14. rész: My little sister

HEY! :) Megvolt a négy komi! Többre számítottam, de ahogy látom megint van a korlát, hogy négynél több komi nincsen. De most hoztam egy rövidebb részt. Remélem itt már több komit kapok mint négy. Mert engem a komit motiválnak, hogy milyen rész hozzak és milyen hosszút, meg hogy mennyire várjátok és persze, hogy mennyien olvassátok! :)

Egy ideig most nem fogok részt hozni! SORRY! De ez csak párnap. Jövőhéten már hozok! Számítsatok rám! :D

Jó olvasást! :)

Has simogatás, korgás, pisilhetnék és álmatlanság. Már annyira ki pihent voltam, hogy nem tudtam aludni. A babák már szétrugdosták a hasamat. Éhes voltam. Pisilnem is kellett. Szinte kirohantam a mosdóba. Megkönnyebbülve ültem le a wc-re. Miután elvégeztem a dolgomat a mosdókagylóhoz léptem megmosni a kezemet majd az arcomat. Egy kisebb meglepetés várt. Az arckrémjeim ki voltak nyomva. A fogkrém középen volt megnyomva és a szemhéj púdereimet, amit ott tároltam szét voltak passzírozva. Mindezt pepitába, a mosdókagylóba. Dühösen mentem le a nappaliba. John a laptopját nyomkodta.

- Oh jó reggelt! - mondta kedvesen.

- Jó reggelt! - sziszegtem a fogaim közül. Felállt majd elém lépett.

- Mi a baj? - kérdezte.

- Láttad már a fenti mosdóban a krémet? - kérdeztem nyugodtan.

- Csak annyit mondok, hogy nem én voltam! - mosolygott. - és még annyit, hogy ne menj be a konyhába!

- Mit csináltál már megint? - vontam fel a szemöldökömet.

- Én, semmit! - tiltakozott a kezével.

- De valami van!

- Igen van. - motyogta. Elindultam a konyha felé. - Jenna jobb lenne, ha nem mennél be! - fogta meg a karomat. Csak tovább mentem. Mikor beléptem megfagyott a levegő körülöttem. Egy csaj ült az étkező asztalon, ahol én szoktam enni.

- Jaj apuu! Tudod anya nem olyan! - nyávogta a csaj. Jaj ne már! Hétvége van. El is felejtettem, hogy jön. Magamra öltöttem a kedves álarcot és oda sétáltam hozzá.

- Hát megérkeztél? Nagyon örvendek! Jenna. - nyújtottam a kezemet. Flegmán nézett rám. Elhúztam a kezemet. Kedvesen mosolyogtam. Utálom az ilyen embereket. - és nagyon örülnék, ha leszállnál az asztalról. Azon étkezni szoktunk, nem ülni! - mondtam nyugodtan.

- Na és? Nem vagyok fertőző! - mondta.

- Mindenki tudja, hogy mi jön ki onnan, amin ülsz és kicsit undorító lesz ott ennem! - ültem le a székre.

- Ohm te ülsz itt? - szállt le az asztalról. - bocsi! - mosolygott. Anya pék sütiket rakott elém. Minden szombaton ez a reggeli. Imádom. Khaty és apa elbeszélgettek. Az eleje még értelmes is volt, de amit utána mondott nem tudtam tőle tovább enni.

- Tehát te már nem vagy szűz? - kérdeztem. Csodálkozva néztem, ahogyan boldogan öröm telien bólogatott.

- De úgy látom már te sem vagy az! - mutatott a hasam felé.

- De én huszonegy vagyok, te meg tizenhat! - emeltem meg a hangom.

- Nem vagyok terhes! - nyávogta. Nem bírtam tovább hallgatni a hülyeségeit, azt hogy ő mennyit bulizik, milyen hülyék a tanárjaik és még minden más hülyeségről. Elment az étvágyam tőle. Miközben felfelé mentem a lépcsőn a pocakomhoz kezdtem beszélni.

- Ilyen értetlen kölyköt! Ha ti is ilyeneket lesztek, meg se szüllek titeket! - simítottam végig a hasamat. Mikor felértem az emeletre John a bőröndjét húzta maga után.

- Te hova mész? - kérdeztem ijedten.

