42. rész: Playing lovely

WÁÁÁ meghoztam!!! :D mivel tegnap sokan könyörögtetek, hogy hozzak részt és nem hoztam mert köszönhetitek a NEM KOMIZÓ egyedeknek!!! legközelebb nem fogok részt hozni ezért! :D de most kaptatok egy hosszabb részt, mint a többi :3A szavazás lezárult! :D szóval várjátok sok-sok szeretettel :D el árulok háttér infókat, hogy egyaránt lesz benne Jedward és One derection is! :D de annál több Jedward! :* mert ugye én nem vagyok 1D fan! :D Szóval szeretnék szünetet tartani miután befejeztem ezt a blogot és ne várjátok annyira hamar! :D

KOMIZNI! CSAK HAT UTÁN HOZOK RÉSZT!

Az a bizonyos huszonnégyes szoba. Gondolkodtam rajta, hogy oda menjek-e vagy sem. Féltem tőle, hogy komolyan gondolta a levelet! De John és a komolyság együtt összeférhetetlen. A saját szobámba mentem, ami azzal a szobával szemben volt. Lecseréltem a cipőmet mert már fájt a lábam benne.
Mikor kiléptem az ajtón John akkor ment be a szobájába. Gyorsan léptem utána. Láttam, hogy keres engemet.
- Talán elvesztettél valamit? - csuktam be az ajtót.
- Igen, a szerelmemet! - fordult felém.
- Ó, és az ki? - léptem közelebb hozzá.
- Te! - indult felém.
- Állj! - tettem magam elé a kezemet. - ezt nem értem. Éppen ezért jöttem ide, hogy megkérdezzem. Ott hagytál minket egy csaj miatt, hogy elfelejtsél engem. Akkor miért én vagyok a szerelmed?
- Mert nem tudtalak elfelejteni! Majdnem megnősültem, de gondolom láttad a hírekben, hogy szinte kirohantam a teremből.
- Nem! Nem láttam. Mert nem néztem tv-t az elmúlt két hétben! - kulcsoltam össze a kezeimet.
- És miért? Pedig mindig azt bámultad!
- Úgy mond depressziós voltam. Túl sok volt ez nekem. Apu elvesztése, anyuék helyzete, Owen, majd még te is! Pont akkor hagytál el mikor a legjobban szükségem lett volna rád. Nem volt kire támaszkodnom...
- De ott volt Edward. Ő mindenben segít!
- Igen ha ő nem lenne talán tényleg bedilizek! Tudod min mentem keresztül az elmúlt két hétben? Nem ettem három napig. Vanessa szólt rám, hogy ezzel nem oldok meg semmit. És igaza volt! Nem oldok meg semmit sem azzal ha megölöm magunkat. - tettem a kezemet a hasamra. - pedig szívesen meghalnék.
- Ne mondj ilyet! Sajnálom! - hajtotta le a fejét.
- Hányszor mondtad már ezt? És ezt most komolyan gondolod?
- Igen! És még szeretlek is, de már megbántam amit tettem!
- Azt bánhatod is! Van két gyereked akikért felelőséget kéne vállalnod! De te úgy döntöttél, hogy lelépsz. Gratulálok, John! Egy igazi bunkó vagy. - motyogtam.
- Tudod, hogy én min mentem keresztül az elmúlt két hétben? Újra álmodtam azt amikor fojtogat Owen. De most később értem oda! Akkor mikor már holtan folysz le a falon. Szörnyű volt napról napra újra és újra álmodni. Akkor tudatosult bennem, hogy jó az amit tettem és inkább ebben szenvedek, mint hogy elveszítselek!
- Túl élted volna. Mert én is túl éltem. Olyan volt mintha meghaltál volna. Mintha soha többet nem láthatnálak! - engedtem le a kezeimet. Láttam rajta hogy rosszul esik neki, de nem érdekelt. - a fiúk pedig megutáltak téged! Egyáltalán nem várnak vissza! - motyogtam. - én pedig nem tudom, hogy mit csináljak. Megbocsássak vagy sem? Mert ha megbocsájtok úgy is összeveszünk valamit. Ha viszont nem bocsájtok meg, akkor megőrülök és biztos hogy kórházba kerülök...
- Bocsáss meg és nem leszek többször ilyen vagyis próbálok! - lépett közelebb majd egyik térdét behajlítva térdelt elém.
- Ne kérdezd meg mert tudom mi a célod! Inkább megyek és alszok egyet! - indultam kifelé.
- Tehát megbocsájtasz?
- Nehezen fogok! Amilyen könnyen elmentél olyan nehezen fogok megbocsájtani! - nyitottam az ajtót.
