35. rész: Fangirling

Elsőnek is boldog új évet! :D az év első része :) és ha bármi óhaj sóhaj van írjatok chatben! :) sok-sok komit várok :D nagyon sokat! :) Jó olvasást :)

- Gabi ti mióta laktok itt? - elborzadva kérdeztem mikor beléptünk a házba. Az a sok doboz és kacat szanaszét. Borzalom volt.
- Két és fél éve. Miért? - kérdezte.
- Csak öhm... izé - vakartam a tarkómat.
- Tudom! Kupi van. Nincs időm takarítani! - lökte le a kanapén lévő játékokat.
- Meg nem is a takarításról vagy híres! - ültem le.
- Jaj jó már tudom, hogy bejárónőt tartottál láncra verve éheztetve míg... - akadt meg.
- Na? Szórakoztam Owennal? Hű de komoly! Nem voltam sehol meg nem is ismertem senkit a környéken. Még a szomszédok sem jöttek át. Szóval volt időm takarítani! - néztem a dohányzó asztalon sorakozó üdítős dobozokra. - szükségem lesz jó meleg vízre és egy törlőkendőre. - álltam fel.
- Te most takarítani akarsz? - nézett rám.
- Legalább nem unatkozok! - indultam a konyha felé. - segíts már! kiabáltam. - nem én vagyok itthon! - léptem be a konyhába. Ott is olyan kupi volt, mint a nappaliban. Gabi adott mindent ami szükséges a por törléshez és a takarításhoz. Második napja vagyunk itt még plusz négyen, de ezt már nem bírtam tovább. Szeretek tiszta házban lakni. Össze vissza ugráltam miközben takarítottam. Zenére sokkal jobban meg. Pont elkaptam egy jó ritmust. Ringattam a csípőmet és próbáltam énekelni is. Régen hallgattam már zenét. Jól jött a régi és mindig bevált tánc. Szerettem a zene ritmusát ami mindig meg mozgatott, a rímeket ami éneklésre késztetett és a szöveg mondani valóját, ami életre keltette a zenét.
Éppen Gabiék szobájához értem mikor úgy döntöttem, hogy tiltása ellenére is bemegyek miszerint ott nincs mit takarítani. Szétnéztem mielőtt bementem volna. Lassan nyitottam ki az ajtót, majd győzedelmesen léptem be. Igaza volt tényleg nincs mit itt takarítani. Talán ez a ház legtisztább része. Mivel ő elfoglalt a főzéssel ezért  úgy gondoltam ha már ilyen rend van szét rombolom a szobáját. Kinyitottam a ruhás szekrényét és keresgélni kezdtem. Vagyis kutatni. Ez már megszokott ha ismerősnél vagyok de épp új háza van akkor én átforgatok mindent! Alul azt a dobozt találtam meg amire rá volt írva, hogy régi holmik. Azonnal neki estem! Kis macik, könyvek, ruhák, és még egyéb dolgok amiről eddig nem is tudtam, hogy léteznek. A doboz alján találtam meg egy cd-t. Kikaptam majd letöröltem róla a port. Hirtelen álltam fel és rohantam ki a nappaliba. Gabi nem hallotta a ricsajomat mert üvöltött a zene. Beraktam a cd-t és max hangerőre csavartam fel. Olyan régen hallgattam már őket. Ahogy felcsendült az első szám azonnal elkezdtem rá ugrálni. Úgy mint régen egy rendes rajongó lány aki lelőhetetlen. Pörgök mint a cd. Be szambásztam Gabihoz a konyhába és ordibálni kezdtem a Waterline dalszövegét.
- Jaj Jenna hagyd már abba! - kiáltotta.
- Régen pedig meghaltál volna értük! - löktem rajta egyet.
- Az régen volt!
- Gyere már nosztalgiázzunk! - húztam a nappali felé. Százszor elmondta, hogy nincs kedve és már nem szereti őket. Át váltottam a What's your numer-re és ugrálni kezdtem Gabi előtt, aki a kanapén ülve nézete, hogy mit művelek. Gonoszan nézett majd az ölébe ültem és énekeltem neki tovább. Lelökött magáról majd állva fojtattam tovább nézett engem és csak a fejét csóválta grimaszolva.
- Gabi gyere már! - húztam fel mikor vége lett a számnak. Nem akartam erőlködni ezért hagytam és tovább "táncoltam" mikor elkezdődött a Girl like you. Pörögni kezdtem mikor megláttam, hogy valaki áll az ajtóban.
- Oh szia John! - mosolyogtam zavartan. Csak állt az ajtóban és meglepődve nézett engem. Oda sétáltam a hifihez és leakartam halkítani, de oda lépett mellém és nem engedte.
- Soha nem láttalak még így tombolni! - suttogta a fülembe majd egy puszit adott az a nyakamra és ellépett tőlem. Bementem a szobánkba és összébb pakolni a cuccainkat.
- Anyu, mi ez a zene? - jött be a fülét befogva Eathon.
- Miért? Nem jó? - kérdeztem.
- Nagyon rossz! - állt elém. - ki ez?
- A Jedward! - mosolyogtam.
- Fúj ez a név. - grimaszolt.
- Pedig ezt az apád énekli!
- Hogy ki? A papa sztár? - tátotta a száját.
- Igen! - motyogtam miközben a ruhákat hajtogattam.
