23. rész: Trying not to love you

Ő az újszülött! :D remélem tetszik és írtok megint sok-sok komit! :) több mint kétszáz komim van! ez új rekord és mindjárt átlépjük a kétezres oldal megjelenítést!  *-* KÖSZÖNÖM NEKTEK! :)
JÓ OLVASÁST! :)

"'Cause trying not to love you, only goes so far

Trying not to need you, is tearing me apart

Can't see the silver lining, from down here on the floor

And I just keep on trying, but I don't know what for

'Cause trying not to love you

Only makes me love you more..."

Ott álltam, mint egy szobor. A szám résnyire nyitva volt, a szemem csak kerekedett és kerekedett, a kezem tehetetlenül lógott magam mellett, a lábam a földbe gyökeredzett és a szívem eszeveszetlenül kalapált. Majdnem kiugrott a mellkasomból. A mi? Hogy érzem a szívverésemet? Ez lehetetlen. Nem lehet igaz. Ismét megőrjített. A szívem azt diktálta, hogy menjek és csókoljam meg, de az eszem mást mondott. Ő is csak állt és nézett. Nem változott semmit. Olyan helyes amilyen volt. Tökéletes, mint mindig.

- Anya! - húzta meg a kezemet Jeremy. Egy nagyot pislantottam majd Jeremyre néztem. - éhes vagyok! - mondta majd húzni kezdett az ebédlő felé. Nem bírtam levenni a tekintetemet Róla.

Előttem volt a pirítós. Nem bírtam belőle enni. Csak néztem magam elé. Miért van itt? Ide jött hogy lásson engem és a fiait? Összekavarjon, és újra belézúgjak? Miért gondolok rá mindig haraggal? Csak a düh jön ki belőlem, ha látom. Fülig szerelmes vagyok belé, de ez már képtelenség. Elérted célodat John. Már mehetsz is! Szívesen látnám mindennap. Szívesen ébrednék a reggeli puszijára. Szívesen ölelném újra, bújnék hozzá, csókolnám. Mindennap szívesen mondanám, hogy szeretlek. Szívesen érezném újra az érintésért. - mondaná a szívem.

- Anyu mi a baj? - kérdezte Jeremy.

- Semmi, kicsim! Semmi. - álltam fel az asztaltól majd elindultam felfelé. A könnyeim csak úgy folytak lefelé az arcomon. Bezárkóztam a szobámba és sírtam. Miatta vagyok itt. Miatta haltam meg majdnem. Miatta szakadok szét belülről. A szívem továbbra is őrülten kalapált. Újra érzem azt, amit ő tett tönkre.

Utáld Jenna, Ő csak játszani használ téged. Ha kétszer bunkó volt harmadjára is az lesz.

Még fáradtabban mentem le a vacsorához. Megint nem ettem semmit. A fejem majd szétszakadt. Az srácok pedig dobolni kezdtek a tányérokon. Nem bírtam tovább.

- Viselkedjetek már! Az Istenért. - csaptam az asztalra. A kanalak és a poharak megcsörrentek. Mindenki rám nézett. John is kerek szemekkel nézett. A tányéromon nem volt semmi. Felálltam és felsiettem a szobámba.

Mi van veled Jenna? A saját gyerekeiddel ordibálsz? Soha nem fordult még ilyen elő. Kihozta belőlem a démont. Megőrjít. Csak összezavar. Azt hittem, hogy könnyű lesz elfelejteni őt. Próbálni nem rá gondolni és nem szeretni, olyan mintha nem vennék levegőt. Megfulladok, ha nem láthatom. Már az eszemet is bekebelezte.

De, hogy szólítsam meg? Mit mondjak neki? Ez olyan mikor arra a dedikálásra mentünk Gabival. Nem tudtam mit mondani. Meg sem mertem mukkanni. Ha Gabi nincs nem jöttem volna össze Johnnal és nem lenne két tündéri kisfiam. Tőle.

Meaghan szólt, hogy a srácok elaludtak a kanapén és hogy vigyem fel őket. Egésznap nem foglalkoztam velük. Pedig mindig játszunk valamit. Nem szeretném, ha így látnának. Letöröltem a könnyeimet majd lementem hozzájuk. Eathon, Jeremy vállára hajtotta a fejét. Jeremy, pedig Eathon fejére hajtotta a fejét. Mosolyogva léptem oda hozzájuk. Mindig mosolyt csalnak az arcomra. Lassan választottam szét őket, majd megfogtam Jeremyt és lassan felemeltem.
- Hova megyünk? - motyogta Jeremy.

