12. rész: Bad day

Ahogy megígértem itt a 12-dik :D kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá :) Várom a komikat!

És holnap hétfő! :/ hozzak részt a jobb kedvhez? :D Már meg van, hogy miről fog szólni :D De gondolom tudjátok! :)

Jó olvasását! :)

Ma, azaz csütörtökön nem terveztem semmi fontos elintézni valót. Egésznap a kanapén feküdtem. Vagy a tv-t néztem, vagy laptopoztam. John és Edward nagy nehezen kibékültek. Mikor bezártuk őket elsőnek ki akartak mászni az ablakon. Majd azt mondták, hogy csinálnak egy bombát és így is úgy is kijutnak valahogy! Jókat nevettünk rajtuk az ajtó másik oldalán.

Csoki a lábamnál feküdt. Nyaldosta magát és engem lökdösött. Lelöktem majd visszamászott. Ezzel szórakoztam mikor apa megzavart, hogy menjek el vele vásárolni.

- Nem megyek, nincs kedvem! - fordultam az oldalamra.

- De te vagy a nő! - mondta.

- Ott van John és Edward! Menj el velük egy sör bevásárló körútra. Ismerkedj meg velük. Rád fér! - hunytam le a szememet.

- Felejtsd el a nasit! - motyogta.

- A nélkül is megvagyok. - mondtam.

- John, Edward. Gyertek! - kiabálta el magát.

- Nem én voltam! - mondta John.

- Én sem! - mondta Edward ijedten. Ezek már megint csináltak valamit. Mióta kibékítettük őket, azóta törnek, zúznak.

- Most nem erről van szó! - mondta apa. - jöttök bevásárolni?

- Még szép! - pacsiztak. Felálltam majd elindultam feléjük.

- Ti mit csináltatok már megint? - mentem el mellettük.

- Te inkább pihenj! - húzott vissza Edward.

- Igen, rád fér a pihenés! - toltak a kanapé felé. - egész héten a pizzázó és a ház között cikáztál! - nyomott le John a kanapéra.

- Ez nem egy kismamának való túra. - mondta Edward.

- És főleg nem az, amit a konyhában hagytunk. - mondta John. Anya akkor lépett ki a konyhából.

- Hoppá! - mondták egyszer majd az ajtó felé rohanták. - jó pihenést Jenna! - kiabálták majd kirohantak. Apa utánuk ment.

- Ezek meg mit csináltak? - kérdeztem anyától.

- Azt ne tudd meg! - mondta mérgesen. Nem bírtam tovább várni. Ezt látnom kell! Felálltam majd átmentem a konyhába. A pult teljesen össze volt lisztezve és tejezve. Mancs volt az egész.

- A drágák készülnek a karácsonyra! De kaja csatáztak. - mutatott anya a falra ahol egy tojás folyt lefelé.

- Ez gyönyörű! - mondtam.

- Akkor itt meg se nézd! - mondta Vanessa a pult mögül. Oda sétáltam. A padló ugyan úgy nézett ki, mint a pult. Csak egy kis vajjal és lekvárral vegyítve.

- Van egy ötletem! - vettem elő a telefonomat.

- Mire készülsz? - kérdezték.

- Főzünk egy hatfogásos vacsorát és ők fognak eltakarítani! - mosolyogtam. Apa számát tárcsáztam. - talán egész hétvégén ők fognak takarítani! - mondtam.

- Igen? - szólt bele apa a telefonba.

- Tej, tojás, liszt, cukor, lekvár. - soroltam.

- Igen jegyeztem. Amúgy elmondták, hogy mit csináltak!

- Már láttam.

- Meg neveljem őket? - kérdezte.

- Engem sem tudtál! - mondtam mosolyogva.

- Majd ha haza értünk, majd megnevellek én! - mondta, fenn hangon.

- Ki az, Jenna? - kérdezte John. Apa nem válaszolt csak susogást hallottam.

- Sajnáljuk a konyhát, és jóvá tesszük! - mondta John.

- De még mennyire, hogy jóvá! - mondtam lelkesedve, majd kinyomtam a telefont.

Nagy nehezen eltakarítottuk a csata helyszínét, majd anya a recept könyvet kezdte lapozgatni. Nem talált semmit.
- Jenna te ezek után, hogy fogod elő állítani az étlapot? - csapta össze a könyvet.

- Már nem fogom, hanem kész van. - mondtam büszkén.

- És a díszlet? - kérdezte Vanessa.

- Már majdnem készen van. - mosolyogtam.

- És ezt csináltad egész héten! - mondta anya mosolyogva.

- És terhesen! - tette hozzá Vanessa.

- Na jó, elég! De mit főzzünk? - kérdeztem. Anya mosolyogni kezdett miszerint milánói lesz a vacsora. Elküldtek pihenni. Nem akartam felmenni a szobámba ott olyan magányos minden, mint én. Lefeküdtem és pár perc múlva már aludtam. Gyönyörűt álmodtam. Egy tenger parton voltam a gyerekekkel. Olyan öt évesek lehettek. Egy férfi is volt a parton. De távol volt és háttal. Nem voltam róla meggyőződve, hogy John az. Mire megfordult volna valami csiklandozni, kezdte az orromat. Megdörzsöltem majd próbáltam aludni tovább, de újra csiklandozni kezdte. Kinyitottam a szememet majd John vigyorgott az arcomba.

