2. rész: For ever alone

Hello All! :) már hamarabb megírtam ezt a részt, csak vártam a komikat, de nem nagyon érkeznek :/ magyarázat a komikra az, hogy így legalább megtudnám, hogy mégis mi a hiba, hogy tetszik, mennyien olvassátok, mit vártok még benne! De ha nem érkezik több komi akkor nem fogok sűrűn hozni részeket! Szóval tessék komizni mert nem nagyon nehéz! :D

Várom a véleményeket! :)Jó olvasást!^^

Unottan álltam a pénztárban. Alig voltak most a pizzériában, és akik voltak azok is boldog kapcsolatban és szerelemben úsztak a rózsaszín felhők felett. Irigykedve néztem őket. Én is akarok ilyen boldog lenni és szerelmes. Szerelmes vagyok, csak éppen csalódásban. Olyan rossz, hogy elmegy mellettem a folyosón, hogy reggelente vele reggelizek és átnézünk egymáson. Szeretem még őt és nem tudom kiverni a fejemből. Úgy érezném a keze melegét a hátamon, az ajkai puha érintését, lágy, kedves hangját hallani, amikor azt mondja, szeretlek. Újra érezni a pillangókat a gyomromban.

- Föld hívja Jennát! - csalapált előttem valaki. Majd ráfordítottam a fejemet. John volt az.

Próbálj kedves lenni!

- Mit adhatok? - néztem a szemébe. Olyan fura volt a tekintete.

- Egy pizzát? - húzta fel a szemöldökét.

- Azt ne tőlem kérd! - mutattam Rickre a pincérre.

- Az a helyzet, hogy nem bízok benne! - hajolt közelebb.

- Az a helyzet, hogy a legmegbízhatóbb pincérünk! Rendelj tőle! - mondtam. Túl kedves voltam.

- De az van kiírva, hogy Andrews pizzéria. Szeretnék valamelyikkőjüktől rendelni! - mosolygott.

- Apa! - kiabáltam.

- Mi az? - lépett mellém apa.

- Most már rendelhetsz! - mosolyogtam. Arrébb léptem és kiszolgáltam a többi vendéget. Kérdően nézett rám John. Szenvedj! Velem nem fogsz flörtölni. Nem fogok elpirulni.

Már alig bírtam állni, fájt a derekam és éhes is voltam. Fáradtan néztem körbe az asztalokon. Megakadt a szemem Johnék asztalán.

Aki csengetett nem volt más, mint Vanessa. Nagy bőröndökkel állt az ajtóban.

- Szia! - ölelt át szorosan. - úgy hiányoztál! - simított végig a hátamon.

- Te is nekem! - hajoltam el tőle. - de hogyhogy itt vagy? - léptem el az ajtóból.

- Gyakorlaton! - húzta be a bőröndjét. - de te úgy megváltoztál! - mutatott végig rajtam. - így megviselt John?

- Nem! Vagyis igen, de ezt hagyjuk! - ültem le a kanapéra. - és meddig maradsz?

- Már is elküldenél? - mosolygott.

- Vanessa! - rohant le a lépcsőn Cody ordibálva. Vanessa felemelte majd megpörgette.

- Hoztam neked valamit! - tette le mellém Codyt. Kíváncsian várta amíg Vanessa elő keresi az ajándékát.

- Vanessa? - vágtatott le a lépcsőn Edward. Letámadták egymást. Mindenütt szerelmes párok, én meg szenvedek a vágytól és a hiánytól. Nem bírtam tovább hallgatni a cuppogást és nézni őket. Felálltam és felmentem a szobámba.

Edward, Vanessa, John és az a fekete hajú ribanc ültek egy asztalnál. Az agyam forrni kezdet. Nem elég, hogy megcsalt vele még az orrom előtt randiznak.

- Jenna kivinnéd a pizzát? - tolta a kezembe apa a kukoricás extra sajtos pizzát.

- Már is! - mondtam álmos hangon.

- Ötös asztal! - tolt ki a pult mögül. Keresni kezdtem az asztalt. Mikor megláttam, hogy pont, azaz asztal ahol ők ülnek, vissza akartam fordulni, de összeszedtem magamat. Lehajtott fejjel léptem oda.