- Felmegyünk aludni! - suttogtam.

- És apu hol van? - motyogta.

- Apu nincs itt velünk. - csuklott el a hangom.

- De ő... - hajtotta a fejét a mellkasomra.

- De ő mi? - döntöttem előre, de mélyen aludt. John elmondta neki? Senki nem tudja, hogy ő az apa. Csak Edward és John.

Lassan lefektettem Jeremyt az ágyba majd elindultam Eathon ért. Kellett nekem hotel kastélyba költözni. De anya miért itt rakott ki? Miért kell titkolózni? Mintha én nem azt csinálnám.

Eathon mélyen aludt. Nem vette észre, hogy felvetten és hogy elvettem mellőle Jeremyt. Lassan mentem fel a lépcsőn, hogy fel ne ébredjen. Mikor kicsi volt néha felébredt és nehezen aludt vissza. Mai napig is ha felébred fél óra múlva alszik vissza és néha még Jeremyt is felébreszti. Aztán ketten jönnek hozzám és hárman alszunk vissza. Óvatosan fektettem le Eathont. Betakartam majd egy-egy puszit adtam a homlokukra és lehajtott fejjel mentem ki.

Francba mi van, hogyha valaki elmondta hogy John az apjuk? Mi van ha kiderül minden? Ki fognak rakni és csövezni fogunk a belvárosban. Gyönyörű.

Még pár lépésnyire volt a szobám mikor neki mentem valakinek. Csak a mellkasát láttam. Kék pulcsi volt rajta.

- Nem látsz? - dünnyögtem.

- Te jöttél nekem! - mondta. Felnéztem rá. John volt az.

- Miért vagy itt? - nyögtem ki akaratom ellenére.

- Pihenni! - mondta. Elcsodálkoztam az arcán, a szemén, az ajkain, huncut mosoly jelent meg az arcán. Csak álltunk egymás előtt és néztük egymást. Vigyorogni kezdett. Biztos eszébe jutott valami emlék.

- Miért nem élünk tökéletes életet? - kérdeztem.

- Mert nincs olyan szó, hogy tökéletes. Te mondtad! Így nem is tudunk úgy élni.

- Akkor miért nem élünk együtt, vagyunk házasok? Hmm? Nem akartam így élni! - motyogtam. - még mindig szeretlek! Egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből. - léptem közelebb hozzá.

- Este rólad álmodtam. - motyogta. - a gyerekek meg egyszerűen gyönyörűek. Nem tudom, hogy tudsz köztük különbséget tenni. Eddig azt vettem észre, hogy Jeremy csendesebb, Eathon meg bátrabb és nagy a szája. - mondta. Rá néztem. Úgy vigyorgott mint még soha. - úgy örülök, hogy láthattam őket. - mondta. Mélyen a szemébe néztem és választ kerestem arra, hogy ő szeret-e még engem. Nem találtam megfelelő választ. Fura gondolatok jártak a fejemben és tagadhatatlan szenvedély. Beleharaptam az alsó ajkamba és úgy méregettem az arcát. Felhúzta az egyik szemöldökét és kérdően nézett.

- Majd meg őrülök érted! - motyogtam majd letámadtam. Vadul kezdtem ízlelgetni az ajkait. Kezeim a tarkóját simogatták. Viszonzásul magához szorított és áttolta a számba a nyelvét. Harcot vívtuk. Erősen kezdtem harapdálni az alsó ajkát mire megfordultunk és neki lökött a falnak. Lelöktem az asztalon lévő vázát. De nem zavard csak tovább csókoltam Johnt. Ki voltam tikkadva egy ilyen igazi csókra. Nyelvünk a macska egér játékot játszották. Megfogta a kezemet majd a falnak szorított és csípőjét hozzám nyomta. Megadva magamat nyögtem csókunkba. Éreztem, ahogyan egyre jobban kíván engem. Elengedte a kezemet majd a blúzom alá nyúlt. Lecsúszott az ajkaimról majd a nyakamat kezdte csókolgatni. Közben a blúzomat gombolta kifelé.

