26. rész: Más helyzetben

És nem lett valami nagy szám, de ez olyan felnőtteknek való szóval az olvassa aki szereti az ilyen nagykorúaknak való témát! :D nem történik benne szinte semmi. Végül is csak az eleje a fontos! és a vége! :D következő rész ha minden jól megy holnap várható, de ha nem holnap akkor csütörtökön! :D

Jó olvasást! :)

Megint rászoktam a könyvolvasásra. A negyedik kis regényt olvastam. Az srácok Johnnal vannak. Már lassan három napja. Folyton a nyakában lógnak. Pihenni jött ide, de egy percet sem pihent még. Tőlem sem, és a srácoktól sem. Este kilenc volt és a könyvtárban olvastam. Az utolsó lapnál jártam mikor kinyílt az ajtó és pohárcsörgést hallottam.

- Szia, anyus! - morogta John. Két pohár és egy üveg bor volt a kezében.

- Johnny mit akarsz azzal? - csuktam össze a könyvet.

- Bocs, rászoktam. Miattad! Anyus. - ült le a kandalló elé. - gyere már! - gyújtotta be a tüzet.

- John, de ugye nem akarsz berúgni? - másztam oda hozzá.

- De hogy is! Csak már régen csúszott le pár korty! - piszkálta meg a tüzet. Jókat beszélgettünk főként a gyerekekről. Elmeséltem neki milyen nehéz volt rájuk vigyázni egyedül miután megtanultak járni. Miután megtanultak felmászni az ágyra. Pelenkában rohangáltak el miközben felöltöztettem őket. Az arcomba köpték a főzeléket és hasonló gyerek csínyek.

- Kérsz még? - emelte fel az öveget.

- Nem! Már ez az egy pohár is megártott! - vigyorogtam. Éreztem, ahogyan szét tágulnak az ereim. A szívem nyugodtan vert.

- Hát akkor - emelte fel az öveget. - kettőnkre! - mondta vigyorogva inni kezdte a bort az üvegből.

- John, ez már sok lesz! - hajtottam le az égnek ágaskodó üveget.

- Jó anyagból soha sem elég! - vigyorgott. - főleg belőled nem! - morogta bódultan.

- Jobb lenne át menni a szobába! - másztam oda hozzá.

- Szexi vagy! - fordított a hátamra.

- Mondanál valami újat? - motyogtam.

- Rakni való vagy! - mondta majd neki esett az ajkaimnak. Vadul faldosta őket, közben a mellemet markolászta. - itt és most? - mondta a csókunkba majd benyúlt a pólóm alá és úgy kezdte masszírozni a mellemet. Egy halkat nyögtem. - ezt szereted igaz? - morogta majd felállt és magával húzott. Nem tudtam mit csinálok, de tetszett. Misztikus volt és titkos. Nyilvánosan surrantunk át a szobámba. Szenvedélyesen csókolóztunk a folyosón majd szó szerint beestünk az ajtómon.

- Ó de tüzes vagy! - mondta miközben levettem róla a pólót. Végig csókolgattam az egész felső testét. Nagyokat szívtam a nyakán majd a fülét kezdtem harapdálni.

- Oh, kicsi lány! - morogta majd átfordultunk és felállt. Térdre segített majd elém állt. Pont a lényeg dudorodott előttem.

- Szeretném, ha bekapnád! - suttogta majd lehúzta a sliccét. Óvatosan kaptam be férfiasságát majd lassan kezdtem mozgatni a fejemet. Halkan kezdett nyögni, majd lökdösni kezdte a csípőjét. Teljesen beindult. Lehúztam róla a nadrágot majd felegyenesedtem hozzá és vetkőzni kezdtem.

- Hű de erotikus! - morogta. Mikor a nadrágomhoz értem lassan toltam le magamról azt közben bepucsítottam. Mögém sétált és végig simított a fenekemet.

- Formás popó! Te kanca! - tépte le rólam a bugyimat majd az ágyra dobott. Hason feküdtem és szapora volt légzésem. Sok volt az a bor. De hisz csak egy pohárral ittam. Széjjel nyitotta a lábamat majd az ujjával kezdett kielégíteni. Egyre hangosabban és hangosabban nyögtem.

- Azért ne élvezz még el husi! - csapott a fenekemre. Felnyögtem majd megfordított. Leszedte rólam a melltartót majd maga mögé dobta. Puszilgatni kezdte a mellemet közben a combomat simogatta.

- Ne húzd az agyamat! - motyogtam majd a hátára csaptam.

- Te vadállat! Te szexelni való! - morogta majd eszeveszettül csókolni kezdett. Durván csókolt de még is élvezetesen. Érezni akartam már de nagyon. Húzni akartam az agyát. Már majdnem belém hatolt mikor megragadtam a férfiasságát és fel le kezdtem mozgatni a kezemet. Hangosan felnevetett.

- Hát ha már ennyire belejöttél! - mondta majd elcsapta a kezemet a csípője köré fontam a lábaimat majd belém hatolt. Egy hangosat nyögtem. Ezt is durván csinálta de jól. A kezem a hátát markolászta, lábaim a csípőjét fonta körbe. Nem tudtam mit csinálok. Az alkohol eluralkodott rajtam.

- Nem tudnád gyorsabban? - nyomtam a csípőmet a csípőjének.

- Szét fogsz szakadni! - nyögte majd gyorsan kezdett mozogni. Leállíthatatlan volt. Nem akart megállni. Igaza volt. Tényleg szétszakít az orgazmusom. Hangosan nyögtem. Próbálta elfojtani a hangomat a szájával, de nem sikerült neki.

- Halkan baby! Még meghallanak. - harapdálta a fülemet közben lassan mozgatta a csípőjét. A fejemet az ágyba nyomtam. Megfeszült a gerincen. Szétáramlott bennem valami. Éreztem, ahogyan megfeszül felettem és egy nagyot nyög majd rám hullik.

- Ennek itt még nincs vége! - fordult le rólam majd magára húzott. - irányíthatsz! - csúsztatta a kezét a csípőmre.

- Akarod igaz? - hajoltam közelebb hozzá.

- Igaz! - morogta. A füléhez hajoltam és harapdálni kezdtem azt. - ne húzd az agyam! - morogta majd végig simított a hátamon majd megmarkolta a mellemet.

- Pont ez volt a célom! - motyogtam majd puszilgatni kezdtem a mellkasát.

- Auh! - morogta. Lassan felegyenesedtem majd magamba engedtem őt. Halkan nyögtem fel.

Egyre gyorsabban mozogtam rajta. Hátra vetette a fejét és egy hangos ordítás közepette belém élvezett. Kérdően nézett rám mikor tovább mozogtam rajta.

- Oh de bírod! - vigyorgott. Összekulcsolta a tarkóján a kezét és engemet bámult. Ismét megfeszült a gerincem. Hátra hajtottam a fejemet és nyögni kezdtem. Éreztem, ahogyan ismét szétáramlik bennem az érzés. Megfeszült az összes izmom. Lassabban mozogtam rajta majd rá hullottam. A szívem gyorsan kalapált. Mély lélegzetekkel próbáltam vissza térni a rendes lélegzetvételbe.

- Folytassuk! - morogta. Lefordultam róla majd felállt és elsétált. Elnyomva feküdtem az ágyon. Nem tudtam utána menni. Túlfáradt voltam és sok volt a bor.

Másnap reggel meztelenül ébredtem az ágyamban. John mellettem feküdt hason. Szint úgy meztelenül. Felültem majd lezuhanyoztam. Számítottam valami fejfájásra, de még hányingerem sem volt. Emlékszek mindenre, amit csináltunk és nem bántam meg. Bár attól tartok, hogy valaki meglátott, amíg átsuhantunk a folyosón. Mikor visszamentem John még aludt. Édesen szuszogott. Csöndben öltöztem fel. Reméltem, hogy fel fog rám ébredni. De még meg sem mozdult. Leengedve hagytam a hajamat. Kék póló és fehér rövidnadrág volt rajtam. Mellé másztam majd megpusziltam az ajkait.

- John - simítottam meg a hátát. - John! - löktem rajta egyet majd nyögött egyet.

- Mondjad szerelmem! - motyogta.

- Már hatóra múlt. A srácok mindjárt ébreszteni fognak! - hajoltam közel hozzá.

- Áh tényleg a srácok. - ült fel. - gyere csak - mutatta az ujjával. Közel másztam hozzá. - mit csináltunk tegnap este? - kérdezte halkan.

- Ó ha te azt tudnád! - vigyorogtam. - de amíg mesélek öltözz! - másztam le az ágyról.

- Nagyon durva volt? Mert nem emlékszem semmire! - fogta a fejét.

- Ahhoz képest, hogy szinte egész éjjel fent voltunk. Nem durva. - igazítottam meg az ágyat. - olyan szavakkal illettél, ami elég furán hangzott a te szádból.

- Akkor bocsánat! - mondta meglepődve.

- Nem olyan durva amint te azt gondolnád! - vettem fel a földről a letépett bugyimat.

- Akkor milyen? - kérdezte.

- A rakni való vagy, tüzes vagy és az hogy szeretnéd ha bekapnám volt a tető pont! - fordultam felé háttal állt nekem.

- És megtetted? - fordult meg hírtelen.

- John, bennem is volt pia! Leitattál! - mosolyogtam.

- Oh, nem kellett volna! - mosolygott kínosan.

- Nem baj! Amúgy is szoktam borozgatni. De nem ennyit. - indultam felé. - de miért is szoktál rá az alkoholra?

- Mert elküldtél és magányos voltam meg szomorú. Kellett valaki, aki felvidít! - vette fel a pólóját.

- És az alkohol jó barátod lett? - álltam elé. Csörögni kezdett a telefonja.

- Ez kié? - kérdezte.

- A tiéd! Engem nem keres senki! - morogtam. Leültem az ágyra majd vártam. Láttam ahogyan idegesen beszél valakivel.

- Oké. Majd hívlak... Nekem is hiányzol... Én is szeretlek! - mondta. Mérgesen néztem rá mikor rám nézett. - most mi van?

- Kit szeretsz te? - álltam fel.

- A barátnőmet! - vigyorgott.

- És nem akartad elmondani? Én meg elmondtam neked Owent! Te mikor akartad?

- Én őt nem szeretem! - mondta mosolyogva.

- De nem akartad el mondani? - indultam felé.

- Nem! - kulcsolta össze a kezét.

- Lefeküdtél vele?

- Igen. Akkor voltam igazán berúgva! Nem tudtam mit csinálok és hogy kivel. - mondta.

- Igazán szégyellhetnéd magad! - mondtam.

- Nincs mi miatt! - lépett közelebb hozzám.

- Pff! Így mutatsz példát a gyerekeidnek! De te megcsaltad azt a csajt velem!

- Ezt most úgy mondod, mintha te nem csaltad volna meg Owent! - morogta.

- De én nem hazudtam neki azt, hogy szeretem! - emeltem meg a hangom.

- Ez a különbség a nők és a férfiak között! - vigyorgott. Nem bírtam tovább magamban tartani a mérget. Felemeltem a kezemet majd arcon csaptam.

- Szóval engem is csak kihasználtál? - léptem tőle hátrébb.

- Nem mert téged szeretlek! Veled még a kis veszekedések is tűrhetőek. - simogatta az arcát.

- Ah persze!

- Most is itt vagyok és eltűrlek! - büszkén vigyorgott. Ismét ütésre emeltem a kezemet, de megragadta azt majd magához rántott. - az előbb is akkorát ütöttél! Még mindig bizsereg! - suttogta. Kihúztam a kezemet a kezéből majd ismét az arcához emeltem a kezemet. Összeszorította a szemét felkészülve az ütés fájdalmára. De csak simán az arcára raktam a kezemet és közel húztam magamhoz.

- Kapd be! - motyogtam.