- Még csak hét óra.
- Otthoni idő szerint tíz! Jó éjt! - léptem ki a szobából. - amúgy - fordultam vissza. - miért is vagy ilyen olcsó szállodában? - álltam a folyosó közepén.
- Mindent az álom esküvőre költöttem. Nincs sok pénzem. Ami van, azt meg nem akarom elkölteni. - még mindig térdelt.
- Ah, értem. - mondtam álmosan majd megfordultam és kinyitottam a szobám ajtaját.
- Jenna - mondta fennhangon. Felé fordultam az ajtóból. - szeretlek! - mondta az ajtaját fogva. Félig nyitott szájjal néztem rá ámultam. Túl fáradt voltam hozzá, ezért tetettem hogy nem érdekel. Egy lágy mosolyt dobtam neki majd becsaptam az ajtót. Vigyorogni kezdtem majd lassan kezdtem pörögni az ágy felé.
- Tudtam, hogy még szeret! - motyogtam majd háttal dőltem az ágyra. Ez csodás érzés, de nem fogom magamat csak úgy oda adni és könnyen megbocsájtani. De szeretem és érte csinálom. Na meg a srácokért.

Másnap reggel furán keltem. Egyáltalán nem is reggel volt. Még hajnal egy óra volt. Öt óra idő eltolódást nehéz volt kordában tartani. Szét folytam az ágyon. Otthon már reggel van és a srácok is hamarosan kelnek. Úgy hiányoznak már.
Álmosan keltem ki az ágyból. Egy fehér topp volt rajtam és egy mackó alsó. Az ablakhoz sétáltam és lassan húztam el a függönyt, hogy megcsodáljam New York csodás fényeit. Ahogy kinéztem az ablakon csak fákat láttam, ami Central parkot ékesítette. Igazuk van a napi lapoknak és a különböző újságoknak. Ez a város tényleg nem alszik. Egész éjjel a mentő szirénáit hallottam, a taxisok mérges dudáit, kiabálásokat, a disco zenéit. Borzalmas volt. Alig aludtam valamit. Kopogásra lettem figyelmes, miközben az ablak alatt elsuhanó kocsikat néztem. Tudtam, hogy John az és nem akartam ajtót nyitni neki. Újra kopogott majd megint vártam. Közelebb sétáltam az ajtóhoz és vártam, hogy mikor szól.
- Jenna nyisd már ki! Tudom, hogy fent vagy már! - dörmögte halkan. Nem válaszoltam neki. - tudom, hogy az ajtó mögött kuncogsz rajtam. - suttogta, majd dörömbölni kezdett.
- Hajnalban ébreszti az embert! - nyitottam az ajtót. - mit akarsz? - kérdeztem álmosan, de mérgesen.
- Öltözz fel! - lépett be mellettem a szobába.
- Fel vagyok! - csaptam be az ajtót.
- Ha így akarsz jönni várost nézni, hát nekem jó. - mosolygott.
- Ki mondta, hogy elmegyek veled bárhová is? - indultam az ágyam felé.
- Gondoltam érdekel a város. - nézett körbe a szobában. A bőröndömhöz léptem és széthúztam azt majd valami ruhát kerestem.
- Gondolat olvasó vagy? - morogtam.
- Igen. De csak a te és az Edward gondolataiban tudok. - fordult felém. - most mit csinálsz?
- Ha már ilyen kedves voltál, hogy felkeltél korán és elviszel várost nézni, nem utasíthatom vissza. - motyogtam miközben a ruhát válogattam.
- Hát jó. Tudtam, hogy nem mondasz nemet! - ült le az ágyra.
- Most itt akarsz ülni és nézni miközben öltözök? - kérdeztem ijedten.
- Nem mozdulok egy centit sem! - motyogta maga elé. Megvontam a vállamat és öltözni kezdtem. Mikor a nadrágot húztam fölfelé beakadt az éjjeli szekrénybe.
- Akadj már ki! - rúgtam egyet a lábammal.
- Minden rendben? - fordult hátra.
- Ne leskelődj! - morogtam, majd próbáltam kiszabadítani a nadrágomat.
- Gyere.Már.Ki! - morogtam idegesen majd rángatni kezdtem a nadrágot. Meguntam, előre hajoltam és kiakasztottam.
- Oh micsoda popó! - mondta örömtelien.
- Fogd már be. - morogtam majd felhúztam a nadrágomat. Magamra szuszakoltam a pólót majd John elé álltam.
- Jó vagy sem? - fordultam körbe.
- Dögös! - vigyorgott közben bólogatott.
