11. rész: Békítést a békítéssel

Na megérkezett a tizenegyedik! :D ez új desingnnel jár. Nem változtattam sokat, de mégis másabb! :) remélem tetszik  a rész is és a blog is. Sok-sok komit várok. Következő nem tudom mikor várható de lehet vasárnap este vagy holnap este! Ez az ihlettől függ és, hogy mennyire vagytok aktívak a komiknál! :D

Jó olvasást! :)

John szemszöge:

Akarva és akaratlanul is akartam őt. Újra érezni bársonyos bőrét, puha keze érintését, de tudtam, hogy nem lehet. Mikor nekem esett nem tudtam ellenállni. Ajkai széttépték az ajkaimat. Nagyokat szívott a nyakamon. Erre azonnal beindultam és nem tudtam megfékezni magamat. Tudtam, hogy rossz amit csinálunk, de neki nem lehet nemet mondani.

Mosolyogva emlékeztem vissza. Az ágyamon feküdt és aranyosan szuszogott.

- Jenna! - suttogtam. Csak egy kicsit mozdult meg. - Jenna? - simítottam végig a haját.

- Mi van már? - nyögte fél álomból.

- Nem kellene átmenned a saját szobádba? Fura lenne, hogy itt alszol! - mondtam majd felült.

- Add vissza a laptopomat! - mondta. Még álmosan is követelőzik.

- Majd egyszer! - mondtam mosolyogva. - gyere el velem randizni!

- Elmegyek, csak add vissza a laptopomat! - mászott ki a takaró alól. - hogy öltöztem fel?

- Magadtól! Félálomba kábé öt másodperc alatt készen voltál. - molyogtam. - amúgy miért kell annyira a laptop? Mivan rajta?

- Fontos dokumentumok! A pizzázóról. Szóval vissza kell adnod! - állt fel. Kimásztam az ágyból és levettem a szekrény tetejéről a laptopot. - egyszer nekem is ilyen volt, de elhagytam! - nyújtottam át neki a gépet.

- Köszönöm, de kérhetek még valamit? - nézett mélyen a szemembe.

- Bármit!

- Békülj ki Edwarddel! - mondta.

- Nem fogok! - mondtam. Megvonta a vállát majd elindult kifelé.

- Akkor felejtsd el a randit! - mondta majd kiment. Azt várhatja. A saját testvéremmel ordibáltam! Igaza van, de Edward is hibás. Ha nem lökdöste volna Jennát akkor... Áh mindegy! Hülyeséget csináltam csak miatta. Újabb dalszöveg sorok jutottak az eszembe. De este van. Megvontam a vállamat majd bebújtam az ágyba. Olyan illata volt a takarónak és a párnáknak, mint Jennának. Nem bírtam aludni, csak forgolódtam. Olyan volt ez az este, mint az a nap mikor elhagyott. Egésznap ültem a kanapén és a kis ékszerdobozt, szorongattam, amibe az a gyűrű volt, amivel meg akartam kérni a kezét. Életem legrosszabb napja volt. De ez már a múlté. Életem legszebb napja viszont az, amikor megtudtam, hogy apa leszek. Aztán az amikor kiderült, hogy két fiú növekszik a pocakjában. Felül múlhatatlan érzés. Vér a véremből, egy darab belőlem és Jennából. Tökéletes remekmű lesz! Nem tudtam aludni. A hátamról a hasamra fordultam majd az oldalamról a hátamra. Kimásztam az ágyból majd kimentem a folyosóra. Talán, ha járok egyet jobb lesz. Éppen Jenna szobája előtt jártam. Az ajtaja megint sarkig nyitva volt. Beálltam az ajtóba és nézni kezdtem, ahogyan alszik. Az oldalán feküdt. Aranyos volt és édes, mint mindig. Bementem hozzá majd betakartam. Egy puszit adtam az arcára majd elindultam kifelé.

- Te sem tudsz aludni? - kérdezte.

- Már megint megjátszod magad? - fordultam vissza.

- Szerinted miért szoktam olyan sokáig aludni? - fordult a hátára.

- Amúgy tényleg nem jössz el velem randizni? - térdeltem fel az ágyára.

- Majd meglátom! - motyogta. - nem akarsz elaltatni? - kérdezte.