- Mindjárt - mondta majd csókolni kezdett és áttolta a nyelvét a számba. Közben a hátamat simogatta és megtalálta a melltartóm csatját amit egy mozdulattal kikapcsolt. - a mester! - mondta. Elléptem tőle majd megpróbáltam bekapcsolni, de nem sikerült.

- Oh, te rohadék! - mondtam. Egy hirtelen mozdulattal ismét egy pofont adtam neki. - menj ki a szobámból! - löktem el magamtól. Bezárkóztam a fürdőbe majd nagy nehezen becsatoltam a melltartómat.

A.W.A.R.D.

A blog első díja! Köszönöm, neked Barnei :D aranyos vagy (xD) :P 

Nem tudom, honnan indult de engem nagyon felizgatott! :)

Szabályok:
-Írj magadról 11 dolgot
-Válaszolj 11 kérdésre
-Írj 11 kérdést
-Küldd tovább a díjat!

Magamról:

1. 17 múltam :)
2. Agyilag nem érem el a 8 évet ^.^
3. Van két nővérem :/
4. Van egy 1 éves unokahúgom, aki bűn rossz! :P (mint én *-*)
5. Teljesen normális vagyok, csak más mint a többiek. :P
6. Általában csendes vagyok, de barátok között nagy a szám! :DD
7. Szerencse számom a 3-as :D
8. Utálom a békákat, de egyszer meg kell csókolnom egyet, hogy herceggé váljon :P xD
9. Szeretnék Londonban élni, vagy környékén.*q*
10. Legnagyobb álmom, hogy találkozzak a Jedwarddel! :D Óriási álom! :D
11. A zene az életem! Ha nincs zene megáll az élet.

Válaszok:

1. Van olyan ember akinek a kinézetét szívesen magadra öltenéd? - Hát van pár! De erről régen lemondtam, mert a mikulás nem létezik! És nincs két ugyan olyan ember csak a JEDWARD ;)
2. Mutattad már az írásodat olyannak aki nem úgy szemlélné meg mint rajongó stb? - NEM! De nem is akarom olyannak aki nem ismer xD :D aki megtalálja az olvassa :D
3. Amit jelenleg írsz, az hanyadik blogod? - a negyedik, de ez egy befejezett blognak a folytatása. Szóval ha úgy nézzük a harmadik.
4. Milyen zenéket szeretsz/szoktál hallgatni? - mindent hallgatok. De főként a pörgős zenéket.És ami jó :D
5. Milyen gyakran hallgatsz lassú, romantikus számokat? - All day, all night!
6. Öszönzött valaki az írásban vagy ez csak  így jött? - Igen sok minden! Mások írásai, könyvek és saját fantázia :$
7. Van olyan srác (akár sztár akár nem) akit csak így tudsz jellemezni: ASDJGKTLFL? - John és Edward Grimest és utánuk viszont Vin Diesel, Jason Stathem, Bruce Willis és hasonló akció hősök! *-*
8.  Ha van barátod tudja hogy írsz/ ha lenne barátod megmutatnád neki? - Nincs barátom, és nem tudja, hogy írok! :P Ha lenne, akkor pedig csak akkor mutatnám meg neki, ha már régóta tartós a kapcsolat, hogy utána ne tudjon "kinevetni" és utána még mindig a blogomra járni! :D
9. Mi ad ihletet a részekhez? - Film nézés, könyv olvasás, egy mondat bárkitől vagy egy szó! :D
10. A főszereplő és közted van valami kapcsolat/közös vonás stb? - úgy kb nincsen. szerintem legalább is! :D
11. Mit szeretsz látni a kommentekben? (ösztönöznek a folytatásra, csak megdícsérik... stb.)  - MINDENT! mert a komik indítanak, be, hogy folytassam a sztorit! :D

Kérdéseim: 

1. Miért kezdtél el írni?
2. Írtál már egyszerre több blogot?
3. Miért pont az adott sztárról írsz?
4. Hányszor hallgatsz naponta zenét?
5. Milyen stílusú zenéket hallgatsz?
6. Magadról írod a főszereplőt, vagy kitalált személy?
7. Motiválnak a komik/megjegyzések vagy nem?
8. Mit vársz egy komiban?
9. A blog írással van célod?
10. Szereted a romantikus történeteket vagy más stílus jön be?
11. Meg mutatnád annak a sztárnak a blogodat akiről írsz?

Akiknek küldöm:

Dean Evy

VauLau

Jade Pen

25. rész: Anyai ösztön

Háát hol is kezdjem! :D egész nap ezt írtam :P egy szót se tanultam ezért hoztam hamarabb, szóval most megyek tanulni xD :D várom a komikat! :DJó olvasást! :)

- Mi az, hogy régóta nincs itt? - förmedtem rá Johnra.

- Mióta bejöttünk

- És nem szóltál volna? - emeltem fel a hangom. Elindultam az étkező felé. - Jeremy, hol vagy? - léptem be az ajtón. Nem láttam sehol. Benéztem az asztal alá is. Ott sem volt.

- Eathon, hol szoktatok játszani? - guggoltam le hozzá. Félénken nézett rám. - bár hol is nem harapom le a fejed. Csak kérlek, mond el! - mondtam mosolyogva.

- A toronyba - mondta lehajtott fejjel.

- Százszor elmondtam, hogy ott ne játszatok! - álltam fel.

- Bocsánat mama! - motyogta.

- Nincs baj! - indultam a torony felé. Utálom azt a helyet. Régóta nincs felújítva a lépcsője és elég veszélyes főleg az ikreknek. Nem lassan mennek lefelé a lépcsőn hanem trappolnak mint a lovak. Mindig elmondom nekik, hogy lassan mert ebből baj is lehet. De mintha a falnak beszélnék.

- Jeremy hol vagy? - nyitottam be a torony lépcsőházába. - Jeremy, gyere le! Nem kapsz sütit! - kiabáltam. Vártam pár másodpercet hátha lejön, de nem jött. Elindultam a szobák felé.

- Jeremy? - kiabáltam el magamat a lépcső tetején. - gyere elő! Hallod? - kiabáltam. Benéztem minden szobába. Még oda is ahol vendégek voltak. Az ágyak alá is benéztem, de sehol nem volt.

- Nem láttátok Jeremyt? - nyitottam be Edwardékhez.

- Nem. Hova lett? - morogta Edward.

- Nem tudom! - mentem kifelé. Mindenkit végig kérdeztem. De senki sem látta.

- Akkor biztos kint van! - nyitottam ki az ajtót. Nagy vihar volt oda kint. Süvített a szél, dörgött villámlott és szakadt az eső.

- Ne menj ki, Jenna! - húzott vissza John.

- De mi van ha kint van? - indultam újra kifelé.

- Biztos nincs kint! Akkor bejött volna! - jött közelebb Owen.

- Akkor hol van? Még csak öt éves, hogy lenne annyi esze, hogy ha baj van akkor bejön? - emeltem meg a hangomat.

- Mindenhol megnézted? - kérdezte Owen.

- Még a szekrényekben is! - mondtam remegve. Egyre jobban féltem. Féltem, hogy kint van ebben a nagy viharban.

- Nézd meg még egyszer! - morogta Owen majd elment.

- Biztos, hogy kint van! - vettem fel a kabátomat.

- Jenna nagyon veszélyes ki menni! - mondta John. Mintha meg sem hallottam volna nyitottam ki újra az ajtót. - Jenna, ne menj ki! - húzott vissza John.

- John te ezt nem értheted! - rántottam ki kezemet a kezéből.

- De értem…

- Jeremy még nagyon kicsi volt, négy hónapos mikor megfázott. Tüdőgyulladást kapott, amivel bekerültünk a kórházba. Azt mondta az orvos, hogy nem sok esélye van a túlélésre, mert még nagyon gyenge egy ilyen erős betegséghez. Át szenvedtem vele több mint három hetet a kórházban, azzal a tudattal, hogy akár el is veszíthetem! De ő erős volt és kibírta. Minden egyes kis mozdulatára felébredtem! - kezdtek potyogni a könnyeim. - azóta, ha megbetegszik, akkor nagyon beteg! Nem hagyhatom kint! Bele halnék ha elveszíteném! - néztem John szemébe. Bólintott egyet majd elindultam kifelé. A szél egyszerűen tombolt. Régóta nem volt ilyen vihar. Mintha rám haragudna az időjárás, hogy egy kellemes délelőttöt eltöltöttem a családommal. Owen meg egyszerűen féltékeny Johnra. Nem is tudja, hogy ő a gyerekek apja. Nem tudom mi ütött belé.

- Jeremy! - ordítottam. Kocogni kezdtem a fák közé. Elsőnek a saját helyemre mentem, de ott sem volt. Biztos ott van amit már egyszer bebarangoltunk, de az olyan sok hely. Hova nem akartam menni? Hová nem volt idő menni? Hová akart ő menni?

- Jeremy? - kiáltottam el magamat. Úgy éreztem, hogy feladom és vissza megyek, de valami azt suggalotta, hogy még keresnem kell. Bejártam minden egyes helyet ahol már jártunk, de sehol semmi. A hangom már rekedt volt a sok kiabálástól.

- Jeremy gyere elő! - kiabáltam az erdő közepén lévő tisztáson. Megláttam egy kis házat. Nem láttam volna, hogy lenne ott bárki is ezért vissza fordultam. Biztos nem ment be oda! Valami azt mondta, hogy menjek oda, ezért oda siettem.  Ahogy benyitottam az ajtó nagyot nyikorgott. Minden lom ott volt. Nem láttam semmit és senkit.

- Jeremy itt vagy? - kérdeztem. Ez a hely az utolsó reményem. Ha nincs itt akkor a birtokon kívül van és az bárhol lehet. Nem hallottam semmit. Túl zsúfolt volt a hely ahhoz hogy ott legyen. Feladva indultam vissza. Nem igaz hogy ilyen felelőtlen vagyok! Hogy nem vettem észre, hogy nincs ott velem? Pedig mindig észre veszem! John teljesen elvette az eszemet.

Lassan sétáltam azon a hosszas úton. Futva négy öt perc. Gyalog akár húsz is. Nem tűnhetett csak úgy el! Lehetetlen. Újra futni kezdtem a kastély felé. Két perc alatt oda értem. Benyitottam majd a könnyeimet törölgetve vettem le a kabátomat. Elragadott az a tudat, hogy egyáltalán nem vagyok jó anya. Nem mesélek nekik az apjukról, nem figyelek rájuk, nem játszok velük. Egy pancser vagyok! Egy nagy lúzer.

- Mama! - mondta. Oda kaptam a fejemet.

- Jeremy! - guggoltam le hozzá. - hol voltál? - öleltem át.

- Egy kis faházban! - motyogta a vállamba.

- Miért nem szóltál hova mész? Soha többet ne csinálj ilyet! Érted? - hajoltam el tőle. - az én engedélyem nélkül sehová! Megértetted? - fogtam meg a vállát majd egy kicsit megrángattam.

- Értem mami! - kezdett el sírni.

- Jaj, sajnálom, de úgy megijesztettél! - szorítottam magamhoz. - soha, soha többet ne csinálj ilyet! Oké?

- Igen anya! - motyogta.

- De miért mentél oda? - hajoltam el tőle. Nem válaszolt. - kérlek válaszolj!

- Azt mondta, hogy apu ott vár rám és oda mentem! - mondta lehajtott fejjel.

- Ki mondott ilyet? - kérdeztem. Felnézett majd a lépcső felé mutatott. Lassan fordultam meg. Owen állt a lépcső aljánál. Hisz ez lehetetlen! Ő biztos nem mondana ilyet!

- Ki talált rád? - fordultam Jeremy felé.

- John! - mondta.

- Oh istenem! - szorítottam magamhoz. - na menjünk fel. Vegyünk egy forró fürdőt! - emeltem fel majd elindultam vele felfelé.

- Anyu - hajolt a fülemhez - én nagyon szeretlek! - motyogta majd egy puszit adott az arcomra.

- Én is nagyon szeretlek te kis majom! - tettem a számat a nyakához majd mély levegőt vettem és kifújtam a levegőt.