- Akkor nem jó! - indultam vissza a böröndhöz.
- Vá-vá-várj! - húzott vissza. - jó lesz ez! - nézett végig rajtam.
- Nem akarom, hogy beindulj, aztán tudod...
- Nem állt szándékomban! - fogta meg a kezemet majd húzni kezdett kifelé.
- Kabát vagy pulcsi? Nincs hideg?
- Nem vagyunk már gyerekek! - csukta be az ajtót.
- De bennem növekszik egy! - indultam vissza felé.
- Nincs hideg! - húzott vissza.
- De ha meg fázok Grimes! - léptem mellé.
- Majd vigyázok rád! Mint mindig.
- Ja persze mindig! - motyogtam.
- És hova menjünk?
- Szerinted ismerem a várost?
- Jó na! - morogta majd behúzott a liftbe. - Edwarddel is pont ilyen időben mentünk. Azok a régi szép idők! - sóhajtott.
- Jók is voltak azok! Mikor nem szóltál hozzám két héten keresztül. Oh tényleg bunkó voltál. Akkor is! - támaszkodtam a lift falának.
- Emlékszel mikor elsőnek indultam rád? - suttogta.
- És Gabi megzavart minket! - morogtam.
- Most miért vagy ilyen? - kérdezte mikor kinyílt a lift ajtaja az elsőn. Nem szállt be senki.
- Hormon zavarok! - motyogtam. Persze nem az volt a bajom.
- Elhiszem. És hogy van a baba? - fordult felém. Unottan álltam a lift falának támaszkodva. Kérdően nézett rám John.
- Jól! - morogtam.
- És erre a zavarokra, nincs gyógyszer?
- De van! Ha nem fekszünk le többször.
- Akkor baby ma este nem alszunk! - indult ki a liftből.
- Nem úgy értettem! - bicegtem utána. - a szeretkezésre gondoltam. - suttogtam.
- Tudom, hogy mire gondolsz! - fogta meg a kezemet. Elrántottam tőle. Nem akartam személyeskedni.
- Mondtam, hogy nem fogok egy hamar megbocsájtani! - morogtam miközben a kiléptünk a szállodából.
- Ezt is tudom! - motyogta. Elmesélte, hogy miket csináltak Edwarddel a Central parkban és hogy hányan jegyezték meg a hajukat és fényképezték le. Felidézett minden egyes cool pillanatot amit közösen csináltak. Majdnem elütötte egy kocsi a zebrán, majnem bele esett a csónakról a Hudzon folyóba, és még hasonló dolgokat mesélt miközben át vágtunk a Central Parkon. Jókat nevettem rajta, de próbáltam nem túl reagálni és úgy tenni mintha még a barátom se lenne. Csodálatos volt a városnak azon részei ahol elsétáltunk. Fél órája sétálhattunk mikor oda értünk a Times Squaerre. Csodálatos látvány volt a nagy kivetített táblák. Fényben úszott az egész utca. Tátott szájjal sétáltam John után. Nem tudtam felfogni, hogy tényleg itt vagyok. Szerintem New York az a hely ahová egyszer mindenkinek el kell jutnia. Egyszerűen fantasztikus érzés és felfoghatatlan.
- Egy mosolyt! - mondta John az arcomba nyomva a fényképezőjét. Ellenkezhettem volna, de akkor magammal cseszek ki. Meg kell örökíteni az ilyen pillanatokat. Soha nem jártam még Amerikában. De egyszer ez volt az álmom, hogy John Grimessal fogok partizni New Yorkban. Ez az álom is valóra vált. Jókat nevettünk ismét egymáson. Azok az arcok eszméletlenek voltak. John azt a bizonyos Twilight képet akart velem csinálni, de elhúzódtam tőle. Akartam azt a képet, mert nincs még vele ilyen képem. De ezt az örömöt nem adom meg neki, hogy majdnem megcsókoljon és hogy érezze az őrült szívverésemet, ami ha a közelemben vagyok olyan gyorsan ver, hogy szinte áll. Nem adhatom a tudtára, hogy szeretem.
- Hát akkor jó lenne meglátogatni egy éttermet. - sóhajtottam majd a hasamra néztem.
- Éhesek vagytok? - húzott magával. Nem akartam tudni, hogy melyik hülye étterembe visz.

Jókat nevettem ismét rajta. Sőt az egész napot végig nevettem vele. Jó kedvet csinált nekem, ami ritka. Főleg ilyen mély depresszió után. Bár mindig ilyen jó napunk lenne együtt.
