53. rész: Honeymoon

Óóóó hát itt az utolsó rész. Mentségemre szóljon, hogy az édes-drága-egyetlen anyukám tényleg játék függő lett és tegnap este tízig nyomta folyamatosan szóval nem tudtam hozni, pedig már tegnap megírtam...
Szóval ennek lehetne az a címe is, hogy Epilógus, DE hozni akarok még ezután részeket arról a bizonyos családi életről :D persze csak, ha akarjátok :) és erről szólt a múltkori szavazás is! :) szóval ez a rész arról szól, amiről amúgy is szól Jenna és John kapcsolata! :)
Jó olvasást és komizást!! :)
Ja és nézzétek a videót: http://www.youtube.com/watch?v=vhKiNf2tA04 aki még nem látta szégyellje magát!!! :)


Unalmas volt a nap. A srácok a szobájukban, Rosalie alszik a láz csillapító kúptól, John pedig koncertezik - mint mindig. Nem értem miért kell minden hónapban menni és találkozni a rajongókkal, akik ugyan azok maradtak és nem változtak semmit?! A múlt hét maga volt a tökéletesség. Csak mi ketten voltunk három napig, amíg a srácok Gabiéknál voltak. Köztudott, hogy az ikrek félnek Gabitól, aki mindig megfélemlíti őket valamivel. A múltkor is le akarta vágni a kezüket amiért nem ették meg a főztjét. Én se ettem volna meg, borzalmas, ahogyan főz. Pont úgy ahogy John.
Szóval az a három nap maga volt a mennyország. És nem csak a szexből állt ki az egész, mint általában szokott. Veszekedtünk is, főztünk is. Megtanítottam a csoda levest megfőzni, ami elsőre nagyon sós lett aztán kezdett egyre finomabb lenni.
- Anyu! - kiabált Jeremy.
- Megyek! - kiáltottam vissza egy magazin mögül. Ledobtam magam mellé azt majd elindultam felfelé. Lassan lépkedtem felfelé a lépcsőn.
- Anyu gyere már! - szaladt elém Eathon kétségbe esetten.
- Jövök már! De azért halkabban! - morogtam.
- Vészhelyzet van! - ragadta meg a kezemet majd elkezdett húzni. Majdnem elestem annyira rángatott magával a szobájuk felé. Mikor behúzott nem volt ott Jeremy, pedig az előbb hallottam a hangját és az ablak tárva nyitva volt.
- Anyu segíts már! - motyogta Jeremy az ablakból. Oda sétáltam majd lenéztem rá. Az ablak párkányba kapaszkodva tartotta magát. Elmosolyodtam ezen. A legtöbb szülő ordítozna és kapkodna, hogy vissza húzza, de én most szórakozni fogok egy kicsit.
- Te mit keresel ott? - támaszkodtam az ablak belső párkányára.
- Meg akartam...
- Mit akartál? - hajoltam kijjebb.
- Át ugrani a fára. - sziszegte a fogai közül.
- És miért? - könyököltem le.
- Mert már unom a szoba fogságot! De nem húznál már fel? - motyogta.
- És miért vagy szobafogságban?
- Mert verekedtünk! Mami húzd már fel! - könyörgött Eathon. Muszáj megtennem, pedig még úgy szórakoznék a saját fiammal.
- De csak akkor, ha megígéritek, hogy jók lesztek és elmondjátok mit mondott a gyerek! - nyújtottam Jeremynek a kezemet.
- Ígérjük! - motyogta Jeremy majd megragadta a kezemet.
- Nem hallom! - húztam fel magamhoz.
- Ígérjük mami! - súgta a fülembe majd át ölelt. - nagyon szépen köszönöm! - adott egy puszit az arcomra majd leugrott az ablakból.
- Most jön az mikor elmondotok mindent! - indultam kifelé.

Pár perc múlva mindketten a kanapén ültek és hallgatva néztek rám.
- Miért nem mondjátok el? - emeltem meg a hangomat. - még akkor sem, ha az egész büntetéseteket felhagyom? - kulcsoltam össze a kezeimet a mellkasomon majd dobolni kezdtem a lábammal. - Jeremy mond már el! - morogtam.
- A papa azt mondta, hogy ne mondjam el.
- Szóval a papa tudja?
- Nem! - nézett rám Eathon.
- Akkor mi az? - mondtam lágyan.
- Apu tényleg nem tudja! - hajtotta le a fejét Eathon, majd Jeremyre nézett.
- Ha nem mondjátok el életetek végéig büntibe lesztek és még sütit sem kaptok...
- De apa azt mondta - kezdte Jeremy.
- De én vagyok az anyátok az ég szerelmére! - mutattam magamra. - és az apátok amúgy sincs itt. Szóval halljam!
- Az a gyerek azt mondta, hogy egy k... vagy. - tört ki Jeremyből.
- Szóval... - motyogtam magam elé.
- Meg azt, hogy kövér vagy! - tette hozzá Eathon.
- Meg azt, hogy nagy a feneked! Nem bírtam hallgatni tovább. És azt mondtam, hogy fogja be a száját, de csak tovább mondta. Azután meg meglöktem. De nem nagyon... - nézett rám Jeremy árbús szemekkel. Könny gyűlt a szememben majd elmosolyodtam. Csak engem védtek meg.
- Na és ki volt az? - kérdeztem halkan. Mindketten kérdően néztek rám. - talán majd nem kell mosogatnotok! - motyogtam. Elnéztem az arcukat. Csodálkozva néztek rám. Mosolyogva ráztam meg a fejemet majd oda guggoltam eléjük és magamhoz szorítottam őket.
- Nagyon sajnáljuk mami! - motyogták a fülembe.
- Olyan büszke vagyok rátok, de mérges is! Nem szabad bántani a másikat! - motyogtam a vállukba.
- Igen, ezért vagyunk büntiben! - motyogta Eathon.
- De ezt a papának ne mondjátok! - suttogtam.
- Igen anya! - mondták egyszerre. - és a büntetés? - hajoltak el tőlem.
- Haverok? - kérdezte Jeremy.
- Nem! - ráztam a fejemet.
- De anya! - nyavajgott.
- Miért is vagytok büntiben? - álltam fel.
- Mert verekedtünk! - motyogták.
- És még?
- Hogy többször ne forduljon elő! - mondták unottan. - de anya már olyan régóta büntiben vagyunk! - tette hozzá Jeremy.
- Öt napja! És még elég kevés telt el a két hónapból! - néztem rájuk mérgesen. - már az is nagy lelkűség, hogy nem kell mosogatnotok! - morogtam majd elindultam az ajtó melletti ablakhoz. - aztán még a szomszédot Mrs. Linget kikészíthetitek! - néztem ki az ablakon. A kínai szomszéd már megint a pázsitunkon járkál és tépkedi a virágaimat amikkel elég sokat szenvedtem mire olyan szépen kinyíltak.
- Mennyire készen? - kérdezte Eathon.
- Nagyon készre! - mosolyogtam majd a tenyeremet tartottam amibe egyesével belecsaptak. Kivonultak az öregasszonyhoz majd kezdődött volna a műsor mire Rosalie halk lépteit hallottam lefelé a lépcsőn.
- Aja! - motyogta álmosan. Lassan fordultam meg majd indultam felé.
- Hát felébredtél! - emeltem fel. - mit álmodtál? - kérdeztem mire csak hozzám bújt. Éreztem, hogy teli van a pelusa. - elsőnek tisztába raklak majd hamizunk valamit! - indultam felfelé a lépcsőn.