- Anyu nee - nyomta el magát tőlem nevetve.

- Ezért még kapsz! - csíptem az oldalába.

- Hagyd abba! - nevetett. Végig csikiztem egészen a szobájáig. Mikor benyitottam ledobtam az ágyra, de húzott magával. Így én is az ágyon landoltam.

- Ó te kis rosszcsont! - mondtam majd elkezdtem csikizni. Felhúztam a pólóját majd hasára tapasztottam az ajkaimat és kifújtam a levegőt. Hangosan nevetett.

- Hagyd abba! - fordult a hasára.

- Majd kapsz még! - egyenesedtem fel. Akkor láttam meg hogy John és Eathon a szobában játszanak.

- Szóval gyerünk fürdeni! - nyitottam az ajtót.

- Jaj anya ne már! Olyan jól játszunk! - nyávogta Eathon.

- Majd játszatok holnap! Aludni kell! - mondtam. - gyerünk! - mutattam kifelé.

- De anyu! - morogták.

- Szólok Vinsetnek!

- Ezt csak úgy mondod! - mondod Eathon.

- Hát jó! - hajoltam ki az ajtón. – Vinset… Van itt, pár ördögfióka!... Hogy mindjárt jön?... Nagyszerű!... – mondtam magamban. - hallottátok? Mindjárt jön. - mosolyogtam. Két percbe sem tellett mire elő keresték a pizsit és elindultak a fürdő felé. John felé fordultam, aki a kocsik között feküdt az oldalán közben az egyik kocsit tologatta és még hangot is adott hozzá.

- Köszönöm! - mondtam. Nem figyelt. - köszönöm, hogy megtaláltad Jeremyt. - mondtam kicsit hangosabban.

- Ugyan semmiség! - állt fel. - majd meghálálod. - jött felém.

- Ezt nem lehet meghálálni! - mondtam.

- De igen! - morogta a fülembe. - és nem csak arra gondoltam! - suttogta.

- Akkor sem tudom meghálálni! Ez nagyon becsületes. - öleltem át.

- Majd többször meghálálod!

- Szemét! - csaptam a mellkasára. - na de most megyek megfürdetni őket!

- Vettem neked valamit! - mondta.

- Hmm és mit? - húztam végig a kezemet a mellkasán.

- Vagyis rendeltem! De majd éjszaka oda adom! - húzta meg a pólóm nyakát majd benézett alá.

- Kíváncsiskodó! - löktem el magamtól majd elindultam a fürdőbe. Már egymást ütlegelték.

- Na itt vagyok! - mondtam majd megnyitottam a csapot. - tessék vetkőzni!

- Anyu az apu hol van? - kérdezte Jeremy.

- Majd ha szépen megfürödtetek és fogat mostatok elmondom! - nyúltam bele a vízbe. Lassan telt meg a kád majd szépen kezdtek el együtt fürödni. Közben vizi csatát vívtak. A kád fele tartalma a fürdőszoban volt.

- Na szóval - kezdtem bele fogmosás közben. - apu az a - álltam meg. - elsőnek is nem szólíthatjátok úgy, hogy apu senki előtt. Másodjára próbáljatok rendesen viselkedni. Harmadjára pedig, ha elmondjátok  bárkinek is soha többé nem találkozhattok vele. Ígéritek?

- Ígérjük anyu! – mondták.

- Az apukátok nem más, mint John! - mondtam halkan.

- Akkor apu itt van? - kiáltotta Jeremy.

- Halkan! Ez egy olyan titok amit csak mi négyen tudhatunk! - tettem a pohárba a fogkefémet.

- Akkor apu itt van? - kérdezte halkan Jeremy.

- Igen itt! És jó lenne, ha bemennétek hozzá amíg lezuhanyozok! - toltam ki őket az ajtón. Láttam ahogyan bekopognak hozzá majd bemennek. Gyorsan dobtam le magamról a ruhákat majd két perc alatt lezuhanyoztam. Törülközőben mentem át a szobámba. Felvettem a fekete piros hálóingemet, ami alá nem vettem fel melltartót csak alá a piros hozzáillő tangámat. Átmentem hozzájuk köntösben. Láttam, hogy a fiúk John mellkasán alszanak ér John is alszik. Lassan mentem oda hozzájuk majd el akartam emelni Eathont mikor mindhárman felugrottak.

- Jézusom! - léptem hátra.

- Megijedtél mi? - kérdezte John nevetve.

- Áh nem! - másztam közéjük.

- Anyu, apu most már itt fog lakni? - kérdezte Eathon.

- Hát ezt ne tőlem kérdezd! - néztem Johnra.

- Nem maradok! - motyogta.

- Ááá! Miért? - kérdezték az ikrek.

- Mert apu sztár és nem maradhat! - simítottam végig Eathon fejét.

- És össze fogtok házasodni? - kérdezte Jeremy.

- Anyu? - nézett rám John.

- Nem tudom!

- És lesz kis testvérünk? - kérdezte Eathon.

- Egyszer igen! - mondtam.

- És anyu, hogy lesz a baba? - kérdezte ismét Eathon.

- Háát. Apu? – néztem Johnra. Mérgesen nézett rám.

- Van két szerelmes pár akik nagyon-nagyon szeretik egymást és egy este szerelmeskednek és a lány pocakjában kezd fejlődni egy kis baba. – ecsetelte. – aztán anyu hasából kibújik.

- Hú akkor majd Vanessa néni hasából is kifog bújni? – kérdezte Jeremy.

- Igen!

- És mi is így születtünk? – kérdezte Eathon. John rám nézett. Nagyot sóhajtottam, majd bele kezdtem.

- Nem éppen így! Az eleje így volt, csak a vége nem. Amikor valami baj történik akkor az orvosok segítenek kivenni a babát. És nálatok baj volt, így az orvosok vettek ki titeket a hasamból. – mondtam. Közben végig John szemébe néztem.

- Én akarok kis tesót! – mondta Jeremy.

- Én is akarok! – motyogta Eathon.

- Akkor most szerelmeskedni fogtok? – támaszkodott fel Jeremy John mellől és rám nézett.

- Hát az nem úgy megy! – mosolyogtam.

- Anyu, és Owen akkor nekünk ki? – kérdezte Eathon.

- Nektek senkitek! – motyogtam. Még beszélgettünk róla majd az ikrek lassan beszéd közben elaludtak. Át vittük őket a szobájukba majd ott estünk egymásnak. Meg markolta a fenekemet majd elakart velem kifelé indulni mikor eltoltam magamat tőle és leugrottam róla. Kinéztem majd kitoltam a szobából és elindultam utána. Owen akkor lépett be a szobámba, bementem hozzá.

- Te mit csinálsz itt? – csuktam be a szobám ajtaját.

- Téged kerestelek! – indult felém.

- A fiúkat fektettem le! – motyogtam.

- Holnap utazok! – ölelt át.

- De kár! – hajtottam a fejemet a vállára. Nagyon is sajnálom, hogy végre elmész.

- Hiányozni fogsz! – motyogta. – nagyon szeretlek. – mondta majd csókolni kezdett. Csípett a csókja. Égetett és mart. Jobban vágytam John csókjára. – miután visszajöttem az enyém leszel! – markolta meg a mellemet. Kirázott a hideg.

- Ezt hogy érted? – hajoltam el tőle.

- Nem egyértelmű? – húzta szét a köntösömet.

- Oh értem! – mosolyogtam. – és miért mondtad azt Jeremynek, hogy az apja a kisfaházban várja?

- Én nem mondtam neki ilyet! – húzódott el tőlem. – gyerek, még nem tudja mit beszél! – lépett az ajtóhoz. – holnap korán kelek. Nem akarlak felébreszteni ezért most búcsúzok! – mondta majd egy forró csókot adott és kiment. Fellélegezve vártam pár percet, majd elindultam Johnhoz. Már aludt, de nem hagytam. Levettem a köntöst és felé másztam.

- John drágám! – térdeltem terpeszbe az ágyon.

- Mi az anyu? – fordult felém. A számba vettem a mutató ujjamat és mosolyogni kezdtem. – óó de szexi! – mondta majd kitakarózott.

- Csak neked! – suttogtam majd felé másztam és kezembe vettem az irányítást. – köszönöm, hogy megtaláltad Jeremyt! – ültem rá a csípőjére.

- Ez egy apa feladat! – döntött le magáról, majd levette a pólóját.

- Nem tudnék egyszer én irányítani? – húztam közelebb magamhoz.

- Szeretnéd mi? – vigyorgott. A kezemet a mellkasára csúsztattam majd átfordultunk.

- Igen, szeretném! – vigyorogtam majd felegyenesedtem. – holnap elutazik Owen! – húztam végig a mutatóujjamat a mellkasán. – azt mondta, hogy az övé leszek miután vissza jön, de én nem akarok. – suttogtam.

- Mond azt neki, hogy fura lenne ennyi idő után, és hogy kell még neked idő! – mondta majd lehúzta a vállamról a hálóing pántját.

- De két hétig távol lesz! – mosolyogtam. – csak a tiéd leszek két teljes hétig! – mondtam.

- Akkor essünk neki a kistesó gyártásnak! – mondta majd a másik vállamról is lehúzta a pántot, majd bele markolt a mellembe…

24. rész: Secret Location

Friss és forró. Ropog mint a hó a talpunk alatt, ami nincsen! :'( esett ez a hülye eső!! :@ wáá de utálom!Na jó olvasást! Köszönöm a komikat, és hogy izgatottam várjátok, meg izgultok, hogy mik lesznek a következmények! Meg fogom csavarni a szálakat számítsatok rám :D

Ledöbbentem mikor felültem az ágyon. A tegnapi blúzom volt rajtam és a nadrágom, de nem volt rajtam melltartó és bugyi. Elgondolkodtam, hogy mit is csináltam tegnap. Majd eszembe jutott hogy tegnap érkezett két csodálatos vendégünk és az egyikkel szerelmeskedtem. Tökéletes estém volt a tökéletes férfival.

Halkan nyitottam be a szobájába. Még aludt. Keresni kezdtem a bugyimat közben belerúgtam az asztalba.

- Ó, a francba! - morogtam. Iszonyatosan fájt a láb újam. Körbe-körbeugráltam a szobában közben fogtam a lábamat.

- Ah, te mit keresel itt? - ásította John.

- Az önbizalmamat! - nyögtem. - áh de fáj.

- Mit csináltál? - ült fel.

- Semmit! - indultam az ágy felé majd négy kéz láb másztam rá. - itt hagytam a melltartómat és a bugyimat! - másztam felé.

- Nem tudom, hol van! Nincs rajtad? - fogta meg a mellemet.

- Nincs! Esetleg rajtad? - húztam le róla a takarót.

- Jó lenne minden nap így felébredni! - csúsztatta a kezét az oldalamra.

- Hol van a bugyim? - hajoltam közelebb hozzá.

- És az nincs rajtad? - markolt a fenekembe.

- Az sincs! Talán rajtad van?

- Igen, rajtam van egy pink bugyi! - morogta.

- Szóval láttad?! - ültem rá a csípőjére.

- Nem találtam a sötétben a boxeremet! - mosolygott. - de amúgy megmentettem neked. - nyúlt a párnája alá majd előhúzta - féltem, hogy megtalálja valamelyik segéd! - nyújtotta fel a bugyimat.

- Valahogy nem tudtalak elképzelni benne! - kaptam ki a kezéből. - és hol a párja? - pusziltam meg az ajkait.

- Az sajnos - nyúlt a másik párna alá. - elszakadt! - nyújtotta az egyik felét majd a másikat.

- Jössz egy melltartóval! - egyenesedtem fel.

- Majd kötök neked egyet! - ült fel majd magához húzott. - mennyi az idő?

- Olyan fél hat körül. - próbáltam összetenni a melltartómat, hogy hátha meg lehet e még menteni.

- Miért keltél ilyen korán?