- Öt éve! - mormogta. Ellöktem magamat a faltól majd tolni kezdtem a folyosón. Közben szenvedélyesen csókolóztunk. Kezét az oldalamra rakta majd hátra felé kezdte csúsztatni. Bele markolt a fenekembe, majd az ölébe vett és elindult velem a szobája felé. Lágyan kezdtem csókolni és lágyan harapdáltam az ajkait. Kezei a fenekemet markolászták. Istenem köszönöm, hogy Ő itt van. Megmentett saját magamtól. Megörültem volna és kitéptem volna az összes hajamat. Erőt ad nekem John.

Ledobott az ágyra majd felém mászott. Megcsókolt majd lefelé haladt.

- Várj egy kicsit! - egyenesedett fel majd levette a pulcsiját. - öt éve voltunk így együtt. - nyögte majd lehúzta rólam a nadrágomat. Magamra húztam majd forrón csókolni kezdtem. Kezemet a mellkasára tettem majd átfordultunk.

- Több mint öt éve! Pontosan május huszonkilencedike! - vettem le magamról a blúzomat majd a nyakát kezdtem csókolgatni.

- Ma van huszonkilencedike és péntek! - nyögte. - nem változtál semmit. Ugyan olyan vad vagy és kívánatos! – mondta, majd kicsatolta a melltartómat. – olyan gyönyörű vagy! – suttogta. Beleharaptam a nyakába. Utáltam, ha ilyenkor beszél.

- Mondtam már, hogy fo… - hajoltam el tőle, de egy hírtelen mozdulattal átfordultunk.

- Hülye voltam - támadta meg a melleimet. – de a tested egyszerűen – morogta. – olyan sovány vagy! – puszilgatta a hasamat. Fura volt, hogy újra érezhetem az izgató puszijait. – jézusom, ez a heg! – egyenesedett fel majd lassan végig húzta rajta az ujját. – itt vették ki őket? – nézett rám boci szemekkel. Megfogtam a kezét és közel húztam magamhoz.

- Most jöhetne az a rész amikor nem jártatod a kicsi szádat és együtt lehetünk? – néztem mélyen a szemébe.

- Nem, mert szeretem amikor húzhatom az agyadat! – mosolygott majd megcsókolt és gyorsabbra vette a tempót. Levette a boxerét majd rólam húzta le a bugyimat és felém mászott.

- Ez gyors volt! – mosolyogtam.

- Most már jöhet az a rész mikor még jobban felhúzlak! – motyogta majd lágyan csókolni kezdett közben összekulcsolta az ujjainkat és befészkelte magát a lábaim közé. Szinte magától nyíltak szét a lábaim és magától fogadta be a testem Johnt. Halkan nyögtem mikor belém hatolt. Több mint öv éve nem szeretkeztem és ez olyan furcsa érzés, mintha újra elveszíteném a szüzességemet.
Lassan mozgatta a csípőjét, közben halkan nyögtünk egymás szájába. Fura volt, hogy Owennel vagyok együtt, de Johnnal szeretkezem, hisz őt szeretem. Benne meg van az ami Owenben nincs meg. Hihetetlen nagy szeretet, önbizalom, önimádat, és erős vonzerő. Szenvedély, amit Owen nem éreztet. Tökéletesség, amit Owen nem lát meg magában. És tagadhatatlan szerelem, amit Owen nem ad meg nekem.

Éreztem, ahogyan egyre forrósodik körülöttünk a levegő. Úgy mint régen. A kezemet a hátára csúsztattam és karmolászni kezdtem. Nem érdekelt, hogy mennyire fáj neki. Nem fájhatott neki annyira, mint nekem az első két év. Testünk-lelkünk együtt mozgott. Újra.

Mikor a fülemet kezdte harapdálni, éreztem, ahogyan alul megfeszülök, majd szétáramlik a véremben az érzés majd az egész testemet körbe járja.

 -Ó te jó Isten! – nyögtem majd belenyomtam a fejemet az ágyba és belemarkoltam az alattunk gyűrődő takaróba. Egy hangos nyögés kíséretében élveztem el. Vártam, hogy mikro jön utánam, de még mindig csak erőseket lökött bennem. Annyira jól csinálta, pedig csak mozgott felettem, hogy újra a csúcsra vitt. Úgy éreztem, nincs még megállás mikor bennem ment el majd lefordult rólam és mellém feküdt.

