10. rész: You are so sexy!

Ahw sziasztok! :D megírtam itt van kész van, friss és várom a véleményeket, észre vételeket, és főleg a véleményeket! De arra nagyon! :) ez egy kicsit fura rész lett, de remélem tetszik! Három komi után következő rész! :D

Jó olvasást! :D

- Tehát kibeszélt az etióp? - kérdeztem. Az ágyamon ültünk török ülésben.
- Igen és én azt hittem, hogy rendes. - mondta.
- Beszéljek vele? - kérdeztem.
- Nem kell! Majd megoldódik! - mondta durcásan majd hátra dőlt. - de mi van veled és Johnnal?
- Barátok vagyunk! - mondtam mosolyogva.
- Persze, Edward elmondta, hogy látott titeket a múltkor. John neki passzírozott a falnak! - ült fel. - ne tagadd!
- Az más volt! Nem az amire gondolsz. - mosolyogtam.
- Hát mi? - ült közelebb. - tudni akarom!
- Jó elmondom. Volt már olthatatlan vágyad, Edward iránt, hogy megcsókold? - kérdeztem.
- Volt már, és most is van!
- Na John is azt érezte! Sőt volt olyan este mikor itt aludt! És akkor szenvedélyesen csókolóztunk. - mondtam teljes átéléssel.
- Ó szóval van rá esély, hogy kibéküljetek? - emelte fel a hangját.
- Van, de nem csak rajtam múlik! - mondtam. Ajtó csapódást hallottunk majd sietős lépteket.
- Ezek ők! - ijedt meg Vanessa. - nem akarom őt látni! - mondta gyerekesen. Felálltam majd az ajtóhoz mentem. Edward az öklét emelve állt az ajtómban.
- Te mit akarsz? - mondtam álmos hangon.
- Vanessa hol van? - kérdezte mérgesen.
- Mi van vele?
- Biztos, hogy itt van! - fogta meg a kezemet majd megszorította.
- Ez fáj! - húztam el a kezemet de nem engedte el.
- Beszélni akarok vele! - lökött arrébb.
- Edward te nem vagy normális! - mondta John. - nem látod, hogy terhes? El is eshetett volna! - lépett mellém.
- Jól vagyok! - mondtam.
- Úgy is felfogta volna a hurkái! - mondta Edward.
- Hogy mit mondtál? - kérdezte John.
- Azt hogy az esést felfogta volna a hurkái. - mondta tagolva Edward. Csak mosolyogtam az egészen.
- Mondtam már, hogy ne adj rá jelzőket! - emelte meg a hangját John.
- Most ha egyszer igazam van! Igaz dagi? - nézett rám Edward.
- Hogy lehetsz ilyen érzéketlen? - kiabálta John. Összerándultam hirtelen. - NE sértegesd a gyerekeim anyját! - ordibálta. Soha nem láttam még ilyennek. Főleg Edwarddel nem. Csodálkozva néztem rá. Edward is ugyan így tett majd elment a szobájába. Kérdően néztem Johnra.
- Most mi van? - kérdezte. Válaszként megráztam a fejemet majd ő is bement a szobájába. Edward után mentem. Bekopogtam az ajtón majd benyitottam.
- Hagyj békén! - motyogta.
- Nem foglak! - csuktam be az ajtót. Az ágyon ült és le volt hajtva a feje.
- Mit akarsz? Egy pancser vagyok, majdnem fellöktelek! John meg leordibált. Tiszta szégyen vagyok! - mondta. Leültem mellé majd csöndben maradtam.
- Talán jobb is, hogy így jártam! Egyedül maradtam. - motyogta.
- Nem vagy egyedül! - löktem rajta egyet. - én nem haragszom! - mondtam mosolyogva. Kérdően nézett rám. - megértem miért viselkedsz így!
- De hogy érted! - legyintett majd elfordította a fejét. - tudom, hogy nem kellett volna olyanokat mondanom, de azt nem hallottam amit utána mondtam! Hogy én így is elfogadom őt! - motyogta majd rám nézett. - és hogy mennyire szeretem, és hogy megakarom kérni a kezét. - mondta lelkesedve.
- Ezt nevezem! És miért nem kérsz tőle bocsánatot? - Mert hülye vagyok! - hajtotta le a fejét.
- Nem hülye vagy - paskoltam meg a hátát majd felálltam. - csak fülig szerelmes! - indultam az ajtó felé. Vártam, hogy visszahívjon hogy adjak pár tanácsot. Van némi tapasztalatom.