- Mert öhm itt hagytam pár cuccot és felakartalak kelteni. - motyogtam majd szájon pusziltam. - tudom, hogy reggel vagy felpörögve! - mondtam az ajkát harapdálva.

- Szóval te - motyogta, de nem hagytam, hogy beszéljen. Letámadtam az ajkait, majd lenyomtam őt az ágyra. Mindig ő irányít és most szeretném én diktálni a tempót. A nyelvemet lassan húztam végig az alsó ajkán majd betoltam a szájába. Halkan nyögött fel majd lassan kezdte simogatni az oldalamat. Éreztem, ahogyan leakar dönteni magáról de nem engedtem magamat.

- Én irányítok Johnny! - kezdtem puszilgatni a nyakát.

- Ezt nem hagyhatom! - fordultunk át. - nem vagyok Johnny! - morogta majd szenvedélyesen kezdett csókolni. A kezemet a fejem felé szorította majd a nyakamat kezdte puszilgatni. - Jenna anyus! - mondta. Egy hangos sikoly hagyta el a számat. Olyan jól csinálta, hogy akár egy érintésétől elélveznék.

- Nem anyus! - fordultunk ismét át, majd folytattam a csókot. A blúzomat kezdte kifelé gombolni majd markolászta a mellemet. Lassan eltoltam a kezét majd levettem a blúzt.

- Nem úszod meg! - motyogtam majd elkezdtem lefelé haladni egészen a nadrágjáig.

- Ne legyél rossz kislány! - nyögte tudtam, hogy akarja. Lassan húztam le a csípőjéről a nadrágot. Vigyorogva néztem rá. A takarót markolászta és összeszorított szemmel várta, hogy mit fogok csinálni. Nagyot sóhajtottam majd kacagni kezdtem. Felmásztam hozzá majd végig húztam az ajkán a mutatóujjamat.

- Huncut vagy! - mondta majd csókolni kezdett. Szenvedélyesen, szerelmesen, vadul. Nem bírtunk leállni a csókolózással. Majd valaki kopogott.

- Ez Edward! - lökött le magáról. Leestem az ágyról, majd mellém lökte a ruháimat. Próbáltam csendben hasalni a földön és fülelni.

- Áh de jó, már nem alszol! - lépett be Edward. Láttam a lábát az ágy alól. - Vanessa mindjárt megérkezik. Gondoltam elmehetnénk egyet kocogni! Öltözz!

- De olyan korán van!

- Jaj, ne izélj már! Gyere!

- Hát jó, de adj pár percet!

- Én is most keltem fel! Még a csipa a szemembe. Siess! - mondta majd kiment. Miközben beszéltek felvettem a blúzomat. Felálltam és megigazítottam magamat.

- Hát akkor jó futást! - indultam kifelé.

- Várj! - ugrott elém. - ezt ugye folytatjuk? - kérdezte. Végig mértem. A nadrágja már kezdett dudorodni.

- Hülye vagy? - emeltem meg a hangom majd közelebb léptem hozzá. - majd este, kedves Mr. Grimes! - simítottam végig az arcán majd elindultam az ajtó felé.

- Várjál! Kinézek. - lépett az ajtóhoz. Kinézett majd jó reggelt kívánt valakinek. Mögé léptem és tapogatni kezdtem a csípőjét. - mehetsz! - lépett el előlem. Köszönés nélkül mentem ki a szobájából.

A sokadik körömet futottam a birtokon. Testhez simuló top volt rajtam és egy térdig érő nadrág.Szeretek futni, ezért is vagyok ilyen fitt. Mindennap futok négy-öt kört, de hétvégén akár tízet is lefutok. A srácok ilyenkor tízig is alszanak. Hétköznap pedig korai kelés hisz óvoda van.

Két idiótát láttam magam előtt kocogni. A jobb oldalinak elég jó feneke volt. Oda siettem hozzájuk.

- Jó reggelt Grimesék. - mondtam vidáman. Nem válaszoltak. - akkor szebb reggelt! - motyogtam majd megelőztem őket.

- Jó reggelt! - morogták. - milyen gyorsak vagyunk! - mondta Edward.

- Csak én! - kiáltottam.

- Ezt vegyük egy kihívásnak? - kérdezte Edward.

- Hát ha már ilyen lassúak vagytok! Kövessetek. - gyorsítottam be. Nem arra mentem amerre szoktam. Az én titkos helyem felé fordultam. Ami néhány akadályba ütközik. Hallottam a lábuk dobogását a pázsiton. A dombon felfelé mentem mikor Edward utánam kiabált.

- Ez már túlfárasztó. - lihegte.

- Ha elfáradtál visszafordulhatsz! - motyogtam majd átléptem egy kisebb kőből készült kerítést. Tovább szaladtam a fák között majd betértem egy tisztásra. Láttam ahogyan pár méterre még a fák között szaladtak felfelé. Nem tudom miért mutatom meg nekik ezt a helyet. Talán még úgy is megbocsájtottam Johnnak, hogy nem mondtam neki semmit. Főleg a tegnapi után.

- Hát üdvözöllek titeket a titkos helyemen! - indultam a tisztás széléhez ahol egy fakerítés húzódott. - innen be lehet látni az egész birtokot!

- Hűű - álltak mellém.

- Ott van a kastély és előtte az elő kert majd a bejáró. - mutattam a kezemmel. - aztán ha követitek az utat akkor lehet látni, hogy jön-e valaki! - mutattam a kapura.
- Ezek szerint most jön valami kocsi! - mutatta John.

- Ez ő lesz! Ez ő lesz! - ugrándozott Edward.

- Mégis ki? - kérdeztem.

- Vanessa! - kiabálta majd elindult visszafelé.

- Négy éve házasok! - mondta John.

- Hű - kulcsoltam össze a kezeimet. - mi is lehetnénk! - hajtottam le a fejemet.

- Oh, drágám ne aggódj, majd leszünk! - ölelt át hátulról.

- Ez biztos? - fordultam meg.

- Egyszer tán csak sikerül! - motyogta majd a homlokomra adott egy puszit.

- Miért szeretlek ennyire? - csúsztattam a kezemet a mellkasára.

- Mert ellenállhatatlan vagyok! - motyogta.

- Én konkrétan arra gondoltam, hogy teljesen belédzúgtam. Szeretem minden egyes porcikádat! - néztem a szemébe.

- Na meg a vonzerőm! - vigyorgott.

- Na meg azaz idióta fejed. - mondtam. A kezemet a nadrágjába csúsztattam. - na meg ez a kis izé! - motyogtam majd megmarkoltam a férfiasságát.

- Milyen kis? - hajolt el tőlem. Csak kislányosan rá mosolyogtam. - az a kis egyre keményebb lesz, baby. Engedd el! - húzta ki a kezemet a gatyájából.

- Nem akarsz megszeretgetni? - bújtam hozzá.

- Itt? Igaz, hogy iszonyat szexi vagy és elég kívánatos, de elég kényelmet lenne itt nem? - mutatott a földre. Megvontam a vállamat majd elkezdtem puszilgatni az ajkát. – ezek szerint nem! - rántott magához majd beleharapott az alsó ajkamba.

- Áh te hülye! - löktem el magamtól majd megfogtam a számat. Fájt, zsibbadt és még vérzett is.

- Na és én ehhez mit szóljak? - húzta fel hátul a pólóját majd megfordult. Össze volt karmolászva. Feljebb húztam a pólóját majd meg pusziltam a sebet.

- Így már jobb? - kérdeztem. Nem legesen rázta a fejét majd megpusziltam még egyszer. - és most?

- Még mindig nem! - nyávogta. Sok kis apró puszit adtam rá.

- Olyan vagy mint a gyerekek! Éhezel egy puszimra is. - kapaszkodtam a nyakába.

- Még mindig éget, de le kéne mennünk! - mutatott a kastély elé. Ott volt mindenki. Elsőnek Owent szúrtam ki.

- Ja, kéne! - nyögtem.  Leszálltam a nyakából majd elindultam visszafelé. Nehéz lesz ezt titokban tartani. Főleg úgy, hogy John egyszerűen még jobban bedobta magát a szívembe.

Mikor leértem kocogni kezdtem a kastély felé. Hogy a francba fogom ezt megcsinálni? Owen szemébe nézni, megpuszilni, majd John elé állni?

Bementem a kastélyba majd motyogást hallottam az étkezőből. Azonnal oda mentem. Vanessát láttam hátulról és Edwardöt.

- Jó reggelt! - indultam a konyhába elő készíteni a srácok reggelijét.

- Szia Jenna. Jenna? - hallottam Vanessa kétségbe esett hangját.

- Igen így hívnak! - fordultam vissza majd megláttam gömbölyödő hasát. - aaaa - mentem oda hozzá.

- Na hát igen ez is megtörtént! - mosolygott.

- Hányadik hónap? - ültem le mellé.

- Hetedik. - mosolygott.

- És lány vagy fiú?

- Nem tudjuk! - mondta Edward.

- Akkor majd kitapintom! - nyúltam Vanessa hasa felé. - persze csak ha megfoghatom! - állítottam meg a kezemet. Bólintott majd lassan értem hozzá. Iszonyatosan mozgolódott a pocaklakó.

- Oh istenem! - mosolyodtam el.

- Na és fiú lány? - kérdezte Edward. John akkor lépett be.

- Hát fogalmam sincs. De egy biztos! Hiperaktív lesz. - hajoltam el tőle.

- Ezt hogy érted?

- Az én hasam is egésznap hullámzott. És most látod a srácokat? - kérdeztem.

- Tényleg hol vannak? - kérdezte Vanessa.

- Hatalmas ez a kastély! Nem tudom! - mosolyogtam majd felálltam. - amúgy fent alszanak! Remélem! - indultam ismét a konyha felé. Frissen szeretem elkészíteni nekik a palacsintát. Mindig különböző figurákat rajzolok rá nekik a kakaóporral. Két műanyag tállal indultam az ebédlőbe.

- Anyaa! - szaladt felém Eathon a kék macijával. Rosszat álmodhatott.

- Mi történt? - tettem le a tálakat majd leguggoltam Eathonhöz.

- Azt álmodtam, hogy egy csúnya szörny elrabolt téged és nem jöttél vissza és egyedül maradtunk Jeremyvel. - mondta sírva. Megöleltem majd ringatni kezdtem.

- Ez csak egy csúnya álom volt! - mondtam. Alig akarta abbahagyni a sírást. Egy puszit adtam a feje búbjára nyugtatás képpen. - jó már? - megrázta a fejét majd még egy puszit adtam a homlokára. - és most?

- Egy kicsit! - motyogta a vállamba.

- Majd ha megeszed a reggelit feltöltődsz energiával és kikészítheted Vinsetet! - ültettem fel a székre. Jeremy már félig megette a palacsintát. Egy puszit adtam a fejére majd elindultam a saját reggelimért.

Mikor leültem Owen csatlakozott hozzánk.

- Jenna beszélnünk kell! - ült le mellém.

- Na és miről? - kaptam be palacsintát.

- Elsőnek is, szia - puszilta meg az ajkaimat. – másodjára meg hol voltál reggel? – kérdezte.

- Aaa mikor? – tettem le a villát.

- Úgy kábé nyolckor!

- Kocogtam az új vendégekkel! – vettem újra a kezembe a villát. Zavarban voltam. Johnra pillantottam, aki féltékenyen nézett minket.

- És miért pont az új vendégekkel? – hajolt közelebb.

- Mert ismerem őket régről! – tettem be a számba palacsintát. – de ugye nem vagy féltékeny?
- Nem, csak felakartalak ébreszteni! – mondta.

- És mit akartál mondani?

- Van két hírem! – hajtotta le a fejét.

- Kezd a rosszal! – hajoltam még közelebb hozzá.

- Két hétig távol leszek – motyogta.

- És mi a jó? – emeltem fel a fejét.

- Hogy lehet munkát kapok Londonban! – nézett a szemembe.

- De, hisz ez nagyszerű! – mondtam fen hangon. – de miért leszel távol két hétig? – mondtam hangosan.