***

A nászúton


A forró Florida-i homok, ami késő délután már inkább hűsíti a lábadat. A langyos Óceán, a jó pasik akik nem annyira jók. Mert én már férjnél vagyok. És a gyönyörű kilátás a nyílt tengerre. Imádtam ezt az egészet csak kicsit későn teljesül az egész.
Kéz a kézben sétáltunk végig a Miami tengerpartján. Vártam mikor támadnak le az újságírók, hogy mégis mikor házasodtunk össze. Persze semmit nem tudnak róla. Titokban volt a sok rajongó és sajtó elől. Örültem a nászéjszakának, ami csak beszélgetésből állt, de jó sokat beszélgettünk. Aztán meg vártam a nászutat, de John azt akarta, hogy sokat legyünk együtt a nászúton.
- Min töröd a fejedet? - kérdezte. Kérdően néztem rá. - ilyenkor mindig elbambulsz!
- Rajtunk gondolkodtam! - mosolyogtam rá.
- Hogy-hogy rajtunk? - húzta fel az egyik szemöldökét.
- Hogy milyen tökéletes most minden. Főleg kettőnk között! - mondtam vigyorogva. Csak egy nagyot sóhajtott majd lesütötte a tekintetét. - mi az? - álltam meg majd magam felé fordítottam.
- Csak két éve, hogy az a rohadék... - harapta el a mondatát.
- Több mint két éve, de az a múlt és azt ne bolygassuk! - morogtam.
- De Jenna én...
- John fogd már fel, hogy nem tettél semmi rosszat! - emeltem meg a hangomat. Láttam a szemében, hogy azt akarja, hogy igazat adjak neki, de nem tudtam megtenni. Elléptem tőle, majd a hotelunk felé vettem az irányt. Nem hiszem el, hogy még mindig itt tart, hogy ő embert ölt. Hogy nem tudja felfogni, hogy semmi rosszat nem tett? És egy ilyen eszetlen pöcs felesége vagyok! Ó csak add meg Uram, hogy a fiaim ne legyenek olyan sügérek mint ő! Mert ha azok lesznek, letagadom őket!
Egészen a liftig puffogtam magamban. Kábé két perc alatt értem be a szállodába. Annyira dühös voltam. Nagyon lassan döcögött lefelé a lift. Azt hittem, hogy soha nem ér le a földszintre az a masina. Mikor végre kinyíltak az ajtajai, besurrantam majd lassan támasztottam neki a lift falának a fejemet. Még én sem értettem miért ilyen nehéz felfogású. Nem vettem észre, hogy még ketten vannak rajtam kívül a liftben. Gyorsan arrébb léptem, majd kihúztam magamat, mintha mi sem történt volna. Az ajtók már majdnem becsukódtak mikor két kéz állította meg azokat. John volt az. Milyen szerencsétlen?! Tényleg az. Főleg, hogy én vagyok a felesé. És főleg úgy hogy még velem mutatkozik és még mellém is áll. Mi van veled Jenna? Nem szoktál ilyenekre gondolni!
A kezeim a testem mellett lógtak tehetetlenül, de hirtelen elrántottam a bal kezemet, mikor John meg akarta azt fogni. Nagyot sóhajtott majd arrébb lépett. A mi szobánk a nyolcadikon van és a lift még csak most jár a harmadikon ahol ki is szállt az a két fiatal srác. Az ajtók becsukódtak majd pár másodperc múlva elindult felfelé a lift. Direkt hangosan sóhajtottam egyet, majd az emelet számát mutató kijelzőjére szegeztem a tekintetemet. Lassan lépte át a hármast és mutatott négyest. Arra lettem figyelmes a halvány fényben, hogy két világító szempár tapad a testemre és járkál fel s alá. Vele szembe fordultam, hogy jobban szemügyre tudjon venni. Szeretek Johnnal ilyen téren játszani, csak most nagyon dühös vagyok és jobban fogom húzni az agyát. Felhúztam egyik szemöldökömet és úgy néztem szeme mozgását. Tekintete a ruhám tetejére irányult, ami a mellemnél ér véget, aztán a szememre majd vissza. Megráztam a fejemet majd a kijelzőre néztem. Még csak ötöt mutatott. Hirtelen tolni kezdett hátra felé. Nem ért hozzám a kezével csak a mellkasával. A lift falának tolt. Elég hideg volt meztelen hátamnak. Kezeit megtámasztotta a liften majd közel hajolt hozzám. Alul bizsergető érzés futott át rajtam és még a gyomromban is megjelentek a pillangók. Te jó ég Jenna huszonkilenc vagy  - majdnem - , nem pedig tizennégy! Viselkedj! Tudtam mit akar csinálni, de nem akartam, hogy azt higgye, hogy ilyen gyorsan bocsátok meg. Pedig elég jól kér bocsánatot. Ezt pedig már régen elfelejtettem. Pedig régen mindig így békültünk ki. Elfordítottam a fejemet mikor megakart csókolni. Elfojtottam a ki törni akaró mosolyt. Összeszorítottam a számat, de hirtelen nyitottam ki hisz John erőszakosan fordította vissza a fejemet. Meglepett ez az erőszakosság, de valahol bent élveztem is. Főleg a libidóm, aki most kezd felébredni téli álmából. Mélyen nézett a szemembe, de nem akartam bele nézni. Féltem, hogy megbabonáz mint mindig! Homlokát a homlokomnak nyomta és mire felfogtam volna, hogy mi történik csókolni kezdett. Olyan csók volt mintha elsőnek csinálná. Nem hagytam magamat! Kicsit ellöktem magamat a faltól, majd kezemet a hajába csúsztattam és szenvedélyesen csókoltam vissza. Hirtelen elkapta a kezemet majd a fejem felé szorította őket. Tetszett ez a kiszolgáltatottság. De főleg az tetszett, hogy csak mi ketten vagyunk egy álló liftben. Álló liftben? Észre sem vettem, hogy megálltunk. Lekötötte a figyelmemet John harcoló nyelve és puha alsó ajka. Mellkasát nekem nyomta majd vissza szorított a falnak. Felemeltem a bal lábamat és a csípőjéhez szorítottam majd közelebb húztam magamhoz az ágyékát, hogy érezhessem azt ami a nadrágjába dudorodik. Bal kezével tartotta mindkét kezemet és a jobbal a combomat kezdte simogatni közben szenvedélyesen csókolóztunk. Nyelve erőszakosan nyomta le az enyémet majd hagyta, hogy irányítsak és újra lenyomott. Keze lassan csúszott be a szoknyám alá be a bugyimhoz. Egyik ujját a csiklómra rakta, majd masszírozni kezdte azt. Az izgalomban véletlenül megharaptam John nyelvét, mire hiper gyorsasággal tépte le rólam a bugyimat. A lift lassan haladt felfelé, mikor John belém csúsztatta az egyik ujját a másik kezét a hátamra tette és kikapcsolta a melltartómat. Lassan csúsztatta az ujját ki és be miközben a mellem közé nyúlt mikor hirtelen megállt a lift és egy csilingelő hang jelezte, hogy a nyolcadikon vagyunk. John gyorsan húzódott ki belőlem és gyorsan rántotta ki a ruhámból a pánt nélküli melltartómat. Amint tudtam elszakadtam tőle és elindultam a szobánk felé. Micsoda liftezés! Szeretek így békülni!
Ahogy beértem a szobába felkapcsoltam a világítást, megálltam az ajtóval szemben és vártam, hogy John előtt letoljam magamról a ruhát. Mikor belépett tátott szájjal nézett végig rajtam, majd bezárta az ajtót és kilépett a cipőjéből.
- Szexi, elragadó, elbűvölő, dögös, szívdöglesztő, nagyon szép és még így meztelenül is csinos! De azt értékelem, hogy nem hordasz a ruha alatt fehérneműt! - lépett közelebb.
- Rajtad még elég sok a ruha! - tettem a kezemet a nyakkendőjére majd magamhoz rántottam. Az ágyhoz vezettem majd lelöktem rá. - hallom rossz fiú voltál! - oldottam ki a nyakkendőjét. - idegesítesz egy hölgyet a hülyeségeddel, majd félállapotban hagyod egy liftben! Aztán még a fehérneműit is ellopod! Nem szép dolog! - motyogtam miközben kigomboltam az ingét. - kezet fel! - utasítottam mire szépen engedelmeskedett. Kihúztam a gallérja alól a nyakkendőjét majd össze kötöztem a két kezét. - ezért bünti jár! - morogtam majd egy puszit adtam az ajkaira.
- Milyen bünti ez mami? - emelte fel a kezét.
- Nem érinthetsz! De ha odáig eljutunk akár betömöm a szádat a zokniddal! - kezdtem puszilgatni a mellkasát. Majd egyre lejjebb és lejjebb haladtam.