- Jenna várj! - mondta. - adnál pár tippet? - kérte. Megfordultam majd vissza ültem mellé.
Miután elterveztünk mindent át mentem a szobámba. Vanessa az ágyon feküdt lehangolva.
- Te, hogy bírod ki, hogy ne támad le Johnt? Csak pár lépésnyire van! - fordult a hasára és mindkét kezével a fejét támasztotta.
- Öhm hát nem tudom! - indultam az íróasztalom felé.
- Hát ez az  Nektek ki kell békülnötök! Hisz közös gyereketek lesz! - mondta. Felült majd úgy folytatta. - lenne egy szép nagy házatok, teli gyerekekkel. Legalább is én így képzellek el titeket. Főleg, hogy nem tudtok magatokon uralkodni. Mindig csak szexelnétek. - mondta.
- Na jó! Elég lesz! Nem tudod te, hogy mi a jó. - vettem el a laptopomat az asztalról. - de amúgy is miért nem békülsz ki Edwarddel? - fordultam felé.
- Mert Edward egy pöcs! - összekulcsolta a kezeit majd elfordult.
- Na látod már, hogy miért nem rohanok vissza Johnhoz. Még mindig darabokban a szívem, de már kezd összeállni! Te viszont egy kisebb beszólásért sértődtél meg. Mi lett volna, ha én be durcáztam volna John beszólásain? Nem lennék terhes! És sajnálnám! Mert a világ legszebb dolga. - mondtam.
- De Edward már amúgy is furán viselkedett! Szóval nem bántam meg, hogy otthagytam! - mormogta.
- Van egy ismerősöm! Olyan jól néz ki. Ha nem lennék terhes rá moccannék  Megadtam neki a számod! Majd hívni fog! - ültem le az ágyra. Felraktam a lábamat majd hátra dőltem a falnak. Csak furán nézett. Persze az a srác Edward. - sőt azt hiszem azt mondta, hogy érted jön! Szóval öltözz! - toltam meg a lábammal Vanessát.
- De...
- Semmi de! Mutasd meg Edwardnek, hogy kit veszített el! - vigyorogtam. Török ülésbe ültem, ölembe vettem a laptopot. Lassan felnyitottam majd bekapcsoltam. Néztem, ahogyan Vanessa szenved. Vicces volt ahogyan minden ruháját kidobálja a bőröndből. Én is így szoktam?
- Mindjárt jön az új hódolód  - vigyorogtam. A laptop lassan betöltött majd rákapcsolódtam az internetre. Nem szántam többet a ma délutánra. November tizenötödike. Még négy nap és huszonegy leszek. Milyen szép kor. Csodálatos. Főleg, hogy senki nem fog velem törődni! Megnéztem a facebookomat. Semmi érdek feszítő. Benézek pár réges-régi Jedwardös csoportba. Utolsó bejegyzések augusztusban voltak, és azok is szomorú smileyk, hülye videók és siránkozós kiírások. Nem értettem mi lehet ez. Átnéztem twitterre a @planetjedwardre. Utolsó tweet augusztus öt. "Sajnáljuk, de nem fogunk tovább sztárok lenni! Rendes emberek leszünk, mint bárki más. Peace and Love. J&E." Tátott szájjal olvastam el. Vanessa már nem volt a szobában. Felálltam és John szobáját vettem célba a laptoppal. Majdnem betörtem az ajtaját. De nem jött semmi hang. Benyitottam és az ágyán feküdt. A telefonját nyomkodta.
- Ez mi? - mentem közelebb hozzá. Tény és nem tagadom, hogy hatalmas nagy JedHead voltam. Sőt még vagyok is mert imádom a számaikat meg őket is.
- Hagyjál! - fordult a hátára.
- Nem hagylak! - másztam fel az ágyra majd ráültem és tovább olvasgattam a tweetjeiket.
"Ez így nehéz. Te voltál az életem!" "Szeretnélek újra ölelni..."
- Tehát miattam volt az egész? - kezdtem ugrálni rajta.
- Nem csak! Amúgy is meguntam már a pióca rajongókat. - motyogta. - nem szálnál le rólam?
- Hülyék vagytok! Tudjátok, hány ember szívét és álmát zúztátok porrá? - kérdeztem és tovább ugráltam rajta.
- Pontosan több mint hétszázezer rajongóét! Meguntam, érted? Hajtottunk egy csomót és hova jutottunk? A béka segge alól a gólya gyomrába! És szállj már le rólam! - nyögte. Leálltam az ugrálással majd összecsuktam a laptopot és letettem az ágy melletti asztalra.
