31. rész: A nagy meglepetés!

Így Szent este hoztam nektek egy nagyon HAPPY részt, karácsonyi ajándékként. :)

Jobb adni mint kapni, de én nagyon örülnék, ha sok-sok komit kapnék holnapra! *-*

Jó olvasást és BOLDOG KARÁCSONYT! :)

Három napja hogy kórházban vagyok. Már nem kapok infúziót és ruha is van rajtam. Ez még mindig rejtély, hogy miért nem volt rajtam, de meggyőződésem hogy John művelte. Izgatottan vártam, hogy hazamenjek és láthassam a srácokat. Nagyon hiányoznak három nap után. Kikeltem az ágyból és az ablakhoz sétáltam. Még mindig az intenzíven vagyok pedig már teljesen jól vagyok. Pedig úgy otthon lennék a srácokkal. Owen távol a családomtól. Tökéletes estém lenne ha nem ebben az átkozott kórházban üdülnék. Szomorúan másztam be az ágyba és tárcsáztam John számát. Nem akarta föl venni. Újra és újra megpróbáltam, de semmi. Felkeltem az ágyból és kimentem a folyosóra. Jót tesz egy kis séta. Eszembe jutott az eddigi együtt eltöltött karácsonyok a srácokkal. Majd az, hogy hat éve hagytam ott Johnt, pont itt Londonban. Akkor ugyan így terhes voltam a srácokkal. Csak ők most nincsenek itt. Hat éve hogy ők velem vannak és boldogsággal töltik be az életemet. Nincs nagyobb öröm egy gyerek mosolyánál.
A könnyeimmel árasztottam a nővér pultot mikor megszólított valaki.
- Magának nem a kórteremben kéne pihennie? - kérdezte.
- De, csak egy kicsit nosztalgiáztam! - indultam lehajtott fejjel a szobám felé.
- Tudom milyen érzés, nekem is vannak gyerekeim! - mondta. Csak tovább mentem a folyosón.
- Maga mit keres itt?
- Még is mit? Látogatóba jöttem, maga idióta! - mondta. Hirtelen megálltam ismerős volt az a dühös hang. De nem! Nem lehet ő. Hisz elment. Tovább mentem a szobámba. Megdermedtem mikor beléptem az ajtón.
- MEGLEPETÉS!! - kiabálták. Könnybe lábadt a szemem ismét.
- Mama! - ordították az ikrek majd felém szaladtak. Leguggoltam hozzájuk.
- Oh de hiányoztatok! - öleltem át őket szorosan.
- Mami szeretnénk bocsánatot kérni amiért így viselkedtünk!
- Nincs miért! - szorítottam magamhoz őket.
- Anyu, megfojtasz! - sziszegte Eathon.
- Akkor sem engedlek el! - morogtam mosolyogva. - olyan jó, hogy itt vagytok! - adtam egy-egy puszit az arcukra.
- Azért jöttünk, hogy az ágyhoz láncoljunk! - mondta Vanessa.
- Hogy az Istenbe jöttetek be? - öleltem tovább a srácokat.
- Anyu engedj már el! - tolt el magától Eathon.
- Én voltam! - mondta az ismerős hang mögülem. Elengedtem a srácokat, felálltam és megfordultam.
- Te. Te! Te? - álltam nyitott szájjal.
- Ne aggódj nem fognak letartóztatni! - csukta be a számat majd megölelt. - én is örülök, hogy látlak. De másra számítottam. - hajolt el tőlem.
- Mégis mire? Hogy sikítozni fogok és a nyakadba ugrani? - kérdeztem felháborodva. - csak egy szó nélkül kivonszoltad a feka segged az ajtón! És hagytál egy spanyol levelet amiből csak a mondatvégi írás jeleket értettem! Haragszom rád! - emeltem meg a hangom. Nagy csend lett a szobában.
- Egy, nem feka a seggem. Kettő, gondolhattad volna, hogy elmegyek. Három, nem beszélünk csúnyán a gyerekek előtt! - kulcsolta össze a kezét.
- Hidd el, hogy csúnyább szavak is rájuk ragadt már az oviból! - fordultam a gyerekek felé akik egymást csipkedtek.
- Nekem meg k*rvára hiányoztál! - lökött rajtam egyet.
- Gabi a gyerekek!
- Ki nem sz*rja le? Egy idő után úgy is megtanulják ezeket! Gyere már! - ölelt át.
