37. rész: Bad news

Kicsit csúszva, de már tegnap hoztam volna csak ünnepeltem :D Én hihetetlen boldog vagyok, hogy tegnap volt egy éves az egész történet! *_* :)

Hoztam nektek egy elég furcsa rész, de majd a híreket jobban kifejtem a következő részben! :)

Négy komi után tudjátok mi következik!! :)

Jó olvasását! :)

Mikor nincs jobb dolga az embernek mint ülni a kanapén és nézni a tv-t. Unalmas sorozatok tömkelege. Elegem van. Nincs más dolgom csak unatkozni. Patyolat tiszta a ház. Egy szál pókháló se lóg sehol. Minden edény tiszta. Minden a helyén. Egy darab koszos ruha sincs. Azt hiszem tisztaság mániás lettem. Nem az nem, csak unatkozok. John és a srácok a játszótéren. Nem mentem velük mert akkor nem értem rá. Takarítottam. Mint mindig. Feladva kapcsoltam ki a tv-t és vetettem hátra a fejemet.
- Mi a francot csináljak? - morogtam magamnak. Olyan jó volna ha itt lenne John. Hozzá bújni és vele unatkozni. Másabb lenne vele. Minden másabb vele! Még levegőt venni is. Végre együtt vagyunk sok-sok küzdelem után. Szenvedélyes szerelembe. Végtelen szeretetben és boldogságban. Bárcsak nem ment volna el akkor. Ne küldtem volna el. De rá jöttem most, hogy ő mennyire fontos nekem. Soha nem fogom elengedni őt. Soha és senki nem állhat kettőnk közé.
- Mégis mit csináljak? - nyitottam ki a szememet.
- Nem tudom, de én halott vagyok! - vánszorgott felém John. - megfogok dögleni! - huppant le mellém majd a fejét az ölembe rakta. - végem van! - lihegte.
- Mit csináltatok? - simítottam végig a fejét.
- Szaladgáltunk meg játszottunk.  Egészen hazáig. - zihálta. - már meg ittam egy csomó vizet és még mindig úgy érzem, hogy szomjas vagyok! Legközelebb te rohangálsz majd velük! - motyogta csukott szemmel.
- Majd persze, drágám! Majdnem négy hónapos terhesen fogok neked rohangálni két ötévessel! Azt nézheted! - motyogtam majd megpaskoltam a homlokát.
- Tudom, hogy babát vársz! - fordította el a fejét és egy puszit adott a hasamra. - biztos vagyok benne, hogy kislány! - puszilta meg még egyszer.
- És ha nem?
- Én csináltam! Csak tudom! - nézett rám.
- Bízok benne, hogy kisfiú! - motyogtam.
- Kislány. - mosolygott. - és nekem van igazam. A vitát lezárom! - támaszkodott fel.
- Hova mész? - kérdeztem ijedten. Csak kérdően nézett. - ne menj el! Unatkozok és te most megmentettél. - bújtam hozzá.
- Nincsen takarítani való? - kérdezte gúnyosan.
- Amint látod! - öleltem át. - miért nem megyünk el valahová? - néztem rá.
- Hová?
- Olyan régen voltunk már csak úgy ketten! - motyogtam.
- Akkor tegnap este mi volt? - kérdezte felháborodva.
- Nem úgy gondoltam! Régen beszélgettünk csak úgy egy jó nagyot meg voltunk el csak úgy mint a barátok! Tudod? - néztem rá.
- Ja értem szívem! Megoldjuk. És hova menjünk?
- Mehetnénk anyuékhoz,  vagy Susannékhoz! Úgysem látták még az unokáikat. Apu biztos örülne a fiúknak. Eltudom képzelni az arcát, hogy örülne nekik. És a srácok is jókat tudnának játszani Coyval, meg még ők se látták ugye anyuékat. - néztem Johnra aki kerek szemekkel nézett. - na mit szólsz hozzá? Jól jönne amúgy is egy kis kiruccanás. - mosolyogtam. John érdekesen nézett rám. Olyan valamit nem mondtam el neked arcot vágott. - valami baj van? - kérdeztem mosolyogva.
- Jenna valamit el kell mondanom! - hajtotta le a fejét.
- És mit? - kérdeztem izgatottan. - rossz dolog? - kérdeztem. Nem válaszolt. - John mond már el! - tettem a kezemet a lábára.
- A szüleidről lenne szó és arról a pöcs fejről! Owenról. - a torkom összeszorult ahogy rám nézett.
- Mond el, kérlek. - ültem közelebb hozzá. Nagy levegőt vett majd belekezdett.
- Hol is kezdjem? - sóhajtott. - kezdem az elején. Ott amikor furának tűnt Owen viselkedése! Amikor egy magány nyomozót fogadtam. Aki kiderített pár dolgot. - nézett mélyen a szemembe. Nagyon komolynak tűnt. - kiderítette, hogy Owen nem csak egy átlagos pasi aki segít a birtokon. Hanem egy nem normális pszhiopata. Túlságosan is bele ásta magát a nyomozó. Addig amíg ki nem derült, hogy egy francos maffia tag aki a ti családotokat akarja kicsinálni. Olyan mérges lettem, hogy nem tudtam mit csinálok ezért felhívtam apudat, hogy figyelmeztessem, de anyukád vette fel. - sóhajtotta. Csodálkozva néztem mit mond és tett. - és azt mondta, hogy Frank már régen - csuklott el a hangja.
