7. rész: Come on baby light my fire

Sziasztok! :) Itt a hetedik rész. Remélem tetszik. Tegnap miután felraktam a hatodik részt unalmamban megírtam. :P Csak úgy áradt belőlem. Következő részt nem tudom mikor hozom! :/ 

Jó kifogás, hogy töriből tz-t írunk majd és eddig egy szót sem tanultam és mindig az utolsó pillanatba jut eszembe, de most próbálok egész héten tanulni rá. Szóval na hari, ha nem hozok részt egy ideig... :/

De mentségemre szóljon, hogy következő rész elég pikáns lesz! És pácolódnia kell még! :)

Jó olvasást! :)
3 komi után hozom az új részt! ^^

Végül is anyával nem sikerült beszélnem. Már nem is érdekel annyira, hogy mi az igazság. Pedroval ismét jól kijövünk egymással. Annyira, hogy most is nálunk van és kettesben beszélgetünk. John pedig irigykedve néz minket. De szeretem húzni az agyát. Amúgy is szingli vagyok, semmi beleszólása.
- Megfoghatom? - kérdezte Pedro a hasamra mutatva. Bólogattam. Közelebb ült hozzám és kezét a pocakomra rakta.
- Hű hogy mozgolódik! - mondta mosolyogva. Látszott rajta, hogy akar még valamit. - nem randiznál velem? - kérdezte miközben a hasamat simogatta. Johnra pillantottam, csak irkált tovább a laptopján.
- Egy randi? Hát nem is tudom! - mondtam fennhangon.
- Péntek délután ráérek! - mondta mosolyogva.
- Hogy péntek? Csodálatos! Én is ráérek. - mondtam hangosan. A szemem sarkából láttam, hogy John minket néz.
- Egy vacsora és egy séta! Négykor nálam! - húzódott el tőlem. Elbúcsúzott majd elment. Vigyorogva mentem fel a lépcsőn.
- Mi ez a vigyorgás? - lépett elém Edward és Vanessa.
- Randim lesz pénteken! - mondtam büszkén. Csak furán néztek rám. - ki gondolta volna, hogy terhesen is kapós vagyok? - mentem tovább a szobámba. Persze nem gondoltam komolyan ezt a randit. Johnt szeretem, csak szeretném ha komolyan venne engem. Mikor beléptem a szobámba ott feküdt az ágyamon és gabonapelyhet majszolt.
- Mit keresel itt? - álltam meg az ajtóban.
- Itt találom meg csak az igazi nyugalmat! - lóbálta a lelógó lábát. Megforgattam a szememet és a tükörhöz fordultam. Eltelt egy hét. Mekkorát nőhetett? Felhúztam a felsőmet és simogatni kezdtem a pocakomat.
- Igent mondtál neki? - motyogta John a fülembe. Észre sem vettem hogy felállt.
- Igen, miért? - fordultam oldalra.
- Mert újra kezdtük, nem? - karolt át hátulról.
- Végül is igen, de amúgy is szabad ember vagyok. Nem? - tettem a kezét a hasamra. Szeretem, ha ő fogdossa.
- Azok vagyunk mind ketten! De az én gyerekeim növekszenek a pocakodban. - mormogta a fülembe, közben a jobb kezét a nadrágomba csúsztatta, a jobb kezével a mellemet célozta meg. Majd puszilgatni kezdte a nyakamat. Már majdnem élveztem az egészét és majdnem megfordultam, hogy letámadjam de ellépett mögülem és kiment.
- Ó, te rohadék! - mondtam. Lehúztam a felsőmet és háttal dőltem le az ágyra. Miért is csinálod ezt velem John? Játszani akarsz? Azt megkapod! Felfogsz robbanni. Szét fog enni az irigység! Ha te így játszol velem és azzal hogy így feltüzelsz egyetlen érintéseddel én is kijátszom, hogy féltékeny legyél és neked is legyenek szexuális vágyaid! Mint ahogy most nekem van. Beindított. Anya mesélt arról, hogy a várandós nők néha nagyon szeretnének szeretkezni. Sőt szinte többször is és hogy többször van orgazmusuk. De leállíthatatlan ez az érzés. Vágyakozni az érintéséért, izgató puszijaiért, csókjaiért, öleléséért. Nagyot sóhajtottam és felültem. John az ajtóban állt és az alsó ajkába harapva mért végig. Flegmán néztem rá. Nem akartam hozzászólni. Inkább egy szó nélkül letámadnám, de alig ismerem még.
- Min gondolkodtál? - kérdezte.
- Honnan tudod, hogy gondolkodtam? - álltam fel majd elindultam felé.