- Mert ilyen állás interjú lesz és van vagy négy lépcső foka! – mondta le konyuló szájjal.

- De aztán valami jó munkát szerezz! – mosolyogtam. – de iszonyatosan hiányozni fogsz! – nyomtam a homlokomat a homlokának.

- Te is nekem! – motyogta majd egy puszit adott az ajkaimra, felállt és elment. Ezt utálom benne. John még négy órán keresztül puszilgatna. Ő meg csak egy puszi és kész. Nem csodálom, hogy még szűz!

Egész nap játszottunk. Bújócskát, kalózosat, banditásat, fociztunk is. És ezt mind négyesben plusz Edwarddel. Olyan aranyosak voltak amikor a négy iker játszottak egymással Vanessa közben a padon ült és nagyokat nevetett rajtuk. Nem volt csendes pihenő, mert az még fárasztóbb - John szerint. Másrészt meg azért mert most megint gyerekek vagyunk és éljük ki magunkat. – Edward szerint. Két és fél órán keresztül játszottunk kit a kertben, míg el nem kezdett esni az eső. Berohantunk a kastélyba majd meséket kezdtünk nézni. Verdákat, Kung Fu Panda 1-2-t és a Jégkorszak 4-et. Elszundítottam a mese est elején. Majd a végén ébresztett fel John. Eathon még elemében volt. Nézte a mese végén kiírt hangokat és ugráló figurákat.

- Na ideje aludni! – álltam fel.

- De anyuuu! – szaladt hozzám Eathon.

- Nincs de! Mondtam már! Mindjárt lecsukódik a szemetek. – fogtam meg Eathon kezét. – Jeremy hol van?

- Nem tudom! – ásított.

- Hol van Jeremy? – fordultam John felé.

- Nem tudom, de már régóta nincs itt!

23. rész: Trying not to love you

Ő az újszülött! :D remélem tetszik és írtok megint sok-sok komit! :) több mint kétszáz komim van! ez új rekord és mindjárt átlépjük a kétezres oldal megjelenítést!  *-* KÖSZÖNÖM NEKTEK! :)
JÓ OLVASÁST! :)

"'Cause trying not to love you, only goes so far

Trying not to need you, is tearing me apart

Can't see the silver lining, from down here on the floor

And I just keep on trying, but I don't know what for

'Cause trying not to love you

Only makes me love you more..."

Ott álltam, mint egy szobor. A szám résnyire nyitva volt, a szemem csak kerekedett és kerekedett, a kezem tehetetlenül lógott magam mellett, a lábam a földbe gyökeredzett és a szívem eszeveszetlenül kalapált. Majdnem kiugrott a mellkasomból. A mi? Hogy érzem a szívverésemet? Ez lehetetlen. Nem lehet igaz. Ismét megőrjített. A szívem azt diktálta, hogy menjek és csókoljam meg, de az eszem mást mondott. Ő is csak állt és nézett. Nem változott semmit. Olyan helyes amilyen volt. Tökéletes, mint mindig.

- Anya! - húzta meg a kezemet Jeremy. Egy nagyot pislantottam majd Jeremyre néztem. - éhes vagyok! - mondta majd húzni kezdett az ebédlő felé. Nem bírtam levenni a tekintetemet Róla.

Előttem volt a pirítós. Nem bírtam belőle enni. Csak néztem magam elé. Miért van itt? Ide jött hogy lásson engem és a fiait? Összekavarjon, és újra belézúgjak? Miért gondolok rá mindig haraggal? Csak a düh jön ki belőlem, ha látom. Fülig szerelmes vagyok belé, de ez már képtelenség. Elérted célodat John. Már mehetsz is! Szívesen látnám mindennap. Szívesen ébrednék a reggeli puszijára. Szívesen ölelném újra, bújnék hozzá, csókolnám. Mindennap szívesen mondanám, hogy szeretlek. Szívesen érezném újra az érintésért. - mondaná a szívem.

- Anyu mi a baj? - kérdezte Jeremy.

- Semmi, kicsim! Semmi. - álltam fel az asztaltól majd elindultam felfelé. A könnyeim csak úgy folytak lefelé az arcomon. Bezárkóztam a szobámba és sírtam. Miatta vagyok itt. Miatta haltam meg majdnem. Miatta szakadok szét belülről. A szívem továbbra is őrülten kalapált. Újra érzem azt, amit ő tett tönkre.

Utáld Jenna, Ő csak játszani használ téged. Ha kétszer bunkó volt harmadjára is az lesz.

Még fáradtabban mentem le a vacsorához. Megint nem ettem semmit. A fejem majd szétszakadt. Az srácok pedig dobolni kezdtek a tányérokon. Nem bírtam tovább.

- Viselkedjetek már! Az Istenért. - csaptam az asztalra. A kanalak és a poharak megcsörrentek. Mindenki rám nézett. John is kerek szemekkel nézett. A tányéromon nem volt semmi. Felálltam és felsiettem a szobámba.

Mi van veled Jenna? A saját gyerekeiddel ordibálsz? Soha nem fordult még ilyen elő. Kihozta belőlem a démont. Megőrjít. Csak összezavar. Azt hittem, hogy könnyű lesz elfelejteni őt. Próbálni nem rá gondolni és nem szeretni, olyan mintha nem vennék levegőt. Megfulladok, ha nem láthatom. Már az eszemet is bekebelezte.

De, hogy szólítsam meg? Mit mondjak neki? Ez olyan mikor arra a dedikálásra mentünk Gabival. Nem tudtam mit mondani. Meg sem mertem mukkanni. Ha Gabi nincs nem jöttem volna össze Johnnal és nem lenne két tündéri kisfiam. Tőle.

Meaghan szólt, hogy a srácok elaludtak a kanapén és hogy vigyem fel őket. Egésznap nem foglalkoztam velük. Pedig mindig játszunk valamit. Nem szeretném, ha így látnának. Letöröltem a könnyeimet majd lementem hozzájuk. Eathon, Jeremy vállára hajtotta a fejét. Jeremy, pedig Eathon fejére hajtotta a fejét. Mosolyogva léptem oda hozzájuk. Mindig mosolyt csalnak az arcomra. Lassan választottam szét őket, majd megfogtam Jeremyt és lassan felemeltem.
- Hova megyünk? - motyogta Jeremy.

- Felmegyünk aludni! - suttogtam.

- És apu hol van? - motyogta.

- Apu nincs itt velünk. - csuklott el a hangom.

- De ő... - hajtotta a fejét a mellkasomra.

- De ő mi? - döntöttem előre, de mélyen aludt. John elmondta neki? Senki nem tudja, hogy ő az apa. Csak Edward és John.

Lassan lefektettem Jeremyt az ágyba majd elindultam Eathon ért. Kellett nekem hotel kastélyba költözni. De anya miért itt rakott ki? Miért kell titkolózni? Mintha én nem azt csinálnám.

Eathon mélyen aludt. Nem vette észre, hogy felvetten és hogy elvettem mellőle Jeremyt. Lassan mentem fel a lépcsőn, hogy fel ne ébredjen. Mikor kicsi volt néha felébredt és nehezen aludt vissza. Mai napig is ha felébred fél óra múlva alszik vissza és néha még Jeremyt is felébreszti. Aztán ketten jönnek hozzám és hárman alszunk vissza. Óvatosan fektettem le Eathont. Betakartam majd egy-egy puszit adtam a homlokukra és lehajtott fejjel mentem ki.

Francba mi van, hogyha valaki elmondta hogy John az apjuk? Mi van ha kiderül minden? Ki fognak rakni és csövezni fogunk a belvárosban. Gyönyörű.

Még pár lépésnyire volt a szobám mikor neki mentem valakinek. Csak a mellkasát láttam. Kék pulcsi volt rajta.

- Nem látsz? - dünnyögtem.

- Te jöttél nekem! - mondta. Felnéztem rá. John volt az.

- Miért vagy itt? - nyögtem ki akaratom ellenére.

- Pihenni! - mondta. Elcsodálkoztam az arcán, a szemén, az ajkain, huncut mosoly jelent meg az arcán. Csak álltunk egymás előtt és néztük egymást. Vigyorogni kezdett. Biztos eszébe jutott valami emlék.

- Miért nem élünk tökéletes életet? - kérdeztem.

- Mert nincs olyan szó, hogy tökéletes. Te mondtad! Így nem is tudunk úgy élni.

- Akkor miért nem élünk együtt, vagyunk házasok? Hmm? Nem akartam így élni! - motyogtam. - még mindig szeretlek! Egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből. - léptem közelebb hozzá.

- Este rólad álmodtam. - motyogta. - a gyerekek meg egyszerűen gyönyörűek. Nem tudom, hogy tudsz köztük különbséget tenni. Eddig azt vettem észre, hogy Jeremy csendesebb, Eathon meg bátrabb és nagy a szája. - mondta. Rá néztem. Úgy vigyorgott mint még soha. - úgy örülök, hogy láthattam őket. - mondta. Mélyen a szemébe néztem és választ kerestem arra, hogy ő szeret-e még engem. Nem találtam megfelelő választ. Fura gondolatok jártak a fejemben és tagadhatatlan szenvedély. Beleharaptam az alsó ajkamba és úgy méregettem az arcát. Felhúzta az egyik szemöldökét és kérdően nézett.

- Majd meg őrülök érted! - motyogtam majd letámadtam. Vadul kezdtem ízlelgetni az ajkait. Kezeim a tarkóját simogatták. Viszonzásul magához szorított és áttolta a számba a nyelvét. Harcot vívtuk. Erősen kezdtem harapdálni az alsó ajkát mire megfordultunk és neki lökött a falnak. Lelöktem az asztalon lévő vázát. De nem zavard csak tovább csókoltam Johnt. Ki voltam tikkadva egy ilyen igazi csókra. Nyelvünk a macska egér játékot játszották. Megfogta a kezemet majd a falnak szorított és csípőjét hozzám nyomta. Megadva magamat nyögtem csókunkba. Éreztem, ahogyan egyre jobban kíván engem. Elengedte a kezemet majd a blúzom alá nyúlt. Lecsúszott az ajkaimról majd a nyakamat kezdte csókolgatni. Közben a blúzomat gombolta kifelé.

- Öt éve! - mormogta. Ellöktem magamat a faltól majd tolni kezdtem a folyosón. Közben szenvedélyesen csókolóztunk. Kezét az oldalamra rakta majd hátra felé kezdte csúsztatni. Bele markolt a fenekembe, majd az ölébe vett és elindult velem a szobája felé. Lágyan kezdtem csókolni és lágyan harapdáltam az ajkait. Kezei a fenekemet markolászták. Istenem köszönöm, hogy Ő itt van. Megmentett saját magamtól. Megörültem volna és kitéptem volna az összes hajamat. Erőt ad nekem John.

Ledobott az ágyra majd felém mászott. Megcsókolt majd lefelé haladt.

- Várj egy kicsit! - egyenesedett fel majd levette a pulcsiját. - öt éve voltunk így együtt. - nyögte majd lehúzta rólam a nadrágomat. Magamra húztam majd forrón csókolni kezdtem. Kezemet a mellkasára tettem majd átfordultunk.

- Több mint öt éve! Pontosan május huszonkilencedike! - vettem le magamról a blúzomat majd a nyakát kezdtem csókolgatni.

- Ma van huszonkilencedike és péntek! - nyögte. - nem változtál semmit. Ugyan olyan vad vagy és kívánatos! – mondta, majd kicsatolta a melltartómat. – olyan gyönyörű vagy! – suttogta. Beleharaptam a nyakába. Utáltam, ha ilyenkor beszél.

- Mondtam már, hogy fo… - hajoltam el tőle, de egy hírtelen mozdulattal átfordultunk.

- Hülye voltam - támadta meg a melleimet. – de a tested egyszerűen – morogta. – olyan sovány vagy! – puszilgatta a hasamat. Fura volt, hogy újra érezhetem az izgató puszijait. – jézusom, ez a heg! – egyenesedett fel majd lassan végig húzta rajta az ujját. – itt vették ki őket? – nézett rám boci szemekkel. Megfogtam a kezét és közel húztam magamhoz.

