8. rész: A világ legunalmasabb randija

Úúúú na hatalmas nagy sorry mindenkinek! :$ Sajnálom, hogy nem hoztam részt, de nem tegnap előtt fejeztem be :/ egész héten ezt írtam... és egész héten alig aludtam, és ha aludtam is hülyeséget álmodtam. O.o Szóval nagyon rossz hetem volt! Remélem kárpótollak titeket azzal, hogy holnap hozok még egy részt?! :D

DE csak 3 komi után!! :D de hogy is nem cseszek ki veletek! Tehát, ha megvan 8 komi akkor hozom a 9.-et! :P xD na jól van most nem szabok komi határt, de azért várom a véleményeket! :D

Jó olvasást! :)

Lázasan készülődtem a randira. Mármint nem annyira csak, hogy John féltékeny legyen. Látszatra nem viselte meg annyira de tudtam, hogy belülről széttépi. Éppen a hajamat csináltam mikor kaptam egy SMS-t.

- Aztán szexis ruhát vegyél fel! Legalább ennyi ki jár NEKEM!

Elsőnek azt hittem, hogy Pedro az, de ő nem tudja a számomat. Nem néztem meg a feladót. Letettem a telefonomat az asztalra és tovább csináltam a hajamat. Nem akart megállni. Oldalról kezdtem fonni. Majd alakulni kezdett. Nem érdekelt, hogyhogy nézek ki vele. Ruhát kezdtem keresni. Vanessával tegnap vettünk pár ruhát. De mindegyikben úgy nézek ki, mint egy bálna. Nagyot sóhajtva ültem le az ágyamra egy szál melltartóban. Nem tudtam, mit vegyek fel.

- Segítsek? - állt be az ajtóba John. Rá kell szoknom, hogy becsukom az ajtómat.

- Nem tudsz kopogni? - takartam el magamat.

- Sarkig nyitva van az ajtód! - vigyorgott.

- Menj ki? - álltam fel és az ajtóhoz sétáltam.

- Csak így elküldesz? - nézet boci szemekkel.

- Amint látod, melltartóban vagyok, és nem szeretem mutogatni magamat! - csuktam befelé az ajtót.

- Ezt most úgy mondod, mintha nem láttalak volna még így! - állította meg a lábával az ajtót, majd belépet. - ezekből az egyiket? - mutatott az ágyamon lévő két felsőre. Vizsgálni kezdte őket. Közben felvettem egy felsőt.

- Edward! - kiabálta el magát. Nagyot sóhajtottam majd leültem ki sminkelni magamat. Nem tudom miről beszéltek, de nagyon sutyogtak, majd a szekrényemben kezdtek dúrkálni. Már alig várom, hogy újra visszarakjam a ruháimat!

- Jenna van egy csomó cool ruhád! Miért nem tudsz közülük választani? - kérdezte Edward.

- Melyikről is van szó? - fordultam meg. Furán néztem Edwardre. Az én fodros toppom volt rajta. Úgy feszült rajta, hogy majdnem szétszakadt.

- Az összesről! - dobta ki az egyik felsőmet John majd megfordult. Az egyik kismama felsőm volt rajta.

- Azt tegnap vettem! - motyogtam közben Johnra, mutattam.

- Azt gondoltuk, hogy ezt kéne felvenned! - dobta felém az egyik fekete felsőmet John. Persze a felsőm a fejemen landolt. Lekaptam a fejemről a felsőt majd kérdően, néztem rájuk.

- Most komolyan ezt vegyem fel? - álltam fel majd a tükörhöz sétáltam.

- A fekete ápol és eltakar! - léptek mögém mind ketten. Magamhoz mértem majd elgondolkodtam, azon, hogy igazuk van. Kicsit hurkás vagyok, és az ikrek is gyorsan növekszenek a hasamban.

- Kifelé! - toltam ki őket az ajtón. Remélem Johnt szét, eszi az irigység és a féltékenység. Bár nem hittem, hogy segíteni fog a ruhaválasztásban.

Izgatottan álltam meg Pedro lakása előtt. Elgondolkodtam rajta, hogy jó-e az, amit csinálok. Lehet Pedro komolyan, gondolja. De játszunk, nem vagyok bunkó csak terhes és kihasználom. Próbáltam mosolyogni és jókedvű lenni, de nem ment. Ma lesz az a délután, amikor semmihez nem lesz kedvem.