Másnap reggel

Olyan fáradtan ébredtem és arra, hogy vakító világosság van persze meg arra, hogy pisilnem kell és hánynom is. Felültem az ágyban és keresni kezdtem valamit amit magamra kaphatok. Legközelebb John tegnapi inge volt. Gyorsan felkaptam, majd a mosdóba siettem. Hirtelen forogni kezdett velem a szoba és émelyegtem is. Magam elé tettem a kezemet, hogy ne menjek neki semminek. Lassan jutottam el a fürdőig. Ahogy beléptem az ajtón azonnal a wc felé fordultam és kiadtam a tegnapi vacsorát - ami pár darab eper volt, amit szex közben ettünk Johnnal.
Mikor az arcomat mostam meg hideg vízzel kezdett összeállni a kép. Émelygés, hányás, szédülés. Elég régen látogatott már meg havi barátom is. Úgy kábé két hónapja.
- Ó rohadj meg John! - morogtam mérgesen majd a pipere cuccaim közt kezdtem keresgélni. Valami éleset amivel jól lehet heréket nyiszálni! Egy fém körömreszelő akadt a kezembe. Ez pont megfelel! Megmarkoltam majd mérgesen indultam a háló felé. John pont akkor állt fel az ágyról és fordult meg.
- Ó, hát jó... reggelt... - mondta. - mi baj? - kérdezte kínosan vigyorogva.
- Most ki foglak herélni! - indultam meg felé.
- De... - indult a másik irányba.
- Nem fogsz te most már senkinek sem! - mondtam mérgesen majd utána léptem.
- Jenna, állj le! - tette maga elé a kezét.
- Miért állnék le? - vontam meg a vállamat.
- Elsőnek azért mert még itt megbotlasz és megvágod magad! Aztán meg azért mert nem tudom mi bajod van! - lépett hátrébb. Felmásztam az ágyra majd felkaptam egy párnát.
- Szerinted miért akarlak ki herélni? - vágtam hozzá a párnát.
- Mert nem védekeztünk tegnap este? - vigyorgott.
- Ó, az már régen mindegy! - léptem le az ágyról.
- Pedig szeded a bogyókat, nem? - kérdezte. Basszus!
- Már megint terhes vagyok John! - kiabáltam majd közelebb léptem hozzá.
- Ez nem csak az én hibám! - állt meg előttem. Már nem fél tőlem.
- Hát kié? - irányítottam a körömreszelőt a bokszeréhez.
- Te is, mert nem szóltál, hogy nem szeded a tablettákat! - ragadta meg a kezemet.
- Kiment a fejemből, hogy szünetelnem kellett! Aztán meg elfelejtettem visszamenni a dokihoz! - sütöttem le a tekintetemet.
- Miért kellett az a szünet? - emelte fel a fejemet.
- Mert ha akarunk még gyereket akkor nem szabad folyton szedni! - motyogtam.
- Akkor ha gyereket akarsz miért baj, hogy most babát várunk? - vette ki a kezemből a körömreszelőt.
- Mert későbbre terveztem! - motyogtam.
- Olyan vagy mint a gyerekek! - vigyorgott. - szégyenlős ha az igazat kell nekik mondani! - puszilta meg a homlokomat. - és ez biztos, hogy terhes vagy?
- Nem szoktam csak úgy hányni, szédülni, émelyegni és nem szokott késni!
- A micsoda?
- Hát tudod a havi... - néztem rá. Kérdően nézett. - jaj John neked nem volt régen biosz órád? - mosolyogtam.
- Nem az a lényeg, hogy mi késik, hanem az, hogy milyen gyorsan változott a kedved. Ja és az, hogy nagyon szexi vagy az ingemben! - húzott magához. - és most ott leszek amikor elsőnek rúg gyomron, mikor megszületik, mikor bepisil és bekakál, mikor hasra fordul, mikor mászni kezd, mikor feláll, mikor elkezd menni, mikor...
- És akkor is mikor Mr. John Grimes befogja a száját és lezuhanyozhatunk! - fogtam össze a száját majd tolni kezdtem a fürdőszoba felé...

Ezt a képet csak azért mert a történethez illik és van benne némi igazság :) <3 

52. rész: Come home

Sábábúú :) meghoztam :D már csak egy rész választ el a végtől :D remélem ami azután történik is olvasni fogjátok meg az új blogot is :D ( http://what-if-happened.blogspot.hu/ )szóval ide komikat kérnék :D persze a másik hoz is :D remélem egy értelmű a dolog ami történik :) és azért nem raktam képet a ruháról mert nem találtam egy olyat amit én elképeltem és a saját képzeletetekre bízom :D
na jó olvasását :)


- Rosalie gyere ide! - álltam meg a kanapé másik oldalán.
- Nyem! - nyögte sértődötten.
- Gyere ide! Felöltöztetlek majd játszhatsz tovább! - indultam felé. Egy szál pelusban rohangált a kanapé körül előlem.
- Nyem! - nyögte ismét majd a másik irányba rohant.
- Elfogsz esni! - mire kimondtam hatalmasat csattant a parkettán. Sírni kezdett - amennyire csak sírásnak lehet nevezni. Inkább üvöltött mint egy sakál. Gyorsan szaladtam oda hozzá majd felemeltem.
- Semmi baj! - nyugtattam majd a fejét a vállamhoz nyomtam. - szóltam, hogy gyere ide! - ringattam. Még mindig sírt, de ez már egy kisebb hiszti volt. - had nézzem! - próbáltam eltolni magamtól de vissza bújt. - jaj te! - szorítottam magamhoz. Éreztem, hogy már nem úgy veszi a levegőt ahogy sír és lassan megnyugszik. Lassan tettem át a kezemet apró combjához és elfektettem a két kezem között majd a számhoz emeltem a hasát. - ez büntetés, te rosszaság! - morogtam majd rá tapasztottam az ajkaimat a hasára és kifújtam a levegőt. Rosalie hangosan sikítozott és ficánkolt a kezeim között.
- Maga kínozza a lányomat? - morogta az a férfi mögöttem akit már fél éve nem láttam. Meglepődve és mosolyogva fordultam meg. Rosalie szinte kiugrott a kezeim közül és oda rohant hozzá.
- Apaaa! - sikította mikor John felkapta.
- Hallom rossz vagy! - vigyorogta majd megpaskolta a fenekét. Rosalie a nyakába bújt és úgy lógott le róla mint egy maci. John szét csókolgatta a vállát közben közelebb lépett hozzám. Valamit súgott a Rosalie fülébe majd letette.
- Szia anyu! - tárta szét a karjait John. Elmosolyodtam majd a nyakába ugrottam. A lábamat átkulcsoltam a dereka körül.
- Végre! - nyögtem a nyakába majd puszilgatni kezdtem az arcát.
- Rosszabb vagy mint egy gyerek! - húzta el a fejét majd rám vigyorgott.
- Ilyet a gyerekek nem csinálnak! - motyogtam majd egy lágy és hosszú puszit adtam az ajkaira. - nagyon hiányoztál! - morogtam.
- Ti is nekem! - motyogta majd belemarkolt a fenekembe. - hat hónap! - nyomta a homlokát a homlokomnak.
- Szia anya! - dörmögték a srácok. Rájuk néztem és lehajtott fejjel cammogtak befelé majd a szobájuk felé vették az irányt.
- Mi van velük? - kérdeztem halkan Johntól. A konyha felé vitt majd mikor beért letett a pultra.
- Elsőnek is szia. - vigyorgott majd egy puszit adott. - másodjára hiányoztál. Harmadjára gyönyörű vagy!
- Negyedjére elmondanád, hogy miért jöttek így haza a srácok a táborból? Főleg július közepén mikor még javában tart?
- Shh! - tette a kezét az ajkaimra. - egy finom délutáni tea mellett elintézhetjük! - morogta majd elvette a kezét az ajkaimról és megcsókolt. Lágyan, biztosan, szeretet teljesen és a nyelvét sem hagyta ki, jól megdolgoztatott. Megadtam magam és hagytam, hogy irányítson. Kezemet a nyakába raktam és közelebb húztam magamhoz. Lassan fektetett el a pulton majd a nyakamat kezdte puszilgatni...

