48. rész: Pár hónap

Na sziasztok! :) bocsi a késéssel, de olvastam(!!!!) ami nagy szó :D egy elég jó könyvet és lehet, hogy jövőhéten is csak hétvégén hozok részt mert megint olvasni fogok :D de innen jött egy ihlet :)
És vagy egy ÚJ HÍREM ( ez most olyan mint az x-faktorban) LESZ 3. ÉVADA A SZTORINAK!!!
Röviden és tömören arról fog szólni, hogy mi lett volna ha...? természetesen angol címmel lesz mint az összes többi : What if...?
nekem már nagyon tetszik :) ez a rész is és gondolom, hogy tudjátok, hogy mi fog történni :D
Jó olvasást! :)

Már december eleje van. A hasam már akkor, mintha megettem volna egy görögdinnyét. Huszonkilencedik hét nem is olyan borzalmas, mint gondoltam volna. Azonkívül, hogy sok mindent megkívántam és sokat sírtam el magamat akár egy kedves mosolytól is, elég nyugodt vagyok. Ez a két hónap csodálatosan telt el főleg John mellett és a srácokkal. John huszonhetedik szülinapja majd az én szülinapom maga volt a boldogság. Végre együtt ünnepelhettünk ismét.
Éppen a karácsonyi égőket tettem akasztottam a verandán lévő oszlopokra mikor John meglökte alattam a széket.
- Óvatosan már! - vigyorogtam el magamat.
- Mondtam, hogy majd én megcsinálom! - nyújtotta a kezét, hogy másszak le a székről, de nem engedelmeskedtem neki.
- Igen mondtad, de három nappal ezelőtt és már mindenki háza a karácsonyi fényekben úszik csak a miénk nem! - fordultam felé majd össze kulcsoltam a kezeimet.
- Inkább mássz le onnan! Elég furán nézel ki ott. - nyújtotta továbbra is a kezét.
- Csaptam el a kezét majd leléptem az egyik lábammal a székről.
- Vigyázz! - figyelmeztetett, majd lassan leakartam lépni a másik lábammal is de a hasam nem engedett.
- Na én mondtam! - fogta meg a derekamat majd leemelt a székről.
- Anyu, játszunk! - dobtak egy-egy hógolyót a srácok.
- Anyu most nem játszik! - tolt befelé a házba John. - anyu fáradt! - mondta, majd kinyitotta az ajtót.
- Kimondta, hogy fáradt vagyok? - léptem el előle. - ne védj ennyire, John! Nem beteg vagyok csak terhes! - léptem le a lépcsőről, majd az ikrek mellé sétáltam. - adjatok egyet! - súgtam oda nekik, majd egy hógolyót adott Eathon.
- A papa ellen vagyunk? - kérdezte halkan Eathon.
- Persze! - hajítottam John felé a golyót,  ami a hátán találta el. Lassan fordult meg majd mérgesen nézett rám. Úgy néztem vissza rá  mintha mit sem csináltam volna, majd Jeremyre mutattam. Próbáltam azzal elterelni a figyelmet, hogy megfordultam és elindultam kifelé a kertből az utcára.
- Te megdobtál, Miss Andrews? - dörmögte mögöttem.
- Nem én voltam! - fordultam meg. Egészen közel állt hozzám. - mit akarsz? - suttogtam a mellkasába.
- Csak azt, hogy ne erőltesd meg magad és hogy pihenj! - mondta fegyelmezetten.
- És ha nem? - néztem fel rá.
- Akkor be erőszakollak a házba és lefektetlek. - mosolygott.
- Nem mered! - húztam az agyát, de tudtam, hogy úgy is megcsinálja! Rám vigyorgott majd megfogta a kezemet és elkezdett befelé húzni.
- Mindjárt jövök srácok! - mondta az ikreknek.
- Azért lehetne egy kicsit gyengédebben! - morogtam. Nem reagált csak húzott befelé. Kivágta az ajtót, majd a kanapéra mutatott.