- Tudom, hogy mennyit hajtottatok, de ez nem azt jelenti, hogy fel kell adni! És tudom, hogy miattam adtad fel! Nem bírtad se lelkiekben se az eszeddel felfogni, hogy mi is történt! - mondtam. - tudom, hogy mi ez. Én is átmentem rajta! - másztam le róla! Az oldalamra feküdtem és könyökölve támasztottam a fejemet. Lassan nézett rám.
- Mondtam már, hogy megőrjítesz  Egy szavaddal, egy pillantásoddal! Mindennel. Hülye voltam, hogy úgy bántam veled. Sajnálom! - mondta. Csak simán néztem rá.
- Ezt már mondtad! Amúgy, hogy sikerült a randi? - tereltem a témát. Nem akarom összezavarni saját magunkat.
- Ah, jól átvertél azzal, hogy szinglik a barátnőid! - mosolygott.
- Nem hagyhattam ki! - nevettem.
- Na és a te randid?
- Arról inkább nem nyilatkoznék! - fordultam a hátamra. - unalmas volt! Ennyi a lényeg.
- Haha. Gondoltam hogy uncsi lesz! De akkor is a kis Matikéd vitte a pálmát! - nevetett. - láttad volna azt az önelégült arcodat!
- Legalább én csókolóztam valaki mással! Nem úgy mint te. - ültem fel. - lehet, hogy te is meleg vagy! - motyogtam.
- Akkor meg magyaráznád őket? - karolt át hátulról a hasamnál.
- Vannak véletlenek! - mondtam. A fejét a vállamra tette és nézni kezdett. Nem bírtam megállni, hogy ne szemezzek vele egy másodpercre is. Kicsit távolabb húzta a fejét. Gyönyörűen csillogtak a szemei. Bánat és öröm egyszerre játszódott le benne.
- Akkor ez is egy véletlen! - suttogta majd ajkait az ajkamra tapasztotta. Ez tart több, mint egy hete bennem. Az ő jelenléte. Nem érzem magamat egyedül. Magabiztos vagyok és rám talált a régi énem.
- Ez nem megy! - húzódtam el tőle.
- Bocsi! - hajolt el. Felálltam majd elindultam kifelé. Félúton megálltam és megfordultam.
- Véletlenek tényleg vannak! - mondtam. - mint az is, hogy miért ordibáltál rá Edwardre?
- Titeket védtelek! És mondtam már neki, hogy ne sértegessen a kinézetteddel!
- Engem nem zavar. Sőt igaza van! Tényleg dagi vagyok. Hét kilót híztam. Érted? Meg amúgy is a testvéremmel nem beszélek így! - mondtam.
- Szóval a pártját fogod? - lépett elém.
- Igen! - mondtam határozottan.
- Akkor menj és ápolgasd a kicsike lelkét. Mindenki azt csinálta és csinálja is. Mindig is ő volt az angyal! - mondta. Megvontam a vállamat majd megfordultam és elindultam kifelé. John rá csapott a fenekemre. Felháborodottan néztem rá majd megmutattam neki a középső ujjamat. Kiléptem a szobából majd lementem a nappaliba. Anya és a szomszéd pletykás nénivel beszélgetett. Aki szerint én egy szokásos TINI lány vagyok, aki csak jól akarta érezni magát, de rosszul sült el a dolog.
- Jó estét Ivy néni! Hogy van mint mindig? - kérdeztem mikor melléjük értem.
- Jól vagyok, kedveském! - mondta.
- És a kedves férje most nem bámulja a szomszéd lányt? - ültem le.
- Jenna fogd már vissza magad! - mondta anya.
- Ha már úgy is pletykáltok csak gondoltam én is csatlakozom! - emeltem fel a kezemet  védekezés kép.
- Aranyoskám tudod te, hogy az én férjem harcolt a második világháborúban? - kérdezte. Nem válaszoltam csak felálltam és átmentem a konyhába. Elvettem a gyümölcsös tálat majd vissza mentem a szobámba. Kerestem a laptopomat  de nem találtam. Majd rájöttem, hogy John szobájában hagytam. A gyümölcsös tállal indultam el a szobájába. Volt azon minden. Narancs, banán, szőlő, alma, kiwi és minden más. Bekopogtam majd félmeztelenül nyitott ajtót.
- Csak így? - léptem be.
