56. rész: Problémák

Sziasztok :) remélem nem felejtettetek el, és olvassátok akik eddig olvasták :) egyszerűen annyira megszerettem ezt a blogot, hogy nem tudom abbahagyni, de egyszer mindennek vége szakad. Szóval csak azt akarom mondani, hogy valamikor érkezek egy teljesen záró résszel! :)

Újév után volt pár nappal. A srácok nem voltak suliban hanem egésznap engem idegesítettek a hülye videó játékaikkal amit eltiltottam tőlük. De ők játszanak velük mert olyan tutkó. Rosalaie viszont jól el van még magában a barbie-jaival és babájával. John nem tudom hol van mindig elmegy valahová. Biztos Edwardhöz vagy megint pókerezik a többi mihasznával. Én pedig a pihe-puha ágyamban fekszek és félálomban azt tervezem el, hogy holnap mit csináljunk hisz vasárnap lesz és mindenki szabad.
A karácsony maga volt a meglepetés Susanna számára. Nem láttam rajta semmi változást bár lehet az még később jön elő. Jeremy és Eathon is meglepődött hisz a karácsony előtt van a szülinapjuk. Kétszer kaptak ajándékot, de csak most kivételesen.
- Anya! - lökött meg Jeremy. - anya - simította meg a vállamat.
- Mit csináltatok már megint? - motyogtam.
- Hívnak! - mondta ijedten.
- Ki az? - kérdeztem.
- Vani néni - mosolyogta.
- Mondtam már, hogy ne hívjátok így! - ültem fel nagy nehezen majd Eathon átnyújtotta a telefont.
- Szia Vanessa. Mi újság? - kérdeztem álmosan közben azt mutogattam a srácoknak, hogy menjenek kifelé.
- Szia Jenna! - szipogta.
- Minden rendben?
- Nincs!
- Mond el! - feküdtem vissza majd a másik kezemmel simogatni kezdtem gömbölyű hasamat.
- Edward nem foglalkozik velem. - zokogta. - így nem tudom elmondani. Oda mehetek hozzátok? - kérdezte.
- Ennyire durva? - sóhajtottam.
- Durvább! - suttogta.
- Akkor gyere és mond el. - ültem fel ismét majd kimásztam az ágy szélére és felvettem a mamuszomat.
- Oké. Pár perc és ott vagyok. - motyogta.
- Vezess óvatosan! - figyelmeztettem majd kinyomtam a telefont. Felálltam és kimentem a szobából majd átnéztem Rosaliehoz. Szépen játszott a babáival.
- Jön majd Vanessa. Köszönsz neki? - kérdeztem tőle.
- Majd igen mami! - mondta. Általában visszahúzódik, de most nem.
- Akkor lejössz? - kérdeztem.
- Igen. - állt fel. - hozza Viktóriát is? - nézett rám.
- Nem tudom! - fogtam meg a kezét. Olyan mint ha testvérek lennének, csak vele játszik normálisan.
- Kár. - sóhajtotta miközben lefelé mentünk a lépcsőn.
- Felhívjam? Még lehet nem indult el. - mutattam fel a telefont. Csillogó szemekkel bólintott egyet. Megálltam a lépcsőalján majd újra hívtam Vanessát.
- Mond! - szólt bele nyugtalanul.
- Elindultál már?
- Még nem. Miért?
- Hozd Vickyt is! - mosolyogtam Rosaliera.
- Persze, hogy viszem.
- Oké, akkor majd jöttök. - mondtam majd kinyomtam.
- Na hozza? - kérdezte Rosalie.
- Igen. - bólintottam. - gyere igyunk valamit. - húztam a konyha felé. Az ikrek is ott voltak és gumi cukrot ettek a pulton ülve. Az én fehér márvány pultomon! Bár mást is csináltunk már ott Johnnal, de az egyszeri alkalom volt. És persze alaposan letakarítottam utána.
- Tehát mikor oda érsz el kell tőle venni azt a lándzsát. - mondta teli szájjal Jeremy. Mérgesen indultam meg feléjük.
