9.rész: Mikor minden a feje tetejére áll

Ahogy ígértem itt a kilencedik! :) aztán komizni! Részt nem tudom mikor hozok, de nem ígérek most semmit! (talán szerdán, de nem biztos!!) lényeg az, hogy most megtudjátok mi történt Jenna mama és Jenna papa között! :D

Jó olvasást! :)

Újra hétfő van. Korán keltem, mint minden átlagos hétköznapon. Csak nem a pizzériába indultam, ugyan is volt valaki olyan kedves és felgyújtotta. A rendőrök csak annyit mondtak, hogy szándékos volt. Apa elkeseredve ült a kanapén, egész hétvégén. Nem tudtam, hogy mit tegyek, hogy vidámabb legyen. Anyával fasírtban vannak és most még a pizzéria is. Megértem miért olyan. A fojtogatásról annyit, hogy ő nem emlékszik rá, én viszont nem mondtam senkinek! Jobb így mindkettőnknek.

A nagy családi ebédnél ültünk. Végül is az ikrek is valamilyen szinten családtagok. Végig néztem az asztalnál ülőkön. Mindenki szomorkás fejet vágott. Főleg anya és apa. Nem szólnak egymáshoz. Még csak egymásra sem néznek. Komolyan, mint két tini szerelmes.

- Akkor mi lesz a pizzériával? - törtem meg a síri csendet.

- Nem tudom! Amúgy is alig ment. Lehet köszönetet kéne mondani annak, aki felgyújtotta. - mondta apa.

- Miért is kéne? Sokan szerették azt a helyet! Újjá kéne építeni. De nem pizzázóvá! - mondtam. - kiadtál egy csomó pénz azért, hogy megépítsd! Nem hagyhatjuk, hogy csak úgy elússzon! - könyököltem az asztalra majd a fejemet a kezemre támasztottam és vártam apa reakcióját.

- Ha akarod! Azt csinálsz amit akarsz! - legyintett. Tehát feladta és átadta az irányítást. Ezzel megadta a kezdőlépést, hogy újra összehozzam őt és anyát.

- Hű már most vannak ötleteim! - dörzsöltem össze a tenyeremet.

- Remélem valami jobb ötletet, valósítasz, meg mint én! - mondta apa. Anya akkor hozta ki a főételt. Letette középre majd leült.

- Hű de guszta! - nyúltam a kanálélt. Rizses hús, de imádom. Mindenki furán nézett rám.

- Most mi van? Éhes vagyok és még plusz két ember helyett, kell ennem! - mondtam miközben egy nagy kanál rizsát tettem a tányéromra.

- Azért hagyhattál volna nekünk is! - mondta Edward.

- Félted tőlem, csonti? - kérdeztem gúnyosan.

- Nem, csak féltem a kereszt fiaimat, hogy ducik lesznek! - mondta Edward.

- Még van a konyhában! - csapott szét kettőnk között anya.

- Megnyugodtál, etióp? - kérdeztem teli szájjal.

- Persze, hogy meg, pomber maci! - mondta Edward.

- Nem hagynátok abba? - kérdezte apa. Ránéztem majd Edwardre. Nem, mert megszólalni.

- Nem, neander völgyi! - mondtam. Tényleg úgy nézett ki mint egy ősember! Régen borotválkozott.

- Hű de vicces! - mondta apa.

- Vagy Homosapiens. Az okosabb volt! - mondtam nevetve. - vagy egy majom! - kuncogtam. Nem bírtam abba hagyni a találgatást. - vagy egy csimpánz! - köptem ki a számban lévő rizsát majd nevetni, kezdtem. Alig bírtam abba hagyni.

- Jó elég lesz! Felfogtam! Meg borotválkozom! - mondta fenn hangon.

- Jó bocsi. - vettem mély levegőt. - csita! - tettem hozzá. Látszott rajta, hogy nem nagyon csípi, de én jót nevettem a saját hülyeségemen.

- Anya elmegyünk majd nézni valami babaruhát? - kérdeztem a nevetésemből vissza térve.

- Velem? Nem Johnnal kéne menned? Amúgy is túl korai még és balszerencsés! - mondta.

- Egy, nem megyek Johnnal, mert férfi és gondolom nem született még gyereke, neked viszont már van két csodálatos gyereked. Legalább is egy biztos! - mutattam magamra. - kettő azt mondtam, hogy nézni nem azt, hogy venni. Meg amúgy is van pár kérdésem. - mondtam.

- Ez igaz, nem értek a babás cuccokhoz! - mondta John.

- Na látod! Nem úszod meg, hogy el gyere velem! - nyámmogtam. Beleegyezett majd nagy nehezen befejeztük az ebédet. Jól lakottan ültem le a kanapéra. Apa a fotelból nézte a foci meccset, már megint. Elfeküdtem a kanapén.

- Kijátszik? - tettem a fejem alá az egyik párnát.

- A Barcelona és Real Madrid! - mondta ökölbe szorított kézzel.