Bekopogtam majd vártam. Mosolyogva nyitott ajtót és félmeztelenül. Alig bírtam levenni a szememet kigyúrt felsőtestéről. 

- Szia, gyere be. Azonnal mehetünk, csak felkapok egy pólót! - mondta majd elvonult. Beléptem majd vártam. Vártam és vártam. Többet készülődik, mint egy nő. Nem bírtam tovább állni, ezért leültem a kanapéra. A dohányzó asztalon egy családi fénykép volt. Nem tudtam, kik vannak a képen. A gyomrom hirtelen fájni kezdett. Inkább égett. Forrt és nagyon fura érzés volt.

- Mehetünk is! - mondta. Öltönyben volt. Mire készül? Megkéri a kezem? Minek ennyire kiöltözni?

Csak sétáltunk és sétáltunk, közben nyomta az értetlen szöveget. Néha mosolyogtam, és néha közbe mondtam egy igent. Olyan unalmas volt és természetes. Akkor adtam fel az egészet, mikor felhozta a hülye favicceit. Unottan mentem mellette egészen addig a puccos éttermig. Mit ne mondjak? Ahhoz képest, hogy idióta, olasz, jól főz, kigyúrt és untató. Elhozott egy puccos étterembe, ami egyáltalán nem vett le a lábamról. Nem vagyok egy elkényeztetett liba, aki csak a méreg drága ételeket eszi meg. Szánalmas!

- Na hogy érzed magad? - kérdezte miközben vártuk az előételt.

- Egészen jól! - mosolyogtam. Valamiről beszélt. Nem figyeltem. Gondolom azt ecsetelte, hogy hány csajt hódított már az ágyába. Más és más hülye gondolatok jutottak a fejembe. Például, hogy a sarokban ülő húszon éves, barbi baba kinézetű csajon mi a természetes? Talán a haja, de kétlem, hogy ilyen szőke lenne.

Találgatásomat a pincér szakította meg. 

- Köszönjük! - mondta Pedro. - jó étvágyat!

- Köszi! - motyogtam. Ahogy rá néztem a tányéron lévő tésztára azonnal elment az étvágyam.

- Nem ízlik? - kérdezte.

- Nem vagyok túl éhes! - mondtam. Csak megvonta a vállát és enni kezdett. Kedves és udvarias. Igazán érdekli, hogy miért nem vagyok éhes. Esetleg valami nem tetszik vagy valamim, fáj. Ugyan már csak várandós vagyok! Mit számít az? Talán a gyomorsavam szétégeti a gyomromat, és inkább nem látnám viszont ezt a tésztát félig megemésztve a padlón landolni.

- Milyen főételt rendeljünk? - mondta az étlap mögül. Nem vagyok túl éhes, de ha már elhozott egy ilyen puccos étterembe, akkor rendeljünk valami olcsót. Kezembe vettem az étlapot és kis keresgélés után kiválasztottam a legdrágább főételt.

- Egy jól átsütött bélszínt! - csaptam le az asztalra az étlapot. Kerek szemekkel nézett rám. Kicsit sem drága. Ugyan már, nem is fogom megenni. Kíváncsi vagyok akkor milyen arcot, vág majd. Miközben vártunk és Pedro újra a szüleiről dumált elmentem a mosdóba. Nem is a wc-re mentem csak pár percig távol akartam lenni Pedrotól. Elővettem a telefonomat. Ma már ezredjére rezeg. "Tíz új üzenete van!" Elképedve néztem a képernyőt. Sorra olvastam el őket.

- Jól nézel ki! ;)

- Szeretem a pocidat. ^^

- Nem is mondtam, hogy ma egész jól nézel ki!

- Remélem Pedro már kikészített!

- Ajánlom Pedronak, hogy rendesen bánjon veled!

- Szerintem Pedro meleg, úgyhogy semmi esélyed nála.

- De nálam lenne! :P

- Mondtam már, hogy szeretek romantikus lenni? Szeretem, ha tökéletes valami!

- Mikor jössz haza? Unatkozom! Este 8-kor lesz randim, addig mit csináljak?

- Megöl az unalom! Edward is unatkozik!

Mosolyogva olvastam végig az üzeneteket. Tényleg nagyon unatkozhatnak. Én is ugyan így vagyok. Pedro untat és lehet tényleg meleg!