***

*Az esküvőn*

Valentin napi bevásárló körútról jöttem vissza. Éppen a leállítottam a kocsit mikor valami fura érzes futott végig a testemen. Megráztam a fejemet majd elemeltem John ajándékát az anyósülésről majd kiszálltam a kocsiból és elindultam befelé. John Valentin napra egy Mickey egeret vett amit majd tudok ölelgetni ha nem lesz itt. Régebben is hasonló ajándékot kaptam tőle - ami eltűnt. Én a párját vettem meg neki. Egy Minnie egeret fogok adni neki. Igaz koppintás, de megteszi!
Halkan nyitottam ki az ajtót. Nagyon ijesztően csend volt az egész házban. Még az ikrek sem dörömböltek és őrjöngenek, mint szokásuk.
- Hahó? - léptem beljebb az előszobában. Korom sötét volt az egész házban.
- Mikor jön már a mami? - nyugtalankodott Jeremy.
- Halkabban már! - dörmögte valaki. A villanykapcsolóért nyúltam. Tapogattam a falat, de nem találtam. Nyugtalanul csaptam a falra mire világos lett. Meglepődve álltam az ajtóban és leszakadt állal. Sokan összegyűltek. Susanna, idősebb John, Kevin, Edward, Vanessa, anya, apa, Cody, Matt, Steven, Gabi, North és persze a gyerekek. Mindenki elegánsan felöltözve. Nem értettem mi folyik itt. Senkinek nincs szülinapja és még évforduló sincs. Sőt nincs is mit megünnepelni. Még jobban leesett az állam mikor John jelent meg fekete öltönyben és oldalra simított hajjal.
- Öltözz át! - utasított apa. Nagyot nyeltem mikor rá jöttem, hogy ez egy menyegző  Egy olyan amit akartam. Amit negyvenszer elmondtam Johnnak, hogy szeretnék már a feleség lenni. Gabi hirtelen pattant fel majd megragadta a kezemet és felrángatott a lépcsőn.

Úgy éreztem, hogy órákig készültem vagyis csak a hajam. Már ketten csinálták a kontyot, de én csak azt akartam, hogy simán hulljon a vállamra úgy ahogyan John szereti. De nem mert az úgy nem hivatalos és úgy nem jó! Soha nem értettem miért kell giccsesen kinézni egy esküvőn! Az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat és boldogak legyünk. Nem kell túl nyálazni és csilli-villizni. Mindig is nagy esküvőről álmodtam, de most már tudom, hogy az a lényeg, hogy együtt legyünk.
- Elég már! - álltam fel hirtelen. - ez az én "esküvőm". Úgy kell lennie, ahogy én akarom! Leengedve lesz és kész! - húztam ki a csatokat a hajamból. - nem is tudtam, hogy mi lesz! Nem készültem rá, hogy férjhez megyek és semmit nem tudtam kiválasztani úgy ahogyan én szerettem volna, még ezt a ruhát sem! - húztam meg magamon a ruhát. - a hajamat szeretném én eldönteni, ha már mást nem tudtam! - könyörögtem nekik. Meglepődve néztek rám, majd elmosolyodtak. Vanessa összekulcsolta a kezeit és megvonta a vállát. Gabi viszont egy kicsit bosszúsan nézett, de engedett.
- Lent várunk, asszony! - tette le az asztalra a csatokat, majd kiviharzott Vanessával karöltve. A tükörrel szembe fordultam és megigazítottam a hajamat. Lágyan omlott a vállamra szőkés tincseim.
- Ma férjhez mész, te vén tojó! - motyogtam magamnak a tükörben. Lesimítottam magamon a ruhát, majd elindultam kifelé. Azt éreztem, hogy valami hiányzik. De mi? Csokor megvan, hajam meg van, ruha rajtam, cipő rajtam, halvány smink. Minden meg van!
- Apa! - suttogtam magamnak. Szinte felszakítottam az ajtót és kiléptem a folyosóra.
- Apa! Gyere már! - kiabáltam. Hallottam, hogy motyognak valamit, de nem hallottam, hogy mit. Aztán azt hallottam, hogy recseg a lépcső és valaki felfelé tart.
- Mi van már te... - lépet fel apa az utolsó lépcsőfokról. - wáúw! - vigyorgott. - nagyon szép vagy lányom! - lépett közelebb. - mi a baj? - lépett még közelebb.
- Hogy kísérj oda Johnhoz! - mosolyogtam. Elsőnek nem esett le neki, majd kis gondolkodás után megfordult és be hajlította a kezét.
- Most viszont oda adlak Johnnak! - mosolygott. Belé karoltam majd elindultunk lefelé. Féltem és remegtek a lábaim. Bár nem tudom mitől rettegtem. Attól, hogy John nemet mond, vagy attól, hogy elrontok valamit és orra esek a ruhámba? Életemben nem voltam esküvőn, de már többször eljátszottam ahogyan oda sétálok a jövendőbelimhez. Az teljesen tökéletes volt! Ne parázz Jenna. Csak annál rosszabb! Nyugtattam magamat magamban.
- Soha nem gondoltam erre! - súgta oda apa nekem a lépcső alján. Csak rá mosolyogtam, majd kihúztam magamat. - akkor ShowTime! - mondta hangosan. Lassan indultunk el a székek között amik a nappali közepén, két oszlopban voltak elrendezve. John elöl állt és elvigyorodott amikor meglátott. Én viszont elpirultam. Nem tudtam leplezni örömömet. Vigyorogtam, mint egy tejbe tök. Ha nem lenne a fejemen a fülem körbe szaladna rajta a szám. Mikor oda vezetett apa, elégedett adott át Johnnak és azt súgta a fülembe, hogy még nem késő elmenni és még itt is mondhatok nemet. Ellépett tőle és valamit John fülébe súgott, mire John elmosolyodott.
Alig bírtam kivárni, hogy az anyakönyv vezető végig mondja a szöveget a házasság előnyeiről és hátrányiról. Arra törekedett, hogy ne mondjunk igent, és hogy a házasság rossz. Csak nagyokat sóhajtoztam amikor ezeket a mondatokat mondta. Forgattam a szemeimet, mire John elmosolyodott, bár ő is vigyorgott mint én.
Lázasan néztem Johnt ahogyan engem néz. Vigyorogtam. Szinte már sírtam a boldogságtól, mikor John kimondta azt, hogy Igen, akarom! A nő kis szüneteket tartott miután megkérdezte. Aztán a gyűrűhúzásnál is. Itt nem a nő húzta az időt, hanem Edward. Nem találta az arany gyűrűket, amiket a zakó zsebébe csúsztatott.
Fel lélegeztem mikor azt mondta a nő, hogy tegyük le a fogadalmakat. Persze ezt is rontotta.
- Elsőnek a férj, mondja utánam! - morogta a nő, majd bele kezdett. - Én John Grimes itt családjaink és barátaink színe előtt ünnepélyesen fogadom... - kezdte, de nem tudtam meg állni, hogy ne szóljak bele. Hangosan köszörültem meg torkomat. Mindenki gyanúsan nézett rám.
- Mi a baj? - kérdezte az anyakönyvvezető.
- Nem ez a neve! - súgtam neki oda.
- Most olvassam fel azt a hosszú nevét? - nézett rám kétségbe esetten.
- Még szép! - vigyorogtam elégedetten.
- Én John Paul Henry Daneil Richard Grimes  itt családjaink és barátaink színe előtt ünnepélyesen fogadom...- mondta még egyszer a nő. John boldogan ismételte utána a szöveget. ...hogy örök barátod, hűséges társad, szerelmed leszek betegségben - egészségben, jóban-rosszban, osztozom örömödben és veled sírok bánatodban. Ígérem Neked, hogy feltétel nélkül szeretlek és szeretni foglak, támogatlak céljaid elérésében, becsüllek és tisztellek, mindörökre. Boldogan ismételtem el utána én is. Erősen néztem John szemébe. Láttam rajta az önbizalmat és boldogságot. Csillogtak a szemei, vagyis ragyogtak. Örült, hogy igent mondtam, és hogy én is boldog vagyok! És boldogok leszünk végre együtt. Vigyorogva írtam alá anyakönyvet az új nevemmel. Jenna Grimes.
- Ezennel házastárssá nyilvánítalak titeket! - mondta unottan a nő. - csókolja meg a menyasszonyt! - mondta Johnnak. Magához húzott és az egyik kezemet a mellkasára tette. Nagyon erősen szorított, majd egy lágy csókot lehelt az ajkaimra és úgy is döntött hátra. A többiek úgy éljeneztek és tapsoltak. Mikor elhajolt tőlem kézen fogott és a többiek felé fordult.
- Nos köszönjük nektek, hogy fáradtatok, hogy elgyertek és tudom, hogy gratulálni szeretnétek, de Ő már az enyém és szeretném élvezni őt! - szorongatta meg a kezemet. - nos ha megbocsátotok! - mondta vigyorogva, majd húzni kezdett kifelé. A sor közepén elkezdtünk futni. Szaladni a boldogságba azaz ki a kocsihoz. - csak most jön a nász éjszaka! - vigyorogta majd kacsintott egyet és betuszkolt a kocsiba...