- És honnan jött ez a név? - jött közelebb érdeklődve.
- Apád nevéből a J és Edward együtt Jedward! - tettem félre a ruhákat.
- Hű ez nagyon érdekes akkor mi Jeremyvel vagyunk a Jeathon? - nézett csillogó szemekkel. Kérdően néztem rá. Megvonta a vállát és kirohant. Már a Happen in a dark ment amit kénytelen voltam dúdolni, mert az a ritmus eszméletlen. A ruhákat raktam sorba a szekrényben miközben dúdoltam és Johnra gondoltam és az együtt töltött éjszakákra. Milyen tökéletesek voltak, csodásak, és gyönyörűek. És milyen sok ilyen éjszaka vár még ránk. Mosolyogva dúdoltam tovább erre gondolva mikor vége lett a refrénnek két kar fonódott a derekam köré.
- Mikor veled vagyok biztonságban érzem magam, - énekelte a fülembe. - mikor egyedül vagyok nem érzem az egészet, elloptad a szívem, és ez rendben van, - kezdett húzni az ágy felé. -  melegben tartasz, és ezúttal ez nem lehet más, csak szerelem az egyik fajta, bolond lennék elhagyni téged - döntött le az ágyra majd egy lágy puszit adott az ajkaimra. - elmondta Eathon, hogy milyen rosszul éneklünk! - mosolygott. Fura érzés járta át a testemet. Valami nincs rendben. - na meg a Jeathont. Tök cool lenne, ha ők is sztárok lennének majd! - mondta.
- John, ezt a gyönyörű pillanatot most el kellett ezzel rontanod? - mondtam célozva arra, hogy miért ilyen!?
- Nem! - fordította el a fejét.
- John - tettem a kezemet az arcára. - minden rendben? - fordítottam vissza a fejét. Nem nézett a szemembe. Lemászott rólam és leült az ágyra.
- Persze minden rendben! - motyogta.
- Na mond el! - ültem mellé majd átkaroltam. Nem szólt semmit csak bambult. Egyszer már tartottunk itt és ugyan ezt csinálta. Majd végül kibökte, hogy mi bánja aminek nem örültem. - már megint ugyan az? - álltam fel.
- Igen! Nekem kellett volna ott ülnöm nem neked! Sőt ott kellene ülnöm mert én tettem! - nézett rám.
- És ezt nem lehet elfelejteni, John? Miattunk vállaltam fel, a gyerekekért, érted és érte! - fogtam meg a hasamat. - de ha fel vállaltad volna én most valahol a padlón feküdnék amiért hagytam, hogy felvállald! John te meg mentettél minket!
- De embert öltem! - állt fel mérgesen.
- Nem tudnád ezt elfelejteni végre? Már megtörtént és nem lehet vissza csinálni! - emeltem fel a hangomat.
- Épp ez a baj, hogy nem lehet vissza csinálni! - kiabálta. Ijedtemben összerándultam. - és nem tudom elfelejteni, mert ha rád nézek mindig elém ugrik az a kép mikor téged fojtogat!
- Szóval én vagyok a hibás? - kérdeztem.
- Nem! Vagyis részben! - nézett rám.
- Akkor nem szeretsz? - kérdeztem nyugodtan. Csak nézett engem. Az a fura szét hullok darabok érzés járta át ismét a testemet. - tudtam, hogy ezért nem mondtad még mióta kijöttem! - sóhajtottam.
- Mert egyszerűen nem tudom kimondani! - motyogta.
- Akkor mire vársz még? Hagyj itt minket ismét! Már megszoktam, hogy nem vagyunk együtt! - nyitottam a szoba ajtaját. - talán nem is illünk össze!
- Ezt nem így gondolom! - állt elém.
- Mégis hogy? Csak megszokásból puszilgatsz? - kérdeztem mérgesen. - vagy mit érzel irántam? Hmm?
- Most már nem tudom! - indult kifelé. Megvártam míg elmegy majd kimentem a nappaliba. Kivettem a cd-t a hifi-ből és egy nagyot sóhajtva mondtam azt, hogy azok a régi szép idők.
- Hé Jenna gyere már! - kiabált Gabi. Lassan totyogtam be a konyhába. - már megint veszekedtetek? - kérdezte.
- Igen! - ültem le az egyik székre.
- Nem értem miért nem tud rajta átlépni! - morogtam. - miatta vállaltam fel. Olyan mintha én tettem volna. Mindenki elhiszi, csak ő nem tudja fel fogni, hogy nem tett semmi rosszat. És részben engem hibáztat! Fantasztikus! Úgy irigyellek titeket! - néztem Gabira. - boldog házasságban éltek és van három csodálatos gyereketek! - mutogattam. - miért vagyok ilyen szerencsétlen? - borultam az asztalra.
- Nem vagy szerencsétlen, csak most nem sikerül semmi és mi sem élünk boldogan! - ült le mellém. - North az elmúlt pár hónapban alig láttam mert sokat dolgozik és mi is sokat veszekedtünk e miatt. - karolt át.
- A szerelem hülye! - sóhajtottam. - remélem rendben lesz minden! - emeltem fel a fejemet. - és boldogok lehetünk! - motyogtam.
- Én is mert már nagyon látni akarom, hogy turbékoltok! - rángatott meg.