6. rész: Baby, you are my Everything

Igaz nincs meg az 5 komment, de hoztam nektek egy új részt! :D Remélem ez alatt már meg lesz az 3 komi mert akkor tényleg ritkábban fogok részt hozni! De ha lesznek komik sűrűbben fogok hozni! :)
Olvastam a komikból, hogy mindenkit sikerült JÓL összezavarnom, de nem soká kiderül, hogy kicsalt meg kit! :)
Jó olvasást! ^^

Mindenki azt mondta, hogy nagyon megviselt engem, hogy anya elhagyott minket. Pedig nem annyira. Megértem anyát is és apát is. Anya lehet azért ment el mert apa úgy bánt vele mint velem. Megütötte vagy megfenyegette. Nem akartam bemenni a pizzériába és elmondani, hogy mi történt. A nyakam kezdett belilulni és alig tudtam nyelni.
Már a reggelit csináltam mikor megcsörrent a telefonom.
- Igen? - szóltam bele.
- Jenna azonnal gyere be a pizzériába  Káosz van! Csak ketten vagyunk! Siess! - mondta Tanya majd lecsapta a telefont. Felmentem Edwardhöz és Vanessához majd lerángattam őket a nappaliba. Apa még aludt és Cody is. John pedig a nappaliban laptopozott.
- Miért kellet felkelni? - ásította Edward.
- Nincs bent senki a pizzériában és ma lesznek a legtöbben főleg este! - mondtam. - szükségem van rátok!
- De én nem tudok tésztát gyúrni! - mondta Edward.
- Pincérkedni kell vagy a pénztárba beállni. - mondtam.

Mióta John és Edward áll a pénztár mögött egyre többen térnek be. Óránként váltjuk egymást. Én csak felveszem a rendeléseket. Sál volt a nyakamon. Mindenkinek azt mondtam, hogy fáj a torkom és nem kérdezősködtek. Azt hittem, hogy anya benéz majd, de nem. Helyette az egyik vendég lepett meg. Éppen Carollal veszekedett.
- De hol van az egyik tulaj? Beszélni akarok vele! - mondta fennhangon. Kiléptem a pult mögül és oda mentem hozzá.
- Itt vagyok! Mi a probléma? - álltam mellé.
- Maguk egyáltalán tudják, hogy mi van ebben a pizzában vagy csak a pult mögül parancsolgatnak? - mérgesen nézett rám.
- Mi nem ízlik benne? - kérdeztem.
- Semmi nem ízlik rajta. Ezt mosléknak hívják! - dobott egyet a pizza szeleten. Mindenki minket nézett.
- Ha akarja uram saját kezűleg készítem el magának! - emeltem el előle könnyes szemekkel a pizzát.
- Jaj, ne sírjon már kedves! Inkább csináljon egy rendes pizzát! - mondta. Nem bírtam tovább. Túl sok volt ez nekem. Sírva indultam vissza a pult mögé. Félúton jártam mikor John elindult felém, kikapta a kezemből a tányért és oda ment ahhoz a kedves vendéghez. Megfordultam és néztem mit lép John.
- Na már kész is? - kérdezte a vendég.
- Persze kész van! Nem mondták még magának, hogy bánjon rendesen a nőkkel? - kérdezte John. A vendég csak bámult.
- Én rendes voltam! Ők kínálnak hetek óta moslékot a vendégeknek! - hőbörgött a vendég.
- A kutyáknak nem ilyen jó kaját adunk! Bár magának úri kaja kell! Hát megkapja! - mondta John majd a fejére borította a pizzát a vendégnek. - ha valami nem tetszik be sem kell jönni! - mondta John majd megfordult és büszkén elindult visszafelé.
- Köszönöm! - mondtam halkan mikor mellém ért. Kacsintott egyet majd vissza állt a pénztár mögé. Nem gondoltam, hogy így elfogja intézni.