- Menj már! - löktem el magamtól. - utállak! Miattad vagyok itt! Miattad jöttem össze azzal a majom fejűvel! Miattad lettem terhes, mert ha nem mész el és megzavarsz minket akkor nem estem volna teherbe - emeltem meg a hangomat. Lehajtott fejjel hallgatott. - és nem születik két csodálatosan gyönyörű fiam, akik néha bűn rosszak, de én így szeretem őket. És ezek mellett nem vesztem volna össze Johnnal és nem lennék itt a te tök fejedet bámulva miközben hallgatod a tök felesleges szidalmazásomat! - mondtam nyugodtan majd felemelte a fejét. - köszönök mindent! - mosolyogtam majd magamhoz öleltem.
- Te hülye vagy! - motyogta a vállamba.
- Aja! - motyogta egy kislány. Mindketten lenéztünk.
- Ja milyen feledékeny vagyok! - hajolt le hozzá. - Ő itt a kislányom Sopie. - emelte fel.
- Oh hát te is szaporodtál? - mosolyogtam el.
- Hah. Többször is. Ő a legnagyobb. Majdnem két éves. North, gyere már! - nézett a tömeg közé. Észre sem vettem, hogy mennyien vannak itt.
- Na szóval ő North, a férjem. - mutatott a magas hófehér fiatal emberre. Két gyerek volt a kezében.
- Jenna Andrews. - nyújtottam a kezemet.
- Örvendek. De nem tudok kezet rázni. - mutatta a kezében lévő gyerekekre.
- Megfoghatom? - kérdeztem Gabitól.
- Nem! - mosolygott. Óvatosan vettem ki North kezéből az édesen alvó csöppséget. - ő Noel! Négy napos.
- Négy napos? - néztem végig Gabin. - biztos a tiéd?
- Loptam! - motyogta. - és ő Louis. - mutatott North kezében ugráló fiúra. - tizenegy hónapos. - motyogta.
- Szóval hogy is ismerkedtetek meg? - kérdeztem Northtól közben a kis Noelt ringattam.
- Gabi Spanyolországban szerencsétlenkedett az egyik rendőrrel. - mosolygott. - én hoztam ki az őrsről. Majd kávézgattunk aztán egyre többször randiztunk... - ennyit jegyeztem meg hosszas beszédéből. Elcsodálkoztam azon, hogy John hogy játszik a gyerekekkel és ők hogyan támadják le. Az volt a szerencsém, hogy egyedül voltam a szobában. Vagy a másik beteg szívrohamot kapott volna.
- Na add ide! Etetés van. - vette ki a kezemből Noelt Gabi. Felálltam és elindultam Edward felé megnézni a kisbabájukat.
- Azta de sokan lettünk! - mondta valaki. - meghoztam az eredményeket! - biztos az orvos. A gyomrom felkavarodott és hirtelen szédülni kezdtem. Nem jutottam el Edwardig.
Finom illat. John parfümje. Étvágy gerjesztő. Megdermedtem Edward előtt. Nem tudom miért de valami az ablak felé vitt ki a teraszra. Csörögni kezdett a telefonom. Egy SMS-t kaptam.
" Hétvégén meglátogatlak!" Owen küldte. Mikor megnyitottam az előző üzenetet valaki megölelt hátulról.
- Nagyon, de nagyon szeretlek titeket! - suttogta.
- Menjünk be! - mondtam de a testem nem akart elindulni. Akaratom ellenére fordultam meg mint ha irányítanának. - szeretlek! Szeretlek és szeretlek! - ismételgettem majd megpusziltam az ajkait. - bármit is tettem sajnálom. - betapasztotta a számat a szájával. Ez egy olyan fájdalmas és jól eső csók volt mint ha csípős krémmel kenegetnének izomláz után. Elsőnek rossz és csíp majd enyhül a fájdalom.
Ugyan ezt éreztem. Lágy, szerelmes, vágyakozó és teljesen tökéletes volt. Pont olyan mint egy filmben. Régen mindig is erről álmodtam. Olyan jelenetekre mint a filmekben. Úgy elolvadni mint ott. A szerelmem karjaiban elaludni és felébredni. Érezni őrült szívverését miközben csókolózunk. Tökéles volt mint mindig. Nem tudtunk leállni. Csak úgy csókolóztunk mint egy normális szerelmes pár. De mi sem normálisak és még párok sem vagyunk, csak szerelmesek. De azok viszont nagyon. Mikor elakart hajolni tőlem vissza húztam magamhoz és sokkal lassabban csókoltam. Halkan nyögött egyet majd megadta magát és nem csókolt vissza. Le görnyedt és egy magasságba került velem. Hagyta hogy irányítsak és utánam csinálta azt amit én csináltam. Nem volt jó, hisz sehogy sem volt ritmusos.