- Csak sejtettem! - mosolygott. - akkor miről ábrándoztál? - nézett a szemembe mikor elé álltam. Szemében látszott, hogy most az a John, aki nem tud rólam semmit.
- Az exemről! - támaszkodtam neki az ajtófélfának.
- És mit? - kérdezte.
- Azt nem akarod tudni! - mondtam mosolyogva.
- Perverziót tartalmaz? - kérdezte elégedett mosollyal az arcán. Ilyenkor úgy arcon tudnám törölni.
- Muszáj neked ilyen sokat kérdezősködni? - indultam a lépcső felé. Nem mondott semmit. Olyan mint egy gyerek. Megragadta a kezemet és a falnak nyomott.
- Valld be, hogy feltüzeltelek! - mondta miközben a szemembe nézett.
- Egyáltalán nem! - mondtam. Pedig igen és nagyon felizgattál.
- Skizofrén leszek! - lépett hátrébb tőlem. - de csak miattad! - mondta majd lement a lépcsőn. Tehát játszol velem! Ezt még úgy vissza kapod!
- Ezt most végig néztem! - lépett mellém Edward.
- Ne, hogy azt hidd, hogy újra együtt vagyunk! - mondtam.
- Azt hiszem, amit látok! - mosolygott. - de ha nem vagytok együtt akkor mi volt az előbbi?
- Újra kezdtük, az ismeretlenségtől! - mondtam.
- Háhá! - hajolt előre a nevetéstől. Kérdően néztem rá. - John arra nem lesz képes! - mondta. - nem hinném, hogy szereti a dagikat! - mondta nevetve majd ő is lement a lépcsőn. Tátott szájjal álltam a folyosó közepén. Meg győződés alapján beléptem a fürdőbe. Előhúztam a mérleget. Nem akartam rá állni. Biztos kiakadna alattam. Erőt vettem magamon és ráálltam. Becsuktam a szememet majd hirtelen le néztem. Egy héttel ezelőtt álltam rá akkor sokkal kevesebb volt. Megint híztam öt kilót. Már úgy nézek  mint egy disznó. Már látszódnak a hurkáim. Amit nem az ikrek formálnak meg. Zokogva rohantam vissza a szobámba. Nem lehetek ilyen. Kevesebbet kell ennem. Hogy fogok én kinézni szülés után? Mint egy jól megtermett bálna. Vagy, mint egy tehén.
- Mi a baj? - kérdezte John. Már megint itt van.
- Kövér vagyok! - mondtam.
- Ki mondta? - ült le mellém.
- Az lényegtelen! De igaza van! - szipogtam.
- De hogy van! Csinos vagy és szép! Meg persze nem kövér vagy hanem terhes! - mondta majd átkarolt.
- Hazudsz! Mert kövér vagyok. Megint híztam! - vettem le a kezét a vállamról.
- Igen kövér vagy, csúnya és hájas! Úgy nézel ki, mint egy jól meghizlalt röfi, aki arra vár, hogy megöljék és finom kajákat csináljanak belőle! - mondta.
- Tudtam! - kezdtem el még jobban sírni. - de te legalább őszinte vagy! - temettem az arcomat a tenyerembe.
- De nem vagy még túl felhizlalt  - bökött oldalba. Nem néztem rá. - hoztam csokit! - nyomta az orrom alá. Felnéztem és kiakartam venni a kezéből de elrántotta előlem. - addig nem kapsz míg ki nem mondod azt hangosan, hogy nem vagyok kövér!
- Nem vagy kövér! - mondtam.
- Nem, én. Te! - nevetett.
- Most hazudjak magamnak?
- Hidd el, hogy jobb lesz! Mond ki! - utasított.
- Nem vagyok kövér! - motyogtam.
- Hogy mit mondtál? - hajolt közelebb.
- Nem vagyok kövér! - mondtam hangosabban.
- Még mindig nem hallom! - rázta meg a fejét majd kibontotta az egyik csokit majd beleharapott.
- Nem. Vagyok. Kövér! - mondtam hangosabban.
- Hangosan! - mondta nyámmogva.
- Nem vagyok kövér! - kiabáltam. Olyan megkönnyebbülés volt kikiáltani. Már nem sírtam és teljesen megnyugodtam.
- Jobb már?
- Sokkal! - hajoltam közelebb hozzá. Ajkunk majdnem összeért, majd letörtem egy csíkot a csokiból. Csodálkozva nézett rám. Erre nem számítottál? Még több ilyenre számíthatsz. Tökfejű.
- Én mondtam, hogy jobb lesz! - vigyorgott.
- Utálom, ha ezt mondják, hogy én megmondtam! - haraptam bele a csokiba.
- Van még itt! - vette el maga mellől a csokikat. Kerek szemekkel néztem a csokorra. - sőt! - emelt fel egy szatyor édességet majd kiborította a tartalmát az ágyra. Soha nem voltam édesszájú. De most már...