- Régen mi? John ne itt állj meg! - szorítottam meg a lábát.
- Meghalt! - motyogta. Nem akartam el hinni azt amit mondott. Azt gondoltam, hogy csak viccel, de elég komolynak tűnt. Próbáltam nyugodt maradni, ami sikerült is!
- És anyával mi van? - kérdeztem lehajtott fejjel.
- Azt mondta, hogy jól van! - ölelt át.
- Akkor az már jó! - motyogtam majd elhullajtottam pár könny cseppet.
- Jenna, Franket Owen ölte meg! - húzott közelebb magához.
- Tudtam! - szipogtam. - valahol éreztem, hogy rossz döntés volt vele kikezdeni! - mondtam. - de beszélnem kell anyával! - töröltem le a könnyeimet, majd felálltam.
- Ez jó ötlet? - kérdezte John.
- Nekem most ő tenne a legjobbat! - erőltettem egy mosolyt az arcomra. Csak bólintott egyet és felment a srácokhoz. Tárcsáztam anya számát. Nem nyomtam meg a hívó gombot. Össze állt a kép. Miért tett ki pont ott, miért nem mondhattam el senkinek sem, hogy miért vagyok ott. Azon gondolkodtam, hogy most ordítsam le a fejét vagy köszönjem meg neki azt amit értem tett. Szerencsére nem zuhantam magamba a hír hallatán. Épp ésszel felfogtam mi történt. Tudtam, valahol érezem, hogy miért viselkedik úgy Owen és anya is. Csak nem tudtam össze tenni a képet. Nagy levegőt vettem és megnyomtam a hívó gombot. Csak csörgött és csörgött. Nem tudtam, hogy jó ötlet-e felhívni, de úgy éreztem, hogy beszélnek kell vele. Magyarázatot akarok és tőle akarom hallani.
- Tessék! - szólt bele egy fiú. Biztos Cody az.
- Szia, Jenna vagyok! - mondtam elmosolyodva.
- Jenna? - kérdezte.
- Te bizonyára Cody vagy. Igaz? - kérdeztem.
- Igen én vagyok az. - motyogta.
- Én a nővéred vagyok Jenna! - mondtam egy nagyot sóhajtva.
- Biztos? - kérdezte. Nem emlékezhet rám. Hogy emlékezne rám, hisz négy éves volt mikor utoljára látott.
- Mindegy! Oda adnád az anyukádnak a telefont? - kérleltem.
- Máris adom! - mondta, majd susogást hallottam. Felálltam a kanapéról és konyhába sétáltam.
- Igen? - szólt bele rekedtesen.
- Anya - csuklott el a hangom.
- Jenna, kicsim. Miért hívsz? - kérdezte.
- Mert hiányzol! És tudni akarok mindent! Elsőnek is azt, hogy, hogy vagy? - támaszkodtam neki a konyhapultnak.
- Nem jól! De Jenna, ti veszélyben vagytok! - mondta aggódva.
- Ahogy te is és mindenki!
- Nem. Én Owenről beszélek!
- Anya Owen már rég a múlté! - motyogtam összeszorult torokkal. - de mi az, hogy nem jól vagy?
- Mi az, hogy rég a múlté?
- Megtámadott és leütöttem és meghalt! De anya én most rólad beszélek! - mondtam könnyedén.
- Beteg vagyok. Nagyon beteg! - mondta. - nincs pénzünk gyógyszerre, Jenna! - zokogta.
- Máris ott vagyunk! - indultam a nappali felé.
- Nem! Nem fogadhatom el a segítségedet! - anyáskodott.
- Anya az anyám vagy és van egy kilenc éves öcsém. Nem hagyhatom, hogy ott halj meg! - indultam felfelé a lépcsőn. - ne erőltesd meg magad és ne csinálj semmit! Holnap érkezünk és majd mi megcsináljuk és persze mindent megbeszélünk! - mondtam anyáskodva.
- Jenna én...
- Pihenj sokat és Codyt készítsd fel a srácokra! - mondtam mosolyogva.
- Nem tudnálak megállítani igaz?
- Tudod, hogy nem! - nyitottam be az fiúk szobájába majd intettem a fejemmel Johnnak, hogy jöjjön ki.
- Akkor várlak! - mondta anya.
- Majd érkezünk és addig is vigyázz magatokra! - mosolyogtam.
- Most mennem kell!
- Majd felhívlak miután landoltunk! - mondtam. John akkor lépett mellém és izgatottan várta mikor teszem le.
- Jók legyetek és vigyázzatok mindenre!
- Mint mindig anya!
- Szia! - mondta rekedt hangon.
- Puszi, szia! - mosolyogtam majd kinyomtam a telefont.
- Na mi az? - kérdezte John.
- Holnap megyünk Dublinba! - jelentettem ki.
- Ah,és miért? - kérdezte búsan.
- Talán baj? - kérdeztem felháborodva.
- Nem, csak volt egy kis össze tűzésem anyával!
- Akkor itt lesz az ideje, hogy kibéküljetek! - indultam a szobába.
- És a srácok?
- Majd te elmondod nekik!
- Miért én?
- Mert te vagy az apjuk!
- Te meg az anyjuk!
- Öt évig nem csináltál...
- Oké! Elmondom nekik! - morogta. Győzedelmesen léptem be a szobába összepakolni egy hétvégére.