- Pihenj ! - utasított és azonnal kiment a srácokhoz. Amint becsukta az ajtót a konyha felé vettem az irányt.

Egy tál finom csokis gabonapehellyel ültem a kanapén és szépen kanalaztam befelé, közben a kedvenc sorozatomat néztem. Kényelmesen dőltem hátra a kanapén, szinte már feküdtem és a teli gabonapelyhes tál a hasamon volt és úgy falatutam.
- Jól teszed amit teszel! - mondta mögöttem John.
- Anyu-anyu! - ugráltak elém az ikrek. - ekkora hóembert építettünk a apuval! - mutattak magasra a fejük felé. - majd nézd meg! - parancsolták, majd Jeremy vigyorogva szaladt el. Eathon furán nézett rám.
- Anyu, a kis tesó mikor jön? - ült le mellém.
- Majd két hónap múlva! - tettem magam mellé a tálat.
- És majd megfoghatjuk? - kérdezte kíváncsian.
- Csak akkor, ha nagyon vigyáztok rá! - mosolyogtam.
- És mi lesz a neve? - kérdezte. Ezt még magam sem tudom. John emlegetett már valamit, de nem mondott semmi konkrétat, csak azt, hogy tetszik neki egy név és az nagyon rá illene.
- Kérdezd apádat! - motyogtam csalódottan.
- De apu azt mondta, hogy nem mondja el!
- Akkor majd kitalálunk mi neki egy nevet! - húztam közelebb magamhoz Eathont, aki nem hozzám bújt hanem a hasamhoz.
- Aludj szépen hugi! - hajtotta a fejét a hasamra. - majd mi vigyázunk rád Jeremyvel. - motyogta. Alig mertem levegőt venni, ne hogy megzavarjam őket. A kezem a szám elé tettem. - megvédünk mindenkitől! Mi leszünk a bátyáid, ahogy apu mondta! - suttogta a hasamnak. Éreztem ahogyan lassan mozdul meg a baba. - felébresztettem? - nézett rám aggódva Eathon. Csak nemlegesen megráztam a fejemet. - pihenj sokat, mami! Ahogy mindig mondja papa!  - mondta mosolyogva, majd egy puszit adott az arcomra és elment. Soha nem kaptam még tőle puszit. Mindig is Jeremy bújt hozzám és követelt engem. De mióta John velünk van minden megváltozott.
Vigyorogva tettem vissza a tálat a hasamra és kezdtem hozzá a falatozáshoz.
- Te mit csinálsz? - hallottam John "dühös" hangját. - te a gyerekemen eszel? - állt mellém.
- Nem, John. A gyereked és a tál között még ott a bőröm. Tehát magamon eszek! - tettem még egy kanál gabonapelyhet a számba.
- Igazad van de a gyerekem tartja fel  a hasadat vagyis a bőrödet és rajta eszel! - nézett mérgesen!
- Szerinted érzi? - nyámmogtam
- Igen, mert este mikor megérintem mindig rugdos! - vigyorgott.
- Szóval akkor miattad mocorog folyamatosan? - néztem rá dühösen.
- Ne haragudj már rám! De olyan gömbölyű vagy, hogy nem tudok neked ellenállni! - hajolt felém majd a kezével mellettem támaszkodott meg.
- És akkor te mondod, hogy pihenjek sokat! - motyogtam.
- Persze! - vigyorgott, majd egy lágy puszit adott az ajkaimra és finoman megharapta az alsó ajkamat. - csokis volt! - suttogta majd elhajolt tőlem. - ezt olvasd el! - nyújtott felém egy kismama könyvet. Elég vaskos volt.
- Te ilyeneket olvasol? - vontam fel a szemöldökömet.
- Van időm! Beosztottam úgy, mint te! - mosolygott.
- Mostanában mindig azt mondod, hogy úgy mint én. Le akarsz klónozni?