- Jó altató lesz! - mondtam ásítva majd az oldalamra fordultam. Azon gondolkodtam, hogy mi legyen a pizzázóból. Egy étterem? Egy kávézó? Egy pékség? Egy bár? Fúj az nem. Utálom az alkoholt! Egy szép, olcsó, romantikus étterem. Milyen jól hangzik!

Két meleg kéz zavart meg a csukott szemmel gondolkodásomat.

- Nem alszok! - motyogtam miközben felemelt.

- Már majdnem horkoltál! - mondta John.

- Miért kell mindig hősködnöd? - kulcsoltam át a kezemet a nyakán.

- Mondtam már hogy szeretek romantikus lenni! És valahogy meg kell hódítanom! - suttogta. Közben elindult felfelé a lépcsőn.

- Most miért suttogsz? - suttogtam.

- Mert nem akarlak teljesen felébreszteni! - mondta.

- Már felébresztettél! - mondtam.

- Akkor nyugodtan beszélgethetünk! - ment a szobám felé.

- Miről? - kezdtem lóbálni a lábamat.

- Például a randidról? - mondta.

- Nem akarok róla beszélni! - motyogtam, majd a fejemet a vállára hajtottam.

- Akkor - lépett be a szobámba majd letett és becsukta az ajtót. - milyen volt megcsókolni egy meleget? - kérdezte. Kerek szemekkel néztem rá majd vigyorogni, kezdtem.

- Edward elmondta igaz? - kérdeztem kínosan.

- Nem! Egyáltalán nem! Rájöttem magamtól. - mondta.

- Persze elhiszem! - ültem le az ágyra. - amúgy jó volt! Persze csak én dolgoztam. - mosolyogtam.

- Amúgy hoztam neked valamit! - indult kifelé. Első ajándékom tőle. Izgatottan vártam. Vajon mi lehet az? Biztos megint egy nagy halom csoki. Nem férne belém. Túl sokat ettem.

- Na itt vagyok! - lépett be hátra tett kézzel.

- És mit hoztál? - kérdeztem kíváncsian.

- Hát öhm nem is tudom, hogy mondjam. - nézett lefelé. - mindketten szinglik vagyunk és szeretném, ha randiznál velem! - mondta gyerekesen majd belepirult és egy szál rózsát nyújtott felém. Elmosolyodtam, felálltam és elvettem tőle a rózsát.

- Talán egyszer! - mondtam.

- Most ez komoly? Én itt romantizálok, te meg elintézed annyival, hogy majd egyszer? Köszi! - emelte fel a hangját.

- Jó már nem fogok a héten ráérni! Sok elintézni valóm van! - szagoltam bele a rózsába. Gyönyörű volt és erős illata.

- Akkor add vissza a rózsát! - kapott a kezem felé de elfordultam.

- Ezt nem kapod vissza! - mondtam.

- Akkor randizz velem!

- Rámenős vagy! - fordultam felé.

- Nem, csak szeretem meg kapni azt, ami megtetszik. - mondta majd mosolyogni kezdett.

- Szóval tetszik a tehén? - mutattam a hasamra.

- Igen. Szeretem azt a két magzatot. - jött közelebb felém.

- Állj! - tettem magam elé kezemet. Csak tovább jött egészen a tenyeremig. Kezemet a szívéhez tette.

- Érzed? - suttogta. Szíve össze visszakalapált. - csak miattad, ver így!

- Szóval egy szívritmus összezavaró vagyok? - kérdeztem majd a szemébe néztem.

- Mondhatni! - mosolygott. - és a rózsát nem csak azért hoztam, hogy randizz velem. Hanem azért is, hogy megbocsáss, amiért nem mondtam el, hogy anyukád anyánál van. De megkért, hogy ne mondjam el...

- John, gyere! Anyu már vár minket! - kiabálta Edward.

- Mennem kell! És gondold meg magad a randival kapcsolatban! - kacsintott majd kiment. Azt hiszi, hogy elmegyek randizni vele? Nem lenne rossz ötlet. Sőt egyszer tényleg el fogok vele menni, de nem mostanság. Mint rendes emberek között elsőnek megismerkedünk majd utána, jöhet a lámur.

De anya miért nem akart velem beszélni? Valami még van azon a fura helyzeteken kívül!

- Jenna, gyere. Beszélnünk kell veletek! - állt be az ajtóba anya. Közösen lementünk az étkezőbe. Hiába kérdezgettem, csak annyit mondott, hogy várjak. Apa Codyt a hátán hozta le.

- Mivel az ikrek és Vanessa elmentek. Így nyugodtan beszélgethetünk a családi problémáinkról! - mondta apa. Még mindig szőrös volt.

- Hát igazán megmagyarázhatnátok, hogy mi is történt! - mondtam.

- Azt akarjuk! - ült le anya az egyik székre. Majd mellé apa.

