3. rész: Ha játszunk, hát játszunk!

Sziasztok! :D ÁÁÁH  úgy megleptetek a 6 komival! :$ úgy örültem neki :D SOHA nem kaptam még ennyit! Köszönöm! :D és remélem most is komiztok! De ehhez ne szokjatok hozzá, hogy mindennap hozok részt, mert azért előfordul, hogy nincs kedvem vagy nincsen ihletem írni. :/ de most volt és megírtam ^^ *büszkefej*

Jó olvasást! :)

Semmit sem sejtve adtam oda Edwardnek a bögrét. Megköszönte majd beleivott. Ízlelgette, majd visszaköpte.

- Uh. Ez meg mi? - savanyú fejet vágott és összehúzta a szemöldökét.

- Oh, jaj bocsi. Ez ilyen különleges, vitaminokkal teli tea nekem. Elfelejtettem, hogy neked másik teát kell csinálni. - mondtam teljes lelki ismeretfurdalással.

- Mindegy csinálok akkor magamnak! - indult dühösen a konyhába. Elmosolyodtam majd befészkeltem magamat a kanapéba, magamra húztam a takarót és nézni kezdtem a tv-t. Annyira belemerültem a filmbe. Azt se vettem volna észre, ha kitörik a III. Világháború.

- Szóval beárult John! - mormogta Edward, de nem figyeltem rá. Jobban lekötött a Die Hard negyedik része. Bruce Willis azaz John McClane. Bárcsak minden pasi ilyen hősies lenne és önfeláldozó, bátor és magabiztos.

- Hát jó! - mondta Edward majd kikapcsolta tv-t.

- Ezt most miért? - néztem rá mérgesen.

- John beárult! Te meg sunyin kihasználtad! - mondta sértődötten.

- Lebuktál, ennyi! - álltam fel.

- Ezt még visszakapod! - kulcsolta össze a kezét.

- Izgatottan várom! - indultam a konyha felé. Éhes vagyok. Ma még alig ettem valamit. Péntek délután van és még csak reggelit ettem. Anya sürgött forgott a konyhában. Nem tudta, hogy mit csináljon már így is késésben volt. Apával és Codyval minden második hétvégén elutaznak. Én nem szoktam velük menni. Inkább itthon maradok, pihenek és takarítok.

- Az sem sikerül! - csapta le a kést a pultra.

- Segítsek? - álltam mellé. Bőszen bólogatott majd kiadta a feladatot miszerint pucoljam meg a krumplit. Jó nagy segítség. Nem beszélgettünk egymással ugyan is John a konyhában pötyögött a laptopján. Anya csak rám és rá nézett felváltva, majd mosolyogni kezdett és kiment a konyhából. Ezzel nem ért el semmit. John rám se nézett. Nagyot sóhajtottam majd tovább pucoltam a krumplit. A kés hírtelen megcsúszott és megvágtam az hüvelykujjamat.

- Áú! De pancser vagyok! - kaptam be az ujjamat. John hangosan nevetni kezdett.

- Most mi van? - néztem rá kérdően.

- Semmi, csak vicces, hogy szopizod az ujjadat! - kuncogta. Felálltam majd ragtapaszért indultam. Hű de viccesek vagyunk Johnnyka! Próbálok vele rendes lenni, de nem megy. Túlságosan is összetörte a szívemet. Ahhoz, hogy ne legyek vele bunkó elsőnek bocsánatot kéne kérnie. Majd újra alakulhatna köztünk valami.

Délutáni ebédhez terítettem. Anyáék már elmentek. Éppen, hogy elköszöntek. Elég fura fél ötkor ebédelni. Ez már inkább egy vacsora. Édes hármasban ültünk le enni. Forró zöldség leves, sült csirkecomb krumplipürével. Az ebédlő asztalhoz vittem a leveses tálat. Ahogy megcsapta az orromat a leves illata azonnal felkavarodott a gyomrom. Letettem a tálat majd a wc-re rohantam. Régen hánytam már. Összeszedtem magamat és visszamentem.

- Még jó, hogy nem a tálba hánytál! - kanalazta Edward a levest. "Ha kikotyogtad Johnnak, hogy terhes vagyok, meghalsz!" tekintettel néztem rá.

- A wc rejtelmeiben még megtalálhatod! Talán még nem folyt le a csatornába! - ültem le.
- Izgisen hangzik! Legalább nem kellene annyit rágnom! - mondta.

- Enni szeretnék! - mondta dühösen John.

- Semmi nem tart vissza bátyus! - nézett Edward Johnra. Végignéztem, amíg megeszik a levest. Edward a második tállal evett mikor már majdnem kiesett a szemem az éhségtől. Felálltam és elindultam a második fogásért, közben meglöktem Edwardöt. A leves a kanaláról az ingjére löttyent.

- Köszi! - mormogta.

- Bocsi, de dagi vagyok, ahogy mondtad, kell a hely! - mentem tovább.