- Értem de... - kezdte Eathon de kikaptam a kezéből a gumi cukrot és megálltam előttük.
- Miért ott ültök? Tudom, hogy menő, de ott szoktam a reggeliteket csinálni - fújtam rájuk mint egy sárkány.
- Máskor nem szólsz! - dünnyögte Jeremy.
- Na fogd be a szádat és szállj le a pultról! - mutogattam.
- Oké anya! - motyogták.
- Meg ne lássam még egyszer, hogy itt ültök! - mondtam hangosabban majd bekaptam egy gumi cukrot.
- Hé az a miénk! - nyúlt a zacskóért Eathon.
- Nem tudjátok ti miből készül ez! - emeltem fel a kezemet. - gondoltatok már arra, hogy hová lesz az a sok csont a húsokból? - indultam a pult másik oldalára.
- Nem anya. - motyogták. Csak felmutattam nekik a gumi cukros zacskót. - anya az nem igaz. - mondta Jeremy.
- Ezt csak azért mondod, hogy ne együnk belőle! - érvelt Eathon.
- A papa is szokta enni!
- Apátok mindent megeszik amit a kezébe adnak! - tettem még egy macit a számba.
- Akkor te miért eszed? - kérdezte Eathon. Megálltam a rágásban majd elvigyorodtam.
- Mert finom! - mondtam kis kányosan. - na jól van nyertetek! - csúsztattam oda nekik a pulton. - aztán megne halljam hogy nyávogtok mert elfogyott! - figyelmeztettem őket. A hűtőhöz sétáltam majd kivettem egy banánt, egy almát és egy kiwit. Vanessa kedvenc turmixa.
- Kérdezd te. - motyogta Eathon.
- Anyu mennyi kis tesónk lesz még? - nyögte ki Jeremy.
- Nem tudom! - csuktam be a hűtő ajtaját. - ha rajtam múlik legfeljebb még egy! De ha apátokon akkor milliárd! - sétáltam a turmixhoz.
- És mikor lesz még? - kérdezte Eathon.
- Még ők sem bújtak ki! - mutattam a hasamra. - ennyire akartok kis testvért?
- Rosalie már olyan nagy. - mondta Jeremy.
- Ti vagytok hozzá nagyok! Majd jön két rossz csont akár csak ti és majd játszatok. - vettem elő egy kést.
- Anya megjöttek Vanessáék! - rohant a konyhába Rosalie.
- Megyek! - fordultam meg mosolyogva. - aztán köszöntök Vanessanak majd felmentek. És nem zaklatjátok a lányokat! Okés? - toltam ki felé az ikreket.
- Igen anya! - motyogták.
- Mert ha meghallok egyszer is valakit sikítani mint a múltkor egész éves büntetés lesz! - magyaráztam.
- De anya - kezdték, de addigra kinyitottam az ajtót.
- Ó hát sziasztok! - mosolyogtam rájuk, de mikor megláttam Vanessa arcát azonnal le hervadt. - gyertek beljebb! - intettem a kezemmel.

Fél órán át hallgattam Vanessa kis előadását, hogy milyen Edward és hogyan bánik vele. Nem értettem miért akadt ki ezen, hisz csak beszélniük kéne egymással a gondokról.
- Négy hónapja nem törődik velem. Mióta megszülettek az ikrek! - zokogta.
- Vanessa. - öleltem magamhoz.
- Ti olyan jól megvagytok! - motyogta a vállamba.
- De hogy is! Nekünk is vannak hibáink de mi megbeszéljük! - mondtam. - szoktatok egyáltalán beszélgetni? - hajoltam el.
- Mostanság nem.
- De hisz Susannáéknál olyan jól megvoltatok!
- Az csak színjáték volt. Látszott rajtunk, hogy valami nincs rendben! - törölte le a könnyeit. - de hol van John? - nézett körül.
- Nem tudom! - vontam meg a vállamat. - de tudod mi benne a jó? Hogy nem is érdekel!
- Megcsal? - kérdezte halkan.