- Tíz perc és otthon vagyok! :*

Mikor elküldtem, akkor jöttem rá, hogy mit csináltam. Nem tudom miért, de jobban szeretnék velük lenni, mint Pedroval. Visszamentem hozzá és mosolyogva ültem le.

- Minden rendben? - kérdezte aggódva. Csak bólogattam. Már kihozták a bélszínt. Olyan furán volt feltálalva. Nem volt gusztusom még megkóstolni sem! Már megint rezgett a telefonom. Sunyiba vettem elő.

- Siess, mert Edward ülve alszik a kanapén és horkol! És nyitva van a szája.

Halkan kezdtem kuncogni. Majd Pedrora néztem, csak jól falatozott.

- Van tejszínhab! Nyomd bele a szájába. :D

Elküldtem majd nézni, kezdtem, hogy Pedro, hogy eszik. Elég vicces volt, ahogyan a szájával csücsörített. Annyira unatkoztam, már majdnem elaludtam. Látványosan ásítottam egyet. Nem vette észre. Majd úgy tettem mintha csörögne a telefonom.

- Szia apa... igen... Codyval?... már is megyek! - mondtam. Belülről szétröhögtem magamat. Így kilehet játszani? Többször is ki fogom használni!

- Pedro, nagyon sajnálom, de most mennem kell! Majd beszélünk még! - álltam fel. - szia! - indultam mosolyogva kifelé. Hihetetlen, hogy ilyen pancser. Leintettem egy taxit és bemondtam a címet. Egész úton mosolyogtam. Miért csinálja ezt velem? Csak tíz SMS-t írt és ennek örülök annyira? Szép emlékek kötnek hozzá. Főleg négy és fél hónapja. Annyira örülök, hogy újra kezdtük, és hogy itt van velem. Könnyebben fogok fel mindent és már nem sírok mindenen. Nem hisztizek és kevesebbet is eszek. Jó hatással volt rám. Nem gondoltam volna. Még háromszor rezgett a telefonom.

- Hozzál WC papírt! Épp most fogyott el.

- Legyen dugó és késsél, John hagy szenvedjen!

- Légy szíves, ha hazajössz, intézd el Edwardöt!

A testvéri szeretet náluk is megnyilvánul. Már alig várom, hogy hazamenjek és szétcsapjak köztük. Biztos romokban áll a ház főleg, hogy egyedül vannak otthon.

Mikor haza értem John a ház előtt állt. Nem tudtam mire vélni. Fura volt, hogy ott állt.

- Edward él még? - mentem el mellette. Nem válaszolt még csak rám sem nézett. Visszasétáltam hozzá és meglöktem.

- Nincs annyira hideg, hogy megfagyj! - álltam elé. Nem nézett rám. Biztos Edwarddel találtak ki valami hülyeséget. Már megint. Bementem levettem a kabátomat majd beléptem a nappaliba. Edward a tv-t nézte.

- Na végre! Már úgy vártalak! - ugrott fel. - szeretnék bocsánatot kérni, amiért ledagiztalak! Nem gondoltam komolyan. Viccből mondtam! - mondta gyerekesen. Boci szemekkel nézett.

- Valahol mélyen ezt reméltem! - mosolyogtam. Széttárta a karját és megölelt. Egyre szorosabban és szorosabban.

- Vigyázz a bébikre! - húzódtam el tőle.

- Oh, jaj tényleg! - lépett hátrébb. - megfoghatom? - kérdezte. Bólogattam majd mindkét kezét a hasamra tette. Körbetapogatta közben kajánul vigyorgott.

- Neveken nem gondolkodtatok még? - kérdezte.

- Még nem! De még ráérünk. - mondtam. - amúgy John, miért szobrozik oda kint?

- Jaj, elfelejtettem neki szólni! - vette le a kezét a hasamról. - de ráér! - mosolygott majd visszatette a kezét a pocakomra.

- Miben fogadtatok?

- Semmiben, csak ő mondta, hogy amíg haza nem jössz, és nem bocsátasz meg addig ott fog állni! - mondta. - amúgy elmondta miért viselkedett úgy! - nézett a szemembe. Most kíváncsivá tett! De van egy olyan érzésem, hogy nem fogja elmondani.

- Jó dolog! És ne haragudj Johnra. De nagyon komoly dolog! Nem fogom elárulni! - mondta vigyorogva majd elindult kifelé. Azonnal a leglehetetlenebb dologra gondoltam, hogy talán meg akarta kérni a kezem. De ezt valahol lehetetlen! Nem voltunk olyan régóta együtt. Biztos nem ez volt a célja.

