46. rész: Bukta

következő rész nem tudom mikor várható, de lehet a hétvégére összedobok egyet. Ha valami elírás van benne legyetek elnézőek. :D
Ja és a fejlécete ne nézzétek! :D

Egy újabb nap mikor mi hárman együtt tarthatunk egy igazi "csajos" délutánt. Gabi, Vanessa és én. A három házi asszony és fantasztikus anya újra összeülnek pókerezni Titokban ülünk össze, mikor nincs itt John és Edward és a másik két ördög fióka. Boldogítsák az apjukat ilyenkor amikor  pont nyerésre állok.
- Tessék egy drill! - csaptam le a lapjaimat Gabi elé.
- A francba megint te nyertél! - morogta.
- Ilyen a szerencse! - húztam magam elé a zsetonokat.
- Na akkor még egy leosztás! - mondta Gabi.
- Na várj! Vic már éhes! - mondta Vanessa.
- Igen már Nick is kezd! - nézett Gabi a mozgolódó csecsemőre.
- Ó, de jó! - könyököltem az asztalra.
- Ők még követelnek minket! -mondta Gabi.
- Ő is követel még engem! - álltam fel majd a hasamra mutattam. - amúgy Edward hol van? - kérdeztem Vanessától.
- Nem tudom! - motyogta. - biztos jól érzi magát. A múltkor is vigyorogva jött haza.
- Hát ha egy bombázóval hetyeg! - mondta Gabi.
- Edward nem olyan!
- Nem gondoltál még arra, hogy esetleg... elég sokszor nincs itthon! - néztem Vanessára, aki Vickel küszködött.
- Nem mert én nem gondolok ilyenekre, mert Edward nem csalna meg engem soha! - mondta mérgesen.
- Már dühös vagy szóval gondoltál már rá! - mondta Gabi.
- Jó igen... - sóhajtotta.
- De most komolyan mit csinálhatnak Johnnék is? A srácok mindig vigyorogva meg " fú ezt nem szabad elmondani a mamának" jönnek haza. Azt hiszik, hogy nem hallom mit sutyognak. - mondtam.
- Lehet hármasban pókereznek, mint mi. - mosolygott Gabi.
- Nem mert nem tudnak kártyázni! - mondta Vanessa.
- De North tud! Hány napja tűnik el csak úgy Edward?
- Úgy két hete! - mondta Vanessa.
- Igen, körülbelül. John lemondta a randikat. - mondtam, majd a szám elé kaptam a kezemet. Ezt nem kellett volna nekik megtudniuk.
- Szóval te Johnnal randizgatsz? - vigyorgott Vanessa. A fejem egyre vörösebb és vörösebb lett.
- Te ranzigatol Johnnal? - nézett rám Gabi.
- Igen! - motyogtam.
- Na mesélj! - hajolt közelebb. - ugyan olyan jó segge van? Ugyan olyan helyes?
- Szállj le róla, Ő az enyém! Amúgy meg igen olyan kő kemény segge van mint régen. De csak randizgattam mert lemondta a randikat. Mindig Ő hívott el.
- Lehet azt várj, hogy te hívd! - mondta Gabi.
- De lehet tényleg pókereznek. - ültem le.
- Mondom, hogy nem tudnak, meg amúgy is hol játszanának? - mondta háttal Vanessa.
- Nálunk biztos nem mert North soha nem viszi haza a haverjait. - morogta Gabi.
- Akkor John házában! - mondtam tátott szájjal. - elsőnek felhívom, hogy nem-e randiznánk egyet. - vettem elő a telefonomat
- Aztán semmi feltűnő! - mondta Gabi.
- Olyannak ismersz? - tárcsáztam John számát.
- Olyannak hát! - vigyorgott. Megforgattam a szemeimet, majd felálltam és a fülemhez tartottam a telefont. Csöngött vagy harmincat, nem vette fel. Kisétáltam a nappaliba és hívtam egy taxit.
- Hová mész? - lépett ki Vanessa a konyhából.
- Nyomozni! - húztam a cipőmet. - majd, ha sikerrel járok hívlak. - vettem fel a kabátomat. - majd jövök, vagy jövünk! - nyitottam az ajtót.

Egész úton a házig azon reménykedtem, hogy ne csináljon semmi butaságot John. Mármint egy másik nővel. Szét szakadnék belülről és megőrülnék és diliházba kerülnék. Igaz, hogy nem rég óta randizgatunk, de tudok minden egyes lépéséről és múltjáról jelenéről és a jövőéről és szeretem bármi is történjen.