- A húgodnak kell a hely! - vakarta meg a tarkóját majd elsétált mellettem.

- Elmész? - fordultam meg. A torkom összeszorult. Féltem, hogy ismét elveszítem.

- Csak a kanapéig! - emelte meg a bőröndjét.

- Van a szobámban hely! - mentem a lépcsőhöz.

- Nem akarlak titeket összenyomni. - mondta.

- Este is elfértünk! Amúgy is az oldalamon szoktam aludni. Elférünk! Gyere már! - követeltem. Megállt az utolsó lépcsőfoknál. - kérlek! - mondtam kislányosan. Megfordult majd mosolyogni kezdett.

- Most cipeljem vissza ezt a dög nehéz bőröndöt? - kérdezte.

- Nem muszáj! Van pár kismama ruhám. A múltkor olyan jól állt rajtad. - mosolyogtam. Két lépéssel fent volt nálam.

- Szóval női ruhákat vegyek fel? - fogta meg a derekamat.
- Megnéznélek az egyik testhez simuló ruhámban! - karoltam át a nyakát. 

- Nem fogom felvenni! - mondta, majd tolni kezdett hátra felé.

- Nekem aztán jó vagy meztelenül is! - húztam meg a nyakánál a pólót.

- Mániás vagy! - húzott közelebb magához.

- Hazudós!

- Nem tudom, ki indult rám a múltkor. - tolt be a szobámba.

- Ki volt az? - kérdeztem.

- Szerintem a leendő gyerekeim anyja! - csúsztatta a kezét a hasamra majd egy lágy puszit adott.

- Csak szerinted vagy rosszul emlékszel? - kérdeztem. Hirtelen magához húzott és egy hosszú puszit adott az ajkaimra.

- Rosszul emlékszek! - motyogta a számra. Elhúzódódtam tőle, de nem engedett el. Egy újabb puszit adott.

- Összenyomod a... - motyogtam, de nem hagyta, hogy beszéljek. Csókolni kezdett. Újra érezni az ajkait olyan volt, mint aszályban a várt eső. Puha, lágy, érzéki, csodálatos, tökéletes, valahol mélyen vad. Kezeim a hátát simogatták.

- Jenna... Oh, bocsánat! - zavart meg minket anya. Elléptem Johntól majd anyára néztem. - csak azt akartam, hogy... - vakarta meg a tarkóját.

- Én nem is zavarok! - indult kifelé John mosolyogva, majd becsukta maga után az ajtót.

- Szóval, ti együtt? - mutogatott anya. - tudtam én! - mosolygott.

- Ezt akartad nem? - indultam a szekrényhez.

- Igen, csak én azt hittem, hogy azonnal egymásnak estek, ahogy az előbb! - mondta. Közben a napi öltözékemet állítottam össze.

- Az nem egymásnak esés volt, csak egy szerelmes csók. - mondtam kaján vigyorral.

- Tudom, hogy mást is csináltatok! - mondta.

- Anya, neked nincs más dolgod? - kérdeztem. Közben levettem a felsőmet.

- Van, csak azt akartam mondani, hogy a húgoddal próbálj rendesen viselkedni. Apád már így is ideges, hogy leszóltad. - mondta.

- Apa pártján állsz vagy az enyémen? - vettem fel a kék felsőmet.

- A tiéden, de szeretek békében élni! - indult kifelé.

- Most nem fogsz! - toltam le a nadrágomat.

- Majd meglátjuk! - mondta majd kiment. Gyorsan felöltöztem, majd megigazítottam a hajamat.

- Szóval van hely nálad! - állt be az ajtóba John a bőröndjével.

- Ez itt mind az! - mutattam körbe a szobámon.

- Jó kevés. - jött közelebb.

- Tudod, van még hely a kanapén is. - léptem az ágyhoz.

- Te mondtad, hogy jöhetek hozzád! - mondta.

- Nem azt jelenti, hogy el is kell fogadnod! - fogtam meg a takarót. - sőt, van két kutyánk! Mellettük is van hely! - igazítottam meg a párnákat.

- Ez a Jenna hiányzott! - ölelt át hátulról.

- Melyik? - fordultam meg.

- Ez a kötekedő, beszólogatós és szexi. - szorított magához.

- John, a babák! - toltam el magamtól.