***

Az a csodálatos este a gyerekek nélkül. Elsőnek a pult, aztán egy romantikus vacsora, aztán a kanapén miután egymást faldosva estünk be az ajtón, aztán a közös zuhanyzás - amit imádtam és úgy felizgatott amikor végig simította a hátamat - , azután pedig egy forró és nagyon romantikus szeretkezés a hálóban. Így volt jó, John haza jövetele. Több mint egy éve vagyunk házasok, de ebből csak pár hónapot tudhatok magamnak. Elsőnek két havonta látogatott haza hozzánk, majd egyre ritkábban. Most volt elsőnek ilyen távol tőlünk és azt hiszem, hogy utoljára is. Mert nem fogom neki engedni, hogy elhanyagoljon minket!

A srácok egy éve járnak suliba. És nagyon tetszik nekik. Majd nem fog! Érzem, hogy jövőre már megfogják utálni és vissza akarnak majd menni az oviba. De ez nem meglepő. Sok barátjuk van ami nagyon jó. De tartok tőle, hogy verekedni is fognak, de főként Jeremy. Eathon megváltozott, csendes lett mint én voltam annak idején. Jeremy viszont kész ördög. Rosszabb gyereket még nem láttam. Rosalie pedig maga az angyal - már amikor. Rossz mint egy gyerek, de melyik nem?! Szeretem őket és ez a legnagyobb dolog amit adatok nekik.

A reggeli pirítóst csináltam a konyhában, mikor végig simítottam a pulton és a tegnap délutáni pillanatokra gondoltam. Kirázott a hideg és át futott rajtam minden egyes pillanat. Elpirultam mikor elém ugrott az a kép mikor lerántotta rólam nadrágot és bugyimat is. Libabőrös lettem a gondolattól is. Ezt akartam és teljesítette, bár kicsit későn. De nem bántam. Ami késik nem múlik!

- Jó reggelt Mrs Grimes. - lépett kócos hajjal a konyhába John. Félmeztelenül volt és ámulatba ejtő felső teste hihetetlen volt. Csorgattam a nyálamat.

- Neked is Mr! - morogtam vigyorogva. Közel sétált hozzám majd egy apró puszit nyomott az ajkaimra és a hűtőhöz indult. Oldalra döntöttem a fejemet és élveztem a műsort amit John feszes feneke nyújtott amikor lehajolt a hűtőben egy narancsléért. - mondtam már, hogy azt a juicet nem a legalsó polcra kéne tenni! - fordultam meg a pirító felé. - vagy megtanulhatnál leguggolni érte! - morogtam miközben megkentem vajjal az egyik kenyeret.

- Vagy megtanulhatnád, hogy azért teszem mindig oda, mert én is szeretném csodálni a hátsódat! - motyogta. - miközben bepucsítasz! - suttogta halkan.

- Amúgy tegnap nem mondtad el, hogy miért jöttek haza a srácok! - fordultam meg ügyet sem vetve arra amit John mondott. A narancslevet szürcsölgette egy pohárból közben engem méregetett. - ne gondolj semmi olyan dologra ami tegnap többször is megtörtént! Kijöttem a rohamodból! Szóval, mond el! Mert ez rám is tartozik! - kulcsoltam össze magam előtt a kezemet közben beleharaptam a pirítósba.

- Üljünk le! - mutatott az ebédlő felé. Felemeltem a tálat amiben a pirítósak voltak majd elindultam utána. Törtem a fejemet azon, hogy mi lehet az oka, hisz még négy napig oda kellett volna lenniük a táborban.

- Szóval? - kérdeztem mikor nyugodtan, de mégis idegesen ültem le az asztalhoz.

- Oké elmondom! - mondta egy kis szünet után. - szóval mikor tegnap landoltunk hívott engem a tábor vezető, mert te nem vetted fel! És volt egy kicsi probléma...

- Melyik? - kérdeztem lesütött tekintettel. Tudtam, hogy valamelyikőjük valami rosszaságot csinált és az viszont nem valami egyszerű  gyerekcsíny!

- Jeremy! - motyogta. - de nem olyan vészes... - morogta. - csak meglökte az egyik gyereket! - mondta, mire felemeltem a fejemet. Biztattam, hogy folytassa. - aztán megütötte! A hasába. A srác sírni kezdett! A táborvezető látta. Eathon megvédte Jeremyt. Ezért kirakták mindkettőjüket. - mondta lesütve a szemét. Az agyam el borult és nagyon  dühös lettem ami mindjárt robban.

- És ez nem olyan vészes? - emeltem meg a hangomat. - John ez igen is komoly! Nem ok nélkül ütötte meg! Ez nem normális! - kiabáltam.

- Jobb, ha nem tudod miért ütötte meg! - monda halkan. - én sem tudom, de nem is akarom tudni! Csak azt mondta Jeremy, hogy rád mondott valamit! - motyogta. Remegni kezdtek a végtagjaim. Sírni fogok. Még pedig azért mert iszonyat rossz anya vagyok. Megelőztem azt, hogy John így lásson és felálltam majd átsiettem a konyhába. Közben potyogni kezdtek a könnyeim. Miért nem vettem észre Jeremy, hogy ennyire megváltozott? Soha nem bántott senkit még szavakkal sem. Mindig ő volt a félősebb, a bújósabb, és a sírósabb. Nem értem miért lett ilyen! Valami nagyon nagy változáson ment át. De ilyen hamar? beszélnem kell valami orvossal erről. De még nem is az a baj, hogy ilyen lett, hanem az, hogy nem vettem észre, hogy csörög a telefonom! John biztos csak leszidta, de én leordítottam volna a fejét és büntetést adtam volna nekik!

- Elmondod? - ölelt át hátulról John. A kezembe temettem az arcomat és úgy zokogtam.

- Nem vagyok jó anya! - motyogtam, majd még jobban sírni kezdtem.

- Nem! - motyogta a vállamba. - ha rossz anya lennél nem foglalkoznál velük! És régen nem így nézne ki a ház, és nem lennének ilyen szeretni valóak, mint te! - szorított magához.

- De nem foglalkoztam velük, John! - zokogtam.

- Mert nem tudsz egyszerre két helyen lenni! Itthon voltál Rosalie-val és vele foglalkoztál.

- És mi lett volna, ha nem most jössz haza? - emeltem meg a hangomat. - ki ment volna értük? És gondolom te nem kesztyűs kézzel bánsz velük! Kemény szobafogság lesz...

- Van! - javított ki. Hirtelen megálltak a könnyeim és leesett az állam. - tegnap nem hoztam haza őket! Csak a negyedik sarokig!

