak ér John is alszik. Lassan mentem oda hozzájuk majd el akartam emelni Eathont mikor mindhárman felugrottak.

- Jézusom! - léptem hátra.

- Megijedtél mi? - kérdezte John nevetve.

- Áh nem! - másztam közéjük.

- Anyu, apu most már itt fog lakni? - kérdezte Eathon.

- Hát ezt ne tőlem kérdezd! - néztem Johnra.

- Nem maradok! - motyogta.

- Ááá! Miért? - kérdezték az ikrek.

- Mert apu sztár és nem maradhat! - simítottam végig Eathon fejét.

- És össze fogtok házasodni? - kérdezte Jeremy.

- Anyu? - nézett rám John.

- Nem tudom!

- És lesz kis testvérünk? - kérdezte Eathon.

- Egyszer igen! - mondtam.

- És anyu, hogy lesz a baba? - kérdezte ismét Eathon.

- Háát. Apu? – néztem Johnra. Mérgesen nézett rám.

- Van két szerelmes pár akik nagyon-nagyon szeretik egymást és egy este szerelmeskednek és a lány pocakjában kezd fejlődni egy kis baba. – ecsetelte. – aztán anyu hasából kibújik.

- Hú akkor majd Vanessa néni hasából is kifog bújni? – kérdezte Jeremy.

- Igen!

- És mi is így születtünk? – kérdezte Eathon. John rám nézett. Nagyot sóhajtottam, majd bele kezdtem.

- Nem éppen így! Az eleje így volt, csak a vége nem. Amikor valami baj történik akkor az orvosok segítenek kivenni a babát. És nálatok baj volt, így az orvosok vettek ki titeket a hasamból. – mondtam. Közben végig John szemébe néztem.

- Én akarok kis tesót! – mondta Jeremy.

- Én is akarok! – motyogta Eathon.

- Akkor most szerelmeskedni fogtok? – támaszkodott fel Jeremy John mellől és rám nézett.

- Hát az nem úgy megy! – mosolyogtam.

- Anyu, és Owen akkor nekünk ki? – kérdezte Eathon.

- Nektek senkitek! – motyogtam. Még beszélgettünk róla majd az ikrek lassan beszéd közben elaludtak. Át vittük őket a szobájukba majd ott estünk egymásnak. Meg markolta a fenekemet majd elakart velem kifelé indulni mikor eltoltam magamat tőle és leugrottam róla. Kinéztem majd kitoltam a szobából és elindultam utána. Owen akkor lépett be a szobámba, bementem hozzá.

- Te mit csinálsz itt? – csuktam be a szobám ajtaját.

- Téged kerestelek! – indult felém.

- A fiúkat fektettem le! – motyogtam.

- Holnap utazok! – ölelt át.

- De kár! – hajtottam a fejemet a vállára. Nagyon is sajnálom, hogy végre elmész.

- Hiányozni fogsz! – motyogta. – nagyon szeretlek. – mondta majd csókolni kezdett. Csípett a csókja. Égetett és mart. Jobban vágytam John csókjára. – miután visszajöttem az enyém leszel! – markolta meg a mellemet. Kirázott a hideg.

- Ezt hogy érted? – hajoltam el tőle.

- Nem egyértelmű? – húzta szét a köntösömet.

- Oh értem! – mosolyogtam. – és miért mondtad azt Jeremynek, hogy az apja a kisfaházban várja?

- Én nem mondtam neki ilyet! – húzódott el tőlem. – gyerek, még nem tudja mit beszél! – lépett az ajtóhoz. – holnap korán kelek. Nem akarlak felébreszteni ezért most búcsúzok! – mondta majd egy forró csókot adott és kiment. Fellélegezve vártam pár percet, majd elindultam Johnhoz. Már aludt, de nem hagytam. Levettem a köntöst és felé másztam.

- John drágám! – térdeltem terpeszbe az ágyon.

- Mi az anyu? – fordult felém. A számba vettem a mutató ujjamat és mosolyogni kezdtem. – óó de szexi! – mondta majd kitakarózott.

- Csak neked! – suttogtam majd felé másztam és kezembe vettem az irányítást. – köszönöm, hogy megtaláltad Jeremyt! – ültem rá a csípőjére.

- Ez egy apa feladat! – döntött le magáról, majd levette a pólóját.

- Nem tudnék egyszer én irányítani? – húztam közelebb magamhoz.

- Szeretnéd mi? – vigyorgott. A kezemet a mellkasára csúsztattam majd átfordultunk.

- Igen, szeretném! – vigyorogtam majd felegyenesedtem. – holnap elutazik Owen! – húztam végig a mutatóujjamat a mellkasán. – azt mondta, hogy az övé leszek miután vissza jön, de én nem akarok. – suttogtam.

- Mond azt neki, hogy fura lenne ennyi idő után, és hogy kell még neked idő! – mondta majd lehúzta a vállamról a hálóing pántját.

- De két hétig távol lesz! – mosolyogtam. – csak a tiéd leszek két teljes hétig! – mondtam.

- Akkor essünk neki a kistesó gyártásnak! – mondta majd a másik vállamról is lehúzta a pántot, majd bele markolt a mellembe…