- Jaj tényleg! - lépett hátrébb. Letérdelt majd pólón keresztül puszilgatni kezdte a hasamat. - egyet ide. - puszilta meg a baloldalt. - egyet ide is! - puszilt középre. Felállt majd a szemembe nézett. - egyet pedig a mamának! - adott egy puszit az ajkaimra.

- Nem vagyok mama! - mormogtam.

- De! Kismama vagy! - mosolygott. - és gyönyörű. - adott még egy puszit. - és dögös. - motyogta. Majd a nyakamat célozta meg.

- John azt mondtad nem ismétlünk! - nyögtem.

- Tudom, de nem lehet neked ellenállni! - szívott egyet a nyakamon. El akartam tolni, de valami/valakik azt súgta, hogy ne utasítsam el. Kicsit fura volt a múltkor is, ugyan terhes vagyok, de az a többszöri érzés, orgazmusok halmaza. Feledhetetlen!

Már majdnem viszonozni kezdtem mikor egy sikítást hallottam.

- Ez mi volt? - toltam el John magamtól.

- Én nem hallottam! - puszilgatta tovább a nyakamat. Eltoltam majd az ajtóhoz léptem.

- Sírj csak! - hallottam Cody szobája felöl. Azonnal elindultam felé.

- Senki nem hall! - mondta Khaty. Felismertem a nyávogó hangjáról.

- De igen! - löktem be Cody szobájának az ajtaját. Khaty meglepődve nézett rám. Cody a földön térdelt és sírt. Nem tudom mit csinálhatott vele.

- Nem tudom mi a baja! - mondta elképedve. A háta mögé tette a kezét. Cody csak tovább sírt.

- Valamit csak csináltál! - mentem oda Codyhoz.

- Én semmit! - ártatlankodott.

- A macim! - mutatott Khatyre Cody. Kérdően néztem rá. Levágta a padlóra a macit.

- Itt van te hiszti gép! - mondta flegmán majd elindult kifelé.

- Kis cafka! - hajoltam oda Codyhoz. Széttépte a maciját. Leszakította a kezét és az egyik fülét. Cody nem bírta abba hagyni a sírást. Szinte a maci volt a barátja. Az ágyon ültem, ö pedig szorosan bújt hozzám.

- Meghalt! - szipogta.

- Meglehet gyógyítani! - simítottam végig a hátát.

- Tényleg? - hajolt el tőlem. Bólogattam majd felpattant és a kezembe nyomta a macit. - gyerünk! Gyorsan! - húzott kifelé.

- Óvatosan! - mondtam miközben a lépcsőn rángatott lefelé.

- De Tedy meg fog halni! - nézett rám kerek szemekkel. Gyorsan lementem a lépcsőn majd anya szobájába mentem. Elvettem a tűt és a cérnát a szekrényéről majd leültem és elkezdtem összevarrni a macit. Cody közben arról beszélt, hogy milyen sok mindent csináltak már együtt. Képzelt barát, de ez minden gyereknél előfordul.

- Azt tudtad, hogy szeretik a macik a mézet? - könyökölt az asztalra.

- Minden maci szereti a mézet! - mosolyogtam. - sőt csak azt a mézet amit az erdőben találnak! - mondtam miközben az utolsó öltést végeztem a maci fülén.

- Ezt tudtam! - vigyorgott. - tegnap anya azt mondta, hogy a királylányok az Óperencián túl laknak. Ez igaz? - kérdezte. Elsőre nem értettem mire mondta. Majd rájöttem, hogy a mesék úgy kezdődnek, hogy az Óperencián is túl.

- Persze! A gyönyörű, magányos hercegnők ott laknak. - mondta John.

- Az messzi van? - kérdezte Cody.

- Nincs. - mondta John.

- Oda bármikor elmehetek? - fordult felém Cody.

- Csak akkor, ha olyan nagy leszel mint John! - húztam meg a cérnát majd elvágtam. - tessék! - adtam oda Codynak a macit. Elkerekedett a szeme, kivette a kezemből majd elindult kifelé. Mikor elért Johnhoz visszafordult.

- Köszönöm! - mondta. Mosolyogva bólintottam egyet majd kiment.

- Te hős vagy! - lépett be John.