Sok mindenen keresztül mentünk már. Én hagytam el. Ő hagyott el. Új életet kezdtünk, de nem vállt be. Titokban jártunk össze, majd majdnem megöltek e miatt. John meg mentette az életemet és ezért elhagyott, ami mély depresszióba kényszerített. Röviden ennyi a mi kis történetünk, de végül mindig egymás karjaiban kötöttünk ki.
Izgatottan szálltam ki a taxiból. A konyha ablakán fény szűrődött ki ezért úgy gondoltam, hogy besurranok és hallgatózok egy kicsit. Amikor oda értem az ajtóhoz John mondata csengett a fülembe. " Legközelebb gyere be. Szinte már itthon vagy". Halkan céloztam meg  konyhát. Megálltam az ajtó mellett és sunyin néztem be. A csodálatos fehér márványos pultnál ültek - amit mindig is csodáltam, hogy milyen gyönyörű - John pedig a másik oldalon állt. North és Edward is ott volt plusz még két ismeretlen.
- Áh nyeretem! - ordította az egyik.

- Már megint. - dőlt hátra a másik. Ha jól láttam Steven volt az.
- Na én még egy kört aztán megyek, mert Gabi biztos hiányol már! - motyogta North.
- De, hogy hiányol. Ők is pókereznek csak nem zsetonban! - osztotta a lapokat John. - nem mertnek igazi pénzben játszani.
- Ezt most úgy mondod, mintha tudnának. - nevetett fel Edward, majd pacsiztak egyet Johnnal. Ezt meg honnan tudják?
- Honnan tudjátok, hogy játszanak? - kérdezte North. A szívemből szólt.
- Stev mondta! - morogta Edward.
- A múltkor láttam egy kikandikáló Pikk ászt a fiókból. - mondta Steven.
- Fura dolgokat már én is láttam . mondta Edward. - például azt, hogy Jenna rendkívül rendmániás. - motyogta.
- Igen az! Kitakarította a házunkat és még a boxereimet is kivasalta. - mondta North.
- Legalább tiszta lett a házatok. Nem pedig szemét domb maradt. - mondta John.
- De nem az a baj, hogy takarít, hanem hogy hiper gyorsasággal végzett a házunkkal. - tette hozz North.
- Két hete latunk itt, de már a negyedik napon nem láttál egy dobozt sem! - mondta John.
- Ó nekem lenne ilyen feleségem, fizetném, ha takarítana! - mondta az ismeretlen. Nagyon ismerős hangja volt.
- És nem csak a takarításban jó! - mondta John. Jellemző, hogy erről dumálnak.
- Ó apám, te aztán megfogtad az Isten lábát! - mondta. Akkor néztem be amikor nyújtózott egyet. Pont láttam az arcát.
- Aztán nem annyira jó. - mondta szomorúan John. Mi van??
- Mi az, hogy nem jó? - háborodott fel Edward. - hányszor megbocsátott már? Te meg hányszor vágtad át?
- Sokszor, de... - kezdett bele.
- Te átvágtad azt az Isten adta teremtést? - kérdezte Liam.
- Jó inkább játszunk! - mondta Steven. - nekem színem van!
- Nekem nincs semmim! - mondta John.
- Ahogy feleséged sem! - mondta Edward. Hozzá képzeltem egy bizonyos arcot. - nekem sorom van.
- Nekem sincs semmim! - mondta North.
- Ó akkor megint én nyeretem egy pókerrel! - mondta újongva Liam.
- Elnyered az összes pénzemet! - mondta John.
- Játszunk valami nagyobb összegben! - kezdte Edward. - ha John megint veszít...
- Ne már...
- Várj még nincs vége! - mondta ördögien Edward. Mire belekezdett volna megcsörrent a telefonom. Máskor mindig némán van...
- A francba! - morogtam. Előkaptam a telefont majd kinyomtam. Nem akartam előbújni a fal mellől.
- Jenna, bújj elő! - mondta kedvesen Jonh.
- Nem harapunk! - mondták a többiek. - A kezembe temettem az arcomat. Még ezt sem tudom rendesen megcsinálni.
- Gyere már! - rántott el a faltól Liam.
- Te engem ne rángass! - morogtam majd a pultnál ülőkre néztem, akik ijedten néztek vissza. - most mi van?
- Te nyomozol utánam? - kérdezte John
- Nem utánad! Utána! - mutattam Edwardre.
- Utánam? - mutatott magára Edward.
- Igen mert Vanessa nem tudta, hogy hová járkálsz el ilyen sűrűn!