- Hagyjál! - löktem el magamtól majd átfordultam a másik oldalamra. Edward ült a kanapé háttámláján egy kis tollal a kezében és az fújdosta.

- Kapjátok be! - motyogtam majd mindkét kezemet az arcomhoz, raktam.

- Mégis mit? - kérdezte Edward.

- A bal bokámat! - mormogtam majd mindketten a lábamhoz ugrottak és felhúzták rajta a nadrágot.

- Nem szó szerint értettem! - rántottam el a lábamat.

- Amúgy tiszta szőr a lábad! - mondta Edward.

- Amúgy tényleg! Csubakka. - mondta John. Nem szóltam semmit csak felültem, fáradtan néztem rájuk, felálltam majd átmentem a konyhába. Leültem a pulthoz majd letettem rá a kezemet és ráhajtottam a fejemet.

- Felébresztettek? - kérdezte anya.

- Igen! - mondtam mély hangon.

- Ehhez hozzá kell szokni! - mondta Vanessa. Az ikrek egyre többet mozgolódtak.

- Amúgy mikor lesz kész? Éhesek vagyunk! - emeltem fel a fejemet.

- Pár perc! - mondta anya majd a főzőlaphoz sétált. Vanessa mellé állt majd sutyogtak valamiről. Vissza hajtottam a fejemet majd megsimítottam a hasamat. Ez alatt a három hét alatt olyan sokat nőtt. Igaz hétfőn belépek az ötödik hónapba. De akkor is hatalmas a hasam.

- Jenna gyere már egy kicsit! - mondta John.

- Nem megyek! - motyogtam.

- Akkor nem kapsz csokit! - mondta.

- Van itt egy csoki!

- Ez csoki csoki. Epres, barackos öhm töltött, fehér csoki, mogyorós. Van itt minden. - mondta.

- Nem kell tőled semmi! - emeltem meg a hangom majd sírni kezdtem. Nem tudom, miért mondtam. Már megint kezdődik a sírós mindenkivel, kiabálok nap. Sőt hét. Ez mindig ilyen lesz? Vagy ez változni fog? Felálltam és a szobámba siettem bőgve. Becsaptam az ajtót, majd leültem az asztalomhoz sírni. Összegörnyedve ültem ott. A terhesség teljesen felkavar. Úgy éreztem magamat mikor mindenki ellenem volt az első napokban, amikor ide költöztem.

Csak sírtam és sírtam. Kijött minden összegyűlt feszültség. Az asztalra könyököltem majd a kezemet a homlokomhoz tettem.

- Ha így folytatod én is, elsírom magam! - mondta John. Egyáltalán nem nyugtatott meg csak jobban elkezdtem sírni. Megfogta a kezemet majd felé fordított. Mellettem térdelt. - gyere ide! - ölelt át. A fejemet a vállára hajtottam és ott sírtam. Így sem sikerült megnyugodnom. - egyszer minden helyre jön! - mondta.

- Nem fog! - motyogtam.

- Na mi a baj? - kérdezte Edward. Éreztem, ahogyan John mutatott valamit. - akkor jöjjön a nagy ölelés! - mondta majd átölelt hátulról.

- Akkor már én is! - mondta Vanessa majd ő is átölelt John felől. Egyre kisebbnek éreztem magamat. Próbáltam kiszabadulni a szorításból, de nem sikerült. Mocorogni kezdtem, majd nagy nehezen elengedtek. Felálltam majd a fürdőszobába siettem. Bezártam az ajtót mielőtt bejött volna John.

- Engedj be! - kopogtatott be.

- Hagyjatok már békén! Jól vagyok csak... - mondtam majd sírni, kezdtem.

- Nem hagylak békén! Gyere ki!

- Egyedül akarok lenni! - kiabáltam.

- Nem tudsz! - mondta Edward.

- Képletesen szólva. De hagyjatok már, kérlek! - kiabáltam. Nem válaszoltak. Lehajtottam a wc tetejét, ráültem majd sírtam. Nem tudom miért, csak úgy jött. Gyakran előfordult velem. Még fog is. Szeretném, már ha minden a helyén állna.

Kis koromban is mindig fürdőbe zárkóztam sírni. Mikor anyáék kiabáltak és mindenért engem okoltak. A suliban is piszkáltak. Utáltam azt az időszakot. Mindenkinek csak én voltam a gazdag elkényeztetett kis nyávogós csaj. Akinek mindene megvolt. Persze arról senki nem tudott, hogy anyáék soha nem szerettek igazán engem. Még most se. Ugyan úgy érzem magam, mint akkor, ott, kis koromban a wc-n. De kit érdekel? Magányos fogok lenni egészen, odáig amíg az ikrek meg nem születnek. Ők fogják megváltoztatni az életemet.