- Nem, csak meg próbálom elsajátítani a te stílusodat! - vette el a tálat a hasamról
- Persze! - dörmögtem.
- Na olvasd már! - állt elém.
- John mindent tudok a terhességről. Nem kell nekem ehhez elolvasni egy könyvet sem! - vettem ki a kezéből a könyvet.
- De ezt eddig nem tudtad! - motyogta.
- Persze-persze! - nyitottam szét a könyvet. Pont a fáradékonyságnál volt megjelölve. - a kismamának sok pihenésre van szüksége főleg a hetedik hónaptól. A harmadik trimiszterbe lépett, ami azt jelenti, hogy más csak 12 hét és érkezik a baba. - olvastam hangosan. - John ezeket én is tudom! - néztem rá hülyén.
- Jó-jó! De olvasd még!
- Ilyenkor érdemes sokat pihenni és megkérni kedvesünket, hogy végezze el helyettünk a házi munkát. Nem szabad megerőltetni magunkat ha egészséges és nem koraszülött babát akarunk! - olvastam tovább. - ez valami lenyűgöző, ha ezt nem olvasom el azt hiszem hülyén halok meg! - tettem magam mellé a könyvet.
- De nem akarsz kora szülött babát! Szóval tessék pihenni! Te rend mániás! - mosolygott.
- Te meg ha nem akarsz agyvérzést kapni amiért nem pihenek. Szóval állj le parancsolgatással. Tudod, hogy nem szeretem ha irányítanak! - ültem feljebb.
- Oké, Miss Andrews! - emelte fel a kezét védekezés képpen.
- Miért hívsz Miss Andrewsnak?
- Mert még nem vagy a feleségem! - indult a konyhába.
- És miért nem mondod el a nevet amit kitaláltál? - fordultam utána, de csak tovább ment. Felálltam és utána mentem. - szóval? - álltam meg a pultnál. A tűzhelynél állt és valamit ügyeskedett.
- Mi szóval?
- Miért nem mondod el a nevet? - indultam oda hozzá.
- Mert szeretnék ott lenni mikor megérkezik! - mondta boldogan.
- Ott akarsz lenni mikor kibújik? - léptem mögé.
- Igen ott! És szeretném én megmondani ott és akkor, hogy mi a neve! - kavargatott.
- Kifogod bírni?
- A vért? Azt persze, hogy kibírom! Meg majd azt ahogyan ott ordibálni fogsz.
- És ha én nem akarom, hogy ott legyél? - léptem mellé, majd megláttam, hogy vagy negyven fazékban fő valami. - te főzöl?
- Igen! - motyogta.
- De te nem tudsz! - mondtam meglepődve, majd belenéztem az egyik fazékba amiben csíkokra vágott hús párolódott. - ahán! Gyros. Az könnyű.
- Ez különleges gyros lesz!
- Főleg, ha ezt is elszarod! - fordultam meg.
- Nem szoktam elszarni semmit! - morogta.
- Áh nem! - legyintettem. - csak kétszer mentél el! Nem szartál el semmit.
- Ha nem küldesz el a kórházban akkor nem kellett volna elmenned Belfastba...
- Ha nem ribancozol le akkor nem küldtelek volna el! - néztem rá könnyes szemekkel. - John, a terhességgel jár az is, hogy könnyebben elérzékenyülök és gyakran sírok és akadok ki. Szóval ezt a bunkóskodást abbahagyhatod, vagy megint kiakadok és annak igazán nem lesz jó vége! - szipogtam.
- Nem akartalak megint megbántani! - fordult felém.
- Inkább olvasd el még párszor azt a könyvet! - indultam ez ajtó felé.
- Várj! - fogta meg a  kezemet. - nem akarok megint veszekedni e miatt! Szeretlek és nagyon óvlak magam miatt! Nem szeretném ha megint haragban lennénk. - mondta csillogó szemekkel. - imádlak! - mondta majd letörölte az arcomról a könnyeket. Égett szagot éreztem.