Sikerült át élnem New York dugóját, sok káromkodást, tolongást, lopást, sikító mentő szirénákat. Az a tömeg feledhetetlen volt. Nagyon élvezetes volt, ahogyan a magas felhő karcolók között taxiztunk. New York még a sárga taxijairól híres, amik teljen ellepik a várost.
- Jenna, van egy olyan érzésem, hogy címlapon leszel! - suttogta John a fülembe miközben a Times Squaren sétáltunk végig egészen a Wall streetig.
- Miért is? - karoltam bele.
- Mert velem sétálsz karöltve és híres vagyok és pár nappal ezelőtt lett volna az esküvőm egy top modellel, aki szintén híres. - hadarta. - már előre látom a címet. " John Grimes lecserélte menyasszonyát." - mutogatta. - vagy "John Grimes újabb gyönyörű és nagyon szexi barátnője, aki sokkal de sokkal szebb és aranyosabb és szeretni valóbb, mint az előző!" - mondta majd lassítottam a tempón. Elpirultam azon amit mondott. Örültem is neki, hogy ezt gondolja rólam és ezt meg kell hálálnom.
- Hát akkor legyen mit fényképezniük! - álltam meg. Ő is megállt hirtelen. A szél nagyon csípősen fújt. Összerándultam. Ez valami jel volt, hogy ne csináljak semmi butaságot. Főleg ne csókoljam meg. Túl korai még. Oda léptem mellé és lehúztam a pulcsiján a cipzárt majd hozzá bújtam.

- Még, hogy nem kell pulcsi. - morogtam. Forróság áradt a testéből. Szíve eszméletlenül kalapált, ahogyan az első ilyen találkozásunknál.
- Jobb, ha most megyünk! - hajolt el tőlem. A járda széléhez sétált majd leintett egy taxit. Besegített, bemondta a címet majd elindultunk. Még a kocsiban is vacogtam. Megkocogtattam John kezét, aki azonnal rám nézett. Pár miliméter volt köztünk
- Éhes vagyok! - motyogtam.
- Majd ren... - mondta mire az ajkaimat az ajkaira tapasztottam. Egy lágy puszi volt, de még is sokat adtam ezért. Elhajoltam tőle és vártam a reakcióját. Csukva volt a szeme és résnyire nyitva a szája. Elmosolyodtam rajta. Kezemet az arcára csúsztattam, mire kinyitotta a szemét.
- Tudod, szeretlek csak sok volt ez nekem! - motyogtam majd lágyan csókolni kezdtem. Puha ajkai simogatták az enyémet. Dús alsó ajka sokkal puhább volt most mint máskor. Lehet csak ezért mert ennyire fájt, hogy ott hagyott és most jól esett ez a csók. Kezét a hátamra csúsztatta, amitől melegség járta át a testemet.
Egész úton faltuk egymást. A taxis szólt ránk, hogy megérkeztünk, és hogy fizessünk. Elszakadtam Johntól, aki úgy fizette ki a fuvart, hogy végig engem nézett. Kiszálltunk a taxiból és millió fényképező gép fúródott az arcunkba.
- Ő az új kiszemelt?
- Mikor kéred meg a kezét?
- Lesz esküvő?
- A te gyerekedet várja?
- Ilyen hamar átléptél Miriamon? - ordibálták sorba az újság írók. John a kezemet fogta és próbált át törni a tömegen, de nem sikerül neki. A lábam már fájt és fáradt is voltam, a szeme majd le ragadt. Nem bírtam volna tovább talpon maradni. Éreztem ahogyan John-t elönti a méreg. Hirtelen megállt és mag mellé húzott.
- Figyelem! Ő itt az új kiszemeltem. Lehet nem fog egyhamar megbocsájtani azért amiért csak úgy otthagytam őket, de elfogom érni, mert tudom, hogy szeret. És én is szeretem őt. Bármit megtennék érte! Na és persze, hogy az én gyerekemet hordja a szíve alatt. Ki másét? Már amúgy is van kettő akiket nagyon szeretek és nagyon hiányoznak. Elcsesztem a kapcsolatunkat azzal, hogy felakadtam valamin és Jennát hibáztattam. Szeretjük egymást! - kiabálta. Sok fényképet csináltak. Nem tudtam köpni nyelni sem. Ott helybe megtudtam volna enni amiért így kiállt értünk. Kezét a derekamra csúsztatta és húzni kezdett befelé. Ámult voltam és boldog is egyben. Nem tudtam, hogy most mondjak-e valamit vagy, hogy hallgassak. Inkább csak szépen lassan mentem mellette. Megadta magát a lábam. Mondta az orvos, hogy ne erőltessem mert még gyenge, de egész nap sétálgattunk. Alig bírtam ráállni, éppen hogy csak betudtam bicegni a liftbe. Nagyokat pislantottam és majdnem elaludtam állva, ahogyan neki dőltem a lift falának. Éreztem, hogy már nem annyira fázok és biztonságban tudhatom magamat. Biztos, hogy elaludtam és John fog a karjaiban.