- Egész életemben nem ettem ennyi édességet! - mondtam miközben egy újabb gumi cukros csomagot nyitottam ki.
- Szülinapunkkor szoktunk ennyit enni Edwarddel! - mondta miközben a szájába dobott egy pez cukrot.
- Tényleg mikor is van a szülinapotok? - nyújtottam ki a lábamat.
- Október tizenhat! - mondta mosolyogva.
- Nemzeti gyásznap! Megjegyzem ezt a napot. Hisz csak ekkor kell feketébe öltöznöm! - dobtam a számba egy gumicukrot.
- Igazán kedves vagy! - mondta. - a te szülinapod mikor is van?
- November tizenkilenc. - mondtam vigyorogva.
- Az nem soká itt van! Mit fogsz csinálni? - kérdezte miközben egy csokit majszolt befelé.
- Talán a tortámat fogom enni egész nap. Vagy talán megnézek egy romantikus filmet. Vagy megnézem a dublini naplementét. Nem tudom! - dőltem hátra a cukrok közé.
- Ezt mind magányosan? - feküdt mellém.
- Már hozzá szoktam, hogy senki nem foglalkozik velem, és hogy éppen annyit mondanak, hogy boldog szülinapot! - haraptam bele az egyik csokiba.
- Mindig ezeket csinálod?
- Londoni naplementét láttam nyolcvanszor, de a dublinit még nem és romantikus filmet meg már régen láttam. Szóval nem mindig! - néztem rá. Könyökölt és a fejét a kezén támasztotta.
- Soha nem volt még szülinapi bulid? - csámcsogta.
- Pizsi partim már volt. Egyszer! Anyáék mindig burokban neveltek. Soha nem mentem bulizni. Soha nem volt egy rossz jegyem sem. Soha nem voltam berúgva. Jó kis lány voltam. És mégis ezt kapom. Azaz semmit. Éppen egy tortát és jól van! - mondtam keservesen. - és a szüleim külön. Az anyámat nem érem el. Az apám maga alatt. Az öcsém az öcsém. Fel sem fogja mi történt. - dobtam el a csokit. - miért nem olyan édes az élet, mint egy szelet sütemény? - fordultam az oldalamra.
- Már megint ennél? - mosolygott.
- Most komolyan! - mondtam. - példának te és én. Miért mentünk szét? Miért nem élünk együtt? - kérdeztem.
- Most is itt vagyok veled és együtt élünk egy hete! - mosolygott. Még mindig nem vesz komolyan. De igaza van.
- Tehát pénteken randizok! - feküdtem vissza.
- Szóval nem kellek? - hajolt felém.
- De! Csak... - tettem a kezemet az arcára. - szeretem ha szét esz az irigység! - mosolyogtam. - és amúgy is szingli vagyok, ha nem tudnád! - paskoltam meg az arcát.
- Igazad van! Be kell csajoznom! - feküdt mellém. - csak nem ismerek semmi jó csajt! - sóhajtotta.
- Ott van Tanya vagy Caroll! Mind ketten szinglik! - mondtam. Tudtam, hogy mindkettőjüknek van pasija.
- De olyan kell, akit nem ismersz! Én sem ismerem Pedrot. - motyogta.
- Szóval megakarsz őrjíteni? - támaszkodtam fel.
- Szeretnélek! - ördögien mosolygott.
- Csak, hogy nem fogok féltékeny lenni! Meg ígértem. - hajoltam felé.
- Engem is nehéz lesz azzá tenni! - mosolygott.
- Hidd el, hogy sikerülni fog! - ültem a csípőjére.

- Majd meglátjuk! - vigyorgott. Nem tudtam megállni, hogy ne csókoljam meg. Akaratosan tépkedtem az ajkait. Szenvedélyesen és vadul csókoltam. Úgy ahogyan ő felizgatott az érintésével. Keze elindult felfelé az oldalamon. Megfogtam őket és a takaróba nyomtam azokat. Nem fogsz felizgatni. Most én jövök! Vadabbnál is vadabbul csókoltam. Nem fogtam vissza magamat, sem a nyelvemet. Ő nem viszonozta, de nem bántam. Hagyta magát, vagyis megadta magát. Szinte semmi érzelem nem jött ki belőlem. Csak úgy csináltam mintha kötelező lenne. Apró puszikat adtam a nyakára közben halkan nyögdécseltem. Majd a füle alá tévedtem. Tudtam, hogy erre begerjed! Halk nyögés csúszott ki a száján. Szóval kész van odalent is! Elmosolyodtam majd a fülére tapasztottam az ajkaimat.
- Valld be, hogy feltüzeltelek! - mondtam majd lefordultam róla és mosolyogva kimentem a szobából. Szenvedj John! Élvezd a vonzerőmet! De te legalább eleget tudsz tenni szexuális vágyaidnak. Ezért is hagytam magára. Játsszon magával, de ne velem.