- Hű! – ziháltam.

- Hűű! – morogta.

- Ez nagyon hű! – mondtam majd közelebb bújtam hozzá.

- Ez hiányzott nekem! – fogta meg a kezemet.

- Lehet ez tartott össze minket! – motyogtam. – de ezt senki nem tudhatja meg! – támaszkodtam fel.

- De hisz miért? Szeretjük egymást! Nem? – tette a kezét az arcomra.

- John, valamit el kell mondanom! – ültem fel, majd keresni kezdtem a blúzomat.

- Na és mit? – mászott mögém majd átölelt.

- Próbáltam átlépni rajtad és azt hittem, hogy sikerült, de nagyon nehéz. – hajtottam le a fejemet. – megismerkedtem egy férfival, akiről azt hittem, hogy majd segít elfelejteni téged és boldogan élhetünk négyesben, de nem sikerült. A srácok tegnap este rólad motyogtak az ágyban és én meg kihallgattam őket. Azt hitték, hogy nem létezel. Nem meséltem nekik rólad ezért elszégyelltem magam. Majd ma sor került rád! Aztán megjelentél! – mondtam magam elé. Rá néztem és csak bambult.
- Szóval te mag csaltad azt az Owent? – kérdezte.

- Ez nem megcsalás! Úgy érzem, hogy téged csaltalak meg vele! Mert téged szeretlek! – tettem a kezemet az arcára. – és nem is feküdtem még le vele, pedig nem is egyszer utaltam rá. - hajoltam a füléhet. – ő még szűz! – suttogtam a fülébe.

- Rossz kislány vagy! – mondta majd magához húzott és hátra dőlt az ágyon. – szeretlek! – mondta halkan majd egy apró puszit lehelt az ajkaimra. Ráültem a csípőjére majd végig mértem meztelen felső testét. Sokkal jobban izmosabb volt és pasisabb.

- Hű ezek aztán sokkal nagyobbak, mint voltak. – húztam végig a mutatóujjamat a mellén.

- Rám is hatott a terhességed! – fogta meg a kezemet majd lehúzott hozzá. – két hétig fogunk maradni. Több ilyen estét is beiktathatnánk! – morogta a fülembe. A homlokomat a homlokának nyomtam.

- Hát te vén csődör, nem tudok neked nemet mondani! – mondtam majd egy puszit adtam az ajkaira. – de most el kell húznom innen! – másztam le róla.

- Miért nem maradsz? – jött utánam.

- Mert mindjárt lecsukódik a szemem és a srácok reggel ébreszteni fognak! – vettem fel a blúzomat.

- Mit csináltál az este, hogy álmos vagy? – ölelt át.

- Te lebegtél a szemem előtt! És nem tudtam aludni, de engedj el! – toltam le magamról a kezét.

- Én viszont édesen aludtam. Rólad álmodtam! – motyogta.

- Inkább öltözz fel, mert gondolom nem így akarsz reggel lejönni reggelizni. – mutattam végig meztelen testén.

- Miért, nem tetszenék? – mutatott magára.

- Nekem tetszenél, de a kastély lakóinak nem biztos. Bár van azaz öreg zsémbes öregasszony talán neki! – húztam fel a nadrágomat.

- Hmm… Hány éves? – közelített felém.

- Talán huszonhat.

- És ha jól tudom, akkor hosszú haj van és van két tündéri kis ördög fiókája, igaz? – ölelt át.

- Nem ördögök! – toltam el magamtól majd elindultam az ajtó felé. – holnap este ugyan itt? – fordultam vissza.

- Azt hiszem nem fogok rá érni, hisz pihenni jöttem! – vette fel a földről a boxerét.

- Itt munka van fiatalember! – léptem ki az ajtón.

- Majd megdolgozlak én! – kacsintott. Gyorsan vissza mentem majd egy hosszú csókot adtam neki.

- Jó éjt! – haraptam bele az alsó ajkába.

- Szép álmokat! – motyogta majd egy homlok puszit adott. Kiléptem az ajtón, majd halkan csuktam be magam mögött. Benéztem a fiúkhoz és aranyosan szuszogtam és az álmok világát járták, mint én!