- Te már megint itt vagy? - csukta be az ajtót.
- Csak itt hagytam valamit! - néztem az asztalra, de nem volt ott a laptopom.
- Az már az én tulajdonom! - büszkélkedett.
- Mit csináltál vele? - fordultam felé. Szemem azonnal a kockáira tévedt.
- Kidobtam az ablakon. - mondta. Igazán nem is figyeltem, hogy mit mond. Csak a testét néztem. Sokkal jobban elbűvölt az ő hófehér bőre mint Pedro kigyúrt teste. - szóval te a testemet bámulod? - lépett el előlem.
- Nem, fúj! Hol a laptopom? - fordultam felé.
- Már mondtam, hogy kidobtam! - lépett a szekrényéhez. - de úgy látom más kötött le! - fordult ismét felém, majd a kockáira mutatott.
- Tudod mit? - vettem ki az egyik narancsot a tálból, majd hozzá vágtam. - ez kötött le a leginkább! - mondtam majd leültem az ágyára. - szóval, hol van a laptopom?
- Ez fájt! - lépett elém és a mellkasát fogdosta.
- Hol a laptopom? - haraptam bele az egyik almába.
- Addig itt maradsz? - jött felém.
- Itt foglak boldogítani! - lóbáltam a lábaimat.
- Akkor nem mondom el! - ült le mellém. - mi van még a tarsolyodban? - vette ki a kezemből a tálat. Kérdően néztem rá.
- Ez az enyém! - mondtam, majd kikaptam a kezéből a tálat. - amúgy miért nem mentek vissza a rajongókhoz? - dobtam be a számba egy szőlőt. - sok lányt tennétek boldoggá!
- Tudom, de én csak egyet szeretnék! - mosolygott. Felállt majd elkezdte lefelé tolni a nadrágját.
- Erre nem vagyok kíváncsi! - takartam el a szememet.
- Jaj, bocsi, de zuhanyozni készültem! - lépett ki a nadrágjából. - de ez már nem tetszik? - mutatott végig magán. Megráztam a fejemet és felálltam. De letámadnám! Istenem!
- Tudom, hogy direkt csinálod! - mondtam. Most sikerült a szemébe néznem. - de még mindig nincs meg a laptopom! Fontos dolgok vannak rajta!
- Én honnan tudnám? Te hánytad el! - fordult meg majd kiment a szobából. Megvártam míg becsukja az ajtót, majd elkezdtem keresni a laptopomat. Átforgattam az ágyneműt, a szekrényt, az üres bőröndöket  de nem találtam. Hova tette? Körbe néztem a szobán. Felnéztem a szekrény tetejére. Pechemre oda tette. Olyan alacsony vagyok, hogy nem értem el.
- Te mit csináltál? - lépet be John egy szál törülközőbe. Nem bírtam tovább türtőztetni magam. Azok a kockák, a bicepszei, a kócos haja, tökéletes arca, ámulatba ejtő volt. A hormonjaim túlságosan is az egekben voltak. Dühösen indultam felé, majd magamhoz rántottam és csókolni kezdtem. Kezemet a nyakára csúsztattam és húzni kezdtem az ágy felé.
- Jenna mit csinálsz? - mondta a csókunkba. Csak tovább toltam az ágy felé.
- Ne akard tudni! - mondtam, majd a kezemet a mellkasára csúsztattam. A terhes nők tényleg hamarabb indulnak be.
- De ez nem - motyogta. - ahw mindegy! - mondta, majd lehúzta rólam a pólót.
- Tudtam, hogy megadod magad! - mondtam, majd lelöktem az ágyra. Letoltam a nadrágomat, majd rávetettem magamat.
Hosszú idő után furcsa érzés volt újra érezni az érintését, izgató puszijait, szeretettel teli ölelését. Nem tudtam magamon uralkodni. Újra és újra érezni akartam őt...

- Azt ugye tudod, hogy ezt senki nem tudhatja meg? És nem ismételhetjük meg egy ideig? - kérdezte lihegve.
- Miért is?
- Legyen ez a mi kettőnk titka! - mondta majd megpuszilta az arcomat.
- Négyőnk titka! - hajtottam a fejemet a vállára.
- Most mondanám, hogy szeretlek, de nem is ismerlek! - mondta.
- Él még az a randi ajánlat? - könyököltem a feje mellé.
- Talán! - könyökölt ő is fel.
- Tehát igen! - mosolyogtam, majd egy puszit adtam az ajkaira.