- Nem. Vanessa ne is gondolj ilyenekre. Csak kicsit összekaptunk a múltkor. - indultam a turmixhoz. - már tervezgeti a következő gyerekszobát és arra jutott, hogy egy másik házba kell költöznünk! - bontottam ki a banánt. - mert már nincsen szoba nekik. Mire én azt mondtam, hogy - vágtam fel a banánt. - majd a következő feleségednek és erre megsértődött és nem szól hozzám. - magyaráztam a veszekedéseinket. A több gyereket akarok veszekedést, a turnéjuk veszekedést, az ikrek szobájának színe veszekedést és a többi apró házastársi veszekedést. Csak dőlt belőlem minden szó amíg elkészítettem neki a turmixot.
- Aha. - mondta mikor oda adtam neki a poharat és leültem mellé.
- Sokat veszekszünk, de szeretjük egymást. Néha megtudnám fojtani de néha megölelgetem csak úgy és csókolgatom is meg hát egyéb ágybeli dolgok! - pirultam el. Nem figyelt Vanessa csak bambult a hasam felé. Majd azt vettem észre, hogy a könnyei potyognak. Aztán le esett, hogy azért mert a hasamat bámulta és szeretne még gyereket. Vagy Edward szeretne még.
- Gyerek ügy igaz? - fogtam meg a vállát.
- Nem akartam mondani. - suttogta. - de Edward mániás mint John. És én nem szeretnék úgy kinézni mint egy bálna. Elég volt kétszer! - motyogta. - te viszont olyan szép vagy várandósan. Én meg tényleg egy tehén vagyok! - bámulta továbbra is a hasamat.
- Nem vagyok szép terhesen. Csak csodálatos minden szemnek, hogy egy vagy két élet fejlődik benned. És szerintem is csodálatos. Plusz nem magadnak kell tetszened terhesen hanem Edwardnek. És ha neki tetszel mindenkinek tetszel! - biztattam.
- Jenna én nem is tudom - kapkodta a levegőt.
- Huszonhét vagy. Mond meg Edwardnek, hogy még ráértek! - ütögettem meg a vállát. - És állj a talpadra! Mond meg neki amit érzel.
- Ezt, hogy érted? - nézett rám.
- Hogy érteném? Mindig is engedtél az embereknek. - álltam fel. - kezdjük ott, hogy én azt akarom, hogy vágasd le a hajadat. Te erre mit mondasz?
- Hogy oké. Mert úgy is meguntam már, hogy ilyen hosszú. - mutogatott. Hirtelen rúgott gyomszájon az egyikőjük mire a hasamhoz kaptam.
- Huh, hát nem erre számítottam! Lehetnél kicsit szigorúbb is. - morogtam a fogaim közül.
- Jól vagy?
- Persze csak kaptam egy gyomor boxot! - legyintettem majd kiegyenesedtem. - tehát... új kocsit szeretnék venni! Mit mondasz?
- Hogy ezt mond meg Johnnak. - motyogta.
- Jaj Vanessa. Játszunk olyat, hogy én vagyok Edward és ezen veszekedtek. - támaszkodtam a pultnak. - új kocsit szeretnék.
- Nincs rá pénz! - mondta normális hangnemben. Felvontam a szemöldökömet és kérdően néztem rá. - mert most másra kell! - motyogta.
- Milyen másra?
- Ruhákra és pelenkákra a gyerekeidnek! - mondta. - meg játékokra.
- De nekem kell egy új kocsi! - csaptam egy kicsit a pultra.
- De még a mostani se régi! És még jó! - mondta.
- De nekem más fajta színű kell! Az olyan csúnya. - vágtam fancsali képet.
- Az ezüst szürke miért csúnya? - nézett rám kérdően.
- Mert ezüst! És ha nekem arany kell? - vontam meg a vállamat. Nem bírtam ki nevetés nélkül.
- Edward pont ilyen! - mosolygott Vanessa.
- Akkor most elmegyünk - kezdtem bele mire észbe kaptam, hogy John elvitte a kocsit. - vagyis mész. És megbeszéled vele a dolgokat! - motyogtam.