- Pár évvel ezelőtt anyátokkal olyan helyzetben voltunk, hogy majdnem elváltunk! - kezdte apa.

- Térjünk a lényegre! - mondta anya. - apátok tizenhat évvel ezelőtt megcsalt és született egy gyereke! - mondta arcrebbenés nélkül. Kerek szemekkel néztem apára. Nem tudtam felfogni.

- Hogy mit csináltál? - kérdeztem.

- Anyátokkal akkor veszekedtünk mindenen. És félévig nem foglalkoztunk egymással. Hiányzott a tudod mi Jenna? Akkor volt új titkárnőm, aki olyan bombázó volt és hát megtörtént. De nem tudtam, hogy teherbe esett! - magyarázkodott.

- És ezt akkor tudtam meg! Ott a hotelban. - mondta anya. - tehát van egy tizenhat éves testvéretek!

- Úú de jó! - mondta sikítozva Cody. Nem tudtam mit mondani. Fel sem fogtam. Nem bírtam apára nézni. Lesütöttem a tekintetemet.

- Jenna, vélemény? - kérdezte apa. Elképedve néztem rá.

- Fiú, lány? - nyögtem ki.

- Lány és Khatynek hívják! - mondta.

- És a drága anyucijának most jutottál az eszébe? - kérdeztem.

- Jenna, ne legyél már negatív!

- Tizenhat éven keresztül nem voltál neki! Most meg hírtelen fontos lettél neki? - fakadtam ki. Soha nem mondtam ki azt, amit gondolok, de a terhesség teljesen felkavart.

- Oh, azt még nem is tudod, hogy a hétvégén meglátogat minket! - mondta anya. Nem bírtam tovább nézni apa elégedett arcát. Lassan kitoltam a lábammal a széket majd felálltam és felmentem a szobámba. Azon járt az eszem, hogy ha újra összejövök Johnnal, akkor talán ő is megteszi ezt majd? Vagy örök hűséget fogad? A férfik mind egy formák. Csak azért válogatunk köztük, hogy talán akad-e egy kivétel.

- Bejöhetek? - dugta be a fejét apa. Elfordultam az ablakból majd bólogattam.

- Persze! - ültem le az ágyra.

- Ugye nem haragszol? - jött közelebb.
- Egy kicsit! - mondtam.

- Remélem, nem gondolod azt, hogy egy hűtlen tetűláda vagyok! Ötéves voltál, és nem tudtam mit tenni. Anyádnak nem mondtam el csak a hotelban! - ült le mellém. - azért nem mondtam igazat, mert tudtam, hogy haragudnál rám és nem akartam. Te vagy a másik nő, aki életben tart! És tudtam, hogy anyád gyűlöl e miatt, és nem akartalak téged is elveszíteni! - ölelt át.

- Miért tartalak életben? Valami rosszat csináltál?

- A cég teljesen szétroncsolta az idegrendszeremet! Voltak nagy konfliktusok, nagy kapások, amit ha anyád nincs rég csődbe ment, volna a cég! Mindent elintézett helyettem. És ha te nem vagy nem kapunk egy komoly fenyegetést és nem tűnünk el és nincsen Cody! - mondta. - és ha nem születik meg Cody akkor szétunom a fejemet és nem ujjul meg a kapcsolatunk anyáddal! És ha ez nem következett volna be azóta már alkoholista, lennék. - monda. - köszönöm, hogy itt vagy nekem! - szorított magához majd egy puszit adott a homlokomra. Szétszúrta a fejemet a borostája.

- Áú ez fájt! - dörzsöltem meg a homlokomat.

- Az ősember még nem borotválkozott! - húzta végig az állán a kezét.

- Itt az ideje! - álltam fel majd kifelé mutattam. Nagy nehezen felállt majd átment a fürdőbe. Láttam rajta, hogy semmi kedve és ereje hozzá. Felkente a habot majd a borotvát majdnem végig húzta rajta de még a bőréhez sem ért. Bementem anya szobájába elővettem egy olyan képet, ami nem rég készült négyünkről és teljesen szőrtelen az arca.

Mögé álltam és a képet a szeme elé nyomtam.

- Szereted még anyát? - kérdeztem.

- Persze!

- És vissza akarod hódítani? - lóbáltam előtte a képet.

- Igen! - mondta hangosabban.

- Ezt az apát akarom látni élőben! - raktam a tükörhöz a képet majd kimentem. Vanessa idegesen ment el előttem be a szobájába. Utána mentem.

- Mi történt? - álltam be az ajtóba.

- Nálad fogok aludni! - dobta bele a ruháit a bőröndbe, majd összehúzta és elindult felém.

- De mi történt?

- Edward lealázott a szülei előtt! Ha tudnátok, hogy horkol és milyeneket szokott belém rúgni! - húzta dühösen maga után a bőröndjét. - ezt ráadásul mind a hátam mögött! Éppen a mosdóban voltam mikor vissza értem pont erről beszéltek, vagyis rólam...