- Ledagiztad? - hallottam John sutyorgó hangját. Szóval meg akar védeni? Ugyan már, nem vagyok gyerek, aki ne tudná magát megvédeni.

Visszamentem a csirkével és a körettel, majd elvittem a leveses tálat.

- Jenna hoznál egy kis sót? - kérte Edward. - úgy látszik nem vagy szerelmes!

- Ez így igaz! - kaptam fel a só tartót majd elindultam az asztal felé. Lecsaptam Edward elé a só tartót majd leültem. Vártam John reakcióját, de csak tovább falatozott. Úgy de úgy megbántam, hogy akkor elmentem arra a hülye dedikálásra. Ha nem megyek el talán elvégzem a főiskolát és lesz egy jó állásom valahol Amerikában és feleségül megyek egy izmos, csoki barna szemű férfihoz. Edward csengő hangja zavart meg az ábrándozásban. Kirohant a nappaliba. Kapva az alkalmon megragadtam a só szórót.

- Még, hogy sótlan! - motyogtam közben alaposan meg hintettem sóval a krumplipürét. Büszkén ültem vissza és enni kezdtem.

- Ugye azt tudod, hogy ezt ezerszer fogod megszívni? - kérdezte John.

- Én élvezem! - mosolyogtam. Megrázta a fejét és egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Régen láttam így mosolyogni. Jó ízűen falatoztam mikor Edward visszajött. Sunyin néztem rá, mikor bekapott egy adag krumplipürét.

- Hű de megszórtam! - mondta. Halkan kezdtem nevetni. Nem bírtam megenni az utolsó falatot. A könnyeim már folytak a nevetéstől.

- Te kis sunyi dög! - nézett rám. Felálltam és elindultam kifelé.

- Hű Edward, szerelmes vagy? - nevettem. Felmentem a szobámba. Már fájt mindenem a sok robotolástól. Bevettem a napi vitaminokat majd átöltöztem pizsamába és befeküdtem az ágyba. A hasamat simogatva aludtam el.

Másnap reggel alig akartam kikelni az ágyból. De muszáj volt, mert már nagyon kellet pisilnem. Nyújtóztam egyet majd felültem. Felvettem a köntösömet és a mamuszomat majd elindultam kifelé. Álmosan nyitottam be a fürdőszobába. Nagyot ásítottam majd a fogkefémért nyúltam. Rányomtam a fogkrémet majd a tükörbe néztem.

- Hogy a francba? - néztem az arcomon lévő filccel felrajzolt sminkemre. Még bajszom is volt. A szemöldököm kétszer olyan vastag volt, a számról pedig ne is beszéljünk. Azonnal az arckrémemért nyúltam.

- Csak gyere le! - kentem fel az arcomra a krémet. Rajta hagytam pár percig, majd lemostam. Szerencsére lejött az álarcom.

Felfrissülve mentem lefelé a lépcsőn. Edward, hogy ezt hogy vissza fogod kapni. John a kanapén ült és a tv-t nézte.

- Edward? - léptem le az utolsó lépcsőfokról.

- Még alszik! - mondta. Ördögi mosollyal indultam a konyha felé. Elővettem egy jó nagy tálat majd teli engedtem hideg vízzel. Ezt tényleg nem úszod meg szárazon Edward. Kellemes ébresztőben lehet részed!

Óvatosan lépkedtem felfelé a lépcsőn, ne hogy kilöttyenjen a víz. Minden csepp számít. Benyitottam a szobájába. A hasán aludt. Letettem a tálat az asztalra. Leültem mellé és piszkálni kezdtem a haját.

- Edward, itt az ideje felkelni! - suttogtam. Nem mozdult.

- Hétágra süt a nap! – mondtam hangosabban.

- Még adj pár percet! Aztán piszkálhatsz! - fordította el a fejét. Felálltam majd lerántottam róla a takarót.

- Csak pár percet! - fordult a hátára. Megfogtam a tálvizet majd ráborítottam.

- Jó reggelt álomszuszék! - mondtam, majd nevetve kimentem a szobából. Elégedetten és kaján vigyorral mentem le a lépcsőn.

- Ennyi vizet még nem öntöttem rá! - mondta John.

- A bajuszért még kapni fog! - léptem be a konyhába. Csináltam egy tál gabonapelyhet majd leültem enni. A napi újság az asztalon volt. Elkezdtem olvasni. Annyira bemerültem a cikkbe, hogy nem vettem észre, hogy ki jött be. Csak tovább olvastam az újságot. Azt vettem észre, hogy meghúzódik a nyakamon a pulóver és jég hideg valami csúszik végig a hátamon.

- Jó reggelt Jenna! - mondta Edward a fülembe. Kiegyenesedtem mikor a hátam közepéhez ért. Felálltam, kiráztam a pulcsimból a jégkockát majd elindultam a gabonapelyhes tálammal a nappali felé.

- Ezt még, hogy visszakapja! - ültem le a kanapéra és bekaptam egy kanállal a gabonapehelyből. Iszonyat sós volt. Ahogy bekaptam úgy köptem vissza a tálba.