- És te miért nem jössz? Egyedül nem hiszem, hogy menne. - nézett rám ijedten.
- Mert a drága férjem elvitte a kocsinkat. - morogtam.
- Tényleg nem tudod, hogy hová ment? - kérdezte.
- Nem. De most már kezdi fúrni az oldalamat! - kaptam el a telefont a pultról majd őt hívtam. A mellkasom fel le járt a mérgességtől. Vártam és vártam mire felvette.
- Itt a szexi férjed. - szólt bele a telefonba.
- Itt pedig a nagyon mérges feleséged. Merre jársz? - kérdeztem majd Vanessára néztem aki a turmixot szürcsölgette.
- Amit reggel megbeszéltünk!
- Mit beszéltünk reggel? - húztam össze a szemöldökömet.
- Hát tudod. A izét. - motyogta. Nem emlékszem semmire ami reggel történt. Gondolkodtam egy kicsit majd eszembe jutott.
- Jaaa. Ott van melletted mi?
- Igen. - motyogta.
- A párja is. - néztem Vanessára majd elhajoltam a pulttól és kimentem a nappaliba. - figyel John. Ez már komolyan nem normális. Beszélj Edwarddel. Legyen kedvesebb Vanessával. - mondtam halkan.
- Te beszéltél már vele?
- Igen és nagyon ki van. Mondtam neki, hogy álljon a talpára és mondja meg, ha nem tetszik neki valami.
- Ezt Edward is mondta. Akkor mi legyen?
- Gyere haza, én vissza küldöm Vanessát és rabold el a gyerekeket. Had legyenek kettesben. - léptem vissza a konyha ajtóba.
- Ezt vázolom az apjuknak is. Aztán feljelentenek mert nincs elég gyerekünk.
- Szerinted nincs elég!
- Nem bánnám ha tényleg hét lenne. Az olyan sok lenne.
- Jaa kész óvoda! - morogtam. Közben vissza sétáltam Vanessához.
- Tudod, hogy nem erőltetek semmit!
- Csak nem tudod felhúzni azt a szerencsétlen...
- Persze, én nem szedtem a bogyókat.
- De ha használnál akkor most sem lennék terhes.
- Ha szóltál volna felhúztam volna.
- Tudom mit veszek a negyedik házassági évfordulónkra!
- Gumit igaz?
- Annyit, hogy mind a húsz ujjadra is jusson alkalmanként! - morogtam.
- Per szeretkezés? - kérdezte.
- Per amennyiszer elmondtam, hogy vegyél és húzd fel! - emeltem fel a hangomat, majd kinyomtam a telefont.
- Te aztán megadod a módját! - mondta Vanessa.
- Mert igazam van. Te viszont most haza mész és beszélsz Edwarddel! - állítottam fel.
- De így? - állt meg majd végig mutatott magán.
Amilyen gyorsan csak tudtam felvonszoltam a szobámba és adtam rá egy dögös ruhát és kisminkeltem. Én nem ismertem fel a saját unokatestvéremet.
- Aztán Vanessa állj a sarkadra és mond meg neki, mert te is Andrews vagy. - toltam lefelé a lépcsőn.
- De te anyukádtól örökölted a nagyszájúságot.
- Fogd be és legyél vérbeli Andrews! - nyitottam az ajtót. Mikor kitoltam rajta John akkor parkolt le.
- Hát itt a csodabogár! - ment Vanessa a kocsihoz.
- Fogd be. Gyakorolj oda felé menet! - intettem neki. Beszállt a kocsiba majd elhajtott. John vigyorogva szállt ki és lépett a hátsó ajtóhoz.
- Segítenél, gömbi? - nézett rám. Undokan léptem mögé és fogtam meg a kocsi ajtaját. Mélyen szívtam be a téli levegő szúrós illatát és próbáltam megállni, hogy ne fogjam meg John fenekét, miközben behajol a a gyerekekért. Kezemet a hátára raktam majd lefelé csúsztattam. Ördögien elvigyorodtam, majd belemarkoltam feszes fenekébe.