Felálltam és tükörhöz sétáltam. Belenéztem és egy túl sokproblémást, lányt láttam. Vörösek voltak a szemeim. Mélylevegőt vettem. Nem hatott, majd lehunytam a szememet és egy újabb mély levegőt vettem. Valamivel jobb lett. Letöröltem a könnyeimet majd elindultam kifelé. Próbáltam mosolyogni. Kinyitottam az ajtót. John és Edward ültek ott. Vagyis aludtak. Lassan dőltek be az ajtóval együtt. Átléptem rajtuk és bementem a szobámba. Felvettem a frissen mosott hálóingemet. Imádtam abban aludni. Kényelmes és szellős. Bebújtam a takaró alá és pár másodperc alatt el is aludtam. Fáradt voltam és túl egyedül éreztem magamat. Jobb volt aludni.

Az ajtó nyikorgására ébredtem. Nem láttam, hogy ki jött be rajta. Vizes volt a takaróm és a lepedő is. A hátamon feküdtem. Hirtelen felpattant a szemem. Egy sí maszkos férfi állt késsel felettem. Befogta a számat majd takarón, keresztül célozta meg a hasamat. Próbáltam kiszabadulni és kiabálni, de nem ment.

Hirtelen ültem fel. Le voltam főve és kapkodtam a levegőt. Megnyugodva dőltem vissza a párnák közé.

- Csak álom volt! - sóhajtottam. Nem mertem vissza aludni. Szomjas voltam és pisilnem is kellett. Felkeltem majd elvégeztem a dolgom és lementem inni. A konyhában égett a villany. Az ijesztő álmom után félénken és megfontoltam léptem be. John ült a pultnál.

- Te sem tudsz aludni? - kérdezte.

- Ha nem lett volna rém álmom, akkor aludnék, mint a bunda! - indultam a hűtő felé.

- Miért, mit álmodtál?
- Azt, hogy valaki kiakarta szedni az ikreket a pocimból! - mondtam miközben egy ásványvizet próbáltam kinyitni.

- Az már nagyon rémes! - mondta. Még mindig a palackkal szenvedtem. - kinyissam?

- Sikerülni fog! - nyögtem, miközben erőlködtem.

- Ne szerencsétlenkedj már! - vette ki a kezemből az üveget majd egy egyszerű mozdulattal, kinyitotta azt.

- Így már könnyű! - vettem ki a kezéből majd beleittam. Csak mosolygott és mosolygott. - mi van? - kérdeztem. Csak megrázta a fejét. Elindultam vissza a szobámba. Éreztem hogy követ. Hátra fordultam. Két lépésre mögöttem volt. Elfordult és a körmét nézegette közben fütyörészett. Megráztam a fejemet és mosolyogva indultam felfelé. Tudtam, hogy tervez valamit, és hogy én leszek az áldozata. Gyorsan szedtem a lábaimat, amennyire tudtam. Becsuktam az ajtót, majd befeküdtem az ágyba. Vártam, hogy mikor ront be.

- Máris alszol? - vágta ki az ajtót.

- Hülye vagy? Anyuék alszanak. Halkabban! - mondtam.

- Jó bocsi! Durci királynő. - csukta be az ajtót majd elindult felém. - hoztam neked valamit! - hasra vágta magát az ágyamon és egy ajándék tasakot rakott az arcom elé.

- Ezt mi célból? Semmim nincs ma! - ültem fel az ágyon, majd elvettem az ajándékot.

- Már elmúlt éjfél! - kajánul vigyorgott. - és ez azt jelenti, hogy ma vagy huszonegy! - mondta mosolyogva. Lassan húztam elő a gondosan becsomagolt ajándékot.

- Egy papírzsepi, ami így be van csomagolva? - bontottam kifelé.

- Majd meglátod! - mosolygott. Lassan előbújt a csomag alól a két pár kis cipő. A szememben összegyűlt a könny. Annyira örültem neki.

- Köszönöm! - mondtam.

- Várj! Van még ott. - mutatott bele a tasakba. Ki vettem belőle, ami még benne volt. Két kis világoskék body, két kék sapka, amire rá volt írva, hogy a mama kedvence. Nem tudtam mit mondani csak a könnyektől, küszködtem már megint. John átkarolt majd elvette a cipőt, lehúzta a hasamról a takarót és rá tette kis cipőket.

- Boldog Születésnapot! - mondta majd egy puszit adott az arcomra. - de még te nem kaptál semmit. - mondta majd felállt és kiment. Megforgattam a kis ruhákat. Olyan aranyosak és kicsik voltak. Féltem tőle, hogy túlságosan is kicsik lesznek majd a bébiknek. Megnéztem a kis cipőket is. Azok is olyan cukik voltak! De a lényeg az, hogy Johntól van. Két perc múlva jött vissza kék farmerban és egy zakóban.
- Te mire készülsz? - kérdeztem. Csak egy kacér mosoly volt a válasz majd elkezdte kifelé gombolni a zakóját. Rosszra gondoltam és nem akartam ugyan abba a hibába esni, mint a múltkor, pedig az nagyon is jó volt. Mikor kigombolta széttárta a zakóját és csücsörített hozzá. Levette majd bebújt mellém.

- Egész nap csak veled fogok foglalkozni! - mondta majd magához húzott.