- Pocakos! - mondta egy elég régen hallott hang. Megfordultam és Matt állt mögöttem széttárt karokkal. Az én meleg barátom! De régen láttam már. Azaz négy hónapja.

- Te, te, itt? - álltam tátott szájjal.

- Jól örülsz nekem! - jött felém. Leültünk kettesben beszélgetni. John és Edward elmentek az anyukájukhoz. John jól átvert azzal, hogy randija lesz. Matt egy üzleti úton van a hétvégére. Rátalált az igaz szerelem Steven jegyében és az én közreműködésemmel. Megkérdezte, hogyhogy állok Johnnal, tudja-e hogy terhes vagyok, és hogyhogy fogadta? Nem volt megelégedve azzal, hogy újra kezdtük. Szerinte össze fogunk zavarodni, és ezt csak úgy nem lehet, hisz terhes vagyok és blablabla...

Az ikrek hazajöttek és sunyiban felmentek a szobájukba. Valamit terveznek, vagy valamit csináltak! Átmentünk a konyhába csinálni valami kaját. John egyre többet settenkedett a hátunk mögött.

- Matt megkérhetlek valamire? - léptem közelebb hozzá.

- Mire? - fordult felém.

- Megcsókolhatlak? - kérdeztem. Elsőnek furán nézett.

- Össze akarod zavarni Johnt? - suttogta. John pont akkor jött be.

- Még szép! - mosolyogtam. Magamhoz rántottam majd lassan csókolni kezdtem. Úgy fordultunk, hogy lássam Johnt. Egy almát evett. Hümmögni kezdtem, majd ránk nézett. Csak vigyorgott és vigyorgott. Nem tudtam mire vélni. Vadul kezdtem falni Matt ajkait. John csak vigyorgott, húzogatta a szemöldökét és büszkén tűrte. Bár tudná, hogy csak azért teszem, hogy féltékeny legyen, és hogy a tudtára adjam, hogy bárkit felszedhetek. Mikor kiment fellélegezve szakadtam el Mattől.

- Nem csodálom, hogy John megszegte a fogadalmát! - mondta mosolyogva. - de ettől még mindig a fiúkat szeretem! - mondta majd a telefonját, nézte meg. - oh csajszi, nekem mennem kell! Vigyázz a bébikre. Majd dumcsizunk még! - mondta majd megpuszilta a homlokomat és elment.

Magányosan ültem le megenni a bögrés levest. Azon gondolkodtam, hogy John mit gondolhatott. Lehet semmit, és elfogadta, hogy kapós vagyok. Gondolkodásomat a csengő zavarta meg. Felálltam és az ajtóhoz siettem.

- Anya? - álltam megdöbbenve az ajtóban.

- Sajnálom! - mondta könnyes szemekkel. Bementünk majd leültünk beszélgetni.

- Miért mentél el? Cody teljesen megőrült! Engem piszkált...

- Tudom, de apád egy fura helyzetben talált a masszőr fiúval. Rám indult a srác. Nem bírtam leállítani. Csak azt hajtotta, hogy milyen szexi vagyok. Már majdnem sikerül lekoptatni mire apád és Cody beléptek. - mondta. Hangosan felnevettem! - ez nem vicces!

- De az! - kuncogtam. - de miért mondtad, hogy apa csalt meg?

- Mert úgy volt! Láttam egy nővel csókolózni! - mondta.

- Lehet csak fura helyzetben voltak, ahogy te! - mosolyogtam. - de hol voltál eddig?

- Az anyukájuknál! - mutatott a lépcsőn leslattyogó Johnra. Elképedve néztem rá. Szóval ezért viselkedett olyan furán. A konyhába ment. Utána mentem anyát otthagyva.

- Miért nem mondtad el? - álltam meg a konyha közepén.

- Mit? - értetlenkedett.

- Mégis mit? Azt hogy anya az anyukátoknál volt? Miért nem mondtad el? Ezek után, hogy bízzak benned? Egyáltalán van még olyan, dolog, amiről nem szabad tudnom? Vagy mindent el fogunk mondani egymásnak? Hogy bízzak-e ezek után benned!? - mondtam majd elindultam kifelé. Anya a kanapén ült két rendőrrel. Piros és kék fények szűrődtek be az ablakon. Súlyos eset lehet. Remélem minden rendben, van apával és Codyval.