- Nem, csak éhes! - álltam fel. Nem akart kiengedni. Bármerre indultam elém állt. Megfogtam a vállát és kitoltam. Kikerültem, majd elindultam a konyha felé. Khaty a kanapén ült. Flegmán néztem rá. Bementem a konyhába. Csináltam pár ezer kis szendvicset majd elindultam kifelé. Khaty előtt sétáltam el. Nem néztem rá. Ki volt nyújtva a lába, azt gondoltam, hogy majd átlépem, de nem. Megemelte a lábát és majdnem elestem. Szerencsére meg tudtam állni. Megfordultam és mély levegőt vettem, hogy majd leordítom a fejét, de John megelőzött.

- Te normális vagy? - emelte meg a hangját John.

- Miért? - véknyította el a hangját.

- Nem látod, hogy terhes? El is eshetett volna! - lépett mellém.

- Ja, hogy terhes! Én azt hittem, hogy ilyen kövér! - mondta, majd tovább nézegette a telefonját. Láttam John arcán, hogy majd felrobban. Megráztam a fejemet, hogy ne mondjon semmit és hagyjuk rá, de a szeme azt mondta, hogy nem!

- Figyelj! Mitől van neked ekkora arcod? Van valami maffiai kapcsolatod valakivel? Vagy mi? Mert vissza vehetnél az arcodból! Egyáltalán nem vagy poénos! - mondta fenn hangon.

- Hö! Mert te ki vagy? Egy lepukkant sztár, aki csóré és egy putriba költözött. - fordult felénk. Megfogtam John kezét és azt mondtam neki, hogy hagyjuk, nem éri meg. Elhúzta a kezét és közelebb lépett Khatyhez.

- Na ide figyelj, te nem vagy ebben a házban SENKI! Érted? Nem tudsz te semmit a múltamról, és ne sértegesd Jennát! - mondta. Láttam, hogy apa akkor lép be a házba.

- John, gyere már! - nyújtottam a kezemet. Nem figyelt rám, csak mérgesen nézett Khatyre.

- Ha még egyszer meglátom az előbbit, én kicsinállak! - mondta. Szeme szinte lángolt.

- Majd kicsinállak én! - állt John mögé apa. John lassan fordult meg. Tudtam, hogy nem fog ebből jól kimászni.

- Apa, jó hogy jöttél! Meg gyanúsított! - állt fel Khaty majd apa mellé állt.

- Nem is igaz! - mondta John.

- Te vagy egy senki nem Ő! És ne beszélj így a lányommal! - mondta apa.

- A másik lánya meg majdnem elesett! Mert a lánya kibuktatta! - mondta John.

- Nem is igaz! Mondom, hogy gyanúsítgat! Ugye nekem hiszel apuuu? - bújt apához Khaty. John mellé mentem majd megfogtam a kezét.

- Persze, hogy neked! - mondta halkan apa.

- John! - suttogtam.

- Ja és még Codyt is megsiratta! - mutatott rám Khaty. Nem bírtam magamban tartani.

- Persze, majd csak úgy szétszaggatom a maciját, nem? - emeltem meg a hangomat.

- Igen! - mondta Khaty. - te ribanc! - tátogta. Ördögi mosoly ült ki az arcára.

- Ez igaz? - kérdezte apa. Nem válaszoltam. - tudtam, hogy utálod Codyt! És Khatyt is! - ordibálta. - hogy lehetsz ilyen szívtelen? A saját testvéreddel! Képtelenség! Ne kerülj a szemem elé! - mondta. Khaty csak mosolygott. Elengedtem John kezét majd a szobámba siettem. A saját apám így viselkedik velem. És ezt, azaz angyali Khatyke hozta ki belőle! Ezt még, hogy visszakapja! De azt viszont szeretem, hogy John így megvédett.

- Jól vagy? - nyitott be John.

- Igen, csak kicsit rosszul esett. - sütöttem le a tekintetemet, majd könnyezni kezdett a szemem.

- Ó! - ölelt át. A homlokomat a mellkasához nyomtam. Ringatni kezdett. Kicsit megnyugodtam, de nem teljesen. Ismét síró görcsöt kaptam. Alig bírt John megnyugtatni. Inkább nem is tudott. Még este is kitört rajtam.