- Legalább most megtudtad, hogy titokban pókerezünk. - mondta Liam.
- És Gabi ideges? - kérdezte félénken North.
- Igen. Azt mondta, hogy ha haza mész megfojt! - hazudtam.
- Jézusom! - pattant fel a székről.
- Ennyire félsz tőle? - mosolyodtam el.
- Már menni akart! - mondta Steven.
- Ha hamarabb haza érsz mint ő, semmit sem fog csinálni. Főleg ha egy kiadós szexet adsz neki. - mondtam. Mindenki elcsendesedett és kérdően nézett rám. - most mi az? Ilyen a terhesség! - mentem közelebb.
- Nagyon jól tudjuk, hogy milyen a terhesség! - mondták kórusban.
- Akkor meg ne nézettek így! - mondtam.
- Ezt ne mond el Vanessának! - kérte Edward.
- Meg Gabinak se! - mondta North.
- Ha már itt tartunk Jennának se! - mosolygott John.
- Tényleg te miért nem tudod felvenni a telefont? Egyáltalán hol vannak a srácok? - kérdeztem idehesen.
- Most jön a hormon zavar! - suttogta a többieknek Liam.
- Csitt legyen! - mutattam az újjammal.
- ÉS azon belül, hogy majd hívlak mit értsek? - folytattam.
- Hívni akartalak, de ezt ne most beszéljük meg! - suttogta John.
- De most! Vannak még rajtunk kívül hárman akik bizonyítják, hogy igazam van vagy sem! - léptem közelebb hozzá.
- Játszottunk na... - morogta.
- És nekem meg nem szóltatok volna? - fordultam a többiek felé.
- Most van új leosztás! - mondta Liam. - de csak ha tudsz játszani!
- Meg akkor, ha nem mondod el a csajoknak! - mondta North.
- Tőlem aztán azt sem tudják meg, hogy itt voltam. Játszani viszont tudok, de azt hiszem beszállok John mellé.
- Ó igen és van egy feltétel! - vigyorgott Edward.
- És mi az? - kérdeztem.
- Ha John megint veszít. Meg kell kérnie a kezedet! Köztünk csak neki nincsen felesége! - mondta Edward.
- Ó azt akkor nem szabad hagyni! - ráztam meg a fejemet.
- Mi? Nem akarsz hozzám jönni? - fordított maga felé John.
- Soha a büdös életben nem fogom elkövetni ezt a hibát! - mondtam vigyorogva.
- De elfogod! - vette fel mérgesen a lapjait John.
- Mintha már most házasok lennétek! - mondta North.
- Amúgy Jenna, te kitől vagy terhes? - kérdezte Liam. Kérdően néztem rá, majd elmosolyodtam.
- Nem tudom! - sóhajtottam, majd Johnra néztem. Lehervadt az arcáról a mosoly. Kíváncsi volt, hogy bedől-e még egyszer ennek a viccnek.
- Más hülye nem feküdne le vele! - motyogta.
- Mert te többször is voltál olyan hülye! - morogtam.
- Na játszunk már! - mondta Liam.
- Leszek is olyan hülye! - emelte a tétet John.
- Arra nem kéne emelni! - súgtam oda neki.
- Félsz, hogy veszítek? - hajolt közelebb.
- Bevallom nem. Csak az, hogy sok pénzt adsz oda nekik. - motyogtam.
- Van még ott ahonnan ez jött! - vigyorgott.
- Dobd el! - parancsoltam.
- Én játszok! - tartotta a tétet, majd feljött az utolsó lap és mindenki meg mutatta a lapjait. Természetesen Johnnak voltak a legrosszabbak.
- Én mondtam! - morogtam. Vártam míg össze keverik a lapokat majd mikor Johnnak osztottak a lapokat elvettem előle azokat.
- Hű John, az asszony bekeményít. - mondta Steven.
- Talán jobban tudok játszani! - vigyorogtam majd a lapokra néztem. Egy percre sem gondoltam azt, hogy eldobjam-e a lapjaimat, ugyan is két ász volt nálam, ami nagyon jó.
- Na Jenna, emelsz vagy dobod? - kérdezte Liam.
- Legyen All-in! - toltam be a maradék pénzt ami nem volt túl sok. Liam tátott szájjal nézett. A többiek nem tartották a tétet és eldobtál a lapokat., csak Liam tartotta magánál.
- Na miaz Liam? Tartod vagy nyertem? - vigyorogtam.
- All-in! - rakta be az összes eddig megnyert pénzét.
- Ez biztos jó öltet volt? - suttogta John.