- Most jöhetne az a rész amikor nem jártatod a kicsi szádat és együtt lehetünk? – néztem mélyen a szemébe.

- Nem, mert szeretem amikor húzhatom az agyadat! – mosolygott majd megcsókolt és gyorsabbra vette a tempót. Levette a boxerét majd rólam húzta le a bugyimat és felém mászott.

- Ez gyors volt! – mosolyogtam.

- Most már jöhet az a rész mikor még jobban felhúzlak! – motyogta majd lágyan csókolni kezdett közben összekulcsolta az ujjainkat és befészkelte magát a lábaim közé. Szinte magától nyíltak szét a lábaim és magától fogadta be a testem Johnt. Halkan nyögtem mikor belém hatolt. Több mint öv éve nem szeretkeztem és ez olyan furcsa érzés, mintha újra elveszíteném a szüzességemet.
Lassan mozgatta a csípőjét, közben halkan nyögtünk egymás szájába. Fura volt, hogy Owennel vagyok együtt, de Johnnal szeretkezem, hisz őt szeretem. Benne meg van az ami Owenben nincs meg. Hihetetlen nagy szeretet, önbizalom, önimádat, és erős vonzerő. Szenvedély, amit Owen nem éreztet. Tökéletesség, amit Owen nem lát meg magában. És tagadhatatlan szerelem, amit Owen nem ad meg nekem.

Éreztem, ahogyan egyre forrósodik körülöttünk a levegő. Úgy mint régen. A kezemet a hátára csúsztattam és karmolászni kezdtem. Nem érdekelt, hogy mennyire fáj neki. Nem fájhatott neki annyira, mint nekem az első két év. Testünk-lelkünk együtt mozgott. Újra.

Mikor a fülemet kezdte harapdálni, éreztem, ahogyan alul megfeszülök, majd szétáramlik a véremben az érzés majd az egész testemet körbe járja.

 -Ó te jó Isten! – nyögtem majd belenyomtam a fejemet az ágyba és belemarkoltam az alattunk gyűrődő takaróba. Egy hangos nyögés kíséretében élveztem el. Vártam, hogy mikro jön utánam, de még mindig csak erőseket lökött bennem. Annyira jól csinálta, pedig csak mozgott felettem, hogy újra a csúcsra vitt. Úgy éreztem, nincs még megállás mikor bennem ment el majd lefordult rólam és mellém feküdt.

- Hű! – ziháltam.

- Hűű! – morogta.

- Ez nagyon hű! – mondtam majd közelebb bújtam hozzá.

- Ez hiányzott nekem! – fogta meg a kezemet.

- Lehet ez tartott össze minket! – motyogtam. – de ezt senki nem tudhatja meg! – támaszkodtam fel.

- De hisz miért? Szeretjük egymást! Nem? – tette a kezét az arcomra.

- John, valamit el kell mondanom! – ültem fel, majd keresni kezdtem a blúzomat.

- Na és mit? – mászott mögém majd átölelt.

- Próbáltam átlépni rajtad és azt hittem, hogy sikerült, de nagyon nehéz. – hajtottam le a fejemet. – megismerkedtem egy férfival, akiről azt hittem, hogy majd segít elfelejteni téged és boldogan élhetünk négyesben, de nem sikerült. A srácok tegnap este rólad motyogtak az ágyban és én meg kihallgattam őket. Azt hitték, hogy nem létezel. Nem meséltem nekik rólad ezért elszégyelltem magam. Majd ma sor került rád! Aztán megjelentél! – mondtam magam elé. Rá néztem és csak bambult.
- Szóval te mag csaltad azt az Owent? – kérdezte.

- Ez nem megcsalás! Úgy érzem, hogy téged csaltalak meg vele! Mert téged szeretlek! – tettem a kezemet az arcára. – és nem is feküdtem még le vele, pedig nem is egyszer utaltam rá. - hajoltam a füléhet. – ő még szűz! – suttogtam a fülébe.

- Rossz kislány vagy! – mondta majd magához húzott és hátra dőlt az ágyon. – szeretlek! – mondta halkan majd egy apró puszit lehelt az ajkaimra. Ráültem a csípőjére majd végig mértem meztelen felső testét. Sokkal jobban izmosabb volt és pasisabb.

- Hű ezek aztán sokkal nagyobbak, mint voltak. – húztam végig a mutatóujjamat a mellén.

- Rám is hatott a terhességed! – fogta meg a kezemet majd lehúzott hozzá. – két hétig fogunk maradni. Több ilyen estét is beiktathatnánk! – morogta a fülembe. A homlokomat a homlokának nyomtam.

- Hát te vén csődör, nem tudok neked nemet mondani! – mondtam majd egy puszit adtam az ajkaira. – de most el kell húznom innen! – másztam le róla.

- Miért nem maradsz? – jött utánam.

- Mert mindjárt lecsukódik a szemem és a srácok reggel ébreszteni fognak! – vettem fel a blúzomat.

- Mit csináltál az este, hogy álmos vagy? – ölelt át.

- Te lebegtél a szemem előtt! És nem tudtam aludni, de engedj el! – toltam le magamról a kezét.

- Én viszont édesen aludtam. Rólad álmodtam! – motyogta.

- Inkább öltözz fel, mert gondolom nem így akarsz reggel lejönni reggelizni. – mutattam végig meztelen testén.

- Miért, nem tetszenék? – mutatott magára.

- Nekem tetszenél, de a kastély lakóinak nem biztos. Bár van azaz öreg zsémbes öregasszony talán neki! – húztam fel a nadrágomat.

- Hmm… Hány éves? – közelített felém.

- Talán huszonhat.

- És ha jól tudom, akkor hosszú haj van és van két tündéri kis ördög fiókája, igaz? – ölelt át.

- Nem ördögök! – toltam el magamtól majd elindultam az ajtó felé. – holnap este ugyan itt? – fordultam vissza.

- Azt hiszem nem fogok rá érni, hisz pihenni jöttem! – vette fel a földről a boxerét.

- Itt munka van fiatalember! – léptem ki az ajtón.

- Majd megdolgozlak én! – kacsintott. Gyorsan vissza mentem majd egy hosszú csókot adtam neki.

- Jó éjt! – haraptam bele az alsó ajkába.

- Szép álmokat! – motyogta majd egy homlok puszit adott. Kiléptem az ajtón, majd halkan csuktam be magam mögött. Benéztem a fiúkhoz és aranyosan szuszogtam és az álmok világát járták, mint én!

22 rész: Magic dreams

Elszomorít a komi hiány! Tudom, mindig ezzel jövök, de olyan rossz, hogy nem írtok mert kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy milyen. Mert ahogy oldalt is említettem nem magamnak írok!
Jó olvasását! :)

Nem bírtam aludni. Forgolódtam. Ha behunytam a szemem John arca jelent meg előttem. Ha az oldalra fordultam olyan volt mintha átölelne. Ha a hátamon feküdtem felettem volt. Olyan mint egy szellem. Lebeg a szemem előtt. A hasamra fordultam és belenyomtam a fejemet a párnákba.

- Hagyj békén! - mormogtam. Nem akart eltűnni a szemem elöl. Mindig ott volt. Meguntam és felálltam. Felvettem a köntösömet és a szekrényemben kezdtem turkálni. Régi ruhák felpróbálása jó időtöltés. Legalább nem lebeg előttem John. Hajnal kettő volt. Az ékszereim között keresgéltem az összeállításomhoz. Karkötők, fülbevalók, gyűrűk és nyakláncok. Válogattam köztük majd kezembe akadt az a nyaklánc amit John adott. "Benned minden meg van!" csengett újra ez a mondat a fülembe. Persze minden megvan bennem. Csodálatos tökéletes életem van tőled messze!

- Rohadék! - mondtam majd legörnyedtem az egyik székre. Eddig hol voltál? Miért nem jelentél meg? Hmm? - gondoltam magamban. Miért pont most? Már majdnem boldog voltam. De ilyenkor jut eszébe mindenkinek, amikor nem kéne.

- A francba! - álltam fel. Az ablakhoz sétáltam és nézni kezdtem a holdat. Olyan szépen világított. Tündökölt, egyszerűen csodálatos volt. Hihetetlen, hogy van másik oldala. Nem látjuk, de el hisszük, hogy van. Ebbe belegondolva fordultam meg. Talán sikerült kiverni a fejemből Johnt és talán tudok aludni, de nem. Ahogy megfordultam John állt az ajtóban.

- Te hogy? - kérdeztem halkan.

- A nyaklánc minket jelképez. Miért nem hordod? - húzta ki magát.

- Te nem lehetsz itt! Ez képtelenség!

- Gyönyörű vagy! - indult felém. Nem akartam, hogy megöleljen vagy, hogy csak hozzám érjen. Elléptem előle.

- Nem vagy igazi! - motyogtam.

- Szeretlek! Miért menekülsz el előlem? Hisz házasok vagyunk! - fordult felém.

- Áh tényleg?

- Miért bánsz velem így? Szeretlek. Hűséget, boldogságot és családot ígértem neked Isten színe előtt. Emlékszel? - emelte fel a hangját. Nem értettem, hogy került ide.

- Ha házasok vagyunk, hol van a jegygyűrűm? Miért nem tudnak a gyerekek rólad semmit? - nem válaszolt csak állt. - ugyan az vagy aki voltál! - legyintettem majd elindultam az ágy felé. Bebújtam a takaró alá és sírni kezdtem. Még mindig szeretem. Nem, nem! Jenna, nem! Na higgy neki! Csak a képzeled szüleménye. De a képzeletem szüleménye elég helyes és még mindig szívdöglesztő.

- Mássz már ki a takaród alól! - szólt rám. Lassan előbújtam. Ott feküdt mellettem és angyalian mosolygott.

- Sajnálom! - szipogtam.

- Semmi baj! Nem haragszom, baby! - tette a kezét az arcomra. Keze meleg volt és bársonyos. Valamennyire megnyugodtam.

- Tudom, hogy nem lehetsz itt! Csak ideképzellek. Bárcsak örökre itt maradnál velem! - fordultam az oldalamra.

- Ha akarsz! - vigyorgott. Tudom milyen mosoly volt az. A képzeletem már játszadozni is akar Johnnal. Igaz, hogy régen voltam már férfival, de már lényegtelen. Felém mászott és közel hajolt hozzám.

- Imádlak! - mormogta majd meg akart csókolni, de eltűnt. Örültem neki meg nem is. Hosszú idő után újra láthattam. De, hogy került ide? Nem tudom, és soha nem fogom megtudni. De egy biztos, még mindig érzek valamit iránta. Sőt még mindig szeretem, hiába tagadom. Csak magamat akartam ezzel becsapni. És sikerült is Owent nézve. Hisz ő már százszor mondta azt, hogy szeretlek, de én még azt se tudtam ki mondani, hogy én is. Egyszer sem. Mert fájna kimondani.

- Olyan aranyos vagy mikor gondolkodsz! - mosolygott John. Már megint itt van? - sajnálom amit akkor mondtam és tettem. Nem akartalak megbántani! Csak nagyon szeretlek! - motyogta. A képzeletem ezt akarja, hogy megbocsássak neki még így kilométeres távolságból is? Úgysem fogok neki, mert ha másodjára is bunkó volt, harmadjára is az lesz. De bánja a fene, ő csak egy csúnya ideképzelt alak.

- Mindennél jobban szeretlek John! Soha nem foglak elfelejteni! - mondtam. Bebújt mellém majd simogatni kezdte a hajamat. Mindig is szerette a hajamat piszkálni. Sokszor meg is dicsérte.

John szemszöge:

Öt év telt el! Milyen hosszú idő. Két új album, több mint negyven új országban jártunk. Sok rajongóval találkoztunk. Szétszedtek minket és nekik köszönhetően egyre híresebbek lettünk. Már több mint tízmillió követőnk van twitteren. Hihetetlen, hogy ezt is elértük.