- De hisz az a több mint egy kilométer... - motyogtam.

- Igen tudom! Büntetés. - mondta. - és nincs TV, laptop, játékok, haverok! Na és persze mosogatni fognak, meg port törölgetni és kivinni a szememet!

- De ezt eddig mind fizettük...

- Most már mind ingyen! És mi addig boldogan elleszünk hármasban! - mondta. Gyengéden dobtam le a kezeit a derekamról és lassan fordultam meg.

- Mi lenne velem nélküled? - fogtam a két kezem közé a fejét.

- És mi lenne velem nélküled? - motyogta. - te tanítottál erre, mikor mindenért megszidtad a srácokat!

- Mindig ellenezted!

- Aztán rá jöttem, hogy ez a nevelés egyik fő ága! A másik pedig a mi viselkedésük! - tette a kezét az arcomra, majd letörölt egy kóbor könnycseppet. Hüvelyk ujjával lehúzta az alsó ajkamat majd végig simított rajta. - ez olyan tökéletes! - morogta majd egy puszit nyomott a homlokomra, majd az orromra, aztán az ajkaim fölé végül az ajkaimra.

- Rendesen reggelizni kéne! - hajoltam el tőle.

- De én másra vagyok éhes! - hajolt közelebb hozzám.

- Én viszont nagyon éhes vagyok! - csúsztattam a kezeimet a mellkasára.

- Azt hiszem én is valami hasonlóból szeretnék reggelizni! - lépett hátrébb, majd magával húzott.

- Ezt megfogom valaha is unni? - morogtam miközben megtámadtam a nyakát.

- Egy tény! Még nem voltunk nászúton, szóval nem hinném, hogy meg fogod unni! - nyögte, mikor elértem a melléhez és nagyokat szívtam rajta.

- És mikor? - lihegtem.

- Két hónap múlva szabad vagyok és csak a tiéd! - morogta. Elértem a hasfalához, ami még mindig kocka volt és feszes, majd letérdeltem.

- Na ezt sem fogom meg unni! - haladtam még lejjebb hasán, egészen a nadrágjáig. Megremegett mikor kioldottam a nadrág zsinórját, ami a csípőjén tartotta.

- Ó te... - zihálta.

- Tudom, hogy akarod! - néztem fel rá és lehunyt szemmel várta a következő lépést. Lehúztam róla a nadrágot egészen a bokájáig. Meglepődtem attól ami előttem ágaskodott. Túl hamar jött!

51. rész: Happy life

Sziasztok megint itt egy rész :) kérhetném, hogy komiztok?? mert mindig ugyan azoktól kapok komikat... és hiányol a többieket!! tehát komizzatok! :D oldalt meg a szavazás hú úúú legyen már annyi komim is! :D ja és lesznek részek a további családi évekről ha befejeztem :D na most elárultam magamat! :(
jó olvasást! :)