- Ha-ha! Annak van ára is! Léptem le az ágyról majd kimentem.

Másnap reggel alig akart kinyílni a szemem. Ki csoszogtam a folyosóra. Édes illat járta át az egész házat. Az orrom után mentem. Szinte csukott szemmel lépkedtem ki a konyhába.

Jenna szemszöge:

Nem békül ki Edwarddel? Nem megyek el vele randizni! Lehet hülyeség, de azért szinte a semmiért ordibálta le Edward fejét.

Egész éjjel nem aludtam! Csak azon járt a fejem, hogy mit csináltunk Johnnal. Ez olyan mintha lefeküdtem volna egy vad idegennel. Egy éjszakás kaland. Hurrá Jenna. Gratulálok! Újabb őrültséget csináltál, amivel csak utat adtál Johnnak. Egy reményt, hogy talán lesz köztünk valami. Nem akartam hogy ilyen könnyen megszerezzen. Nem vagyok könnyen megszerezhető nő! Nem is akarok annak látszani. Fél tízkor másztam ki az ágyból. Levittem magammal a laptopomat a reggelihez. Anya amerikai palacsintát csinált. Édes illat járta át az egész házat. Mikor elém, rakta a tányért és jamm-et azonnal neki estem.

- Amúgy mi újság Johnnal? - ült le mellém egy tányérral.

- Nem tudom! - nyámmogtam.

- Majd elhiszem! - mondta. - Edward mondott valamit!

- Edward kapja be! - nyeltem le a palacsintát.

- És tegnap hangokat hallottam John szobája felől mikor lefektettem Codyt! És nem voltál a szobádban. Gondoltam, hogy csak ti lehettek!

- Nem beszélnénk inkább rólad és apáról? - kérdeztem, miközben bekaptam egy újabb falatot.

- Nem, mert nem érdekel apád, és amúgy is te terhes vagy! Tudom milyenek a terhes nők. Tudom, mit kívánnak a legjobban a kaján kívül. - vigyorgott. Kérdően néztem rá.

- Anya, kinézed belőlem? - kérdeztem felháborodottan. Vanessa akkor jött be egy szál ingben.

- Jó reggelt! - indult a pult felé.

- Szerintem ők voltak! - suttogtam közben Vanessára mutattam. Valamit biztos csináltak. Nem jönne le Edward ingjében csak úgy!

- Nem hinném! - vigyorgott anya majd felállt és elment. Csöndben voltunk mindketten. Unalmasan ettem meg a palacsinta utolsó falatjait.

- Mit csináltatok a régi ismerősömmel? - kérdeztem majd felálltam és a mosogatóhoz vittem a tányért.

- Öhm hát izé. - dadogta.

- Értem, szóval szexeltetek?! - mondtam.

- Nem! De, hogy is! - mondta határozottan majd az asztalhoz ment.

- Ne tagadd! - mentem kifelé. Edward velem szembe jött vigyorogva.

- Bevált a terv! - tátogta. Tehát szexeltek! Visszavigyorogtam, rá majd kiléptem a nappaliba. John éppen akkor jött le a lépcsőn csukott szemmel! Felém, vette az irányt. Kikerültem mielőtt nekem jött volna.

- Láttalak! - mondta majd neki ment a falnak. Halkan kuncogtam rajta. Gonoszan nézett rám.

- Jenna vigyázz! - ordította el magát apa. Egy hatalmas nagy labrador futott felém. Nem tudtam mit tenni! Rám ugrott. Hírtelen hátra léptem pár lépést a nagy lökéstől. Az arcomat kezdte nyalogatni.

- Őt most miért? - simítottam meg a hátát.

- Csoki, gyere! - füttyentett neki apa majd lemászott rólam. - megláttam a menhelyen, és nem tudtam ott hagyni. - mondta. - ja és ő is hozzá járt! - mutatott Codyra aki egy kis kutyát tartott a kezében. - Apa ezt nem gondoltad komolyan! - vettem ki Cody kezéből a kutyát.

- Miért is ne? Ez az én házam! Azt csinálok, amit akarok! - mondta majd leguggolt a kutyához.

- Mindig is vágytam egy kutyára! - emeltem fel az aranyos kiskutyát. - de nem lehetnek bent a házban!

- De igen! - mondta Cody majd a kezével kérte, hogy adjam neki oda a kutyát.