- John te egyáltalán tudsz játszani? - kérdeztem fennhangon.
- Eddig mindig veszített. - fordította fel Liam a lapjait. Egy király és egy tizes volt nála. Aki nem tudná ezek nagyon rossz lapok az enyémekhez képest.
- Hát nálam csak ez van! - tettem le az egyik ászt. - na meg ez! - tettem le a másikat.
- És most nyertél? - kérdezte John.
- Kiejtett! - mondta rémültem Liam. - Ilyen még nem volt, hogy behúznak egy All-in-be és kiejtenek!
- Eddig mindig ő vitte a pénzt! - mondta Edward.
- Jó a pókerarcod! - mondta Liam. - John te hülye leszel, ha egy ilyen lehetőséget elszalajtasz! Elkell venned feleségül! - parancsolta.
- Rajta vagyok a szeren! - mosolygott John.
- Szóval játszunk! - húztam maga elé a pénzt!
- Ezt nem mondod el nekik! - állt fel Edward és North.
- Ti hová mentek? - kérdeztem csalódottan. Azt hittem, hogy most majd meg mutathatom, hogy milyen jó vagyok a pókerben.
- Már kilenc és vár ránk a család! - mondták. - majd a srácokra vigyázunk! - mondta Edward.

Lassan léptek ki a házból a vendégek vagyis az ellenfelek. Szinte egymás után. Liam volt az utolsó aki távozott.
- Elvitted az összes kéz pénzemet! - morogta mikor kilépett az ajtón. - azt hittem, hogy gazdagként fogok innen távozni, mert a Jedward mindig mindig pénzt hozott.
- Majd jössz legközelebb és vissza nyered! - mosolyogtam.
- Majd akkor én játszok! - mondta John.
- Na jól van fiatalok. Jó szórakozást! - indult a kocsija felé.
- Nem lesz szórakozás! - motyogtam.
- Szerintem tudja! - csukta be az ajtót John.
- Nekem már... - kezdtem bele, de John maga felé fordított.
- Szeretnék bocsánatot kérni az elmúlt két hét miatt. Sajnálom, hogy nem hívtalak el randizni, de... - csak úgy dőltek belőle a bocsánat kérő mondatok. Nem figyeltem, hogy mit mond! Mindig elvarázsol a zöld csillogó szemeivel, ami most sem volt másként. Csak követtem szeme tekintetét és figyeltem, hogy mit reagál.
- Szóval... figyelsz te rám? - kérdezte.
- Persze és megbocsátok! - mosolyogtam majd tekintetem az ajkaira tévedt. Próbáltam erősen koncentrálni a szemeire, de nem ment. A másik gyengém rajta az az alsó telt ajka.
- Soha nem fogok még egy ilyen hibát elkövetni! - ölelt magához.
- Nem is engedem! - tettem a hátára a kezemet, majd a fejemet a mellkasára hajtottam. Jó érzés volt újra így ölelni.
- Hát akkor takarítsunk! - húzódott el tőlem. Nem akartam újra elengedni ezért vissza húztam magamhoz.
- Ne! - bújtam hozzá. - rá ér! - hunytam le a szememet. Olyan érzés volt mintha egy nagy macit ölelgetnék, amit vissza kell adni a gazdájának. De Johnnak nincsen gazdája.
- Ez az ölelés felül múlhatatlan. - hajtotta a fejét a vállamra. - erre éheztem már rég óta. - suttogta. - egy ilyen ölelésre Tőled!
- Mert ez milyen ölelés? - motyogtam fél álomban.
- Különleges és szeretettel teli. - mondta.
- Akár csak a tiéd! - bújtam még jobban hozzá. Ringatni kezdett, ami szinte álomba kényszerített. - nem akarok haza menni! - sóhajtottam. Olyan csönd volt a lakásban, hogy hallottam ahogyan szakad az eső.
- Nem muszáj! Van itt hely! - mondta.
- De a gyerekek! - mondtam mikor csörögni kezdett a telefonom. Kikaptam a zsebemből és továbbra is John mellkasán pihentetve a fejemet vettem fel a telefont.
- Haló - szóltam bele.
- Mikor jössz? - kérdezte Vanessa.
- Nem tudom! - sóhajtottam miközben beszívtam John erős parfümjét.
- Johnnál vagy?
- Nem!
- Akkor?
- Jó helyen! - motyogtam. - na meg álmosan. Vigyázzatok a gyerekekre! - nyomtam ki a telefont.
- Akkor maradsz? - kérdezte John.
- Azt hiszem ma itthon alszok...