Lassan és hevesen csókolt. Úgy mint régen. Nyelve lassan csúszott rá az enyémre. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy boldog vagyok, vele, a karjaiban és a szájában. Lágyan haraptam meg felső ajkát majd vigyorogni kezdett.
- Mi az? - hajoltam el tőle majd a boldog arcát kezdtem nézni.
- Csak az, hogy egy éve még azt, sem tudtam, hogy hol vagy! - vigyorgott.
- Egy éve nem gondoltam volna, hogy itt fogok állni veled és a jegyesed leszek! - simítottam végig az arcát.
- Mondanom kell valamit! - motyogta.
- Na és mi az?
- Ne legyél mérges...
- Nem leszek! Mondtam, hogy azt az énemet megöltem.
- Márciusban turnénk lesz! - hunyta le a szemét. Hihetetlen, hogy nem önt el a méreg és nem robbanok fel. Hunyorított majd kinyitotta a szemét.
- Felőlem! Csak... - álltam meg. Ezen vesztünk össze még akkor.
- Csak mi? - fogta meg a kezemet.
- Ne találkozzatok Tarával! - motyogtam majd lehajtottam a fejemet.
- Tara a barátunk! - mondta hangosabban.
- Mi van Tarával? Ja a turné? Nem találkoztok vele. - lépett be Vanessa a konyhába.
- De csak barátok vagyunk Tarával. Miért ne találkozhatnánk vele? - morogta John.
- De találkozni fogunk vele! - robbant Vanessa mellé Edward. - mindenki azt mondja, hogy együtt voltunk Tarával, de mi csak barátok vagyunk!
- Ugyan már mindenki tudja, hogy sokkal több volt köztetek, mint barátság. - lépett be anya.
- Ez nem igaz! - förmedt John anyára.
- Ez... Én... Nem... Ezt Jenna mondta. Bocsi! - dadogta anya.
- Ez igaz? - nézett rám John.
- Jól van már. Mindenki azt mondta na. - hajtottam le a fejemet. - de nekem mindegy, hogy mit csináltok csak ne olyat és ne mondjátok el! - néztem John szemeibe. Csak elmosolyodott majd megfordult és Vanessára nézett.
- Na meg persze, ha megcsalsz elhagylak! - tettem hozzá. - viszem a gyerekeket is! Elmegyek Tomhoz! - fenyegetőztem.
- Az apjukhoz? - vonta föl a szemöldökét John.
- Igen az apjukhoz! - mosolyodtam el. - de hol vannak a srácok? - néztem anyára, aki csak vigyorgott magában. John hirtelen mellém lépett. Mindenki arca megváltozott. Én pedig azt se tudtam, hogy mi történik a konyhámban. Meg akartam kérdezni, hogy mi a fene folyik itt, de addigra valaki megelőzött.
- Héj azért óvatosan! - mondta nevetve egy elég ismerős hang majd belépett Jeremyvel a hátán. Nem hittem el azt akit látok. Ő nem lehet itt! Lehetetlen, hogy ő itt van. Megdermedve figyeltem minden egyes mozdulatát. Csak képzelődök és ő nincs itt. Vagy tényleg itt van? Nem az nem lehet. Ő meghalt!
- Tudom drágám. Ő tényleg itt van! - szorította meg a kezemet John. Lassan és bizonytalanul néztem rá, majd vissza arra a személyre akit már évek óta nem láttam. Erősen megszorítottam John kezét majd elengedtem. Mindenki engem nézett és azt hiszik, hogy bolond vagyok. Anyára néztem, aki úgy vigyorgott mintha tiniként a kedvenc bandája egyik tagjával találkozott volna. Aztán Edwardre néztem aki csak halványan mosolygott. Megráztam a fejemet és az élő halottra néztem. Előttem állt és széttárta a karjait. Nem láttam rajta semmi heget és sérülést sem. Egy régebbi farmer volt rajta és egy fehér póló feszült rajta. Izmos és jóképű, mint mindig.
- Lányom! - vigyorgott. Lassan pislogtam egyet majd felfogtam, hogy tényleg itt van.
- Apa! - indultam meg felé. Két lépéssel azonnal ott voltam a karjaiban. Fejemet a mellkasára hajtottam és lehunytam a szememet, majd belélegeztem a kölnijét. Kezét a hátamra rakta és lágyan simított végig rajta. Nem tudtam, hogy most mit csináljak. Leordítsam a fejét vagy sírjak az örömtől, hogy újra látom?! Inkább nem csináltam semmit. Csak élveztem a biztonságát és tudtam, hogy a családjáért csinálta amit csinált.
- Hol voltál? - kérdeztem motyogva.
- Amerikában! - mondta. Csak morogtam egyet. - Floridában. Miamiban! - motyogta.
- És nem szóltál volna, hogy oda mész? - néztem rá dühösen. Csak elmosolyodott majd magához szorított.
- Mit csináltál a régi lányommal? Hová tetted? - tolt el magától. - megetted?
- Nem! - mosolyogtam. - de ezt miért kérdezed?
- Mert mindig leordibáltad a fejemet, ha valami hülyeséget csináltam. Most meg nyugodt vagy! - csodálkozott.
- A régi önmagamat megöltem! - néztem Johnra aki helyeslően bólogatott.
- És mióta? - karolta át a vállamat.
- Hát úgy kábé húsz perce!
- A francba! Akkor későn jöttem le! - morogta. Kérdően néztem rá. Nem értem miért szeretné, ha leordítanám a fejét. - csak hiányoztál! - rántott magához. - tudod, hogy te mentesz meg mindig! - suttogta majd egy puszit adott a fejem búbjára. Eszembe jutott mikor elmondta nekem miért érek neki olyan sokat. És akkor máshogy láttam miért viselkedik így. Csak óvni akar!
- Három gyerek után nem árt változni! - motyogtam vigyorogva.
- Tényleg gyerekek, nagyon aktívak az ikrek! - hajolt el ismét tőlem. - akár csak az apjuk. - mondta halkan. Elmosolyodtam majd felnéztem rá. Büszkén nézett végig Johnon majd rajtam.
- Jaj apa! - bújtam vissza hozzá. - úgy hiányoztál és annyi kérdésem van! - motyogtam.
- Nekem pedig sok mondani valóm! - szorított magához majd felemelt és megpörgetett.
- Ne már! Apu tegyél le! - visítottam. Csak pörgött és pörgött közben hangosan nevetett. Újra gyereknek éreztem magamat. Legutóbb ötéves voltam mikor ezt csinálta és a balett órám után jött értem. Kis tütüben szaladtam elé. Úgy volt hogy anyu jön értem, de apa pont akkor jött haza egy nagy üzleti útról.
- Tegyél le! - morogtam. - lefoglak hányni. Apu ne már! - visítottam újra mikor úgy éreztem, hogy lerak de erősebben pörgetett meg.
- Nagypapa ezt én is csinálni akarom! - mondta újongva Jeremy mikor lerakott apa.
- Hű de elszédültem! - támaszkodott a pultnak. - régen pörgettelek meg! - nézett rám.
- Huszonegy éve! - morogtam. - illetlen dolog, John! Meg sem kínálnád a vendégeket egy itallal! - meredtem Johnra, aki felvont szemöldökkel nézett rám.
- Jut eszembe. Ti mikor fogtok már összeházasodni? - kérdezte apa.
- Ha Jennán múlik soha! - morogta anya. Észre sem vettem, hogy Vanessa és Edward már nincs itt.
- Anya ne kezd már! Johnnal elsimítottam az ügyet! Szóval szerintem már holnap házasodhatnánk! - néztem Johnra. Köpni nyelni nem tudott. - nekem nem kell nagy esküvő ahhoz, hogy boldog legyek veled! - mosolyogtam majd elindultam felé.
- De én azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy az enyém vagy és boldogok vagyunk! - mondta. Azt terveztem, hogy átölelem és egy lágy puszival jutalmazom, de ahogy oda értem kikerültem.
- Ezt majd megbeszéljük négy szem közt. Addig is üljünk le! - néztem apára. - van pár kérdésem! - ültem le a pult másik oldalán. Apa is helyet foglalt, anya elment a srácokhoz, John pedig maradt a helyén.
- Szóval kérdezz! - mondta nyugodtam apa.
- Elsőnek igyunk valamit! - álltam fel majd ki vettem három poharat a szekrényből. John elővette a narancs levet majd töltött mind hármónknak.
- Hosszú lesz! Úgy látom! - ivott egy kortyot apa. Én csak azért kértem inni, hogy valamivel eltereljem a figyelmemet.
- Kezdjük az elején! - sóhajtottam. - miért pont Miamiba mentél?
- Amerikában tudod nagy az építkezés és belefogtam. Céget nyitottam álnéven. Majd az öt év alatt sikeres lettem. Még nagyobb lett a cég! - mosolygott.
- Tehát ezért mentél oda?
- Azért, hogy eltűnjek! - nézett a szemembe. - bujkáltam pár hónapig itt Londonban, majd az interneten rá találtam erre a lehetőségre.
- Értem. És miért kellett bujkálnod? - kortyoltam bele a narancs lébe. Tudtam a választ de még is tudni akartam az ő válaszát.
- Ezt elmesélem, az elejétől! - mély levegőt vett. - amikor kiakartál békíteni anyáddal akkor nem az egyik haveromnál voltam. Taxival mentél az étteremhez és követtek téged. És én követtem őt. Már akkor gyanús volt nekem mikor egyedül jártál el oda. Mindig láttam az ablakból, hogy ha te elmész utánad megy egy kocsi. Tehát követtem őt és megállt a másik oldalon. Azaz Owen kicsoda volt. Bement a szemközti kávézóba és figyelt titeket. Ezt tárgyaltam meg anyáddal akkor az asztalnál.
- Tehát kifigyelt engem? - kérdeztem meglepve.
- Nem akartam elmondani mert féltettelek! És várandós is voltál.
- Ezért úgy döntöttél, hogy akkor lépsz mikor megindul a szülés! Ezért voltál olyan szűkszavú a kórházban. Most már értem.
- Féltem, hogy kikotyogok valamit és nem akartam, hogy idegeskedj miattam. Elég volt neked akkor John miatt idegeskedned! - motyogta mint egy gyerek.
- És azután mi történt?