- Elkészült a pizza! - tettem le a tányért az asztalra. - Jó étvágyat! Valamit még hozhatok? - mondtam normálisan. Talán csak Edwardhöz és Vanessához beszéltem.

- Egy lightos cokát! - mondta a fekete hajú.  - Már is hozom! - fordultam meg. Véletlenül kiütöttem Rick kezéből a tálcát, aminek a tartalma John nyakába borult. Nem tudtam megállni nevetés nélkül.

- Jaj, bocsi! - vettem le nevetve az egyik szeletet a hajából. - ingyen pizzát? - dobtam a tányérjára, majd nevetve indultam vissza a pult mögé.

- Azt direkt csináltad? - tette le a maradványokat Rick a pultra.

- Mivel nincs hátul szemem, ezért nem. - nevettem.

- Legközelebb vigyázhatnál! - ment el az egyik asztalhoz. Már délután három van. Öt órája állok a pult mögött. Kivettem egy colát a hűtőből és visszamentem az asztalukhoz.

- Itt a cola! - tettem le az asztalra. John és a csaja nem ültek ott.

- Jenna! - húzott le Edward. - az a csaj az unokatestvérünk Erica! - mutatott ki az ablakon. Kint állt és telefonált. Néztem egy ideig őt, majd azon gondolkodtam, hogyhogy lehettem ilyen hülye. Bár erről nem csak én tehetek. Bunkón viselkedett velem, kihozta belőlem a démont. Levettem magamról a kötényt és elindultam kifelé. Végig néztem Ericán. Most így, hogy tudom ki ő megváltozott róla a véleményem. Kedvesnek tűnik. Egy szál pulcsiban indultam hazafelé. Hűvös szél fújt. Miért nem hallgattam végig akkor John? Miért hittem egy hülye fényképnek? Miért flörtölt vele? Bár én is úgy csináltam mintha flörtöltem volna a meleg barátommal. Egy idióta vagyok. Egy pancser. Egy szerencsétlen. Egy hiszékeny picsa. Szerkesztett kép, vagy egy jól elkapott pillanat. Vesztes vagy Jenna!

Az eső esni kezdett. Imádom az esőt akkor, ha van nálam kabát és esernyő. Bőrig áztam mire hazaértem. Égtek a lámpák a házban. Szóval hazajöttek kocsival. Engem meg hagytak hagy sétáljak. Benyitottam, beléptem, becsaptam az ajtót és elindultam felfelé.

- Veled mi történt? - állított meg apa.

- Egy kicsit esik az eső! - mentem tovább. A fogaim ütköztek egymással annyira fáztam. Majdnem benyitottam a szobámba mikor John elsétált mögöttem.

- John? - mit csinálsz? Teljesen hülye vagy! Most bocsánatot fogsz kérni?

- Igen! - fordult meg. A szívemre fogok elsőnek hallgatni. És a szívem azt diktálja, hogy meg kell tennem.

- Sajnálom! - nyögtem ki.

- Mégis mit? - nézett rám kérdően.

- Szeretnék bocsánatot kérni, amiért féltékeny voltam! - mondtam magabiztosan. Továbbra is csak bámult. Nem bírtam tovább várni a reakciójára. Vagy nem is akart reagálni. Beléptem a szobámba.

Nem ezt akartam. Azt vártam, hogy Ő kér elsőnek bocsánatot, amiért ilyen bunkó volt. Már nem haragszok rá annyira, és nem utálom őt.

Forró teával és vastag takaróba bugyolálva ültem le tv-t nézni. Már három napja, hogy plusz három fővel élünk együtt. Egyedül vagyok. Anya apával, Cody Johnnal, Vanessa Edwarddel. Végül is nem vagyok teljesen egyedül. Itt növekszik a hasamban életem értelme. Talán ő lesz az egyetlen. Csak a baj, hogy nem válaszol, ha kérdezem. Senki nem foglalkozik velem! Mindenki átnéz rajtam! Ha anya azt várja, hogy egyszer úgy jön haza, hogy Johnt nyalom a kanapén, várjon csak nyugodtan tovább! Addig nem nyúlok hozzá, amíg bocsánatot nem kér! Azt garantálom!  Ő volt bunkó, én csak hittem annak a hülye csajnak, aki féltette a Jedwardöt.

- Szia! - vágódott le mellém Edward egy doboz gabonapehellyel. - mit nézel?