- Én mondtam! - nevetett John.

- Ez nem vicces! - álltam fel. Kár volt belemennem ebbe az egészbe. Eddig három-három az állás. De én fogok győzni!

Nyugodtan léptem be a konyhába.

- Finom volt? - nyámmogta Edward. Letettem a tálat majd kimentem. Nem fogok jó pofizni! Visszaültem a kanapéra és nézni kezdtem a tv-t.

- Feladtad? - kérdezte John.

- De, hogy! Csak szünetet tartok. - dőltem hátra.

- Azért, vigyázz majd ha bemész a szobádba! - figyelmeztetett.

- Egy bombára számítsak? - néztem rá.

- Nem! Csak velem már csinált olyat, hogy beléptem a szobába és egy labda vágott gyomorszájon! - ecsetelte. - a te állapotodban én vigyáznék! - mondta. Csodálkozva néztem tovább a tv-t. Vagyis tettetem. Szóval Edward elmondta! Ezt még meg bosszúlom.

- Edward, ugye? - kérdeztem Johntól.

- Igen, tegnap véletlenül kicsusszant a száján. De egy idő után úgy is rájöttem volna! - mondta nyugodtan.

- Ó, a gerlepár! - mondta Edward elsuhanva a tv előtt. Megfogtam egy párnát és hozzá vágtam.

- Én fogok nyerni! - rohant fel a lépcsőn.

- Azt majd meglátjuk! - álltam fel. Hírtelen megszédültem és visszaültem.

- Ez nem fog menni! - motyogtam.

- Minden rendben? - kérdezte John. Egyértelműen bólogattam. Ülve is szédültem. Fáztam és dideregni kezdtem. A tegnapi ázásom meghozta eredményét.

- Biztos, hogy jól vagy? - kérdezte.

- Igen! Ne aggódj értem! - álltam fel. Elindultam felfelé a szobámba. Már majdnem benyitottam a szobámba mikor megragadta a kezemet és magához húzott. Nem tudtam mit akar.

- Hagyj békén! - léptem hátra, de nem engedett el.

- Te tőz forró vagy! - tette a kezét a homlokomra. Benyitott a szobámba és egy tál esett le az ajtóról, ami teli volt vízzel. A lábaim nem bírták tovább. Megadták magukat. Összecsuklottam John karjaiba. Felemelt majd az ágyhoz vitt. Nem volt rajta semmi.

- Maradj itt! - tett le az ágyra, majd kiment. Nem bírtam tétlenül várni. Lázas vagyok és a babámnak ez nem tesz jót. A gyógyszereim az íróasztalon voltak. Felálltam és elindultam, több kevesebb sikerrel. Kettőt láttam mindenből.

- Edward, hova raktad őket? - hallottam John dühös hangját. Már majdnem elértem az asztalhoz mikor berontott a szobába.

- Idióta egy öcsém van! De te miért álltál fel? - indult felém.

- A gyógyszerek! - mutogattam az asztal felé!

Fura volt nem a saját ágyamban felkelni. Azt sem tudtam hol vagyok. Korom sötét volt. Nem tudtam mennyi az idő. Kihámoztam magamat a takarók alól majd kisétáltam a folyosóra. Ezek szerint John szobájában voltam. Kedves tőle, hogy így bánik velem, de ez még mindig nem elég, ahhoz, hogy megbocsássak neki a bunkóságáért. Fény szűrődött fel a nappaliból. Reméltem, hogy valaki van ott és nem egyedül vagyok a házban.

- Mennyi az idő? - csoszogtam lefelé a lépcsőn.

- Öt óra múlt! - mondták egyszerre.

- Akkor itt az ideje nasizni! - indultam a konyha felé.

- Majd én csinálok kaját! - állt fel Edward.

- Nem kérek bele sót! - ültem le John mellé. Csendben vártam, meg míg Edward bemegy a konyhába. Meg szeretném köszönni Johnnak, ahogy bánt velem. Ha ő nincs, talán a korházban kötök ki.

- Köszönöm! - néztem rá. Csak tovább nézte a tv-t.

- Hogy mit mondtál? - fordította rám a fejét.

- Hogy köszönöm, amit értem tettél! - mondtam bővebben. - ha te nem vagy, ki tudja mi történt volna velem. Vagyis velünk!- fogtam meg a hasamat.

- Ugyan ez semmiség! - mosolygott.

- Ez nem semmiség! Most mi lett volna, ha megszédülök a lépcsőn és legurulok? Vagy megfejelem az asztalt és kifolyik az agyam? Jó, nincs minek kifolynia, de érted mire célzok!? - néztem rá kérdően.

- Bármikor meg tenném ezt érted! - mondta. - ezért nekem ez semmiség! A bunkóságomat illetve akkor. Egy idő után meg fogom magyarázni! - nézett mélyen a szemembe.

- Miért nem most? - fordultam teljes testtel felé. Látszott rajta, hogy megbánta az egészet, és hogy nem szeretné elmondani, de én hallani akarom!