- De nem! - nyújtattam ki a nyelvem.

- Add ide! - mondta hisztis hangon.

- Nem adom! - fordultam el.

- Add vissza! - mondta sírva.

- Jól van már! Oda adom. Tessék! - nyomtam a kezébe majd magához szorította a kutyát. Sípcsonton rúgott majd felszaladt a kutyával. John nevetve és a hasát fogdosva nézte végig az elmúlt egy percet. Mérgesen néztem rá majd felmentem lezuhanyozni.

Mikor bementem a szobámba egy elég furcsa meglepetés várt.

- Az mit keres itt? - kérdeztem Codytól aki a kutyának alakított ki egy kisebb barlangot a ruháimból (!!!).

- Ő itt fog lakni! - hajtott még egy ruhát a kutya köré.

- De ez az én szobám! És azok az én ruháim! - mentem közelebb hozzá.

- És? - hajolt a kutya felé. Lehúztam a ruháimat a kutyáról majd letettem őt a földre.

- Van a te szobádban is hely! - mutattam kifelé. A kutya kiszaladt majd Cody utána ment. Becsuktam az ajtót, majd egy normális ruhát kerestem, amit nem rakott oda a kutyához. Egy ősrégi testhez simulós ruha lógott még a szekrényben. Nem volt más választásom csak azt tudtam felvenni. Magamra szuszakoltam majd megfogtam a kutya barlangját és átvittem a fürdőszobába. Beletuszkoltam őket a mosógépbe majd elindítottam egy programon. Nem akartam, hogy bárki is lásson ebben a ruhában. Átlopakodtam a szobámba, majd bezárkóztam.

Csak ültem az ágyon. Vártam a csodára. Nem bírtam így lemenni a laptopomért sem. Jobbnál jobb ötletek jutottak az eszembe. Körbe néztem a szobámban. Észre vettem az íróasztalomnál a pulcsimat. Felpattantam az ágyról majd felvettem a pulcsit. Borzalmas volt az a ruha. Régi retrós, flitteres és undorító. A pulcsi pont eltakarta a lényeget. Lementem a konyhába. Pechemre mindenki pont akkor volt ott. Gyorsan elvettem a laptopomat majd elindultam visszafelé. Mindenki furán nézett rám. Minél hamarabb fent akartam lenni. Megalázva éreztem magamat. Nem figyeltem, hogy mit mondtak csak mentem az orrom után.

Órákat ültem a laptop felett. Sokat telefonáltam a díszlet miatt. Újítások és még jobb hangulat. Az új Andrews étterem. De kell pár méret a helyről. Apa biztos tudja, és jól jönne egy kis pihenő a szememnek. Lementem a nappaliba. John a kanapén ült egyedül. Edward a fotelban, ölében Vanessával. Még mindig ugyan az a ruha volt rajtam csak felturbózva. Levágtam az úját és becakkoztam az alját. Hozzá illően volt feltupíroztam a hajam. Úgy néztem ki, mint egy őrült. Vanessa és Edward jól elvoltak egymással. Nevetgéltek és egymást piszkálták. John csak bambulta a tv-t. A konyha felé indultam.

- Hű de őrülten nézel ki, Jenna! - mondta Edward. Csak mosolyogtam egyet majd tovább mentem. Elővettem egy narancslevet majd elindultam visszafelé. Edward Vanessát csiklandozta a kanapén. Hangosan kacarásztak, majd Vanessa véletlenül megrúgta Johnt. Bocsánatot kért mire John csak sóhajtott egyet és meg rázta a fejét. Rossz így látni. Magányosan és Edward nélkül. Miről is beszélek? Jó így látni. Ő is így bánt velem két hétig. Átnézett rajtam és nem szólt hozzám. De én nem leszek olyan vele.

- Vanessa, jönnél egy percre? - kérdeztem. Bementünk a konyhába.

- Mi az? - kérdezte vigyorogva.

- Nem akarod kibékíteni Johnt és Edwardöt? - kérdeztem.
- Végül is! - mosolygott. Mindenbe bele egyezet. Mi szerint behívjuk őket Cody szobájába és bezárjuk őket. Addig nem engedjük ki őket, míg ki nem békülnek. Cody játékaival ellesznek.

.