- Úgy semmit! - raktam le a lábamat.

- Akkor jó időpont, hogy beszélgessünk! - ült még közelebb. - hallom bocsánatot kértél Johntól!

- Muszáj pont róla beszélnünk? - ittam bele a teámba.

- Nem! - mosolygott. - és akkor hányadik hónapban jársz?

- Edward, nem hagynál ezzel?

- Nem mert kíváncsi vagyok! Szóval? - nem lehetett letörölni az arcáról a mosolyt. Most meg mit csináljak? Valljam be neki?

- Honnan jöttél rá? - tettem le a bögrét az asztalra.

- Tudtam! - csapta össze a tenyerét. - amúgy még a vak is látja. Azért ide ne soroljuk be Johnt, mert megkérdeztem, hogy lát-e rajtad valami változást és azt mondta, hogy semmit nem lát. - hadarta. - amúgy hogy viseled? Nehéz?

- De hogy is nehéz! Néha kicsit rossznapjaim vannak és néha ok nélkül sírok, de tűrhető. - mosolyogtam.

- És hányadik hónapban vagy? - tette fel az egyik lábát a kanapéra és bedobott a szájába pár darab gabonapelyhet.

- Negyedikben! - szemeztem a kezében lévő dobozzal.

- És akkor már tudod, hogy fiú vagy lány? - kérdezte. Cody is pont ilyen volt, mikor elmagyaráztuk neki, hogy mi is fog történni az elkövetkező kilenc hónapban.

- Még nem! Majd a következő ultrahangon derül ki! - mondtam ámultan. Nem tudtam levenni a szememet a dobozról és egyre éhesebb és éhesebb lettem.

- Már várom, hogy kiderüljön! - mosolygott. - és mekkora hasad van már? - húzta le rólam a takarót. Felálltam majd felhúztam a pulcsimat és büszkén mutattam meg a gömbölyödő hasamat.

- Nekem akkor szokott ilyen lenni, ha túl tömtem magamat! Bár az nem háj? - nyúlt a hasam felé.

- Köszi, szépen! Igazán kedves vagy, hogy így megdicsérted a hurkáimat. - ültem le.

- De most ha dagi vagy! - mosolygott. - jön az apuka! - suttogta majd elfordult a tv felé. Kezembe vettem a távirányítót és kapcsolgatni kezdtem a csatornák között. Nem találtam semmi érdekeset. Megfogtam a bögrémet és elindultam konyhába teáért. Jól megáztam délután. Nem árt az elő vigyázatosság. Beléptem a konyhába. John a laptopján pötyögött közben evett, anya valamit főzött. Jó illata volt. Miközben elővettem a teafüvet vagy negyvenszer tüsszentettem.

- Egészségedre! - nyámmogta John.

- Köszi! - tüsszentettem. Megvolt a második beszélgetésünk három nap alatt.

- Nem ártana C-vitamint is bevenned! - mondta.

- Oké apu! - mondtam. Ha már ő lemamizott. A víz felforrt. Beleöntöttem a vizet a bögrébe majd beleraktam a tea füvet.

- Amúgy Edward bűncselekményt akar ellened elkövetni és Codyt is a szövetségessé akarta tenni, de beszéltem vele! - harapott bele a szendvicsébe.

- Ez most komoly? - néztem rá.

- Azt mondta, hogy fel akar vidítani a hétvégén, mert Vanessa nem ér rá és nem akar egyedül, azaz velem hülyéskedni! Engem is be akart venni, de tiltakoztam! Legyen ez a ti harcotok! - mosolygott.

- Ohó! Nem tudja, hogy kivel kezdett ki! - tettem a teámba a cukrot. - azt nem mondta milyen hülyeségeket fog velem csinálni? - kavartam meg a teát.

- Nem említett semmit. De készülj a legrosszabbra! - csukta le a laptopját.

- Hát jó! Akkor kezdődjön a játék! - vettem le egy másik bögrét Edwardnek.

- Mire készülsz? - kérdezte sejtelmes hangon John.

- Azt ne tudd meg! - raktam sót a bögrébe és ecetet, majd felöntöttem vízzel. Elkavartam és beleraktam a teafüvet.

- Ha már a játéknál tartunk, akkor játszunk! - vettem fel mindkét bögrét majd elindultam kifelé.