- John! - motyogtam az ajkait cincálva, hogy legyen normális. Felegyenesedett és elszakadt tőlem. A homlokomhoz nyomta a homlokát és mélyen a szemembe nézett majd mosolyogni kezdett.
- Régen csókolóztunk így! - mondta halkan. Mindkét kezemet a mellkasára tette és közelebb húzott magához.
- Régen voltunk már így! - motyogtam.
- Régen csókolóztam csak úgy veled! - mosolygott.
- Régen éreztem ezt a melegséget ami belőled árad. És régen fázott ennyire a hátam. - mosolyogtam. Lehúztam le a pulcsiját majd hozzá bújtam. A fejemet a mellkasára hajtottam és hallgattam dübörgő szívverését.
- Még valami paparazzo meglát! - motyogta. Kérdően néztem rá majd eszembe jutott az első találkozásunk.
- De akkor csurom víz voltam. - mondtam. Bebújtatott a pulóvere alá. Szorosan húzott magához majd összehúzta a pulcsiját.
- Most már sziámi ikrek vagyunk! - motyogta. Kezemet a dereka köré fontam és felnéztem rá.
- Hihetetlen hogy mennyire szeretlek! - mondtam. Az állához csúsztattam a kezemet és felém fordítottam a fejét. Kacéran mosolygott majd közel nyomta hozzám a fejét és megpuszilta az orromat.
- Az mennyire hihetetlen, hogy nálad jobban még nem szerettem senkit! - mondta majd behunyta a szemét és egy apró puszit adott az ajkaimra. Egy milliméterre sem szakadt el tőlem. - szeretlek! - mondta majd lágyan csókolni kezdett. Át járta a testemet az a bizonyos szerelmes érzés és persze a boldogságé is. A hasamban újra éreztem a pillangókat repdesni. Tudtam, hogy mit gondol. Ez a különleges bennünk. Olyan mintha egy harmadik ikertestvérük lennék, bár azt nem tudom, hogy Edward mit érez.
Lassan szakadt el tőlem majd apró puszikkal halmozott el.
- Most pedig Miss Andrews haza megyünk! Még ha nem is engednek! - kezdte szét húzni a pulcsit. Hozzá simultam és a kezemet a tarkójára csúsztattam.
- Nem tudnánk nosztalgiázni? - kérdeztem a szemébe nézve.
- Hátha ezt akarja Miss Andrews! - hajolt a fülemhez. Valamit matatott a hátamnál.
- John mit csinálsz? - kérdeztem. Szét húzta a pulóverét és lehajolt mellém. Átkarolta a combomat és felemelt.
- John tegyél le! - nevettem el magamat.
- Mondtam, hogy haza megyünk! - nyitotta ki az ajtót. - vigyázat veszélyes szállítmány érkezik!
- Azta apu! - mondta Eathon.
- Tegyél már le! - mondtam majd a hátát kezdtem ütögetni és rúgkapálni a lábammal.
- Tényleg veszélyes! - mondta Edward. John a másik ajtón haladt kifelé.
- A fejemre azért vigyázz! - hajtottam le a fejemet mikor kilépett velem az ajtón. - legalább azt mond meg, hogy hová megyünk? - kérdeztem mikor belépett velem a liftbe. Nem válaszolt csak várta, hogy leérjünk a földszintre. - milyen jó hogy válaszolsz! - mondtam unottan. - remélem, hogy mindjárt lehánylak! - lógattam le a kezemet. Elengedett egy pillanatra és előre dőltem. - John ha elengedsz én - morogtam és megérkeztünk a földszintre. Elindult velem majd a lift ajtaja két centire csukódott be az orromtól. Majdnem oda csípte. Gyorsan menetelt kifelé velem. Nem tudom mit akar velem kint csinálni. A cuccaim még fent a szobában. Egy szál köntösben lógtam a vállán.
- John igazán letehetnél. Kezd hányingerem lenni! - ütöttem a hátára. Kilépett velem a kórházból és nagy léptekben indult el át a parkolón. - John azt hiszem hogy - tettem a szám elé a kezemet.
- Nem fogsz hányni! - tett le.
- Na végre! - egyenesedtem ki. - mehetünk is! - indultam a kórház felé, de vissza húzott és benyomott egy kocsi hátsó ülésére. - John hagyom, hogy kihasználj! Elég gyenge vagyok! - motyogtam miközben becsatolta a biztonsági övemet. Mosolyogva ült be a volán mögé, majd elindult. Lassan ment az utcákon. Nem figyeltem, hogy merre megyünk, csak azt tudtam, hogy nem haza felé visz.