Már délután kettő volt. Nem bírtam nyitva tartani a szemem a fáradtságtól. Csak ültem a pult mögött és bambultam. Próbáltam nézni az embereket és azon gondolkodni, hogy milyen lehet a boldog ember?! Folyamatosan mosolyog, vicces, jó humora van és mindene megvan? Vagy egyáltalán létezik boldog ember? És ha igen, hogy néz ki? Volt már szomorú? Csalódott már emberekben? Az élet teli van kérdésekkel és azt hinné az ember, hogy mindent tud. De nem. Van olyan dolog amiről nem is fogunk tudni vagy nem is akarunk. Más azon gondolkodik, hogy milyen ruhát vegyen fel. Vagy hogy melyik sokadik tanfolyamot végezze el. Vagy milyen pizzát rendeljen. Ezek mind apró dolgok. De mi van azokkal akik azon gondolkodnak, hogy mi van a hold másik oldalán, miért éppen nyugatról keletre forog a föld, miért éppen úgy néznek ki az emberek ahogy kinéznek, miért vannak rákos betegek? Ezek már mind nagy dolgok. De miért is gondolkodok ezen? Az élet igazságtalan és mindenkivel kicseszik. Aki nem lop, csal, hazudik, azok mind bűnhődnek valamiért. Nem értem miért gondolok ilyenekre. A terhesség teljesen összekavart. Miért nem azon gondolkodom, hogy-hogy fogok újra össze jönni Johnnal? Vagy hogy Cody jól van-e apával? Vagy hogy mi van anyával? Tényleg anya!
Előkaptam a telefonomat és próbáltam hívni, de csak csörgött, csörgött és csörgött. Ötödjére hívtam mikor meguntam. Feladva "dobtam" a telefont az asztalra.
- Fáradtnak tűnsz! - ült le mellém Vanessa egy szelet pizzával.
- Nem, inkább éhesnek! - néztem nyál csorgatva a pizzáját.
- Nem kéne annyit enned! - harapott bele a pizzába.
- Terhes vagyok! Nem tehetek róla! - néztem tovább a pizzáját.
- Ne nézz már így! - fordult el. Csak tovább néztem. - na jó, tiéd lehet! - adta oda a pizzát. Boldogan haraptam be. Olyan tökéletes volt. Nem létezik olyan hogy tökéletes de ez még is az volt.
- Ezt ki csinálta? - kérdeztem teli szájjal.
- Az a Pedro, vagy ki! - mondta. Hirtelen felálltam és a konyhába siettem. Mit keres ő itt?
- Pedro? - álltam meg a sütő mellett. Mikor megfordult nem hittem a szememnek. Utoljára két hónapja láttam. Itt dolgozott már mielőtt én ide jöttem. Olaszországból jött és nagyon jól tud főzni. Nagyon jó barátságba lettünk. Flörtölt is velem és randizni is akart, de elküldtem. Aztán bocsánatot kértem tőle, majd összebarátkoztunk.
- Ohó, elég! - mondta miközben erősen megöleltem. Mindent elmondtam neki Johnról és mindig meghallgatott.
- Nagyon hiányoztál! - mondtam.
- Te még mennyire nekem! - adott egy puszit az arcomra.
- Az új pizzád nagyon jó lett! - kacsintottam.
- Nem az művem! Csak a tésztát csináltam. Na jó besegédkeztem egy kicsit! - mondta.
- Akkor ki csinálta? - kérdeztem.
- Az exed! - mutatott az asztalnál ügyködő Johnra.
- John Paul Henry Daniel Richard Grimes, te főzni is tudsz? - léptem vele szembe.
- Nem nevezném főzésnek! - mosolygott.
- Nem úgy volt, hogy sza...
- Majd mindent elmondok! - motyogtam.