- John, a hús! - mosolyodtam el.
- A franc! - morogta.

Gyorsan eltelt a hátra lévő két hónap. Alig akartam felfogni, hogy bármikor megérkezhet és vigyázzak magamra mert most már egy hirtelen mozdultam is beindíthatja a szülést. Nem tudom John mit akar a gyerek szobával, hisz még semmit sem csinált benne és semmit nem vett meg bele. Nincs kiságy és kellékek a lányunk érkezéséhez, pedig nagyon is kellenének. Főleg a ruhák, kis kád, pelenka, kiságy és sok más dolog.
- Gyere egy kicsit! - kiabált John. Lassan álltam fel az ágyról, amiben naphosszat feküdtem, majd éreztem ahogyan feszülni kezd a medencém. Nem vettem tudomásul, hisz az orvos azt mondta, hogy ez most gyakrabban elő fog fordulni.
- Jövök! - morogtam. - vagyis döcögök, de hol vagy? - álltam meg a folyosón.
- Itt! - lépett ki a "gyerek" szobából.
- Mit akarsz? - kérdeztem fáradtan.
- Csak mutatni valamit, te gyönyörűség! - fogta meg a derekamat mikor oda értem elé.
- Hazudós! - morogtam.
- Olyan szép vagy várandósan! - puszilt arcon. - szóval lesz még gyerekünk!
- De nem az elkövetkezendő két évben! - motyogtam. - majd a házasságunk után!
- Ha így óhajtod Miss... - csuklott el a hangja. Megmarkoltam középen a nadrágját.
- Két év után te... - akadtam el. Nagyon megfeszült a hasam. - tökfej! - mondtam mikor alább hagyott a "fájás".
- Jól vagy? - kérdezte.
- Persze csak ma jobban mozog a kelleténél. De mit akartál mondani? - néztem fel rá.
- Ja, igen, persze! Gyere! Kíváncsi vagyok mit szólsz hozzá! - nyitotta az ajtót.

- Remélem már meg - mondtam miközben beléptem a szobába. Gyönyörűen volt kifestve. Alul fehér volt, felül pedig lila volt. A bal oldali fal közepénél helyezkedett el a kiságy és fehér baldachin volt felette és egy fehér kétajtós szekrény állt mellette. Egy fiókos pelenkázó szekrény is volt a szemközti falnál. A kiságy felett még voltak szívek és csillagok is. És az egész gyönyörű volt.
Nem tudtam szóhoz jutni. Elakadt a szavam.
- Tetszik? - karolt át hátulról. Megtorpantam az ajtóban.
- Aaa, ez gyönyörű! - indultam a kiságy felé. - ezt mikor csináltad? - kérdeztem miközben végig húztam a kezemet az ágyon.
- Mondtam, hogy van időm! - mondta önelégülten. - amúgy nem valami nagy durranás! Azt mondtad, hogy nincs semmi ruhája amiben haza hozhatnánk a kórházból. Nézz be a szekrénybe! - utasított, majd elindultam a szekrény felé. Ahogy kinyitottam a hasamba nyilallt a fájdalom és megmarkoltam a szekrényt. Nem tudtam reagálni  fájdalomra. Lefoglalt, hogy telis-tele vannak a polcok kis body-kal és pulóverekkel na meg kabátokkal.
- Papa, téged keresnek! - mondta Jeremy. Hallottam ahogyan John elmegy. Kivettem egy kis rugdalódzót a szekrényből és a hasamhoz mértem. A baba iszonyat nagyot rúgott a hasfalamba amitől előre görnyedtem.
- Mi van veled, drágám? - kaptam a hasamhoz. Az előbbi görcs nem múlt el csak alább hagyott. Azt éreztem, hogy mindjárt szétszakadok alul, majd azt, hogy a fájdalom egyre csak erősödik és erősödik.