- John, elég a meglepetésekből! - nyögtem. Nem csinált semmit, még pislantani, sem pislantott. - John, John, John, John! - ismételgettem a nevét, de még arra sem reagált, majd hülye dolgokat kezdtem neki mondani a terhességemről, hogy lehet nem tartom meg. Főleg ha tőle van. Erre sem reagált, majd bevetettem azt, hogy alszok, de hunyorítva nézem az arcát a vissza pillantóban. Nem nézett rám, még így sem.
- John nagyon szexi vagy, ahogyan vezetsz! - mondtam kéjesen, de erre sem reagált. - rád indultam és kitudja mit csinálnék veled, ha most éppen nem vezetnél. - hajoltam oda hozzá. - például letépném rólad azt a szexi farmer nadrágot és majd össze-vissza csókolgatnám a hasfaladat. Minden egyes kockádat. - morogtam. Nem reagált még erre sem. Elmosolyodtam majd kicsatoltam a biztonsági övemet és simogatni kezdtem a mellkasát, majd egyre lejjebb csúsztattam a kezemet, egészen a nadrágjáig, mikor hirtelen megállt. - tudtam, hogy erre meg adod magad! - mosolyodtam el. Durcásan szállt ki a kocsiból. Elkeseredve dőltem hátra. Gondolhattam volna. Lesütöttem a tekintetem majd az autó aljában lévő lábtörlőt kezdtem bámulni, ami elég feltűnően tiszta volt.
- Most jössz vagy sem? - kérdezte. Nem reagáltam, úgy ahogyan ő az imént. - Jenna ne gyerekeskedj már! - mondta idegesen. Sértődötten néztem rá. Csak elmosolyodott és a kezét nyújtotta. Megadtam magamat majd kiszálltam a kocsiból. Egy sikátorban állt meg. Elég sötét volt és ijesztő.
- John ha megakarsz erőszakolni a kocsiban is megteheted. Nem inkább elsőnek vigyél haza majd a pihe puha ágyikóban nyugodtan nekem eshetsz! ÉS ha akarod még ellen kezet is, hogy valósághű legyen! - hadartam. - milyen hülyeségeket beszélek! Megőrjít a terhesség. - haladtunk az egyik épület felé. - te John, ha véletlenül el hánynám magam az úgysem feltűnő egy ilyen helyen na mindegy! De ha a kocsiban hányom el magam az már gáz, igaz? - kérdeztem. Rá néztem, de csak bambult. - minek is beszélek hozzád? Egy kőoszloppal beszélgetek. De jó! - mondtam ujjongva. - mégis egy köntösben járkálok egy sikátorban egy kőoszloppal! Elég furcsa ez! - motyogtam magam elé. - valaki segítsen! - kiáltottam el magamat. - hé valaki! - fogta be a számat. Leszedtem magamról a kezét majd mérgesen néztem rá. - na végre! Hipnózisba estél vagy mi az? - kérdeztem mikor behúzott egy ajtón és befogta a szememet. - John jobban jársz ha a számat is befogod, vagy sikítok! - fenyegetőztem. Nem tett semmit csak tolt befelé. Nagyot sóhajtottam. - John mondtam már, hogy nem szeretlek? - mondtam mikor elvette a kezét a szeme elől. Egy CD boltban voltunk.
- Jenna, ha nem fogod be a szádat, esküszöm, hogy én sikítok! - mosolygott majd elindult egy asztal felé. - emlékszel? - ült le mögé.
- El tudnám felejteni mikor megláttam azt a hülye unalmas és borzalmasan bunkó fejedet, ami mára már teljesen biztos, hogy ez mind igaz! - indultam felé.
- Igazán kedves vagy! - mondta.
- Ezt már akkor tudtam! - mosolyogtam. - de amúgy még mindig túrod az orrod? - ültem az asztalra.
- Néha! Na de ez mindegy! Csak azért hoztalak ide, hogy el mondjam mennyire, de mennyire beléd estem első látásra. - mondta csillogó szemekkel.
- Na és mennyire?
- Annyira, hogy így még öt év önsanyargatás után is és még így csontiként is szeretlek! - mondta.
- Nem vagyok csonti.
- És még a két csodálatos szerelem gyerekünket is szeretem, de azért téged jobban! És azt is tudom, hogy aki ott a pocidban növekszik ő is az enyém vagyis a miénk, és még azt is hogy lány! - hadarta. Meglepődve néztem rá. - na de gyere! - állt föl majd elindult kifelé. Utána siettem. Beültünk a kocsiba. Ezúttal az anyós ülésre ültetett.