Tavasz utolsó hetében járunk és még nem szüneteltünk a turnén. A holdat nézve gondolkodtam azon, hogy hova is mehetnénk kiruccanni. Gyönyörű volt a hold. Soha nem láttam még ilyennek. Olyan szép, mint Jenna.

- Aludjunk már! - dobott a hátamnak egy párnát.

- Jól van apus! - indultam az ágy felé a párnával.

- Te beszélsz! - motyogta. Megfogtam a párnát és az arcába nyomtam.

- Csak te nem szúrtad el! - engedtem el a párnát majd bebújtam a saját ágyamba. - amúgy fiú lesz vagy lány? - kérdeztem.

- Az titok! - mormogta. - aludjunk már! - nyávogta.

- Jól van, hisztis!

- Te is eltitkoltál tőlem sok mindent! - fordult felém.

- Például mit? Azt hogy miért voltam bunkó Jennával? Vagy hogy miért hagytam ott? Ő küldött el! Én csak azt tettem amit mondott. Vagy ezerszer voltam Amandánál, hogy mondja el, hogy hol van vagy csak egy képet mutasson a fiaimról, de még neki sem volt róluk képe! Elcsesztem Edward! És bánom amit tettem, de nem csak én vagyok a hibás! Vagy mit titkoltam el? Hmm? Azt hogy még mindig szeretem? Hogy bármit megadnék, ha láthatnám az ötéves fiaimat akár egy percre is? Vagy elérném Jennát? Már mindegy Edward! - mondtam a szemébe. Kerek szemekkel nézett. - jó éjt! - motyogtam majd megfordultam és letöröltem a kicsorduló könnyemet. Mély álomba zuhantam.

Jenna az ablakban állt. Gyönyörű volt. Megláttam az asztalán a nyakláncot, amit tőlem kapott. Mikor megfordult nem hittem a szememnek. Hogy lehet ilyen gyönyörű?

- A nyaklánc minket jelképez. Miért nem hordod? - kérdeztem.

- Te nem lehetsz itt ez képtelenség!

- Gyönyörű vagy! - indultam felé. Megakartam csókolni, de el lépett előlem.

- Nem vagy igazi! - motyogta.

- Szeretlek! Miért menekülsz el előlem? Hisz házasok vagyunk! - fordultam felé. Hihetetlen, hogy így viselkedik. Öt éve házasok vagyunk.

- Áh tényleg?

- Miért bánsz velem így? Szeretlek. Hűséget, boldogságot és családot ígértem neked Isten színe előtt. Emlékszel? - kérdeztem. Elbambult.

- Ha házasok vagyunk, hol van a jegygyűrűm? Miért nem tudnak a gyerekek rólad semmit? - nem válaszoltam. Hülye kérdésre hülye válasz jött volna ki a számon. - ugyan az vagy aki voltál! - indult az ágya felé. Nem értettem ezt a viselkedést. Bebújt a takaró alá és sírni kezdett, mint egy kis lány. Mellé feküdtem és vártam mikor bújik ki.

- Mássz már ki a takaró alól! - mosolyogtam. Lassan lehúzta magáról a takarót és rám nézett.

- Sajnálom! - szipogta.

- Semmi baj! Nem haragszom, baby! - mondtam mosolyogva majd a kezemet az arcára tettem. Puha volt és bársonyos és gyönyörű.

- Tudom, hogy nem lehetsz itt! Csak ideképzellek. Bárcsak örökre itt maradnál velem! - mondta.

- Ha akarsz! - vigyorogtam. Gyönyörű volt, ahogyan az oldalán feküdt és egyben szexi is. Azonnal beindultam tőle.

- Imádlak! - mormogtam majd felé másztam és közel hajoltam hozzá.

Felriadtam az éjszaka közepén. Ó, de kár, hogy álom volt. Pedig milyen gyönyörű még így is. Ahogy visszaaludtam újra elő jött az álmom.

- Olyan aranyos vagy mikor gondolkodsz! - mosolyogtam. Akartam még élvezni őt! - sajnálom amit akkor mondtam és tettem. Nem akartalak megbántani! Csak nagyon szeretlek! - mondtam megbánóan. Olyan aranyosan gondolkodott. Gyönyörű zöld szemei vannak. Teli van szomorúsággal.

- Mindennél jobban szeretlek John! Soha nem foglak elfelejteni! - mondta. Gyönyörű szőke haját kezdtem simogatni. Mindig is csodáltam a haját. Sima, dús és puha.

Másnap reggel csodálatosan ébredtem az álmom után. Még ott is gyönyörű! De most, hogy nézhet ki? Sokat változhatott a fiúk érkezése óta. Bár ha felszedett pár kilót sem zavar. Mert gyönyörű. Bárcsak az enyémek lennének. Szorongatnám, szeretném, ölelgetném, megtanítanám a srácokat minden különleges dologra.

- Kelj már felfelé! - húzta le rólam Edward a takarót. Mióta Vanessa kisbabát vár, lelőhetetlen. Hamarabb felkel, óvatosan bánik mindennel és mindenre jobban oda figyel. Még Vanessára is. Nem akaszkodik rá, mint én Jennára. Nem sértődik meg a hormonzavarairain, mint én. Nem veszekszik vele, mint én Jennával. És mindent megbeszélnek, nem úgy mint mi. Nem akarja úgy elcseszni mint én. És nem is cseszte el. Négy éve házasok Vanessával. Még csak most kezdtek bele a családtervezésbe. Vanessa már héthónapos terhes. És még terveznek gyerekeket.

- Edward nem gondolod, hogy el kéne menni valahová? - ültem fel majd nyújtózkodtam egyet.

- De gondoltam! Mindjárt itt a kocsi! Pakolj! - vágta hozzám a pulcsimat.

- És mégis hová?

- Belfast!

Jenna szemszöge:

Fáradtan totyogtam le a lépcsőn. Egy szemhunyásnyit sem aludtam. Csak Johnra gondoltam. Miért pont most kezdett el lebegni a szemem előtt? Miért fájnak azok a mozdulatok, amiket ő csinált velem? Fura emlékek újjá élése szívfakasztó.

- Jó reggelt Jenna! - suhant el mellettem Peter.

- Jó reggelt! - mormogtam.

- Látom fáradt vagy! Főzök csoda teát! - mondta örömtelien. Leültem a társalgóban lévő kanapéra. Vártam mikor hozza azt a bizonyos teát. Mindig azt iszok reggeli ébresztőként mielőtt felkelteném az ikreket.

- Meghoztam! - mondta Peter majd a kezembe nyomott egy csésze teát. Megköszöntem majd elment.

Vajon most mit csinálhat? Hol lehet? Ő is hiányol engem? Vagy már túllépett rajtam és másik nőnél próbálkozik? Edwarddel lehet? Tényleg Edward, mi történt velük öt év alatt? Összeházasodtak már Vanessával? Van már gyerekük? Vagy ha nem házasodtak össze, akkor ki az új kiszemelt? Hogy megy nekik a sztár élet?

- Anya! Anya! - szaladtak felém az ikrek.

- Lassan! - tettem le a csészét. Nekem rohantak majd szorosan kezdtek ölelni.

- Jeremy kérdezd meg! - motyogta Eathon.

- Kérdezd meg te! - motyogta Jeremy.

- Miért nem kérdezitek együtt? - hajoltam el tőlük.

- Hol van apu? - nyögte ki Jeremy.

- Gyertek! - ültettem fel őket magam mellé majd átkaroltam őket. - szóval az apukátok, nem tudom hol van, de létezik. Csak nem velünk van.

- És miért nincs itt velünk? - bújt hozzám Eathon.

- Nagyon-nagyon régen összevesztünk! És elhagyott minket. - mondtam elcsukló hangon.

- És hogy néz ki? - kérdezte Jeremy. - és kedves?

- Persze, hogy kedves! Helyes, magas, gyönyörű zöld szemei vannak. Olyan, mint nektek. Szőke haja, mint nektek. Ugyan úgy néz ki mint ti! Csak nagyba! - nyeltem egy nagyot. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz!

- És látni fogjuk valaha? – kérdezték. Azt akartam mondani, hogy arról szó sem lehet, de ezt még sem mondhatom nekik.

- Egyszer igen. Sőt ha akarjátok többször is! – mosolyogtam. Nehezemre esett ki mondani.

- Juhúú! Én már most látni akarom! – ugrott fel Eathon.

- És apu hős? – kérdezte mosolyogva Jeremy.

- Persze, hogy egy hős! Sok embernek segített és engem is megmentett már! – mondtam. Egy könnycsepp gördült le az arcomon.

- Anyu mi a baj? – kérdezte Jeremy.

- Semmi, csak egy kicsit nehéz róla beszélni! – töröltem le a könnyeimet.

- És szereted a papát? – kérdezte Eathon.

- Persze, hogy szeretem. Még ilyen hosszú idő után is! – mondtam mosolyogva.

- Gyerünk mindenki emelje fel a fenekét! A vendégek pár órán belül itt lesznek! – kiabálta Gladys. Felálltam majd át öltöztettem a srácokat és közösen rendbe tettük a két szobát közben banditásat játszottunk. Kifáradtan estem be a szobámba, hogy üdén és frissen fogadjam a vendégeket. Furcsa szokás, hogy minden kastély lakónak ott kell lennie, amikor új vendég érkezik.
- Gyerünk! Már bejöttek a kapun! Igyekezni! – ordította el magát Vinset. Gyorsan felkaptam a fehér blúzomat majd elindultam kifelé. A lépcsőn lefelé  gomboltam be a blúzomat. Szedtem a lábaimat, ahogy csak tudtam. Motyogást hallottam a lépcső aljától, de még volt pár lépcsőfok. Mikor leértem elállt a lélegzetem. Csak néztem, tökéletes arcát és gyönyörű szemeit. Nem hittem el amit láttam. Most vagy megint a képzeletem játszik velem, vagy mélyen alszok, és ilyen hülyeséget álmodok!

21. rész: New dreams, new people, new me

Na hát megérkezett! :) új desingn, új hely, új élet! Kíváncsi vagyok mit gondoltok Jenna helyzetéről és hogy ezek után mi fog történni! :)



ÖT ÉVVEL KÉSŐBB!

A csodálatos belfasti kastély rejtelmeit fedezték fel a fiaim. Kint a kertben olvastam egy könyvet a nyíló virágok között. Öt év alatt rászoktam.
Miért is vagyok itt? Miután az orvosok azt mondták, hogy haza mehetünk anya jött értem. Bepakolta az összes cuccomat egy bőröndbe és több mint két óra kocsikázás után itt rakott ki. Magyarázatként, azzal hogy apa cége megint kavar. Csendben maradtam, ahogy mondta. Nem említettem senkinek semmit.

Befogadtak és saját gyerekükként bántak Jeremyvel és Eatonnel.

Peter Carrington a kastély tulajdonosa. Goromba és önfejű az öreg, de tudom, hogy nagyszíve van. Tudom, mert esténként sütit szokott adni a srácoknak. A feleségéről nem is beszélve. Meaghan Carrington.

Mindennap sütit süt a srácoknak, amit Peter később betud nekik csempészni. Már többször szóltam a srácoknak, hogy ne egyenek este, mert dagik lesznek, de mintha a falnak beszélnék. Nem bánom, hogy sütit csinálnak nekik, mert tudom, hogy szeretetből csinálják. Sajnos az öregházaspárnak nem született gyermekük. Egy volt nekik, ő négyhónaposam bölcsőhalálban halt meg. Meaghan és Peter szinte megörültek a kisbaba elvesztésében így nem is próbálkoztak.

Vinset Althorp a kastély inasa. Olyan pletykás, gonosz és morcos vénembert még nem láttam. A fejemet merném rá tenni, hogy utálja a srácokat és engem is.