- Köszönöm! - fúrtam a fejemet a mellkasába. Éreztem azt az erős jellegzetes John illatot. Csak neki lehet ilyen parfümje.
- Nincs mit! - suttogta. Kinyitottam a szememet és láttam, hogy a folyosón visz, mint egy rongybabát.
- Tudok menni a saját lábamon is! - motyogtam. Éreztem ahogyan lassan engedi le elsőnek a lábaimat majd lassan enged el. A lábam iszonyatosan szúródott, nem bírt meg.
- John azt hiszem, hogy ez tényleg nem megy! - mondtam kétségbe esetten.
- Nem kellett volna elmennünk sétálni! - motyogta majd lassan fel emelt.
- Az én hibám mert mondanom kellett volna, hogy nem szabad megerőltetnem! - motyogtam majd átkaroltam a nyakát.
- Nem, mert az én hibám, mer gondolhattam volna, hogy nem szabad! - morogta.
- Akkor a te hibád meg az enyém is! - mosolyogtam. Elcsodálkoztam arcvonásain. Direkt csinálja az olyan dolgokat mint például a száj nyalás és az ajkaiba harapás! Meghalok, annyira tökéletes és csábító. Egy halk nyögés hagyta el a számat, mire rám nézett és egy mosolyt engedett el. Tovább vizsgáltam az arcát.
- Mi az? - kérdezte.
- Még mindig helyes vagy! - mondtam mosolyogva.
- Te meg mint mindig gyönyörű! - mondta majd megállt egy ajtónál. Rá néztem a számra a huszonhatos volt az. - melyik? - kérdezte.
- Az enyémben nem jól aludtam tegnap! - motyogtam. Elmosolyodott majd benyitott a saját szobájába.
- Itt viszonylag jó a kilátás és az ágy is! - motyogta miközben próbálta becsukni az ajtót.
- Elsőnek tegyél le! - mondta. Hallgatott rám. Letett az ágyra majd becsukta az ajtót. Látszott rajta, hogy izgul, de ne tudom miért. Nem tud mit mondani? Pedig sokat beszélt egész nap. Masszírozni kezdtem a lábamat, hogy múljon a fájdalom. A hasam alig engedte, hogy előre hajoljak. John hirtelen a telefonhoz sétált.
- Most mit csinálsz? - fordultam felé.
- Azt mondta, hogy éhes vagy! Rendelek kaját. - emelte fel a telefon kagylót.
- Nem arra gondoltam! - mosolyogtam majd eldőltem az ágyon.
- Hát mire? - állt felém.
- Most ennyire hülye vagy? Vagy csak tetetted? - motyogtam csukott szemmel.
- Csak tetettem! - suttogta. Éreztem lehelete melegségét és tudtam, hogy mit akar csak nem meri megtenni.
- Mire vársz? - kérdeztem izgatottan majd lassan nyitottam ki a szememet.
- Nagy hibát követtem el! Ez nem megy csak úgy! - mérte végig az arcomat.
- Farkas éhes vagyok és azt mondta, hogy rendelsz kaját! Na és hol van? - kérdeztem miközben lassan emeltem a kezemet az arcához.
- Kicsit késik! - mondta.
- Nem tudok várni! - motyogtam majd kezemet az arcára raktam és közelebb húztam magamhoz majd egy lágy puszit adtam az ajkaira. - ez nagyon édes - mondtam majd egy újabb puszit adtam neki. - és finom is - motyogtam. Éreztem ahogyan lassan a lábaim közé mászik. - és kell nekem - suttogtam majd lassan kezdtem ízlelgetni a felső ajkát.
- Te tényleg nagyon éhes vagy! - motyogta majd viszonozni kezdte a csókot. Szúrt, fájt égetett, de nem érdekelt mert szomjas is voltam egy ilyen szerelmes csókra. Éreztem ahogyan egyre jobban belejövünk és egyre szenvedélyesebben csókolózunk. Kezemet az trikója alá csúsztattam és lassan kezdtem lehúzni róla. Tényleg nagyon lassan húztam le róla. Nagyon álmos voltam és fáradt. John elhajolt tőlem és levette magáról. Nem éreztem volna, hogy újból csókolni kezd. Na ez abszolút ciki. Bealudtam egy kis csóktól és előjátéktól. Ez nem ér!