- Anya héj! - bújt ki a kocsiból egy babyvel. - ez intim terület! - vigyorgott. - ő itt Jared. - nyújtotta át a babát.
- Milyen változékony név járás és fogadok, hogy E-vel kezdődik a másikójuk neve. - vettem el tőle Jaredet.
- Ne gúnyolódj! - puszilta meg az ajkaimat. - menj befelé! Nincs rajtad kabát! - tolt befelé majd átment a kocsi másik oldalára. Bementem és leültem Jareddel a kanapéra. Néztem egy ideig majd rájöttem, hogy a mi jövevényeinknek még nincs neve. És arra is, hogy milyen helyes Edward kisfia. Gondolom ő nem sajátítja ki magának a gyerekeit.
- Hideg van! - csukta be az ajtót John majd felém jött. Elvigyorodtam ahogyan a kék táska lógott a vállán és a tetőtől talpig bebugyolált babát hozza. Soha nem láttam így tündökölni. Olyan helyes még így is. De Johnnak mi nem áll jól?
- Perverz gondolatok? - kérdezte mosolyogva.
- Nem! Csak nem láttalak még négy hónapos csecsemővel. Jól áll. - pirultam el.
- Nem soká a sajátunkat foghatom a kezemben. - ült le mellém majd egy puszit adott az arcomra.
- Vetkőztesd le! - mondtam majd Jaredről elkezdtem lefelé húzni a kezes-lábast.
- Őt Evannek hívják! - motyogta miközben vetkőztette.
- Szép név! - mondtam majd lehúztam a sapkáját. - készen is vagyunk! - tartottam a kezemben majd Johnra néztem.
- Olyan gyors vagy! - morogta majd kihúzta Evan kezét.
- Évek kérdése. - vigyorogtam. - teljesen úgy néznek ki mint Edward! - mondtam.
- Ő az apjuk! - dobta oldalra John a kezes-lábast. - majd ők is rám fognak hasonlítani! - nézett a hasamra.
- Már az első kettő is a klónod! - bújtam hozzá majd közösen hátra dőltünk a kanapén.
- Szent a béke? - karolt át.
- Eddig is az volt! Csak szeretek veled veszekedni. Az olyan
- Felszabadító! - fejezte be a mondatomat.
- Komolyan új házat akarsz? - néztem rá.
- Igen. Mert azt mondtuk Edwarddel, hogy egyházban fogunk lakni. Vagy szomszédságban.
- De ez a ház teli van emlékekkel. Meg Rosalie rajzaival a falba vésve. - motyogtam.
- Igen tudom!
- Miért nem újítjuk fel? Átfestjük, másik szobába megy mindenki...
- De akkor eltűnnek a rajzok!
- De tudom, hogy a réteg alatt van. - hunytam le a szememet. - meg átmehetnénk Rosalie szobájába. Az sokkal nagyobb mint a miénk! - morogtam. - és abban még nem jártunk! - mondtam halkan.
- Te csak arra gondolsz? - lökött meg.
- Mert te mire gondolsz folyamatosan? Biztos nem az ebédre. A múltkor is a hátsómat nézted miközben főztem. - néztem rá.
- Mert olyan formás! - mondta kisfiúsan. - és legeltettem a szememet. - hajolt közelebb hozzám majd csókolni kezdett. Lágyan mint mindig és érzékenyen. Imádtam ahogyan csókol. Olyan tökéletes amilyen John. Kezét amely átölel a mellemre rakta és belé markolt. Éreztem, hogy a kezében Evan mocorogni kezd.
- John! - motyogtam.
- Tudom! - emelte a kezét a mellemről de tovább csókolt.
- John, Evan felébredt! - hajoltam el tőle.
- Biztos éhes. - állt fel.
- Hoztál neki?
- Edward  a kezembe nyomott egy csomót! - vette el a táskát. - amúgy van egy hírem! - mosolygott.
- Milyen híred? - egyenesedtem ki.
- Levágatom a hajamat! - indult a konyhába.