Gladys Greco a cseléd fő. Ő irányit mindent. Még Vinsentet is. A kertészetet, a főzést, a mosást, a takarítást és a pletykákat. A kert is azért néz ki úgy, ahogy. Arra fordít a legkevesebb időt. Kiadja a feladatot a többi cselédnek, és ha nem végzik, el jól a munkájukat leszidja őket. Biztos vagyok benne, hogy addig Vinsenttel hetyeg. Jól elvoltak a múltkor is a kamrában.

Owen Barlow. Ő foglalkozik az állatokkal a közeli farmon. Jól bírja, nem mondom. Több mint ötven bárány, hat ló és még száz és száz egyéb házi állat. Nehéz lehet köztük eligazodni. Mr. Carrington őt bízta meg, de még néha besegít az öreg. Sötétbarna haj, gesztenyebarna szemek, széles vállak, erős test, helyes arc. Tökéletesnek mondanám. Elsőnek csak bámult mikor idejöttem. Majd egyre többet beszélgettünk. Végül összebarátkoztunk. Vicces, kedves, együtt érző és még sorolhatnám a jobbnál jobb dolgokat róla. Elfogadta a gyerekeket és sajátként szereti őket. Már a harmadik "randin" úgy éreztem, hogy ő több nekem, mint barát. Szerelmes leveleket kaptam, kővel dobálta az ablakomat és romantikus sétákra vitt, amiknek a végén egyre közelebb és közelebb került hozzám. Elsőnek, csak megölelt. Aztán megfogta a kezemet, majd arcon puszilt. Később már szájra puszival búcsúzott. Ma már a csóknál tartunk. Úgy érzem sikerült teljesen elfelejteni Johnt. Már csak annyi köt hozzá, hogy ő a srácok apja.

- Szia, drágám! - vette ki a kezemből a könyvet majd a kezembe tolt egy bögre teát és leült mellém.

- Köszönöm! - mosolyogtam majd egy puszit adtam az arcára.

- Ez már hanyadik? - forgatta a könyvet.

- Sokadik és add vissza mert már csak pár lap van hátra. - vettem ki a kezéből a könyvet.

- Nem mondtad, hogy ennyire szeretsz olvasni! - ölelt át.

- Nem szeretek, csak rászoktam. - mosolyogtam. Sikoltozást hallottunk a kastély felöl.

- Na ez biztos Vincet! - álltam fel. Felhúztam Owent majd elindultunk befelé.

- Gondolom a srácok csináltak valamit! - sóhajtottam.

- Anyaaa! - szaladt felém Jeremy.

- Mi történt? - kérdeztem. Tudtam hogy Vinsentet készítették ki.

- Vinset elkapta Eathont! - lihegte.

- Gyere, mentsük meg! - kaptam fel Jeremyt majd berohantam vele. Láttam, ahogyan Vincet lökdösi Eathont.

- Te ördögfióka! - lökte Vinset elém Eathont.

- Maga mit lökdösi a fiamat? - fogtam meg Eathont.

- Mert egy kis átokfajzatok! - mormogta.

- Tudja ki az átok fajzat? - tettem le Jeremyt. - maga! Hogy bánhat így két ötévessel?

- Az én apám szíjjal vert engem, ha valami rosszat csináltam! - mondta.

- Tudja - fogtam meg a fiúk kezét. - a különbség az, hogy nekik nincs apjuk! - indultunk felfelé a lépcsőn. Bekísértem őket a szobájukba csendes pihenőre.

- Anyu, én nem vagyok fáradt! - ugrott fel az ágyra Eathon.

- De igen! Alvás! - nyomtam le az ágyra.

- Anyu én sem vagyok álmos! - motyogta fél álomból Jeremy.

- De muszáj aludni!

- De mi nem akarunk! - ugrott át Eathon, Jeremy ágyára.

- Hát oké! - indultam kifelé. - ha nem akartok aludni, nyugodtan szólok Vinsentnek! - nyitottam ki az ajtót. Hallottam, ahogyan a takaró susogott. Rájuk néztem és mindketten "aludtak". Visszaléptem hozzájuk majd egy-egy puszit adtam a homlokukra.

- Szép álmokat! - suttogtam majd halkan kimentem. Próbáltam minél halkabban becsukni az ajtót.

- Csini, anyuka! - motyogta mögöttem Owen. Úgy megijedtem, hogy becsaptam az ajtót.

- Jézusom, Owen! A szívbajt hozod rám!

- Bocsánat nem akartalak megijeszteni! - mondta megbánóan.

- Semmi baj, csak kicsit halkabban, mert most aludtak el! - léptem közelebb hozzá.

- Akkor legyünk csendben! - suttogta majd lágyan csókolni kezdett. Kezemet a vállára tettem majd tolni kezdtem a fal felé. Elsőnek a felső ajkát ízlelgettem majd a szájába toltam a nyelvemet, amire ráharapott. Elhúzódtam tőle majd kérdően néztem rá.

- Félsz a nyelvemtől? - suttogtam.

- Nem. Csak kicsit furcsa ez nekem. - mondta.

- Öhm, - kezdtem bele a mondandómba, de elgondolkodtam a kérdésemen. Biztos nem szűz már. Vagy mégis? Áh, de harmincöt éves. - Owen, te voltál már nővel? - kérdeztem.

- Még nem volt rá lehetőségem! - mondta majd ellépett előlem és elment. Besiettem a szobámba és halkan kezdtem kuncogni. Hogy lehet az, hogy még nem volt nővel? Képtelenség. Helyes, izmos, barna hajú, gesztenye barna szeme, meg olyan titokzatos, hogy azt képtelenség megfejteni, és más mint a többi férfi.

Kuncogásom már ördögi nevetés volt.

- Jó napot! - nyitott be a szobámba Sally.

Sally Rowland a kastély egyik segédje. Ő is Gladys irányítása alatt áll. Sajnálom szegény lányt, hisz még húsz éves sincs. Visszahúzódó, csendes, érzékeny és törékeny egy lélek.

- Mondtam már, hogy tegezz! - mondtam a könnyeimet törölgetve.

- Csak a huzatért és a lepedőért jöttem! - lépett közelebb az ágyhoz.

- De hiszen nem régen lett kimosva! Maradhat még. - fordultam a hasamra.

- De kiadta Gladys a munkát...

- Majd Gladyst elintézem! Gyere már ide! - paskoltam meg az ágyat. Féléken ült le. - félsz tőlem?

- Nem. Maga idősebb, mint én és gyerekei is vannak. - motyogta az orra alatt.

- És attól, hogy anya vagyok, nem kell magázni. Szólíts Jennának! - ültem fel.

- Hát rendben assz... Jenna. - motyogta.

- Sally, nem rég végeztél a gimiben igaz? - kérdeztem. Válaszul csak bólintott egyet. - és miért nem egy egyetemen vagy?

- Nincs rá pénzem. Négyéves voltam mikor elhagyott az apám, az anyám pedig két éve meghalt. Nincsen senkim. Az egyik ismerősömnél laktam egy évig amíg befejeztem a gimit. Most meg ide kerültem! - mondta könnybe lábadt szemekkel.

- Ezt miért nem mondtad? - ültem közelebb hozzá majd átöleltem.

- Nem akartam, hogy ezért sajnáljanak! - motyogta.

- Ez nem sajnálat. - hajoltam el tőle.

- Ha most megbocsátasz, nekem mennem kell! - állt fel.

- Remélem, még beszélünk! - mondtam mosolyogva.

- Én is! - nyitotta az ajtót.

- Szia Sally!

- Szia Jenna! - mondta vissza az ajtóból majd kiment. Mosolyogva dőltem hátra. Azon gondolkodtam, hogy most milyen boldog életem van. Sokkal jobb, mint akkor.

- Jenna! - kiabálta Gladys. Felugrottam majd az ajtóhoz siettem.

- Az istenért Gladys! Halkabban! - léptem ki a folyosóra.

- Takaríts ki két szobát! De gyorsan! - emelte fel a hangját majd sarkon fordult és elment.

- Ó te úristen mi lesz itt! - fogta a fejét Meaghan.

- Mi az asszonyom? - léptem oda hozzá.

- Zsúfolt lesz a kastély hétvégen! - indult lefelé a lépcsőn.

- Melyik szobát takarítsam ki? - szaladtam utána.

- Azt a kettőt, ami a ti szárnyatokon van! - mondta lefelé menet.

Felfogtam a hajamat majd neki láttam a munkának. Új huzatot húztam a takarókra és a párnákra. Élveztem ezt a munkát. Legalább kiveszem a részemet és nem unatkozom. Letöröltem a szekrényeket és friss virágokat tettem az asztalra. Ugyan így a másik szobában. Az utolját jártam mikor rám szólt Gladys hogy segítsek a konyhán. Lesiettem, majd lent fel küldtek. Aztán úgy mászkáltam a lépcsőn fel s le mintha gyors futó lennék. Mikor a srácokat üldöztem lefelé a vacsorához az ebédlő előtt Owen elkapott és felemelt. A szívem hírtelen megfeszült. Belenyilallt a fájdalom a mellkasomba.

- Hmm drágám! - morogta majd elkezdett pörögni. A fájdalom alább hagyott. Lehet azért fájt annyira mert váratlanul ért?!

- Tegyél le! - vigyorogtam mire belém csípett egyet. Feldobott a vállára és elindult velem az étkező felé.

- Owen, tegyél le! - ütöttem a hátát, de feleslegesen. Megadtam magam és úgy lógtam a vállán mint egy rongy baba. Mikor beért velem letett a székre és leült mellém.

Már több mint fél órája ülnek a kádban és egymást fröcskölik és engem is. Háromszor szóltam nekik hogy ideje lenne kiszállni, de szerintük még meleg a víz. Meguntam és a kád mellé álltam egy törülközővel.

- Na kifelé pöcörősök!

- Ne már anyaaa! - mondták kórusban. - még pár percet!

- Majd polipok lesztek! Vagy szólok Vinsentnek, vagy nem kaptok holnap sütit, nincs tv és még a játékaitokat is elveszem! - fenyegetőztem.

- De...

- Nincs de! Kifelé! - mondtam egy kicsit hangosabban. Mindketten egyszerre indultak meg kifelé. Megtörültem az összes porcikájukat, felöltöztettem őket majd közösen fogat mostunk és elindultunk kifelé. Három mesét meséltem nekik mire elaludtak. Fáradtan indultam a fürdő felé.

- Mama engem is elaltatsz? - jött felém Owen.

- Majd később! - motyogtam. Magához rántott majd lágyan csókolni kezdett.

- Hmm mentolos! - mondta a számba. A szívem újra szúrni kezdett. Nem bírtam a fájdalmat. Főleg ott aminek a működését még mindig nem érzem.

- Ezt folytathatjuk tíz perc múlva is! - hajoltam el tőle.

- Rendben! - mondta. Gyorsan végeztem a tusolással majd egy szál törülközőben mentem be Owenhez. Úgy éreztem, hogy itt az ideje megszentségteleníteni a kisfiút. Mikor beléptem korom sötét volt.

- Alszol? - léptem az ágya mellé. Nem jött semmi válasz. Nem takarózott be. Félmeztelenül feküdt az ágyon. Kockás hasa, izmos karja, mell izma és napsütötte barna bőre egyszerűen maga volt a mennyország. Halkan kimentem majd átnéztem a srácokhoz. Motyogtak. Azt hittem, hogy álmukban beszélnek, de nem.

- Szerinted apu létezik? - kérdezte Jeremy.

- Anya még nem mesélt róla. Szerintem nem. De már a mikulásról mesélt és tudom, hogy létezik. - motyogta Eathon.

- Szerinted Owen a papánk?

- Nem létezik apukánk! - mondta Eathon. Halkan becsuktam az ajtót majd bementem a szobámba. Sírni kezdtem. Elszégyelltem magam, amiatt amiért nem meséltem még nekik az apukájukról. Rossz anya vagyok! Aztán amiatt sírtam, hogy milyen hamar átléptem rajta. Pedig nem lett volna szabad...