- Azután megtámadtam. Tudtam, hogy hol lakik és mit akar! Bosszút állni a szülei miatt. Amit még húszévesen tettem katonaként. Aztán léptem ki onnan mert anyád terhes lett. Ők ketten voltak az utolsó ügyeim!
- És miért kellett tulajdonképen megölnöd őket? - kortyoltam bele ismét a narancslébe.
- Áruló szövetségesek voltak Afganisztánból! Bevándorlók akik britnek adták ki magukat hamis állam polgársággal! - morogta. - nem tudtam, hogy van egy fiuk. És azt sem, hogy bosszút áll! - hajtotta le a fejét. - szóval dulakodtunk és elő rántotta a fegyverét. Volt rajtam mellény! Megvédett a golyótól. Tettetem, hogy meghaltam aztán rejtőzködtem, aztán Miamiba mentem.
- De Owen rám talált. Azután ment Belfastba, hogy oda mentünk. Pár hónappal azután. Tudtam, hogy valami rosszat akar! Miért nem
- Ez nem a te hibád! - vágott a szavamba apa. - nekem akkor ott meg kellett volna ölnöm! Azt hittem, hogy ha rajtam áll bosszút titeket már nem bánthat!
- Szóval tudtad, hogy rám talált? - emeltem meg a hangomat.
- Sejtettem.
- Akkor kellett volna visszajönnöd! Majdnem megölt azaz állat! - szinte már kiabáltam. Csak elmosolyodott.
- De nem ölt meg! - vigyorgott.
- Ha nincs John már régen a föld alatt lennék és két félárva gyereket nevelne együl John! - néztem Johnra, aki csak lágyan mosolygott rám.
- Teszem hozzá a rendőrség is benne volt! Tudták, hogy John ütötte le! - mondta nyugodtan apa. Tátott szájjal néztem rá. - és azt is hogy én "meghaltam"! Ezzel köszönetet mondtak Johnnak, hogy megtette! Ezért nem ül rács mögött a vőlegényed! Persze a te aktád van bent önvédelem szerint! - mosolygott. - jobb, hogy meghalt. Amúgy is rács mögött ülne, ahonnan bármikor kiszabadulna és ismét megtámadna titeket. Meg amúgy is megölt pár ártatlan embert! Nem tudom, hogy téged miért nem ölt meg!
- Mert jobb lenne, ha meghalnék? - néztem rá dühösen.
- Ne érts félre. Nem úgy értettem! Másokat szinte azonnal megölt. Téged viszont...
- Mert gondolom mások ellenkeztek én viszont tűrtem. És gondolom szeretett engem! És azért. - motyogtam. - meg megzsarolt és féltettem a gyerekeimet! - álltam fel. - de ne is beszéljünk erről! Hányingerem lett. - tettem a mosogatóhoz a poharamat majd vizet engedtem bele.
- Most már mindent tudsz? - kérdezte apa. Megfordultam majd rá néztem.
- Még nem! - kortyoltam a vízbe. - mi van anyával? - kérdeztem.
- Mi lenne?
- Kapcsolat? - kortyoltam bele ismét a vízbe.
- Házasok vagyunk! - vigyorgott. Hirtelen félre nyeltem a vizet és köhögni kezdtem. - jól vagy? - kérdezte. Egyértelműen bólogattam.
- Ez meglep! - köhögtem. - anya tudta? - kérdeztem. - persze, hogy tudta. Azért bánt velem kesztyűs kézzel akkor. De nem haragszik?
- Miért haragudna? Azért mert megvédtem a családomat? Elmondtam neki mit fogok csinálni és nem mondott semmit. Nem ellenezte mert tudta, hogy megcsinálom! És láss csodát, bevált! -  büszkén vigyorgott.
- John, te ezt tudtad? - kérdeztem.
- Ééén? - mutatott magára. - nem rég tudtam meg! Ártatlan vagyok! Nem tudtam semmit! - emelte fel a kezét.
- Tényleg nem tudott semmit! - erősítette meg apa.
- Amúgy te meddig maradsz? - kérdeztem apától.
- Én tartottalak el hónapokig! Most te jössz! - mosolygott apa. - amúgy zavarunk anyáddal?
- Hát öhn izé - néztem Johnra. - nem, ha tűritek John sikongatását!
- Ó, hogy ti máris... - mutogatott apa.
- Pont ott akar a lánya ahol ül! - gonoszul mosolygott. Apa arcára valami hihetetlen grimasz ült.
- Szerencséd John, hogy a másik oldalon állsz! - morogtam.
- Ó gyerekek! - állt fel apa. - hát jó szórakozást! - morogta.
- Tudod, hogy három napja bújt ki belőlem a csoda! Csak nem fogok neki esni! - emeltem meg a hangomat.
- És azt a csodát még nem fogtam! - kiabálta vissza. Kérdően Johnra néztem.
- Látta már? - kérdeztem halkan. Csak bólintott egyet.
- Ő hozta be a kocsiból. Aztán elbújt a srácokkal! - vigyorgott.
- Szóval ezért vettél olyan sok kaját? Tudtad, hogy itt vannak? - tettem csípőre a kezemet.
- Meglepetés volt és mit mondtam volna? Hé Jenna az apád él és virul! És az anyád is itt van. Na meg anyu is meg Edward meg Vanessa is! - indult felém. - nem tudtam volna elmagyarázni ahogy Frank mondta. - állt elém.
- Most már mindegy! Talán főzni kéne valamit! - tettem a kezemet a mellkasára majd végig simítottam rajta.
- Még valami! - fogta meg a kezeimet. - miért akarsz minél előbb összeházasodni?
- Mert gyűlölöm, ha Ms.Andrewsnak hívnak! - morogtam.
- Én pedig hatalmas nagy esküvőt szeretnék! Ne úgy emlékezzünk rá, hogy voltak vagy négyen! - emelte fel a bal kezemet.
- Akkor mikor házasodunk össze? Vagyis kérdezzem mikor érsz rá? - húztam el a kezemet.
- Ne kezd kérlek! - rántotta fel a kezemet majd egy puszit adott a gyűrűre. - nagyon nagyon de nagyon szeretlek! - húzott magához. Megakart puszilni de elfordítottam a fejemet.
- Haragszol! - morogta a fülembe. - csak tudnám, hogy miért?!
- Elmondtad apámnak a ferde hajlamaimat. Miszerint egy konyha pulton akarom csinálni! Ez szemétség volt! - motyogtam.
- Meggyanúsítottal!
- Nem tudsz főzni és egy konyhában állsz. Ez egy kicsit fura! - toltam el magamat.
- Majd megtanítasz! - húzott vissza.
- Most min veszekszünk? - tettem a kezemet a nyakára.
- Nem tudom! - kezdett tolni hátra felé.
- Szeretlek! - mondtam vigyorogva. A bal lábával lépett előre mire én a jobbal hátra majd fordítva. Így mentünk el a hűtőig. - tudod néha, a falra tudnék tőled mászni! - morogtam.
- Néha tőled meg elszakadnak az ideg szálaim! - nyitotta a hűtőt. Benyomott a hidegbe majd keresgélni kezdett.
- Egyáltalán, tudod mi kell hozzá? - kérdeztem.
- Gondoltam, hogy majd te megmondod! - vigyorgott.
- Az első lépés - húztam közelebb magamhoz majd lágyan csókolni kezdtem. A hátam szinte le fagyott a hűtőben. Magamhoz rántottam és úgy csókoltam. A hűtő egyik polcán támaszkodott meg.
- Tudod, milyen hatással vagy rám! - húzódott el.
- Meg kell tanulnod uralkodni magadon! - fordultam meg csalódottan. Keresni kezdtem a húst és a krumplit.
- Tudod, hogy nem tudok neked! - markolt egyik kezével a fenekembe. - de ezzel várnom kel pár hetet! - nyúlt az államhoz majd a fejét a vállamra rakta, oda fordította a fejemet és lágyan csókolni kezdett. Másik keze továbbra is a fenekemen hevert.
- Héj fiatalok mi lesz a vacsi? - kérdezte anya.
- Meglepi! - motyogtam John szájából.
- Annak nem tudom a receptjét, csak azt akartam kérdezni, hogy kell-e segíteni!
- Jelen pillanatban nem! - motyogta John még mindig az ajkaimra tapadva.
- Rendben csak már kezdünk éhesek lenni! - morogta.
- Vagy csak irigykedtek! - kiabáltam. John elhajolt tőlem, majd kivette a krumplit az alsó fiókból.
- Az eddig nem ott volt! - motyogtam. - mosd meg majd hámozd meg őket és vágd is fel kockákra! - vettem ki a húst.
- Te pidig...
- Felkockázom a húst és kivágom belőle a felesleget! - sétáltam át a pult másik oldalára és tettem a dolgomat.
Félóra múlva már a sütőben rotyogott a borban. Kimentem a nappaliba a többiekhez. Vagyis csak Edwardhöz. A kanapén ült és a Tv-t nézte.
- Na mi a helyzet? - huppantam le mellé.
- Jesszus! - kapott a szívéhez.
- Szólíts csak Jennának!
- Jaj de nagyképűek lettünk! - mordult rám.
- Nem tudom ki is mondja! - motyogtam.
- Egoista!
- Nagyfejű!
- Nagyseggű!
- Barom!
- Hülye!
- Paraszt!
- Nem normális!
- Csita!
- Orángután!
- Meleg! - csúszott ki a számon.
- Mit mondtál? - fordult felém.
- Hogy langyi vagy! - vigyorogtam ördögien.
- Én már házas ember vagyok! Te leszbikus! - nyújtotta ki a nyelvét.
- Jól van te ribanc! - löktem meg a vállát. Csapkodni kezdte a kezemet a kezével. Nem hagyhattam vissza csaptam. Úgy néztünk ki mint két óvodás.
- Héj gyerekek! - mondta apa.
- Le buzizott! - mondta Edward rám mutogatva.
- Te meg azt mondtad, hogy leszbikus vagyok! - csaptam el a kezét. Apa értetlenül nézett ránk.
- Ez már a ti harcotok! - indult felfelé apa a lépcsőn.
- Edward gyere már! - kiabálta John a konyhából.
- Ezt most megúsztad! De még számolunk! - mutogatott a szemétől énrám. Vigyorogva dőltem hátra a kanapén. Milyen jó boldognak lenni! Most már tudom, hogy mit érezhetnek azok az emberek.
- Uh! - ült le mellém Vanessa.
- Mi az? Jól vagy? - kérdeztem. Fal fehér volt és a hasát fogdosta.
- Persze! Csak hánytam! - lihegte.
- Aha! És émelyegsz is? - kérdeztem.
- Minden reggel. Meg szédülök is! - motyogta.
- És hanyadik hét? - utaltam a terhesség tüneteire.
- Tizedik! - mondta bátran. Rá vigyorogtam. Hirtelen a szájához kapott. - ezt még Edward sem tudja! - mondta halkan. - és ráadásul ikrek...