John szemszöge:

Irigykedve néztem ahogy jókat nevetgélnek Pedroval. De mit is tehetnék nincsen köztünk semmi kapcsolat. Még barátok sem vagyunk. Remélem hamarosan alakulni fog köztünk valami. Akár milyen féltékeny is vagyok tudom, hogy engem szeret és rám vágyik. Újra élesztette bennem azt a régi vágyat iránta, ami már majdnem elmúlt. Azt hittem, hogy soha nem kapom vissza őt, de most itt van és csak az enyém. Mosolyogva álltam vissza a pénztár mögé. Már alig volt a pizzériában valaki. Jenna elment mert fáradt volt. Terhesen is gyönyörű. Nem értem miért mondják rá, hogy dagi. Szerintem olyan amilyen volt csak van egy kis pocakja amiben növekszik szerelmünk gyümölcse. Hihetetlen érzés.
- John lassan zárunk! Elmehettek! - mondta Tanya. Kedves egy lány és aranyos is. Főként, hogy utálja Pedrot.
Mikor haza értem Frank és Cody játszottak a legókkal. Vanessa és Edward nem jöttek el velem.
- Minden rendben ment? - kérdezte Frank.
- Minden simán! - dobtam le magamat a kanapéra.
- John figyelj! - ez már rosszul kezdődik! Leült mellém és átkarolt!!
- Tegnap elmentem egy kocsmába. Megviselt, hogy Amanda itt hagyott minket. És kicsit többet ittam a kelleténél! - mondta halkan. - teszem fel életemben nem rúgtam még be.
- Igen, és? - kérdeztem. Nem akartam hallani, hogy hányszor hányta magát össze.
- Csak azt akarom kérdezni, hogy csináltam-e valami rosszat vagy valami mást? Például Jennával, mert alig emlékszek valamire csak arra, hogy beszélgettem vele! Nem említett semmit? - kérdezte.
- Nem mondott semmit! - mondtam.
- Oh, most meg nyugtattál! Ezek szerint csak álmodtam, hogy megfojtogattam! - mondta. Nagy kő eshetett le a szívéről. Bár nem mondott Jenna semmit, hogy mit beszélgettek. Lehet még is igaz volt.
- De azért rá kérdeznél? Nem akarok egy fojtogató apa lenni akitől rettegni kell! - nézett rám. Bólogattam majd elment Codyval játszani. Ha egy újjal is hozzáért Jennához és valami baja lesz a babánknak én biztos, hogy behúzok neki egyet! Azt garantálom!
Jennán járt az eszem mikor újabb dalszöveg ötletem támadt. Végül is mióta újra láttam őt, már három dalszöveget írtam meg. De azt mondta, hogy haza jön mert fáradt és nincs itthon. Ez fura, de ne gondoljunk semmi rosszra.
Elővettem a laptopot és gépelni kezdtem befelé a dalszöveget. Csak úgy áradtak belőlem a szebbnél szebb gondolatok. Szerelmes, sírós, elhanyagolós, újra együtt és minden más ami akár Jennával kapcsolatos akár a szerelemmel.
- John, figyelsz? - hajtotta le a laptopot Jenna.
- Most már igen! - motyogtam gyerekesen.
- Úgy gondoltam, hogy el kell mondanom neked, akár milyen kapcsolat is van köztünk! - mondta komolyan. - voltam ultrahangon! - mondta. Remélem nincs semmi baj.
- Valami baj van a babával? - kérdeztem aggódva.
- Nincs semmi baj a babákkal! - mondta.
- Oh, most úgy megnyugodtam! - mosolyogtam. - babákkal? - néztem rá kérdően.
- Igen, és ráadásul két gazfickó növekszik a hasamban! - mosolygott.
- Két fiú? - kérdeztem. Belül majd szét robbantam az örömtől ami lassan kitörik.
- Igen, most már tudom miért olyan leállíthatatlan! - mosolygott.
- Juj, ez nagyon jó! Gratulálok! - veregettem meg a hátát. Letettem magam mellé a laptopot és felpattantam.
- Edward? - kiabáltam. Nem tudtam, hogy itthon vannak-e már.
- Mi van? - jött fentről a hang. Vigyorogva szaladtam fel a lépcsőn. Éppen a szobájából jött kifelé. Nagy lendülettel rohantam felé.
- Jaj ne! - mondta. Elakart ugrani előlem, de addigra magamhoz szorítottam és megpörgettem.
- Tegyél már le! - mondta.
- Ikrek! Hallod? Ikrek! - kiabáltam vigyorogva. Körülbelül belül is ez játszódott le bennem.
- És fiú vagy lány? - kérdezte, mikor letettem.
- Fiúk! - vigyorogtam még mindig.
- Újabb két remek mű! - vigyorgott. - és ez azt jelenti, hogy J&E kell, hogy legyen a nevük!
- Ez nem csak tőlem fögg! - mondtam még mindig mosolyogva. - de eltudod ezt hinni?
- Persze! Élő példa mi ketten! És remélem én is csinálok majd ikreket! - mosolygott. Azonnal elment a kedvem Edwardtől. Csak Jenna érdekelt. Lesiettem a lépcsőn és konyhába mentem. Gondoltam, hogy ott lesz. Beléptem és az asztalnál ült. Vigyorogva ültem le vele szemben. Csak néztem őt és azon járt az eszem, hogy mikre fogom a fiaimat megtanítani.
- Min vigyorogsz? - kérdezte.
- Csak most tudtam meg egy nagyon jó hírt! - mondtam. Csak bólintott egyet majd tovább kanalazta befelé a levest. Nem akartam elrontani azzal ezt az örömöt, hogy felhozom a tegnap estét. De muszáj tudnom.
- Jenna tegnap mit beszéltél az apáddal? - kérdeztem félénken.
- Semmit, mert be volt rúgva! - fogta meg a tálat majd felállt és a mosogatóhoz sétált. Utána mentem.
- És nem bántott? Vagy fojtogatott? - kérdeztem. Fura érzés kerülgetett.
- Apa? De hogy is! - fordult meg. Megnyugodtam lélegeztem fel. - miért kérdezed?
- Csak mert beszéltem vele és mondta, hogy ivott és furát álmodott. Azt hitte, hogy megtörtént, de ezek szerint tényleg álom volt. - mondtam közben gömbölyödő hasát néztem. Elmondhatatlanul örültem annak, hogy ikrek és hogy fiúk.
- Ne nézd már a dagi hasamat! - fordult meg.
- Nem dagadt! - léptem mögé. - szerintem dögös vagy így is! - suttogtam a fülébe. A kezemet a hasára akartam csúsztatni, de addig ellépett előlem és elindult kifelé. Mosolyogva néztem formás fenekét. Elindultam utána és magamhoz akartam rántani mielőtt kilép az ajtón, de megcsörrent a telefonom. Elkeseredve vettem elő. Anya hívott.
- Mi a helyzet? - köszöntem átlagosan.
- John, Jenna ott van a közelben? - kérdezte.
- Igen, pontosabban a kanapén ül! - dőltem neki az ajtó félfának. - miért?
- Akkor maradj teljesen nyugodt és figyelj! - mondta. Persze próbáltam nem rosszra gondolni.
- Figyelek!
- Amanda nálunk van és nem akar beszélni Jennával. És azt mondja, hogy ha bármi árom megakarja őt keresni beszéld le róla! - mondta. Kezdtem aggódni.
- Ennyire komoly? - indultam a kanapé felé.
- Nem! Csak Amanda egy kicsit túl reagálta. De ez csak egy félre értés! - mondta. Beszélgetni kezdtünk. Elmondtam neki életem legjobb hírét. Végül is örült neki meg nem is. Azt gondolta, hogy nem leszek olyan felelőtlen, hogy nem védekezünk. De egy olyan lánynak mint Jenna nem lehet ellen állni. Szexi, dögös, ártatlan, vad, gyengéd, erotikus, romantikus, érzéki. Minden megvan benne ami egy nőben kell. Sőt még több is. És ez kell nekem.